Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Ez két film. Az egyik egy kiváló thriller Jean-Paul Belmondo karizmatikus és Bruno Cremer igéző alakításával (a szinkronok közül Helyey valóban nem a legmegfelelőbb választás, de Kránitz Lajos telitalálat). Nota bene, tragikusabb szerepfelében Patrick Fierry (és Zalán János) is jól muzsikál. Kíméletlen bűntörténet, feszült fináléval.
A másik film talán azért került leforgatásra, hogy kitöltsék az egy óra ötven percet, és mert a rendező (vagy Belmondo?) szereti Peckinpah Getaway-jét. Belmondo minden karizmájával együtt is csak nézhetőre kerekíti azt a fél filmet, Patrick Fierry (a főszereplők között működő kémiával együtt) konkrétan elveszik, mindenki más csak lődörög. Komolyan vehetetlenül súlytalan minden, ami a börtönben és onnan szökésben történik.
Beton közepes, középső harmadában kifejezetten álmosító alkotás (ami Belmondo és Cremer nélkül konkrétan rossz lenne). Kár érte, mert több volt benne.
Kellemes Belmondo-film nézőbarát tempóval, remek hangulattal, a szinkron viszont ocsmány (Helyey Lászlóval az élen, aki egyébként kitűnő magyar hang, de valagba kellene billenteni, aki Belmondo-szinkronra felkérte). Az igazi hab a tortán Bruno Cremer szokás szerint bravúros alakítása, na meg a repülőgépfedélzeten zajló, kirobbanó stílusú, bámulatos finálé.
Picit túlbonyolított, de valóban nagyon hangulatos - akciókrimibe rejtett buddy-film. 7/10