Életjel (1954) ☆

(Fábri Zoltán)

magyar dráma

3,6
★★★☆☆
14 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2017-07-16 22:33:11 Sziez (5) #8

Gyerekkoromban láttam először ezt filmet, és olyan nagy hatással volt rám, hogy negyven év távlatából is emlékezetes maradt. Én akkor nem foglalkoztam politikai vonatkozásokkal, engem megfogott a film feszültsége, izgalma, élethűsége, katarzisai, nekem nagyon tetszett úgy, ahogy volt. Most újra megnéztem, és most is ugyanaz a véleményem. Ez egy remek, megunhatatlan film! Én hitelesnek tartom ezt az összefogást, a bányásztársadalom mindig is egy összetartó világ volt, és ezt a film tökéletesen ábrázolja. Fábri Zoltán minden filmje zseniális, számomra ez is az!

2014-08-31 18:41:37 hugox (3) #7

Ha az ember ránéz a készítés dátumára, pontosan tudja, hogy kb. mire számíthat. Mit tehetett ekkoriban a rendező? Az erősen átidealizált, kevés mozgásteret engedő forgatókönyvből kihozta a maximumot. Jelen film esetében szerintem ez sikerült.
A szintén 1954-es, szintén "fogjunk össze elvtársak" tematikájú Simon Menyhért születése számomra egy jobban sikerült film. Talán azért, mert valószerűbb, és kevésbe erőltetett, mint az Életjel.
A maga nemében mindkettő élvezhető, jól sikerült alkotás.

2013-01-08 14:20:47 jesi (3) #6

egyetértek: ez Fábri leggyengébb filmje (igaz párat nem láttam)
Sajnos a politikai elvárásoknak való megfelelés erősen rányomta bélyegét a filmre. De Fábri zsenialitásának köszönhetően egy nézhető filmet tett le az asztalra.

előzmény: zéel (#1)

2012-11-16 09:02:13 zéel (3) #5

Régebbi filmeknél igyekszem elkerülni azt a hibát, hogy az utókor cinizmusával ítélkezzek elődeink felett, de mégis...ennek a filmnek az összefogás, szolidaritás erejéről küldött (fő)üzenete teljesen valószerűtlennek, sőt, hamisnak tűnik. Ma már. Sajnos.

(Lehet, hogy egyszer majd azért egy újranézéssel megpróbálkozom.)

előzmény: tractorking (#4)

2012-11-16 00:52:29 tractorking (5) #4

Sztálin halálát követően a diktatúra jégpáncélja lassan olvadozni kezd nálunk is. Már nem fojtják el brutálisan a kritikai hangokat, így igéretes kísérletek születnek. Eltűnőben vannak a megrendelésre készült vérszegény produktumok, az 'átnevelő' célzatú, szemináriumi tákolmányok. A magyar filmgyártás lassan felocsúdik és erőre kap kábulatából, az állandó alkotói mezőny fiatal tehetségekkel egészül ki. E második játékfilmjével egyikőjük Fábri Zoltán.

Fábri filmjében a küzdelem izgalmán túl, a jellemek és magatartások sokféleségét is felvonultatja, sok őszinte arcot és gesztust bemutat, s meggyőzően érzékelteti az összefogás nemes humanizmusát.

Amiben a rendezőnek sikerült túlhaladnia a sematikus ábrázolást, az a bányában rekedt emberek hiteles, árnyalt és egyénített lélekrajza. A mentési folyamatok megjelenítése feszültséggel telített, az összefogás gondolatának kidomborítása ezúttal nem erőltetett, a karakterek többsége hús-vér figura.
Amiben viszont nem teljesen, a mentést irányító miniszter (és egyéb pártemberek) eszményített és nem kis személyi kultusszal megrajzolt alakja.

Kiváló színészgárda szerepel a filmben. A póztalan emberábrázolásra való törekvés itt valóban sarkalatos pontja a rendezésnek.
Barsi Béla szűkszavú, fojtott drámaisága, embersége jól érvényesül a párttitkár szerepében. Solti Bertalan kesernyés, nyers egyszerűsége, Görbe János robbanó drámai ereje hitelesen illeszkedik a film realista koncepciójába, és életszagúan valódi Bánhidi László iszákos, öreg bányásza is.

Az Életjel a filmszerűség tekintetében is újat hozott. Hegyi Barnabás feszes, precíz, gondosan méretezett képsorai mindvégig költői erővel tolmácsolják a film mondanivalóját. Remek montázsszerkesztésével, nagyszabású képalkotásával, a fény- és árnyékhatások mesteri alkalmazásával hatásosan érzékelteti a mozgósítás, a mentés feszültségét.

Fábri Zoltánnak a később széles perspektívában kibontakozó tehetségét már jelzi ez a film.
Rámutat a rendező olyan tulajdonságára, stíluselemére, amely mindvégig elkíséri és rendkívül jellemző lesz az összes további filmjének tónusára, hangnemére. Hőseit, szenvedéseiket és örömeiket bizonyos tisztes távolságból tekinti, nem együttérzés nélkül, de nem is hivalkodó intimitással. Érzelmi fűtöttsége minden romantikától távol áll, fegyelmezetten, okos kiszámítottsággal ragadja meg a tragédiák mélypontját.

Az Életjel ebből a szempontból is nagyszerű alkotás, a magyar film klasszikus értékű művének mondható.

2012-11-15 17:20:40 zéel (3) #3

De nem közlegény, hanem tiszt!:)
Egyébként is, ugye, édesanyja révén orosz felmenője is van.
Mindenesetre, magyar bányászként elég komikusnak találtam.

előzmény: critixx (#2)

2012-11-15 16:49:19 critixx (?) #2

Darvas Iván mint szovjet katona! (Budapesti tavasz)

előzmény: zéel (#1)

2012-11-15 14:58:28 zéel (3) #1

Nagy tisztelője vagyok Fábri Zoltán munkásságának, de ez a filmje még nagyon messze van attól, amiért tisztelem.
Hogy most a sablonokba ne kössek bele, csak a tévedésekre egy példa: Darvas Iván mint bányász! (?)