For Your Eyes Only (1981)

Az ezt megelőző, minden tekintetben elszállt James Bond-film, a Holdkelte után a producerek úgy gondolták, hogy Bondnak ebben a filmben „vissza kell térnie a Földre”. Folytatásként egy keményebb, realisztikusabb és fordulatosabb sztorit kapunk tehát, ahol Bond nem egy csodakütyükkel operáló szuperhős, hanem hús-vér karakter, akinek elsősorban az eszét kell használnia ahhoz, hogy a rengeteg szorult helyzetből kikerüljön. Különösen tetszett, hogy kedvenc kémünk ezúttal nem egyedül rendez le egy szakasznyi felfegyverzett ellenfelet, hanem a nagyobb akciókhoz szövetségeseket gyűjt, és másokkal, csapatban is képes szorosan együttműködve dolgozni. Tetszett még a Carole Bouquet által játszott Bond-lány karaktere is: végre egy határozott és intelligens nő, aki minden tekintetben partnere a főhősnek.
Mindezen erények ellenére sajnos ez a film is tele van hibákkal: a rendező, John Glen mintha nem minden esetben tudta volna, hogy most thrillert, vígjátékot vagy akciófilmet készít; a poénok rengetegszer erőltetettek; a zárójelenet pedig különösen szégyenletesre sikerült. Így a Szigorúan bizalmas csupán egy jó és nézhető James Bond-mozi lett, pedig kicsivel több odafigyeléssel akár a franchise egyik klasszikusává is válhatott volna.

Az előző film idiótaságai után egy jóval visszafogottabb Bond-kaland. Legalább, ezt valamivel komolyabban lehet venni, illetve a hangulata sem volt éppen rossz. Túl kiemelkedőnek így sem mondanám, de a franchise korrektebb részei közé tartozik, nem volt kínos. Még a humor is tetszett, illetve a zenék is bejövősek voltak, sőt nagyon faszák. Tisztes iparosmunka.

Az előző filmnek ő volt a vágója és már ott is érződött a dolog. :)

Még négyszer lesz szerencséd a galambjaihoz.:)

Pont ugyanezt írtam én is (lásd kettővel alább). Sztori szinte abszolút semmi. Annyi, amennyivel össze tudnak kötni két hosszadalmas akciószekvenciát. Szerintem a síelős rész is nagyon hosszúra sikerült, a hokis rész pedig abszolút felesleges.

John Glen, "a galambmániás rendező" - ez ebben a filmben nagyon érződött. :)

Hát igen,Bond megöregedett.A 22. hozzászólásomat tartom,mintha nem lenne forgatókönyv.A film eleje és a vége,a hegymászós résztől sikerült jól.Bond életét megint megmentik,megint egy Bond-lány...Némi vágás segített volna,legalább azt a jéghokis részt vették volna ki.

Megjegyzés 3.: Az első alkalom, hogy Bond visszautasítja egy hölgy közeledését. Tény, hogy a sztori szerint csak 16 éves a lány (a valóságban a színésznő mindössze egy évvel volt fiatalabb Ms. Bouquet-nél). :-)

Most már tényleg igazat adok BonnyJohnny teóriájának a páros-páratlan filmeket illetően. Elég vegyesfelvágott ez a rész, de összességében mindenképpen Moore jobbjai közt van. Hálistennek a Moonraker után a készítők szándékosan és jelentősen tompítottak mind a paródia-jellegen mind pedig a túláradó fantasztikumon, és így egy egészen komoly, "realistább" Bond-kalandot kapunk, mely nem véletlenül hajaz a Connery-féle filmekre (és simán lehetett volna egy Connery-film is).

Moore szintén összeszedte magát és egész komolyra veszi a figurát, de sajnos az életkora itt már erősen ellene dolgozik. Az általa meghódított hölgyeknek inkább apjuk lehetne mintsem partnerük és az akciózgatásban is eléggé öreguras már. Topol ellopja a show-t, az egyébként nem túl jelentős szerepét abszolút bravúrosan hozza (nem véletlen, hogy ő tényleg színész...). Carole Bouquet pedig hivatalosan is felkerült a legdögösebb Bond-lányok listámra, habár a karaktere eléggé semmilyen.

Sztori mint olyan szinte egyáltalán nincsen, maximum valami, ami kitölti a hosszadalmas akció-szekvenciák közti játékidőt. Kezd kicsit önismétlővé is válni a sorozat, síelős üldözést harmadjára látunk, búvárkodást szintén harmadjára, stb. A főgonosz eléggé semmilyen, az viszont kifejezetten tetszett, hogy kezdetben Bond segítőjének hisszük a főgonoszt, a valódi segítőt pedig a főgonosznak, aztán kiderül, hogy pont fordított a felállás. Az szintén tetszett, hogy két világmegmentős film után ezúttal "csak" egy atom-tengeralattjárókat vezérlő számítógép jó vagy rossz kezekbe jutása a tét, a főgonosz pedig nem akarja elpusztítani az emberiséget, hogy aztán a saját utópiáját hozza létre, hanem pusztán jól meg akar gazdagodni az "üzletből".

A Kém, aki szeretett engem után visszahozzák a borzalmas diszkózenét (Bill Conti szerzeménye), ami végigdübörgi a filmet kellően irritáló és tolakodó módon (a '70-es évek nehezen tudott kimúlni...).

Összességében elég felejthető film, de a sorozat jobbik darabjai közül való.

Megjegyzés 1: A Thatcher-paródia a film végén valami döbbenet, nem tudom, ezt mégis komolyan gondolták a készítők? Az egyetlen momentum a filmben, ami a Gyémántok..., a Moonraker és az Aranypisztolyos férfi totális marhaságaira emlékeztet. (Azt viszont nagyon jó látni, hogy Nagy-Britanniában, vagyis a "fejlett nyugaton" simán lehet még ennyire ostoba módon is viccelődni az éppen regnáló politikusokkal. Képzeljük el ugyanezt kishazánkban, ahol még Nemes Gyula filmjéből is kisatíroztatták azt a bizonyos dinnyét...)

Megjegyzés 2: Robert Bresson nagyon szerette ezt a filmet, sőt a kedvencei közt tartotta számon. :D

Nagyon jó technikai ötletek és remek helyszínek mellett viccesen ügyetlen mozgású Bond, és vidéki vásári népszínműves töketlenségek színes keveréke.

Bernard Lee már súlyos beteg volt,így Bondnak itt nincsen főnöke."Szabadságon van".

Moore egy évtizeddel a feltűnése után itt kezd kiöregedni. Maga a film elmegy kategória. Az igaz, hogy visszatérnek benne a csendesebb témákhoz, de a film már-már túl csendes. Sehol sincs a Spy who Loved me, vagy a From Russia mellett.

Moore legjobbja nálam A kém, aki szeretett engem, a Szigorúan bizalmasban viszont azért nagy kedvencem, mert visszatérnek benne a csendesebb témákhoz a két világmegmentés után. Legjobban talán ez a rész hasonlít az Oroszországból szeretettel által képviselt Bond-féle kémtörténetekre.

Érdekes, hogy sokan ezt tartják Moore legjobb Bond-filmjének. Én több mint tíz éve láttam utoljára, és csak halvány emlékeim vannak róla (akárcsak a többi Moore-os filmről, egy-két kivétellel).

Hosszú idő után néztem újra.

A forgatókönyv nagyok vacak.Tele van felesleges jelenetekkel és szereplőkkel.Az utolsó 40 perc erős és a film eleje.Ráfért volna némi vágás.

Moore a Holdkelte után tényleg megöregedett.Szemlátomást túlsúlyos itt és a haja is feltűnően sok lett.

ez egy szerethető rész. Kifejezetten örültem neki, hogy a film néha "elengedte" Bondot, mármint, hogy képes volt úgy is előrehaladni, hogy ő nincs a képen. Egy-egy epizódban már olyan érzésem volt, mintha a nyakára kötötték volna Bondnak a kamerát. Unalmas, ha szünet nélkül őt látod. Ez a film ebben is volt jó: teret engedett másoknak. Lehet, van olyan epizód, amelyikre ez az állítás igazabb, de itt nagyon érezhető.

Kicsit már sablonossá váltak a Bondok, ezt éreztem a film első felében, aztán utána kapunk egy egész kiváló egy órát és igazából akkor jöttem rá, hogy akármilyen rossz is legyen egy Bond, azért még mindig jó szórakozás. Akárhányszor elsütik ugyanazt a történetet, mindig jó nézni. Szóval kiváló kikapcsolódás. Én pedig ez alatt a film alatt is jól szórakoztam, pedig jó későn, éjfél előtt vágtam bele és egy cseppet sem álmosított. Roger Moore nem volt rossz, csak már kezd öregedni. A búvárjelenetek pedig pazarok! :)
70%

Nyilván közrejátszott az is hogy '83-ban nagy konkurenciát jelentett a Soha ne mondd hogy soha című film, ezért Moore-t mindenképp visszakellett hívni, gondolom némi gázsiemelés fejében vállalta el (mondjuk utána csinált még egy részt), pedig a producerek előtte megkeresték Timothy Dalton-t, és James Brolin-t is, utóbbiről tesztfelvételeket is csináltak.

Moore az önéletrajzában azt írja,ő akarta abbahagyni 5 film után,de a producerek ragaszkodtak hozzá.
Nem találtak akkor mást.
Az utolsó két filmjében már tényleg nem hiteles a kora miatt.

Majdnem tökéletes epizód, amely elfeledteti velünk a rossz emlékű Holdkeltét. A hangulat már tükrözi a ’80-as éveket, de persze tipikus Bond-hangulattal vegyítve, a remek főcímdal is próbálja velünk megbarátkoztatni a miliőt. A bevezető jelenet viszont egy az egyben borzalmas, Blofeld teljesen felesleges visszatérésével, maga a jelenet jól van rendezve, nem véletlenül csinálta John Glen az összes ebben az évtizedben bemutatott 007-es filmet, erre a bevezető szcénára viszont nem tudom miért volt szükség.
Ezután viszont jobbnál jobb jelenet következnek, amely biztosít minket arról, hogy a két óra játékidő alatt nem nagyon fogunk unatkozni, a mozi iszonyatos tempót diktál, megfűszerezve azzal az igazi, ütős Bond-hangulattal, ami a legjobb epizódokat jellemzi. A történet földhözragadtabb, kevésbé túlbonyolított, ezúttal egy ízig-vérig kémthrillerrel van dolgunk, a cselekményben elhelyezett csavar is ezt igazolja. Moore itt is remek, de már látszik hogy kezd kiöregedni, ez leginkább a közeli felvételeken látszik. A producerek ezután a mozi után le is akarták cserélni, ha így történt volna, szerintem méltóan búcsúzik el ettől a figurától, a további két epizód negatívumai közt kitüremkedő hiba, hogy Moore már „túl öreg ehhez a szarhoz”. Mondjuk itt még nem annyira hiteltelen hogy síelés közben megmenekül a bérgyilkosok előtt, vagy hogy felmászik egy hegyen. Bár itt Bond karaktere nem sokat változott, érdemes megemlíteni a bevezetést, amikor virágot visz felesége sírjához. Nem lényeges pont, de még is jól esett hogy beletették ezt, az alkotók így próbálták jelezni hogy a különböző színészek ellenére a történetek mégis összefüggnek valamennyire.
A Bond-lány nekem itt nem tetszik, de ez ízlés kérdése, Julian Glover viszont remek főgonosz, Topol pedig a széria legkiemelkedőbb karakterei közé tartozik, igazi egyéniség. A kütyük, meseszerű megoldások mellőzése is jó ötlet volt, az akció részek pedig ha nem is annyira drágák és látványosak mint a Holdkeltében, milliószor jobbak azoknál. Az egyik legjobb epizód, rá is fért egy ilyen a szériára.

Igen,Carol Bouquet komolyan vehető színésznő és szereplő.Az egyik legszebb Bond-lány is.Megtekínthető a Vágy titokzatos tárgya c. filmben...Kár,hogy elrontotta a pályáját.
A hegymászás erős,a sok síelés nekem nem tetszett,a jéghokis részt kivágtam volna,komolytalan,akárcsak Q álszakállal.

Szigorúan bizalmas:
A másik egész jól elkészített Roger Moore-os Bond film. Ugyan a főgonosz most nem lett valami erős karakter, de a zenéje pl valami isteni ennek ar észnek igazi 80-as évek feeling-et ad. A nagyszerű nyitódal is idomul ehhez. A Bond lány is akciódúsabb lett és karakteresebb nem egy szimpla cica baba karakter. Tehát nem az a fél perces Bond lány volt csak mutogatósnak, mint oly sok Bond részben.
Az akciójelenetek igazán látványosak voltak ebben a részben már, elég említeni a szuper szélvész gyors pörgős, síelős üldözést, vagy még előtte a korfu-s autós üldözést vagy a film végi Sly-os Cliffhanger-szerű sziklamászást vagy a vízalatti bajt. Ezek mellé párosultak a most aztán igazán változatos és szépen fényképezett tájak. Korfu, Albánia, Itáliai Alpok, Meteorák stb. Volt egy kis csavar is a sztoriban a főgonosszal kapcsolatban. Szóval azért volt is meglepetés és szórakoztatás. A humor persze most sem maradhatott el. Örültem hogy kevés volt a gagyi és erőltetett Bond kütyü is.
Úgyhogy ez a rész mindig is emlékezetes maradt a Moore érából, pedig nem épp ő a legjobb Bond szerintem.

75%

Nagyon jó kis Bond film. Az első negyven perc ugyan viszonylag eseménytelenebb, a finálé egyes elemei pedig számomra túlzottan komolytalanok, de Moore remek formában van, a helyszínek kellően változatosak és az akciójelenetek többsége még mai szemmel nézve is lenyűgöző.

Azért a Moonraker az űrös mizériáig egész jó, hangulatos: van itt riói karnevál, velencei motorgondolás üldözés, Hugo Drax, mint főgonosz emlékezetes, a vasfogú visszatér, szép lányok.

Az a film tényleg akár paródiának is jó,sőt jobb,mint a hivatalos paródia.

Roger Moore alapvetően ilyen személyiség volt (lásd az Angyalt), hozzá nem illett a Connery vagy Dalton-féle keményebb stílus. Ezért idővel a sorozat elkezdte magát átformálni, őrá szabni, és szépen-lassan a paródia irányába haladt. A Moonraker tulajdonképpen akár Bond-paródiának is nevezhető. Daltonnal pedig próbálták visszahozni a Moore előtti stílust, csak addigra egyrészt a franchise annyira elfáradt, hogy nem tudtak semmi jót kihozni belőle, másrészt az embereknek furcsa volt ez a hirtelen váltás.

Attól függ,mit tartasz jónak.
Moore egy idő után komolytalanra vette a figurát,abból kiindulva,milyen kém az,akit mindenki ismer?
Még Brosnant néztem,de nálam voltaképpen Daltonnal véget ért a sorozat.
50 éve megy,teljesen lehetetlen,hogy van ember,akinek mindegyik Bond és stílus tetszik.

Hát Moonraker olyan szinten szar, hogy az... egyszerűen nem találom a jó szót, de talán valaki kisegít. Már az űrkaland előtt is nevetséges volt, de ott a szimplán rosszból átment tragédiába.

Az aranypisztolyos férfi hasonló, bár nem Moonraker szinten. Brosman és Connery az első három filmjükkel megeszik az egész Moore életművet.

Majdhogynem mindegyik kiváló darab, kivéve az Octopussy-t.

Nagyon:) Az aranypisztolyos férfi ugyanis egy remek film, simán 10/10-es és a legjobb Bond filmek közt van a helye. A Holdkelte ellenben tényleg egy nagyon gyenge eresztés bár, ha legrosszabb Bond akkor toronymagasan Bronson bácsi hattyúdala a nyertes.

Menyire lennék szentségtörő, ha azt mondanám, hogy Moore nevéhez majdhogynem nem köthető jó Bond film, leszámítva A kém, aki szeretett engemet. De cserébe olyan szörnyedelmekhez adta a nevét, mint Az aranypisztolyos férfi vagy az abszolút Number 1. Bond borzadály Holdkelte.

Talán azt is megmerem kockáztatni, hogy Moore a legjobb Bond szerintem. Az ő filmjei mind remekek.

Hát szerintem mind jó. :)

Tény, hogy a Roger Moore-os filmek közül minden bizonnyal ez a legjobb.

Zseniális Bond-film, az egyik legjobb.

Rendkívül laposra sikerült ez a Bond-epizód szerintem, bár az elején lévő autósüldözésért már megérte, mert az hatalmas!