Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nagy kedvencem, a Papírhold ikertestvére. Egy kicsit lassúbb, egy kicsit visszafogottabb, de nem kevésbé friss, üdítő. Szóval határozottan rokonok. Pláne, hogy mindkét filmnek egy szuper jó fej, 9 éves kislány az igazi főszereplője.
Az is megfordult a fejemben, hogy vajon Wim Wenders látta-e a Papírholdat. De a két film szinte egyidőben készült. Ugyanis a Papírholdat 1973 májusában mutatták be az USA-ban, ezt a filmet pedig 1973 nyarán forgatták.
Amolyan finom és szép körbe-körbe tánc a semmi körül. Végre egy egész mű áll a sokszor üresen csengő szó a SZÉP mögött. Igen, táncol a semmi körül anélkül, hogy megsimogatna, hogy szeretne, hogy igazán megszólítana.(végül is teljes korrekt dolog ez)Persze van a filmnek egy története is, amiről hosszan lehetne írni, de arról nem jut eszembe most éppen sok, inkább a hatását őrizgetném itt a "papíron", amit bennem hagyott, az érzetet, amivel reggel ébredtem, s figyeltem,mielőtt kinyitottam volna a szemem...(éppen Wendersről, Wenderstől olvasok a héten, és nagyon szeretem, ahogy elmeséli magát)
A kislány aki okosabb kortársainál és a férfi aki gondoskodóbb egy igazi apánál igazi stílusbravúrt mutatnak be ebben a kétszemélyes játékban melynek mellékalakjai szinte elhanyagolandó tényezőkként vannak jelen és nem is érthető igazán hogy mik a szándékaik közülük legfurcsább persze az anya alakja aki játszi nemtörődömséggel viszonyul a világhoz önmagához és gyermekéhez.