Monsieur Verdoux (1947) ☆ 👁

(Charles Chaplin)

amerikai dráma, krimi, vígjáték

4,5
★★★★☆
129 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-04-02 12:00:24 Xuja (4) #11

Erős sodrású, sajátos, szórakoztató, sötét bohózat a talán legellentmondásosabb Chaplin karakterrel. A változó fókuszú forgatókönyv egy folyamatos érzelmi hullámon viszi át a nézőt: kacagtató burleszk, bizarr dráma, maróan gúnyos szatíra - ennek a filmnek ezer arca van! A Diktátorhoz hasonlóan viszont a befejezés igen mellément, borzasztóan demagógnak éreztem. Erős négyes.

2021-02-14 12:30:06 Norbert Simon (5) #10

Zseniális! Csupa öt csillagos. Bár még a Rivaldafényt nem láttam tőle de meg merem lépni, szerintem ez idáig ez az Ő legnagyobb és legszebb alakítása mind közül. Ahogyan eljátssza ezt a szerepet az valami fantasztikus. Ez a karakter valami hátborzongató de jó és felejthetetlen Charlie Chaplin által. Nem utolsó szempont az sem ahogyan játszi könnyedséggel bánik a műfajokkal ( dráma és vígjáték) Ez a pasas egy született csoda volt.

2018-02-28 14:54:57 MicaHiro (5) #9

Minden szempontból zseniális, (magamhoz képest) hosszú ideje nem adtam ilyen jó szívvel 5-öst. Majd remélem összeszedem magam egy hosszabb elemzés erejéig is, mert megérdemli.

2017-03-30 01:41:51 ChrisAdam (5) #8

Micsoda színtiszta zsenialitás. Gyerekként kétszer-háromszor megnéztük és emlékszem, szerettem is a filmet, de sosem volt a kedvenc Chaplin-filmjeim közt. Most bizton állíthatom, a legnagyobb és legjobb Chaplin film. Tudom, A diktátor ide, a Nagyvárosi fények oda, Rivaldafény amoda (melyik pompázatos zseniális filmjét hagytam ki... mert nem egy van!), a Monsieur Verdouxban tündöklik igazán Chaplin. Legérettebb filmje (ő maga is így vallotta), itt mossa össze legprecízebben a drámát és a vígjátékot, itt mond el egy rendkívül éles, velős üzenetet filmjével, amit látva az ember nem is csodálkozik, ha az Akadémiának baja volt a filmmel azokban az időkben. Véleményem szerint itt teszi le az asztalra élete legjobb alakítását a mester és nem utolsósorban: olyan eredeti történetet látunk rendkívül egyedi módon tálalva, hogy párját ritkítja azóta is.
Kár, hogy az Akadémia húzta a száját a filmre, mert Chaplin egy másik, jobb világban ezért Oscar-díjat kellett volna kapjon, minden egyes jelenete pozitív jelzők garmadát imádkozza le az égről, bravúros, el lehet veszni minden egyes mozzanatában. És nem csak, hogy pályafutásának legjobbját nyújtja, de a 20. század legjobb szerepei között van Verdoux. Ezen kívül rendkívül mozgalmas film, gyors tempójú, lendületes, csupa izgalommal és kitűnően megkomponált jelenetekkel: a vidéki birtokot megtekintő asszony látogatása, a leendő áldozat Annabelle és Verdoux próbálkozásai, függöny a kávéházban és persze a film két abszolút csúcspontja az, amikor a szende, ártatlan lány ellátogat Verdouxhoz és amikor az öreg a cellában mondja el a szokásos Chaplin monológot.
Őszintén mondom, hogy kiráz a hideg, olyan makulátlan ez a film. Érthetetlenül állok a szavazatszám előtt, mint a Rivaldafénynél: nem fér a fejembe, hogy nem ismertebb ez a film, minden megvan benne, amiért szeretni lehet. Komikus és drámai, Chaplin volt szinte az egyetlen, aki ilyen tökéletesen tudott egyensúlyozni a kettő között. Erre születni kell.

Nem dicsérem tovább a filmet, így is kapott eleget, pedig még lehetne mondani róla bőven. Azon túl, hogy a Monsieur Verdouxnak nagyon húsbavágó üzenete van, ami rendesen odacsap a második világháború utáni világnak, ami próbálja kiimádkozni magát a sok bűnből (tulajdonképp egy nyílt allegória erre), rendkívül szórakoztató a film is. Chaplin persze szerette a tabudöngetést, mindenki ismeri A diktátort. Viszont érdekes módon, az örök komikus e filmje is, mint ahogy a Rivaldafény is, inkább szomorú, melankolikus szájízt kap és kicsit meg is fekszi a gyomrot. De ez így jó, így lesz teljes és egész.
Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy Chaplin micsoda zseni volt, ritka volt és lesz az olyan rendező, író és színész (és zeneszerző, operatőr, stb.), aki ilyen precízen és energetikusan vitt volna egy filmet. Nekem pedig külön plusz, hiszen fél gyerekkorom az ő filmjeivel telt el, többek közt neki köszönhetem ma a filmes rajongásomat és azt, hogy a filmes pályára startoltam el.

Gondolom tudjátok, de hadd írjam már le: 100%. Ez is bőven ráférne egy minden idők legjobb filmje listára. Chaplin életművének csúcspontja, a Rivaldafény pedig már egy szintén zseniális tisztelgés a régmúlt idők felé, egy tökéletes lezárása az életműnek.
Ja, és tessék megnézni a filmet. :)

2012-08-07 22:19:16 gomez1000 (4) #7

Érdekes film, nem értem miért nem ismerik ezt sokan...
Ahogyan Chaplin a pénzt számolja, szenzációs! Nehéz utánozni :)

2010-01-20 22:14:22 Gina_88 (?) #6

"lélekmény" :)

előzmény: Cesare Gonzago (#5)

2009-12-29 08:33:44 Cesare Gonzago (5) #5

„Mélypszichológiai szempontból kiemelendő infantilizmusa és oralitása.”

A jó doktornak valószínűleg agyára mentek tudománya közhelyei: a lélekmény vulgaritása szinte fáj.

előzmény: Gina_88 (#4)

2009-12-29 03:12:40 Gina_88 (?) #4

-NZ- Nevelős Zoltán és Watsz Demeter kritikáit olvastam a Chaplin-gyűjteményről, erről a filmről NZ ezt írja: „Hiába előzi meg a Rivaldafényt, ez a film az igazi hattyúdal: a guillotine-hoz vezető séta záróképében az az apró kis vállrándítás a filmtörténet talán legárulkodóbb gesztusa, ráadásul garantáltan darabokra töri valamennyi némafilmbarát szívét.”

Hevesen bólogattam, és miután most Chaplinnel töltöttem az ünnepeket – fura, hogy karácsonykor halt meg, és én meg most nézem, de ez véletlen. Egész évben szeretem.
Aztán, ahogy böngészgetek, mit írnak egy-egy filmjéről, rátaláltam a Magyar Tudományban Hárdi István pszichiáter, pszichológus tanulmányára, ahol ezt a művet a kandidátus úr ezt írja: „NÍVÓCSŐKKENÉS: Monsieur Verdoux, Egy király New Yorkban, Rivaldafény"
Ilyeneket ír még:” Intellektuális és személyiségfejlődését filmjei is tükrözik.” Milyen meglepő.
Aztán a másik gyöngyszem: „Mélypszichológiai szempontból kiemelendő infantilizmusa és oralitása.”… Oralitása szinte dominálja filmjeit:…” Nem tudom a jó doktor mit szólt A nagy zabáláshoz…
És még idéz is egy lenyűgozőt a lélek- és agyvájár műítész, hogyaszongya „Hermann Imre (1988) szerint az alkoholos környezet is hozzájárul a színészi adottságok kialakulásához. Ebben Chaplinnek bőven volt része.” Eszerint pl. Bajor Imrének kellene lennie az évszázad művészének.
(Muszáj volt idepulykulnom, mert a neurózis jeleit észleltem ezeknek olvastán :)

2009-11-22 17:38:15 jesi (5) #3

Zseniális film: amikor drámai rész van, feloldja apró poénokkal: Chaplin értett hozzá

2009-06-18 23:00:33 critixx (5) #2

Egyetértek. Egyik legnagyobb Chaplin-film. :)

2009-06-08 17:05:19 kezdetektől (?) #1

Ezt csak ilyen kevesen látták? :O:O
Pedig zseniális film. A legjobb Chaplin-film, amit eddig láttam (sajnos az A diktátor, a Modern idők, és a Nagyvárosi fények még kimaradt).