Das Tagebuch einer Verlorenen (1929) ☆ 👁

Egy perdita naplója
Diary of a Lost Girl

(Georg Wilhelm Pabst)

német dráma, némafilm

4,8
★★★★★
12 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2019-10-19 21:03:47 offerus (5) #1

Egyszer fenn, egyszer lenn (Louise Brooks-ot látni kell!)

Vannak különleges találkozások az életben. Ilyen volt Georg Wilhelm Pabst osztrák rendezőé és Louise Brooks amerikai színésznőé. Összesen két filmet csináltak együtt, ráadásul ugyanabban az évben (1929), ezt és a Pandora szelencéjét. Talán kimondható, hogy mindkettőjük legjobb filmjeiről van szó. [Ezzel a kommenttel jelenleg már mindkét film meg is felel a KT ismeretlen gyöngyszemek feltételeinek]. Mindkét alkotás a filmes szempontból akkor szabadabbnak számító Németországban készült. Amúgy mindketten próbálkoztak Hollywoodban is, de valahogy nem illettek bele a rendszerbe. Louise Brooks a némafilmkorszak egyik nagy sztárja volt. Greta Garbohoz hasonlóan pályafutásának csúcsán vonult vissza a filmezéstől. Az említett két film is némafilm, ugyanakkor 1929-ben már inkább a hangosfilmekért tódult moziba a nép, ezért igazából csak az 50-es években fedezték fel őket újra és azóta nagy becsben is tartják. A cenzúra, illetve a producerek egyik filmet sem kímélték, jelen filmnek a rendező által megálmodott jóval kritikusabb verziója el sem készülhetett amelyben Thymian a vagyonából egy luxusbordély tulajdonosa lett volna, mintegy fricskát adva a nyárspolgároknak, maradt a polgári morálhoz jobban illeszkedő megoldás, a jótékony adományozás, amelynek jutalma nem is maradt el. De még így is jó a film. Amelynek majd minden jelenetét betölti a maga korában kifejezetten modernnek számító színésznő. Sokan emlegetik a frizuráját – Ebert szerint Sassoon 35 évvel később tőle lopta el az utóbb róla elnevezett frizurát, mások azt mondják, hogy a bob frizura már korábban is létezett. Mindegy is, végül is frizurát akárki csináltathat magának, szemet azonban (még) nem. Thymian (Brooks) pedig elsősorban a tekintetével uralja a jeleneteket (milyen fontos adottság a némafilm korában). De rajta kívül is jellegzetes karakterek vonulnak még fel: a cinikus, kegyetlen mosolyú patikavezető (a film alaphangját megadja az elsőáldozó Thymiannak a film címében is szereplő naplójába elsőként írt beírása találkozunk este ½ 11-kor a patikában, a leánynevelő (-javító) intézet vezetőnője és felügyelője, (az intézeti jelenetek a német expresszionizmus fénykorát idézik), a bordélyház a nagymama-madámmal, a lányokkal és a vendégkörrel, amelyek szintén zseniálisak. De említhető a hasznavehetetlen, másokon élősködő grófúrfi, a gróf, a cselédek is. Tanulságos, hogy az erkölcs és a vagyon torz szabályai hogyan okozzák a szereplők hirtelen felemelkedését, vagy bukását (vagy mindkettőt). Drámai (melodrámai) fordulatok követik egymást. Brooks később leírta, hogy a rendező direkt nem beszélte meg a színészi játék részleteit sem vele, sem a többi színésszel. Azt akarta, hogy az élet megrázkódtatásai spontán érzelmeket váltsanak ki. A film ma is frissnek hat.

Dicséret illeti a jó minőségű felújítást. Jelenleg megtekinthető itt (angol felirat).