Platoon (1986)

Azért még a Kubrick-féle Acéllövedék is mond vmit Vietnámról. :) Hát, sok jó film készült a témában...

Újranézve ötös! Kíváncsi voltam, hogy az Apokalipszis most / Szarvasvadász után mit lehet még elmondani Vietnamról, egyáltalán lehet-e relevánsat / újat, hát azt hiszem, erre a kérdésre válasz az osztályzat.. Bár a vége felé egyre inkább univerzális sorsdrámákat látunk és egy erős, az emberi természet kettőségét demonstráló monológgal végződik, mégis ez a film ábrázolja a legjobban a vietnami hétköznapokat - a szakasz mindennapi élete, a különböző személyiségek / rasszok konfliktusa, láthatjuk őket lazítani, gőzt kiereszteni (a White Rabbit mindig üt), és láthatjuk kicsinyességüket vagy éppen a nagyságukat is. A tempó nem végig egyenletes, de így is szép íve van, és a faluban játszódó jelenet az egy akkora gyomros, amit eddig az évszámig amerikai filmben nem láthattunk - az egy évvel ezelőtti Jöjj és Lásd hasonló jelenete persze brutálisabb, de itt meg sokkal realisztikusabb az ábrázolásmód.

Sheen alakítása elég pofás, ahogy a félénk közlegényből pár hónap alatt komoly harcossá kupálódik ki, és szembe tud szállni állatias felettesével is . Rajta kívül az ő személyiségét formáló őrmesterek a film motorjai - Dafoe és Berenger ()az ő megszállott tekintete hidegrázós) a két szélsőséget képviselik, és még ha ők (valamelyik irányba) idealizált figurák is, a többiek gondoskodnak róla, hogy összességében a szakasz tagjai teljesen átélhető, hús-vér egyéniségek legyenek. Nagyon sok tartalom fért itt bele ebbe a két órába, a forma pedig szépen asszisztál a hatáshoz, a csúcspontokat lassításokkal és az Adagio For Strings-el megtámogatva.

"Újranézős" korszakot tartok. Milyen jó, hogy ezt a klasszikust is előszedtem vagy húsz év után.... Fel is ment ötösre. Borzasztóan erősen átjön at az őrület, káosz, ami ott ment a erdőkben... Hogy teljesen váratlanul becsapódik egy bomba, egy gránát, hirtelen tüzelnek az emberre... Igen, abszolút érezhető, hogy Stone megjárta Vietnámot. És kifejezetten izgalmas volt a hippi Elias és a bestiális Barnes hadakozása egymással és Taylor lelkéért. A mellékszereplők is érdekesek, remek jeleneteik vannak. Külön érdekesség, hogy 7 évvel az apja után Charlie Sheen is egy vietnámi háborús filmben kapott fontos szerepet. Imádtam!

Telis-tele van olyan képsorokkal, amiktől nem lehet szabadulni. Hatalmas dicséret a rendezőnek a a faluban erőszakoskodós jelenetért, borzasztó volt nézni, de tulajdonképpen "ízléses" maradt, sokan csináltak volna belőle hatásvadász undormányt, és ráadásul még itt sem fekete-fehér, megmutatja, hogy ezek a katonák már idegroncsok, nem bírják elviselni a helyzetet, a társaik halálát, és bosszút akarnak állni, mindegy, hogy kin.
Nagyon jól sikerült az a jelenet is, amikor a főszereplő először lát vietnámi katonát, félelmetes, ahogy előtűnnek a ködből azzal a növénnyel a fejükön, a néző együtt fagy le Sheennel.
Biztos azért is, mert Willem Dafoe örök kedvencem, de rég érintett meg ennyire haláleset filmben.

Összességében azt éreztem a megnézése után, hogy mindenki, aki ezzel szemben arról csinál filmet, hogy a háború az tulajdonképpen azért bajtársias és hősies dolog, az köpjön fel, és álljon alá. Kötelezővé tenném az összes fotelpatrióta számára.

Egyik kedvenc filmem, szeretem, pedig nagyon le van finomítva (szerintem) a valóság, hogy nézhető legyen a tömegeknek.

Így van. A háborús filmek egyik "legjobbja". Rendkívül megrázó. Én azt gondolom, hogyha egy háborús film finomkodik/szépít, azzal a túlélők és áldozatok szenvedéseit gyalázza meg valahol. Na, itt nyoma sincs finomkodásnak, borzasztó a film, ahogy a valóság is az lehetett. Láthatunk itt szörnyű háborús bűnöket, szociopatává égett embereket, egy olyan háborúban, ahol azt se tudni, ki a barát és ki az ellenség, idegen földön. Szörnyű erkölcsi dilemmákat.
A "Dicsőség ösvényei" mellett a legjobbnak tartom, döntetlennel.

Egy nagyon jó háborús film, rengeteg jó szinésszel, és sajnos sok helyen nagyon megrázó is, a vége is ütős volt. A filmzene is kiváló választás volt. Dj Tiesto ennek a remixével vált igazán híressé.

Megrázó, sokkoló, elgondolkodtató, de valahogy mégsem üt. Pedig minden megvan hozzá, drámai zene, hatásos képsorok, alatta narráció, látványos csaták, szíven ütő jelenetek, de a végén a katarzis mégis elmarad és kissé szabdaltnak, didaktikusnak éreztem a film folyását. Az ötöst azért adnám meg, mert a falumészárló jelenet rendkívül jól van összerakva, véleményem szerint az a film csúcspontja - ott mindent megtalálunk, ami a háború kelléke, de onnan nem jut feljebb, hiába próbálkozik mindent bevetni. Kicsit ugyanakkor zavart, hogy a zenével és a hatásvadász jelenetekkel direkt akart lenni, szinte nyomakodott, hogy hatódjak meg, gondolkodjak el. Például én meglettem volna a teljes narráció nélkül is, az arcokról és a apró történésekből tökéletesen leolvasható az, amit Charlie Sheen elmond. A karaktereket is egyébként némely esetben túl sablonosnak éreztem, s egyikhez se jutottunk túl közel.
Messze nem tökéletes A szakasz, de mindenképpen egy rendkívül jól összerakott háborús dráma. Egy gyengébb ötöst talán érdemelne, de az erősebb négyessel jól alszok. A tegnap megtekintett Apokalipszis most-tól több, hosszú lépéssel lemarad.
80%

10 pontos film, lenyűgöző, megrázó, elgondolkodtató, a rendező legjobbja.

mármint a rendezőjét is ismerem, persze nem úgy, mint a full metal rendezője, de nagyon nem állt össze az egész az imént :D

ja meg kösz, hogy spoilerbe raktátok, én is akartam, csak olyan sebességgel próbáltam javítani az égésen, hogy elmaradt. :)

mentségemre szóljon, csak betoltam már néhány korsó frökszöt.

apropó, utolsó szerkesztés: 15-ös hozzászólásomban is rakjátok már legyetek szívesek könnyfakasztó utáni részt. köszönömszépe!

utolsó utáni: rakjátok spoilerbe.

Full Metal Jacket.

igen, ott gondoltam hogy valami nem okés, hogy tudtam, a full metal rendezőjének asszem egy filmje sincs szinkronizálva, ez meg igen, szóval na, ez elég csúnya volt :D

Te erre gondolsz.

nos én ezt olyan szinten összekevertem valamivel, mint annak a rendje. mi az a film, aminek a végén popej közlegény már nem él? :D

de ez azért nagyon ciki, mert az is az egyik legkedvesebb vietnamos filmem.

valaki tud gyorsan válaszolni arra a kérdésre (már elég régen láttam), hogy magyar szinkronnal ez milyen? azaz valószínűleg eddig mindig azzal néztem, de pl a menetelős énekek is magyarul vannak? vagyis most így nem nagyon tudom elképzelni, hogy úgy az úgy extra falyin lenne, de lehet hogy az.

Ezzel nyitottam ma reggel, mit mondjak meg is feküdte a gyomrom éhgyomorra… Egy csomó minden nem áll össze nekem ebben a filmben. Oké, a mondanivaló átjön, hogy így a háború meg úgy, meg mindenkit bemocskol na de ezt bármelyik háborús filmben végig tudjuk nézni, ebben szerintem semmi különös nincs A szakasz-t tekintve.
A legnagyobb bajom az, hogy baromira unalmas volt. Egész egyszerűen úgy éreztem, hogy nem történik semmi a filmben. Oké, hogy állandóan haladnak valamerre, de én azt se tudtam követni, hogy mikor, hova és miért mennek. Nézem-nézem a filmet és egyszer csak azt látom, hogy az előbb még a bázison, beszélgetnek, hirtelen meg már mennek előre a semmibe. Persze, elhiszem, hogy semmi más dolguk nem volt csak menni jobbra-balra céltalanul és irtani a vietkongokat csak engem baromira zavart ez az egész (vagy csak nem figyeltem eléggé).
A szereplők. Itt se tudok túl sok jót mondani. A legzavaróbb az volt, hogy nem voltam tisztában a rangokkal, ki-ki felett áll. Mindenki leosztott mindenkit, mindenki parancsolt mindenkinek, leginkább ugye a Barnes-Elias-Wolfe háromszög adott okot a fejtörésre, mert mintha Wolfe hadnagy lett volna a másik kettő pedig őrmester, ehhez képest kapott szépen a pofájára mindkettőtől…
Az effektekről csak egy szóban, mert úgy látszik ezt Hollywood máig nem tudja kinőni. Rengetegszer éreztem azt, hogy bár menetelnek a katonák, mindenki lő rájuk, mindenhol minden robban, mégis, mintha kilométerekre lenne tőlük az egész, nem igazán voltak az akció közepében. Valahogy úgy éreztem, hogy csinálja a rendező a kamu felfordulást, hogy azt érezzük történik valami, holott semmi. Két nagyon markáns emlékem van ezzel kapcsolatban. Az egyik a ’87-es Predator, ahol miután az elején megtisztítják a tábort, jön ki Schwarzi az egyik kunyhóból és össze vissza lövöldöz, totál olyan érzéssel, mintha nem lenne ott senki, csak úgy piff-puff nyomatja, hogy azt higgyük, mocskos nagy szedés közepén vagyunk. A másik csoda, amit még ki is kockáztam itthon egyszer unalmamban az A sötét lovag-Felemelkedésben, mikor Batman és a Macseknő bunyóznak a katonákkal. Kérem szépen, ott valami élvezet az ellenségeket nézni  Mindegyik rúgkapál, kalimpál a levegőben, előre megy aztán hátra, sőt van amelyik magától elesik ))
A karakterekről néhány szóban. Természetesen a Taylor-Barnes-Elias trió áll(na) középpontban, DE. Barnes egyértelműen a rosszat képviselné a filmben, viszont engem baromira hidegen hagyott. Oké, egy patkány, aki vagy alapból ilyen érzéketlen vérgeci, vagy a háború változtatta át, mégis, nem igazán tudott megmozgatni semelyik tette, nem verte ki a biztosítékot. Az is simán alap volt, mikor Elias után ment a dzsungelbe, hogy visszahozza. A másik, Taylor monológja a végén, hogy ő ennek a két apának a gyermeke. Azt mondom, annyi átjött belőle „szimbolikusan” hogy a háborútól mindent megkapott, hogy eztán emberséggel tudjon túlélni. Emberséget Eliastól kapott, a túléléshez szükséges elszántságot pedig Barnestől. A gond, hogy én semmiféle kémiát nem éreztem a karakterek között, ha nem mondja ki ezt így a végén Taylor, sose gondolnám, hogy neki ennyire fontos volt ez a két ember. Kevés volt az interakció szerintem köztük ahhoz, hogy úgy érezzem, bármiféle kapocs volt köztük.

Egy pozitívumot tudok említeni, az pedig a ZENE. Az tényleg csodálatos, sokat dob a hangulaton.

Sajnálom, pedig baromi lelkesen álltam neki…………. 

Glover fel sem tűnt, de mennyire igazad van!

Többször láttam, mindig élmény, de nem az a vitán felüli nonpluszultra film. Ez Stone Apocalypse Nowja csak kicsiben és más szemszögből.

Berenger és Dafoe karakterei nagyon erősek és a fiatal Sheen is kiemelkedő. De az egész szakasz, közte a Living Colour (amerikai funk/hard rock csapat) énekese Corey Glover is ott van.

Nálam egy olyan erős 9-es, de felkerekítettem 10-re.

no, teljesen mást vártam a filmtől, azt hittem ilyen Szarvasvadász vagy Apokalipszis most-féleség. Pedig totál más, de attól még azok is meg ez is megérik a pénzüket. Csodajó volt, ja és háborús filmben még sosem volt halál olyan borzasztóan könnyfakasztó, mint itt Eliasé. 10/8,5

A 6-os hozzászólásommal nem értek egyet: újra megnéztem és igenis ez egy jó film a háború borzalmairól, a lelki és testi fájdalmakról. Oliver Stone legjobb filmje amit eddig láttam tőle.

Zseniális film, ez vitán felül áll.
Kicsit off de érzésem szerint a főoldalon lévő bevezető történet túlságosan is SPOILEResre sikeredett :/

én is ezt a két apás dolgot akartam beírni, de te már megtetted helyettem :-)
Most rajta vagyok a war kategórián, és ez egy igen jó film!

Letaglózó film, kegyetlen őszinteséggel. Ennél szerintem, csak a Szarvasvadász mutat naturalisztikusabb látványt a vietnámi háborúról. Charlie Sheen élete legnagyobb alakítását mutatja be, bár ez igaz Tom Berengerre és Willem Dafoera is. Elöbbi karakterét teljes szívemből gyűlölöm. Óriási hangulat, az ember már- már várja, hogy mi fog történni a következő pillantaban. A befejezés pedig az egyik legnagyobb jelenet a történelemben.

Kőkemény film.....és jól szembeállítja a értelmest és a bunkó elvakult embert. Emocionális jelenetek tömkelege, imádom. White rabbit pedig nagyot szól.

Hibatlan alkotas az en szememben es a zeneje is csodalatos.Orulok neki,hogy csak egy nezhetetlen van es az is ki mastol mind... :D

ha már a kettöt hasonlitjuk össze, az apokalipszis nekem is favoritabb, na de a szakasz is egy nagyon jó movie..

XD

Nekem ez a film messze nem mutat semmit (Apokalipszis most ezerrel erősebb film)
Sajnos Oliver Stone nekem néhol erőltetett

a fű hatása sokat tett ahhoz, hogy vagány legyen

szerintem a végén, az az idézet a két apáról, az az alapvető emberi értétekre mutat rá

nem tartom rossz filmnek, de sajnos az érdemei kicsit elcsépeltek lettek mára, a karakterek nekem túl feszínesre sikerültek, pl nem értettem hogy lett egyszercsak egy zöldfülűből ilyen vagány csóka. láttam már jobb vietnámos filmet is, de ettől függetlenül megvannak a jó tulajdonságai 7/10

ajajajaj,csoda hogy be nem tiltották.mesélték,az ántivilágban feliratosan ment a mozikbn az angolos diákok jókat derültek a szöveg rossz forditásán

Az egyik, hanem a legvalósághűbb és öszintébb háborús film.
Szégyen ehhez képest ahogy egyik másik filmben ábrázolnak.

A finálét amelyikben felemelkedik a helikopter, elhalkul a zaj, csak Charlie Sheen drámai monológját hallhatjuk, miközben felváltva mutatják nekünk könnyes arcát és az alatta elterülő, halottakkal szegélyezett bombatölcséreket, soha sem fogom elfelejtetni.