Catch-22 (1970) ☆ 👁

A 22-es csapdája

(Mike Nichols)

amerikai háborús film, szatíra, történelmi film, vígjáték

3,9
★★★★☆
282 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Dobbs: Segíts neki, segíts neki!
Yossarian: Micsoda?
Dobbs: Segíts neki!
Yossarian: Kinek segítsek?
Dobbs: Segíts a bombázótisztnek!
Yossarian: Én vagyok a bombázótiszt. Minden rendben.
Dobbs: Akkor segíts neki, segíts neki!

Yossarian: Snowden!
- Mit mondott?
- Azt mondta, Snowden.
- Snowden halott.
Yossarian: Snowden!
- Mit akar ez egy halottól?!
- Te, ez Yossarian százados.
- Az ki?
- Egy hülye.

Yossarian: Ki állítja ezt rólam?
Dobbs: Én.
Yossarian: Azért mert gyűlölöm azt a rohadt gecit?
Dobbs: Kicsodát?
- Gyűlöli Cathcart ezredest.
Dobbs: Ne üsd bele mindenbe az orrod!
Yossarian: Ki beszél itt Cathcart ezredesről?
- Korn alezredes sincs itt.
Yossarian: Ki beszél itt Korn alezredesről?
Dobbs: Akkor milyen rohadt gecit gyűlölsz?
Yossarian: Ki az a rohadt geci aki itt van, he?
Nately: Hülyeségeket beszélsz.
- Azt se tudod kit gyűlölsz.
- Üldözési mániád van.
Yossarian: Persze, hogy a francba ne lenne.
Dobbs: Elismered?
Yossarian: Elismerem, hogy üldöznek.
- Kicsoda?
Yossarian: Hát ezek.
Dobbs: Jó, jó, jó, de kik azok az ezek?
Yossarian: Ezek mindnyájan.
Dobbs: Kik azok?
Yossarian: Hát kik azok a mindnyájan?
Dobbs: Fogalmam sincs.
Yossarian: Akkor honnan tudod, hogy nem akarnak megölni?
- Ez ilyen hogyishijják.
Aarfy: Szofisztika.
- Ez az, szofisztika.
Yossarian: A büdös lószart, csak meg akarnak ölni engem.
Milo: Senki nem akar megölni. Edd a desszertedet, drágaságom!
Yossarian: Akkor magyarázd meg, hogy miért lőnek ezek rám, Milo?
Dobbs: Ezek mindenkire lőnek.
Yossarian: Na, érted már miről beszélek?
Dobbs: Te Yossarian, mi lenne, ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy te?
Yossarian: Akkor én lennék fasz, ha másképp gondolkodnék.
Dobbs: Szerintem vizsgáltasd meg az agyadat!

Doki (miközben egy törött kart kötöz): Ha nem muszáj, ne ordítson gyermekem!

...

Doki: Ne ordítson! Így nem tud figyelni az ember! (Yossarian-nek:) Na gyere, menjünk innen a fenébe!

Yossarian: Leszerelhetsz egy őrültet?
Doki: Persze, a szabályzat előírja, őrültet le kell szerelni.
Yossarian: Hát én őrült vagyok.
Doki: Ki mondta?
Yossarian: Megkérdezhetsz akárkit, megmondják a fiúk. Várj csak, Orr! Mond meg a Dokinak!
Orr: Mit mondjak?
Yossarian: Hogy őrült vagyok.
Orr: Teljesen őrült, Doki, nem akar felszállni velem. Pedig megnyugtattam, hogy vigyázok rá, de hiába. Komplett őrült szerencsétlen.
Yossarian: Na ugye, az a véleményük, hogy őrült vagyok.
Doki: Mert ők is őrültek.
Yossarian: Akkor szerelje le őket!
Doki: De hát miért nem kérik?
Yossarian: Mert őrültek, azért nem.
Doki: Na ugye, Yossarian, te is elismered, hogy őrültek. Akkor hogyan ítélhetik meg, hogy te őrült vagy-e vagy sem?
Yossarian: Tehát Orr őrült?
Doki: Hát persze hogy őrült. Hisz felszáll bevetésre, pedig csoda, hogy eddig épp bőrrel megúszta.
Yossarian: Akkor miért nem szereled le?
Doki: Nem szerelhetem le, amíg ő nem kéri.
Yossarian: Csak kérni kell, ennyi az egész?
Doki: Ennyi az egész.
Yossarian: És ha kéri, leszereled?
Doki: Nem. Attól még nem szerelhetem le.
Yossarian: Jaaaajjj!
Doki: Ez a csapda.
Yossarian: A csapda?
Doki: A 22-es csapdája. Mert aki nem akar felszállni bevetésre, az nem lehet őrült, tehát nem szerelhetem le.
Yossarian: Na várjunk! Nézzük, hogy megértettem-e! Ahhoz, hogy leszerelj, őrültnek kell lennem. Ha felszállok bevetésre, őrült vagyok. De ha nem akarok bevetésre menni, akkor mégse vagyok őrült, tehát újból föl kell szállnom.
Doki: Ez a 22-es csapdája.

Danby: Jó napot kívánok fiúk, mindenkinek! Denby őrnagy vagyok, a maguk operatív tisztje. Üdvözlöm magukat a mai bevetésük alkalmából! A reggeli eligazításon mindenről értesültek, fölösleges elismételnem. Nem akarok megnevezni senkit és semmit. Az ellenség minden bizonnyal hall minket, s nem látom értelmét annak, hogy tőlem tudják meg, hol támadjuk meg őket. Jó időben jól látják a célpontot...
Cathcart: Ilyen iszonyatos baromságot még tőle sem hallottam, amióta ismerem.
Korn: Ebben egyetértünk.
Danby: ...a légköri viszonyok a lehető legjobbak. Persze ez azt jelenti, hogy az ellenség is jól látja magukat. Így hát sem nekik, sem nekünk nem lehet panaszunk az időjárásra. Fiúk, itt áll mellettem Cathcart ezredes, ő is szeretne néhány lelkesítő szót mondani.

Milo: Ezredes úr, engedelmével. Szeretném megmutatni, amit kinyomtattam.
Cathcart: Mi a franc ez?
Milo: Az egyik ötletem uram, egy részvény.
Cathcart: Micsoda?
Milo: Az M és M vállalkozás részvénye. Az a tervem, hogy megszervezek egy élelmiszer nagykereskedelmi láncolatot.
Cathcart: Láncolatot?
Milo: Igen uram, egy szindikátust, egy nagyvállalatot. Óriási profitlehetőség!
Cathcart: Kinek?
Milo: Mindenkinek! Véleményem szerint, ami hasznára válik az M és M vállalkozásnak, az hasznára válik a hazának is.

Cathcart: Rendben van, számíthat az együttműködésemre.
Milo: Köszönöm, ezredes úr. Ha kölcsönadna délutánra egy gépet, lebonyolítanék egy alexandriai ügyletet. Ott most nagyon olcsón vesztegetik a gyapotot.
Cathcart: Gyapotot?
Milo: Igen uram, a gyapot iránt mindig nagy a kereslet.
Cathcart: Mennyiért veszik?
Milo: Árucsere alapon megy a dolog.
Cathcart: Mit ad érte?
Milo: Selymet. 4000 yard hernyóselymet.
Cathcart: Honnan a fenéből kerített maga ennyi hernyóselymet?

...

Yossarian: Hova tűnt az ejtőernyőm? Szóval szórakoztok. Melyik rohadék lopta el az ejtőernyőmet? (talál egy M és M részvényt) Halló, halló, fiúk! Itt a bombázótiszt, vissza kell mennünk! Halló, Nately! Azonnal vissza kell fordulnunk! Nately, hallasz engem? Forduljunk vissza! Hallottad? Azonnal forduljunk vissza! Vissza! Nem érted? Vissza!
Nately: Megint rohamod van, Yossarian?
Yossarian: Az egyik vadbarom ellopta az ejtőernyőm. (Aarfy felbukkan:) Áááá!
Aarfy: Valami baj van?
Yossarian: Nincs meg az ejtőernyőm.
Aarfy: Hogyhogy nincs meg?
Yossarian: Eltűnt.
Aarfy: Ezért vagy úgy oda?
Yossarian: Hogy a picsába ne lennék oda? Mi a szart csináljak, ha ugrani kell? Használjam a zsebkendőmet?
Aarfy: Látod, öregem? Éppen ez a fajta humor tette naggyá és erőssé Amerikát. Fasza gyerek vagy, Yossarian!
Yossarian: Szívesen megölnélek a kurva életbe! Sajnálom, hogy nincs rá időm.
Aarfy: Kölcsönadnám az enyémet.
Yossarian: És nem adod?
Aarfy: Elkunyerálta Milo.
Yossarian: Odaadtad Milonak az ejtőernyődet?
Aarfy: Nála van az összes. Kibaszott nagy üzletet csinál a selyemmel Alexandriában.
Yossarian: Megiscsak szakítok időt arra, hogy megöljelek!

Cathcart: Hogy hívják magát?
Őrnagy: Őrnagy vagyok, uram.
Cathcart: Nem a rendfokozatát, hanem a nevét kérdeztem.
Őrnagy: Én százados vagyok uram. Nem a rendfokozatom, a nevem Őrnagy. Őrnagy százados vagyok.
Cathcart: Hát ez világos, mint az éjszaka.
Korn: Pontosan olyan világos, ezredes.
Cathcart: Felteszek magának egy kérdést, százados. Ismerte Duluth őrnagyot, a századparancsnokot?
Őrnagy: Igenis, ismerem. Remek ember.
Cathcart: Volt.
Őrnagy: Tessék?
Cathcart: Duluth őrnagy meghalt.
Őrnagy: Jaj Istenem! Borzasztóan sajnálom, uram.
Cathcart: Akármennyire is sajnálja, meghalt. Ma délután lőtték le Perugia fölött. Kellett neki bevetésre repülnie, ahelyett hogy az irodájában kuksolt volna!
Őrnagy: Nem értem, hogy mi közöm nekem ehhez.
Cathcart: Új századparancsnokra van szükségünk jóember.
Korn: És maga az egyetlen őrnagy, százados, az egész vezérkarban.
Őrnagy: De az Őrnagy a nevem, nem a rendfokozatom.
Cathcart: Tökéletesen értem a dolgot. Mától fogva tekintse magát őrnagynak.
Őrnagy: De uram, én azt sem tudom, mi fán terem a századparancsnokság.
Cathcart: A haza mindnyájunktól áldozatot követel.

Towser: Uram, mindnyájunknak végig kell játszanunk a ránk osztott szerepet.
Őrnagy: Csakhogy nekem egyáltalán nem tetszik ez a szerep. Őrmester, én most, én most a sátramba megyek. Szükségem van egy kis pihenésre. Nyugodtan végig akarom gondolni ezt a helyzetet.
Towser: Valaki vár odakint, uram.
Őrnagy: Rám?
Towser: Igen, uram.
Őrnagy: De, de, ki az?
Towser: Tappman százados, uram. A századlelkész.
Őrnagy: Mi a fenét akar tőlem?
Towser: Nem tudom, uram. Yossarian százados ügyében jött.
Őrnagy (miközben álbajuszt ragaszt): Hát, idehallgasson, őrmester. Ez a munka, ez a munka, amit rámsóztak, meglehetősen nehéz. Ha mindenki a nyakamra jár ilyen csip-csup ügyekkel, nem bírom elvégezni a munkámat. Világosan fejeztem ki magam?
Towser: Igen, uram.
Őrnagy (a bajszára mutatva): Nem csodálkoznék, ha csodálkozna.
Towser: A csodálkozás nem az én dolgom, uram.
Őrnagy: Nem szeretem, ha megbámulnak. Tudja hogyan néznek rám az emberek?
Towser: Nem, uram.
Őrnagy: Ujjal mutatnak rám. Ki az Isten ez az Őrnagy őrnagy? Századparancsnok lett, de életében nem ült még egy sportrepülőgépen sem.
Towser: Nem hiszem, hogy ezt mondanák.
Őrnagy: De igen! Ha ezt felragasztom, nem ismernek fel. De nem ám! Tudta azt maga, őrmester, hogy a középkorban az uralkodók álruhában elvegyültek az alattvalóik között?
Towser: Nem, ezt nem tudtam, uram.
Őrnagy: Akkor maga semmit sem tud, őrmester, igaz?
Towser: Igaz, uram. De vajon miért csinálták?
Őrnagy: Kicsodák és micsodát?
Towser: A középkori uralkodók miért jártak álruhában?
Őrnagy: Honnan a jóbüdös francból tudjam én azt, őrmester?! Mi vagyok én, történész? Én egy egyszerű ember vagyok, aki szeretné tenni a dolgát. (miközben mászik ki az ablakon:) Viszlát, őrmester!
Towser: Uram?
Őrnagy: Mit akar már megint?
Towser: Most mit mondjak a lelkésznek?
Őrnagy: Őrmester, jegyezze meg! Mától kezdve, amikor itt vagyok, nem fogadok egy lelket se. Értette?
Towser: Igen. De ha valaki be akar jönni, amikor ön bent van?
Őrnagy: Mondja meg neki, hogy bent vagyok, de várjon!
Towser: Meddig várjon?
Őrnagy: Amíg el nem megyek.
Towser: S aztán mit csináljon?
Őrnagy: Az engem nem érdekel.
Towser: Beküldhetem önhöz, amikor ön már elment?
Őrnagy: Igen.
Towser: Akkor ön már nem lesz bent.
Őrnagy: Nem.
Towser: Van még valami parancsa?
Őrnagy: Azt sem akarom, hogy maga bejöjjön ide, amikor itt vagyok, és megkérdezze tőlem, hogy van-e valami parancsom. Értjük egymást?
Towser: Mikor jöjjek ide érdeklődni, hogy van-e valami parancsa?
Őrnagy: Akkor, amikor nem vagyok itt.
Towser: És mit csináljak utána?
Őrnagy: Csinálja, amit csinálnia kell!
Towser: Értettem.
Őrnagy: Sajnálom őrmester, hogy így kell beszélnem magával. De muszáj így beszélnem (kezet nyújt:) Viszlát!
Towser (tiszteleg): Viszontlátásra!
Őrnagy (visszakapaszkodik kintről): Őrmester!
Towser: Igen?
Őrnagy: Köszönöm, mindent köszönök!
Towser: Én köszönöm, uram.

Towser (Tappman-nek): Az őrnagy most fogadja önt, atyám.

Korn: Mi a nyavaját prédikál, atyám?
Tappman: Uram?
Korn: Rakja ide a seggét, atyám! Ha nem tévedek, a misztikus látomásairól számolt be.
Tappman: Nem, uram, csak időnként különös dolgokat tapasztalok.
Korn: Látomásai vannak, vízionál, ilyesmiről van szó?
Tappman: Nem, uram.
Korn: Nem látott égő bokrot? Nem hallott égi hangokat?
Tappman: Nem, uram, egyáltalán nem ilyesmiről van szó.
Korn: Remélem, hogy nem. A természetfölötti jelenségekre nincs időnk, amíg meg nem nyertük ezt a rohadt háborút. Ért engem?
Tappman: Tökéletesen. Megkérdezhetem, hova megyünk?
Korn: Mi ketten?
Tappman: Igen, uram.
Korn: Maga Cathcart ezredeshez megy kihallgatásra.
Tappman: Most?
Korn: Maga mindig ilyen gyorsan kapcsol, atyám? Persze, hogy most.
Tappman: Talán valami nincs rendben, uram? Rosszul, rosszul csináltam valamit, uram?
Korn: Honnan tudjam én azt. Maga tudja, atyám, hogy mit főztek ki Yossarian-nel.
Tappman: Mire gondol, uram?
Korn: Ha maga nem tudja, akkor ki tudja?
Tappman: Azt se tudom.
Korn: Akkor maga nem sokat tud, ugye atyám?
Tappman: Én nem, uram. De ha lehetne...
Korn: Mi van?
Tappman: Nem, nem szükséges, hogy úgy szólítson, atyám. Én ugyanis anabaptista vagyok.
Korn: Igazán? Köszönöm, hogy kijavított, hálásan köszönöm a felvilágosítást!
Tappman: Gondoltam nem árt, hogyha tudja.
Korn: Ide hallgasson atyám! Maga százados, ugye?
Tappman: Igen, uram.
Korn: Én meg alezredes. Ez ugye maga előtt is világos?
Tappman: Igen, világos.
Korn: Akkor pedig annak szólítom magát, aminek akarom. Persze csak, ha nincs ellenvetése.
Tappman: Nincs uram.

Cathcart: Nincs olyan, aki ne érezné áldásnak a maga jelenlétét. Kivéve persze az ateistákat. De nálunk ilyenek remélhetőleg nincsenek.
Tappman: Nem tudom, uram.
Cathcart: Hogyhogy nem tudja? Az ateizmus törvényellenes, vagy nem?
Tappman: Nem.
Cathcart: Nem az? Akkor viszont amerikaellenes, igaz?
Tappman: Nem vagyok benne biztos.
Cathcart: Na, én biztos vagyok benne. És ha a bázison egyetlen mocskos ateistát találok, azt úgy seggbe rúgom, hogy visszatér a hite!

Danby: Persze most megkérdezhetik, katonák, miért kell elpusztítanunk egy olyan várost, amelynek nincs ipara, nincs támaszpontja, nincs semmi, de semmi stratégiai értéke.

Dreedle: Nem vették észre, hogy itt áll egy hölgy?
Moodus: Széket a Papa kurvá... a hölgynek!

Milo: Meggazdagodunk ebben a háborúban.
Yossarian: Te fogsz meggazdagodni, mi meg fogunk dögleni!

Milo: Yossarian, megtennél nekem egy szívességet? Ezt akarom kiosztani az ebédhez. Kóstold meg, és mondd meg, hogy milyen, jó?
Yossarian (elkezdi rágni): Mi ez?
Milo: Csokival bevont gyapot.
Yossarian (kiköpi): Elment az eszed?!
Milo: Nem jó?
Yossarian: Legalább a magokat kivehetted volna belőle.
Milo: Tényleg ennyire rossz?
Yossarian: Te ettél már gyapotot?
Milo: Meg kell etetni az embereket.
Yossarian: Miért?
Milo: Nézd, óriási lehetőséget láttam az egyiptomi gyapotpiac letarolásában. Nem hittem, hogy a nyakamon marad. Akkoriban még azt se tudtam, mi az, ha a piacok telítve vannak. Most képtelen vagyok elsózni a gyapotot. Az emberek eszik a vattacukrot. Ez jobb annál, ez valódi gyapotból van.
Yossarian: Az emberek nem fognak gyapotot enni, Milo.
Milo: De muszáj megenni nekik a szindikátusért.
Yossarian: Meg fognak betegedni. Próbáld ki saját magadon, ha nem hiszel nekem!
Milo: Kipróbáltam. És beteg lettem.

Yossarian: Nagyon öreg volt.
Luciana: Ez a fiatal fiú?
Yossarian: Halott. Ennél öregebb nem lehet az ember.

Nately: Hát maga egy hitvány megalkuvó! Nem érti, hogy jobb állva, emelt fővel meghalni, mint térdelve élni?
Öreg: Ó, én a fordítottját vallom. Jobb állva élni, mint térdelve meghalni, fiatal barátom.

Papa: Szörnyen néz ki.
John: Mert beteg, papa.
Mama: Harvey!
Yossarian: Az én nevem Yossarian.
John: Azt mondja, Yossarian-nek hívják, mama. Yossarian, nem ismersz meg? John vagyok, az öcséd. Nem tudod ki vagyok?
Yossarian: Dehogynem. Az öcsém vagy, John.
John: Megismert, papa. Yossarian, itt van a papa is. Köszönj a papának, Yossarian!
Yossarian: Helló, papa!
Papa: Helló, Harvey!
John: Yossarian a neve, papa.
Papa: Szörnyen néz ki.
John: Nagyon beteg, papa. Az orvos azt mondta, meg fog halni.
Mama: Harvey!
John (Mamának): Mama, Yossarian a neve. (Yossarian-nek:) Úgy látszik, már képtelen emlékezni.
Yossarian: Nem történt semmi baj. Ő hívjon Harvey-nek, ha jól esik neki.
Mama: Harvey!
John: Ne aggódj, egy-kettőre rendbe jön minden!
Yossarian: Tudom.
John: Egyenesen New York-ból jöttünk. Féltünk, hogy nem érünk ide idejében.
Yossarian: Idejében? Mihez?
John: Hogy lássunk, mielőtt meghalsz.
Yossarian: Számít az már valamit?
John: Nem akartuk, hogy egyedül legyél, amikor meghalsz.
Yossarian: Számít az már valamit?
John: Azt hiszem félrebeszél. Mindig ugyanazt ismételgeti.
Mama: Harvey!
John: Ő nem Harvey, mama, ő Yossarian!
Mama: Számít ez már, ha meghal?

Aarfy: Csak egyszer erőszakoltam meg!
Yossarian: Megölted?
Aarfy: Miután megerőszakoltam, nem tehettem mást. Vagy hagytam volna, hogy mindent kifecsegjen?
Yossarian: De miért kellett hozzányúlnod, te állat? Miért nem szedtél fel egy kurvát az utcán?
Aarfy: Azt már nem! Ilyesmiért én soha életemben nem fizettem.
Yossarian: Aarfy, te meghibbantál! Börtönbe fognak csukni. Megöltél egy lányt, kidobtad az ablakon, ott fekszik az utcán holtan.
Aarfy: Azt pedig nem jól teszi, kijárási tilalom van.
Yossarian: Te tisztában vagy azzal, hogy mit csináltál? Te állat! Meggyilkoltál egy emberi lényt, fel fognak akasztani.
Aarfy: Nem hiszem, hogy ezt megtennék a jó öreg Aarfy-val. Csak nem csapnak akkora hűhót egy olasz lány miatt. Itt naponta ezerszám pusztulnak el.

Yossarian: Mit tenne az én helyemben?
Tappman: Nem tudom. Honnan is tudhatnám? Én én vagyok.
Yossarian: Képzelje magát a helyembe!
Tappman: Igen nehéz dolog. Néha még az is nehezen megy, hogy azt képzeljem, én én vagyok.

[[Yossarian]]: Te hol dolgozol?
[[Luciana]]: Nem vagyok kurva!
[[Yossarian]]: Nem mondtam, hogy az vagy.