Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Megrázó film volt!! Mintha az ember egy alagútban haladna elöre egyre mélyebben be a sötétbe, az egyre nagyobb kilátástalanságba, reménytelenségbe. Nincs kijózanulás, nincs fény az alagút végén.
Megdöbbentő volt! Ilyen filmmel még soha nem találkoztam. Szinte émelyegtem, ahogy néztem, és nemcsak azért, mert néha szubjektív kamerán keresztül bicikliztünk a főszereplővel együtt. Ehhez a filmhez képest Tarr Béla művei romantikus vígjátékok. :D De tényleg: Tarrnál van pozitív dolog, még talán A torinói lóban is ("enni kell"). Illetve Tarr szereplői küzdenek, és lenne esélyük kilábalni a szar helyzetükből, csak éppen ez a lehetőség elveszik. Itt semmiféle pozitív dologra nincs kilátás. Egyszerűen van ez a nagyon nyomasztó világ és kész, nincs más. Mindenki drogos, mindenki depressziós, senkinek sincs még csak egy mosoly sem az arcán. Még a legártatlanabb kislány is leginkább autistára emlékeztet.
És szinte a legszürreálisabb jelenetekbe csöppenünk. Holott a film amúgy inkább minimalista-dokumentarista. De egy nagyon stilizált változata mégis ennek a stílusnak. Nyilvánvaló, hogy valami szűrőt vagy utómunkát eszközöltek a képen, mert itt még napfényben is olyan, mintha szürkület lenne. Pedig ez színes film, nem úgy, mint Tarrnál. :D
Nekem minden egyes jelenete az agyamba égett örökre. Egyszer olvastam, hogy David Lynch-hez hasonlították Fliegaufot. Nos, igen, ez a filmje kifejezetten hasonlít Lynch pár művére - mármint agyrobbantás szempontjából. Amúgy itt semmiféle irónia nincs, Lynchnél azért van. De pl. az Inland Empire - nos, nagyon sok hangulati hasonlóságot éreztem a két film között. Mindenesetre pl. a legelső "papos" jelenet is rohadtul agyerőszakoló. Ott komolyan úgy éreztem, mintha szédülni kezdenék, annyira letaglózott. :D
Aztán a "gombás". Na, az kiütött rendesen. Ott tényleg ledöbbentem, hogy "erre képes a drog?". Meghökkentő, hogy egyesek hová tudnak süllyedni. És a legrémisztőbb az volt, mikor a lány szobatársnője kérdezte, hogy "ugye vissza fog jönni, mert még a héten vizsgái vannak". Bazdmeg. De a legnagyobb bazdmeg persze az, ahogy az a csaj kinézett. Vagyis nem láttuk, csak a kezét, meg a hangját hallottuk. 48 órája csak gügyög, montonon, katatóniában, a keze pedig remeg. Mintha csak a Radírfejet láttam volna, de mindenféle irónia nélkül.
Az ilyen filmet nevezném "droghorrornak", pont az efféle jelenetek miatt.
Ja, meg ki ne hagyjam. A szoláriumos sztori és lezárás. Úristen. Emberi romhalmazok.De talán ez nem is jó szó, nem fejezi ki azt, amit a megégett bőrrákos ipse látványa nyújt. Meg a "főhős" "útja". Pfff.
Egyébként úgy éreztem, hogy az Oslo c. norvég dráma rendezője látta ezt a filmet. Habár az lightos, sokkal inkább egy feelgood, elégikus mese. Fliegauf viszont nem köntörfalazott, nem kedvezett a nézőnek. Mindent megvont tőle a képeken kívül, ami egy nézhető filmhez hozzátartozik (pozitív szereplőket, valami pozitívumot egyáltalán). Mégis: tetszett, nagyon is, és valami perverz késztetés van bennem arra, hogy újranézzem. :D Zseniális volt.
10/10
"Itthon mindenki Bencének hív, külföldön meg Benedeknek. Én pedig már szédülök a kettő között, ezért most döntöttem: Bence leszek, az, aki mindig is voltam." (Fliegauf Bence - Forrás: Heti Válasz)
előzmény: pókmacska (#20)
(Elnézést, de nem Benedek?)
Volt egy-két jelenet, ami nem megy ki a fejemből
Megemelem a kalapom azok előtt, akik végig bírták nézni ezt a filmet. Nekem csak 60 percig sikerült a kísérlet...
Az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje!
zseniálisan lehangoló film, óriási feeling, nyomasztó atmoszféra, lassú hömpölygés, nagyon erős hangefektek vagy ráérzel erre a filmre, vagy nem, ha igen, akkor nem kell magyarázni, hogy miért
Igen,tudom,ezért mondom,hogy nekem nem adja ezt át a film,nem látok benne semmit,nem látom azt a nagy ürességet a szereplőkben,én a filmben,a rendezésben látom a nagy ürességet.Csináltak már nihilről hatásos filmet,ez számomra nem sikerült. A színészek meg fájdalamsan bénák,néhol én éreztem kínosnak a monológjukat.
előzmény: simijohnny (#14)
Az biztos, hogy a lelki nihil és végső kiüresedettség egyik legjobb ábrázolása filmen. Nekem annyira nem jött be, hogy nagyszerűnek tartsam, de kétségkívül hatásos.
Kábé ilyen nullának érzi magát egy heroinról "leszokóban" lévő ember, semmi más nincs a világból, csak az anyag. Szerintem nagyszerű film, a csúcs pedig a gombás jelenet volt.
előzmény: Kremy (#13)
Számomra rettenetesen unalmas,vontatott és egy percig sem kötött le. Pedig úgy néztem,hogy elméletileg a szereplőkhöz hasonló emberekkel fogok foglalkozni. De nem érintett meg. A rendezés más tészta,a képi világ meglehetősen nyomasztó és vannak benne kiemelkedő részek. De a tartalmát tekintve számomra nulla,gyenge színészekkel,szenvedés volt végignézni.
"mintha azt állítaná, hogy a világban elve nem létezik érték, egyáltalán semmi más nem létezik, csak irracionális szenvedés"
Szerintem is ezt az életérzést mutatja meg a film, és ettől lesz hiteles: ne feldjük, a drogról nemrég lejött ember szemével látjuk így a világot.
előzmény: sleepingdancer (#9)
Súlyos darab.
Csodálatosan megírt párbeszédek egyensúlyoznak a hétköznapi esetlegesség és a kiagyalt, sűrű költőiség határán, átgondolt, erőteljes képi és hangzásvilág, tempó (nem gondolom, hogy túl lassú vagy túl hosszú a film), hihetetlen atmoszférateremtő erő, megjósolhatatlan kimenetelű jelenetek, összetett szimbólumrendszer. Mindez együtt szinte hipnotizálja a nézőt. Nem zavar egyes amatőr színészek többek által bírált teljesítménye sem: a szövegek itt-ott leckeszerű felmondása belesimul a film stilizált világába. Nem zavar az sem, sőt bravúrosnak tartom, hogy a film szerkezetileg szinte csupa tetőpontból és egy zárlatból áll, ilyen értelemben statikus: magasan kezdődik és végig ott marad: döbbenetes erejű jelenetek sora követi egymást a végkifejletig. Hát akkor mi a baj , miért válik összességében mégis "hamisgyanússá" Fliegeauf műve? Csupán elrettentő drogfilmként való értelmezése nyilván sekélyes: ez a film a világ állapotáról akar mondani valamit, de mintha nem erről a világról beszélne, ráadásul valamilyen radikális esztétika nem létező nyelvén. Nem tudom, hogy jelen idejű negatív utópiát látunk-e vagy "negatív giccset"? A tragédia mint esztétikai minőség nagyjából értékvesztést jelent, az abszurd értékhiányt és irracionalitást, Fliegauf filmje viszont se nem igazán tragikus, se nem abszurd, hanem mintha azt állítaná, hogy a világban elve nem létezik érték, egyáltalán semmi más nem létezik, csak irracionális szenvedés. Úgy vélem, ez az állítás nem igaz, persze gondolhatja valaki igaznak is, de az a valaki semmi esetre sem rendez filmet, legfeljebb azon tépelődik, hány gramm heroin kell az utolsó belövéshez
Egy-két színészi játék nagyon kevés volt, de az atmoszférája zseniális
A film rendkívül erős atmoszférát teremt, magával ragad és beszippant az elejétől a végéig, és 100%-ban érezteti a főszereplő sivár, üres belső világát.Lenyűgöző film!
A képek a lentebb elhangzottakhoz hozzászólva tényleg elnagyoltak. Akik nem kedvelik a lassabb tempójú filmeket, eleve meg se próbáláják végignézni. Számomra azonban egyáltalán nem volt terhes ez a lassúság. A film rendkívül nyomasztó hatású. Ez az atmoszféra engem teljesen lenyűgözött. A színészek többnyire jól játszottak benne. Kiemelném Keresztes Felicián játékát. Hát olvastam lejebb, hogy sajnos nem áll távol tőle a film témája... Kár érte. Szerintem tehetséges színész. A film megnézése előtt számomra a drogos filmek közül kettő létezett: A Requiem egy álomért és a Trainspotting. Ezzel a filmmel eggyel bővült a kör. Köszönöm Fliegauf Benedek!
én láttam Feliciánt egy alkalommal dunavízzel szúrni kő-kemény heroinista volt,ezért sem lehetett annyira nehéz "belőni" neki eme szerepet
Hiába rendkívül nyomasztó a film, egyszerűen töbszöri nézésre való, nem tom megunni és kész. Fliegauf előtt kétségkívül nagy karrier áll.
Depisnek tényleg depis, de attól még nem lesz jó egy film, mert depis. A film alatt végig érződik, hogy mű az egész, „csak” egy film. Persze ez köszönhető a színészi teljesítményeknek is, ugyanis itt a színészek elég bénák. Az is alap elvárás számomra egy filmtől, hogy lekössön, de ez egy percre sem kötött le, volt pár nagyon megrázó jelenet, de azok is olyan „mű”-ek voltak… Ráadásul nagyon hosszú is! Egy ilyen stílusú filmnek szerintem eleve hiba 1:40 perc fölé vinni a játékidőt! Sokkal nagyobbat üt, ha rövidebb. Az egyes jelenetek is elég hosszúak, forog körbe a kamera 5 percig, megy a monoton depis zene… Hát ez engem baromra nem hat meg… Életem egyik legszarabb filmje!
Nagyon kemény film, csak erős idegzetűeknek!
Érdekes produkció ez, ugyan a kábitószerrel kapcsolatban már rengeteg film született, de ez valahol mégis más. Nekem személy szerint baromira hosszú volt és ehez még hozájött, hogy iszonyat depis is (még akkor is ha az a téma ami) a film, de azért egyszer nézhető.
55%
Werkfilm [link] interjú Fliegauf Benedekkel a Dealer kapcsán [link] Halál c kimaradt jelenet [link]