Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Három percnyi celluloid-dadaizmus pont annyi, amire még tudsz figyelni anélkül, hogy összezavarodnál. A legtöbb dadával ellentétben Man Ray filmjében van valami "emberi", valami, ami nem hagy teljesen elidegenedni magától. A lassú, forgó fények szentimentalizmust tükröznek, az idő vészesen múlik, sőt, nemcsak múlik, de őrült módjára ugrál, kiszakad magából, pengeélessé válik. Az éjszakai fények, a meztelen női test - mert egy szürrealista/dadaista alkotásba mindig kell pár meztelen csöcs - mégis lassan kering, nem törődve, mennyi idejük maradt.
10/10
Elég hihetetlen számomra, hogy egy nap alatt készült el.....
Alapvetően nem a műfajom sem a dadaizmus, sem a szürrealizmus, de valami megfogott ebben a 2:55-ben.
Néztem volna még tovább.