Fellini - Satyricon (1969) ☆ 👁

(Federico Fellini)

olasz dráma, kalandfilm, szerelmi történet, vígjáték

3,9
★★★★☆
178 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-01-02 10:50:10 Xuja (4) #7

Infantilis, pikáns, pikareszk, filozofikus road movie. Az egymástól független jelenetekben csak a főszereplők közösek, illetve a színtiszta őrület és szexuális szabadosság, kellemes mennyiségű egzisztenciális és költői párbeszéddel megtámogatva. A "botrányfilm" egyik pionírja - abban a korban még példátlan dolgokat ábrázol a vásznon, és nem titkolt cél a néző megbotránkoztatása.

A bizarr jeleneteket a filmnyelv és a képi világ is megtámogatja - vibrálóan színes-szagos az összkép, vizualitásban felveszi a versenyt Fellini legjobb mozijaival. Jobban szeretem a karakterközpontú, szép ívű filmeket, és itt-ott elég öncélű, de azért összességében emlékezetes élmény volt ez a két óra, szóval a négyes nem lehet kérdéses.

2021-01-31 16:51:14 Ugor (5) #6

Az éjjel megajándékoztam magam újra a páratlan Mester Satyriconjával, beletemetkeztem és ma meg elméláztam azon, hogy ez hogy tetszett nekem durván 50 éve és hogyan tetszik ma. És megdöbbentően jó film fél évszázad múlva is. Az jutott eszembe, ami régen egyáltalán nem: hogy miért nem voltak erre olyan reflexióim anno, hogy fúj, nahát, megmán micsoda felháborító, hogy ezek milyen ferdehajalmúak, nimfomániásak, szexcentrikusok és így tovább… mert nem jutott. Nem zavart, nem feszélyezett akkor sem, meg most sem. Annyira beleillik ebbe a filmbe, hogy tökéletesen mindegy, hogy ki milyen orientáltságú, hogy elveszíti a jelnetőségét. Az ember elteszi magában menet közben, hogy hát Istenem, hát ez ókor, akkor ez nyilván természetes volt, ki a fenét zavart, senkit. Meg nem is a valóság, erős irodalmi alapja van, plusz mérhetetlen mennyiségű színes fantázia, amit borzasztóan irigylek, és örülök, hogy így megába enged. Hogy valaki megtalálta és megcsinálta, amit én csak tátott szájjal nézhetek, nagyon hálásan. Micsoda őrület lehet egy ilyen casting! Kik jönnek ott össze és honnan, akik ezeket a mesebeli embercsokrokat alkotják majd? Úúú.,, hát azt kéne látni, ott lenni, ezek nem technikai filmtrükkök, ezek élő emberek, és tessék… Ilyen vallás. történelem. irodalom, mese. fantázia keverék. Micsoda stílus, micsoda élmény!

2017-04-23 09:50:17 Jereváni Rádió (3) #5

Hát, mit is mondjak, ráfért a rómaiakra a Jézus Krisztus.

2012-08-29 11:28:48 Dynast Grausherra (5) #4

Jól tettem, hogy az Édes élet segítségével ismerkedtem meg Fellinivel, mert a mozaikos felépítés már ott is megvan, csak még Fellininek nem gurult el a gyógyszere. Van egy pont a Satyricon során, amikor kezdtem úgy érezni, hogy kicsit túl sok lesz már az őrültségekből, de nagyon hamar visszakerültem abba az állapotba, hogy ez a film szenzációsan zseniális. Bár nem könnyen emészthető.

2012-05-24 15:48:27 zéel (3) #3

Jobb híján közepest adtam, ami abszolút nem jellemzi a film minőségét.
Ez egy elképesztő kép-és látványorgia (látszik, hogy Fellini festőművésznek készült), egy lassan hömpölygő roadmovie, melyben két fiatalember járja be a végnapjait élő Római birodalmat. Nem tanulság nélküli mára nézve sem. Mégis, mint alább írtam, nem igazán fogott meg.
Aki Fellinivel akar ismerkedni, ne ezzel kezdje!

2012-05-22 19:02:23 zéel (3) #2

Zseniális film. De hiába. Alig érint meg. Hányast adjak?

2009-12-25 17:14:55 gringo (5) #1

Ebben a filmben van az egyik kedvenc idézetem, mégpedig latinul, amikor a király elengedi az alattvalóit, utána pedig egy csendes, otthonos rituális öngyilkosságot követnek el a királynével: hominis et mulieres, ego libero vos.