Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Fellini szandi mandi filmje. Elnézést kérek az összehasonlításért, hiszen a Maestro filmje korábbi, mint az emlegetett magyar film, de mégis, ez jutott eszembe róla. Csapongó összevissza történetfolyam, úgy, hogy a történet fő szála teljesen érdektelen (valahogy egyáltalán nem volt érdekes, hogy bizonyossá váljon: Giorgio megcsalta Juliettát, mivel úgyis tudjuk azonnal, hogy igen). Mindez megspékelve elképesztően szürreális figurákkal és ruházattal, a groteszksége ellenére mégsem lett horrorisztikus a végeredmény. Untam egész egyszerűen a filmet.
A vége viszont kiváló: ahogy leszámol a gyerekkori lefojtással, és ezáltal a szellemek is eltűnnek mellőle, tényleg fantasztikus lezárás. További pozitívum ahogy zéel jegyezte meg találóan: valóságos képi orgia történik a vásznon. 51 (!) évvel az elkészülte után sem lehet panasz a vizuális megjelenítésre.
Nem Fellini legjobbja, kicsit elnyújtott, pedig alig több mint két óra. Mégis, a jóval hosszabb Édes élet sokkal gördülékenyebb. Nem mintha lennének benne felesleges jelenetek, de valahogy mégis elnyújtott. Másrészt Giulietta Masina ebben a filmben is fantasztikus, ráadásul nekem nagyon tetszett ez az élénk színvilág. Úgy látszik, ha már Fellini színes film készítésére adta a fejét, akkor egyből beleadott mindent. Itt is különösen jól sikerültek az epizódok, Fellini itt eléggé szabadjára engedte magát, szenzációs a nyitójelenet, a vallási fanatizmust megint rendesen kigúnyolta, de ezzel együtt a szabados életformát is. A nagy médium jelenetére pedig nem találok szavakat.
Fellini filmjeit nézegetve persze ez a film is kiszámítható, bár nem túl könnyedén, mert Felliniről nem nagyon lehet eldönteni, hogy hová tart. Viszont nagyon lényeges a zárás. Júlia végre szembeszáll az őt "máglyára küldő" elnyomó erővel, de ugyanakkor nem enged a csábításnak sem, és nem süllyed le az orgiákat tartó Susy szintjére. Igazából látható zavartsága ellenére, ő a legnormálisabb ebben a filmben. Egyszerű, közönséges asszony, aki tizenöt éve házas, nincs benne semmi rendkívüli, és ezért ő egy igazán szerethető karakter ebben a csodabogarakkal teli filmben.
Júlia és a felettes én küzdelme.
Másoknak kell mindig megfelelnünk? Vagy éppen ellenkezőleg?
Felelősen élni? Vagy felelőtlenül?
Megbocsátani vagy megbosszulni?
Elfogadni az elfogadhatatlant? Vagy kilépni belőle?
De hova? Merre?
Fontos kérdések. Mindezt - a Fellinitől megszokott - könnyedséggel, képi orgiákkal előadva.
Fellini, nem vitás, a filmMŰVÉSZET egyik nagymestere.
Ő még nem a pavlovi reflexekre építő tömeg-film(termék)gyártó.
De Fellinit még az unokáink is csodálni fogják! (Legalábbis, remélem!)
Érdekes a képi világa. A felesége, Giulietta Masina nagyon szokatlan ebben a depressziós szerepkörben, középkorúan is nagyon érzéki, az előnytelen jelmezek ellenére. Kicsit vontatatott a történet, nehezen érthető, de tele van szinbólumokkal.
Egyetértek. Szerintem is Fellini egyik leggyengébb filmje. Persze még így sem teljesen rossz, de hiányzik belőle valami, ami az Édes életet vagy a Nyolc és félt egységes látomássá és egyben remekművé tette. Vizuálisan tényleg kiváló, de sokszor csapong és gyakran érezni, hogy a rendező nem igazán tud mihez kezdeni a sztorival. Nem csoda, hogy ezután több évig hanyagolta a filmezést. Újra össze kellett szednie magát.
előzmény: Jereváni Rádió (#4)