Babel (2006) ☆ 👁

Bábel

(Alejandro González Iñárritu)

amerikai-francia-mexikói dráma, thriller

4,0
★★★★☆
937 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-11-21 19:48:56 Rorschach (2) #37

Közelítek a kétezerhez, de hirtelen nem tudok felidézni egyetlen olyan másik filmet sem, ami annyira didaktikus lenne, mint a Bábel. Sok minden jó volt benne, és ezzel a kendőzetlenséggel együtt is élvezhető a végeredmény, de a hatáskeltés érdekében a karakterek annyi faszságot voltak kénytelenek véghezvinni, amit látva a legbutább horrorfilm is csak elégedetten csettinthet.

2016-09-20 13:00:01 Dezsmant (5) #36

5-ös, hihetetlenül jó film, és mesterien jönnek össze a végén a szálak. Kevés filmek egyik ami tényleg elgondolkodtató.

2016-02-28 18:05:12 Mizi (4) #35

Ha Blanchett karaktere sajnálatos módon meghalt volna a végén, akkor zseniális lett volna a film. Ez a félig-meddig happy-end viszont eléggé hazavágja az egészet.

előzmény: ChrisAdam (#34)

2013-06-01 00:49:21 ChrisAdam (5) #34

Változtatom veleményemet, mégpedig azon a ponton, amikor azt mondtam, van hátulütője. Nincs.Furcsa, de a film végén az embernek az az érzése, hogy happy endet lát. Pedig összességében nagyon nem az, hisz csak az amerikai szál lett megoldva. Mégis az az érzésem volt,'hogy ez itt a boldog vég. Pedig a marokkói csávó meghalt, a japán lány tovabbra is szűz és kiéhezett és stb, Consuelát pedig kitoloncolják. De a film központja mégis a Brad Pittes szál, ahhoz kapcsolódik mindegyik szál és az lesz happy end. Így aztán furcsamód magát a filmet is happy endnek véljük. Pedig nem az, de nagyon nem.

előzmény: ChrisAdam (#33)

2013-05-31 00:10:09 ChrisAdam (5) #33

Már megint egy csodálatos, magával ragadó, letaglózó, mély González Iñárritu film. Az ilyen alkotások során érzem azt, hogy a rendező nem csak munkának filmezett, hanem valóban törekedett arra, hogy ez az övé legyen.
Ma kezdtük el nézni énekórán, el is jutottunk a harmicadik percig, én pedig kicsit mérges voltam hogy ilyen körülmények közt, szétszabdalva kell megnéznem három héten át. Ezt nem engedhettem meg, így itthon elkezdtem újra előlről és megnéztem.
És hát... bár nem ér fel a 21 gramm magasságába, az a film még mindig maga a tökély, ez sokkal lightosabb, mint az, valóban - de még ez is nagyon kemény dráma, ebben is akadnak megdöbbentően hatásos, néma jelenetek, melyek alatt csak a zene halk motívumai hallatszódnak, vannak benne zseniális színészi játékok, Brad Pitt előtt le a kalappal, megint bebizonyította, hogy mennyire jó színész, nem ilyen zombiháborúra meg trójákra kéne pazarolnia magát...! A többi színészek is nagyon-nagyon magasan teljesítenek, hadd emeljem ki külön a gyerekszínészeket - Elle Fanning és a fiú nagyon hitelesen adják a rájuk szabott karaktert, néha azt hittem, ez titokban volt leforgatva. Aki viszont a gyerekek közül is viszi a pálmát, az a marokkói fiú, aki jobban tudott lőni. Az ő játéka... szinte tökéletes volt.

Nagyon-nagyon jó film, aminek egyik hátulütője talán csak az, hogy a vége happy end. (Jó, igazából csak 2/3 hepiend, de... Simán meghalhatott volna Blanchett.De a zene, a kép, a sztori annyira jól passzolnak egymáshoz, hogy tényleg ki merem mondani, hogy : ez már művészet.


(Ilyen sok jó filmet nézni egymás hegyén-hátán már valósággal bűncselekmény.:))

2012-05-09 00:54:10 PPGlam (2) #32

Elképesztően kiszámítható, unalmas, egy nagy csehovi puska az egész, ami nagyban azért is érezhettem, mert valóban teljesen egyértelműen amerikai közönségnek készült (legalábbis abszolút egyetértek azokkal, akik ezt vélték benne felfedezni). Nekem tökéletesen idegen maradt végig.

2011-11-22 01:07:20 BladesOrsi (5) #31

Szerintem a mexikói szál teljesen rendben van.

2011-11-14 17:01:13 Bruce94 (5) #30

Hát, ha ez egy könnyebben fogyasztható film, mint a rendező többi filmje, akkor kíváncsi vagyok milyen a többi.[ a 21 grammot úgyis hamarosan megnézem]. A legerősebb sál számomra a marokkói volt, a leggyengébb a mexikói [bár ez sem volt rossz, de egy magyarnak szerintem hiába mutatják be mexikóiak helyzetét, nem tudjuk átérezni, ugyanez lenne fordítva is]. Színészileg is nagyon erős film, és Pitt is remek, ahogy az utóbbi időben. A zenéje tényleg gyönyörű. Hatalmas film.

10/10

2011-11-07 18:15:26 -angela- (4) #29

Nálam is csak a mexikói szál miatt négyes, amúgy ritka jó film. Nekem jöhetett volna még több dráma, de azért a Brad Pitt-es rész ebből a szempontból nagyon ott volt. Persze a - díjnyertes - filmzene nélkül aligha tett volna rám ekkora hatást, ez nagyobb súllyal bír, mint hinnénk.
Alig vártam, hogy befejeződjenek a mexikói - néha a marokkói - részek, szinte már idegesítettek ezek a közbevágások, mert a másik két történet annyira megfogott.

2009-10-12 13:10:39 aero2zero (5) #28

Ilyennek kell lennie egy filmnek. Nálam 11/10 pontos.

2009-06-10 12:45:34 robertjordan (2) #27

Súlytalan, és üres. Semmi drámai nincs benne, bármennyire is erőlködik.

2009-03-16 23:54:21 kulcsar03 (4) #26

Japán story teljesen rendben, Brad Pitt nagyon nagy, marokkói történet nagyjából rendben van, mexikói teljesen felesleges. Legalábbis nekem innen Magyarországról mindenképpen. A drámaisága nálam néhol nem érte el a kellő hatást és van pár dolog, amit szerintem jobb lett volna ha kihagynak/másképp csinálnak.
7/10

2008-11-01 11:45:23 Kremy (5) #25

A.G.I. filmjei közül ezt láttam utoljára,és reméltem,hogy nem fogok csalódni,hát nem is...
A zene megérdemelte az Oscart,nagyon érdekes a képek és hangok összhangja vagy éppen diszharmóniája.
Különösen a siketnéma (nem süket,hanem siket...) japán lány története tetszett,főleg a képsorok amikor nem volt ugye hang...
A másik aminek örülök,hogy nem Brad Pitt,mint ,sztár' viszi el a filmet a hátán,sőt nekem ő egy kicsit ki is lóg a képből..
Most néztem meg másodszor és ugyanúgy megfogott.Kételkedés nélkül 5-ös.

2008-06-22 14:54:47 PG (4) #24

Egyetértek azzal a kitétellel, hogy nem tudjuk, hogymilyen a vizsonyuk a mexikóiakkal. Valószinüleg valami "amerikaias" háttérrel van értelme ennek a szálnak.

előzmény: k3pl3r (#22)

2007-12-11 20:45:24 vladimir (2) #23

Pedig azt hittem, hogy nem mondják majd ki: szeretlek. De megtették. Meg azt is hittem, hogy nem rágják az ember szájába, hogy mit kell gondolni. Megint tévedtem.
Szóval közhelyek hegyekben, egy újabb megmondófilm, kell a népnek (jelen esetben az értelmiségnek) az államokban, különben még félreértenek valamit ezek a kis rosszcsontok és nem mennek szabadságot védeni legközelebb a közelkeletre vagy akárhová.

PROPAGANDA!!!

A japán rész ok.

2007-09-24 22:43:49 k3pl3r (?) #22

Alejandro elérte nálam azt, hogy most már kifejezetten várom a filmjeit. Dió-val egyet kell értenem abban, hogy a dadus, és a gyerekek mexikói története nagyon kilóg, és engem is eléggé zavart. A többi viszont tökéletes. A marokkói fivérek, és a Japán lány története nagyon kemény, és szívbemarkoló. Ha kivágnám a dadusos részeket, simán 5-ös. Így viszont nem tudom 4-es-e vagy 5-ös?! Biztos vagyok benne, hogy még újra fogom nézni, és abban is, hogy akkor már nem fog annyira zavarni a mexikói baki, úgyhogy 5-ös!

2007-09-12 01:17:39 Dió (4) #21

Kis idő után megint beültem rá, és mostmár határozottan jobban tetszett, de még mindig lusta vagyok rávágni a négyest. Már kevésbé zavarnak a hibái, több súlyt éreztem a két marokkói kisgyerek szálában is (az utolsó jelenetük kifejezetten durva), a japán lány sztorijában sem zavartak a korábban leírtak, a mexikói dadus kálváriája viszont még mindig kicsit üres számomra, a kapcsolódási pontok gyengesége pedig még mindig irritál.
Mindenképp ott a jogos helye az Inarritu-trilógiában, mert minden tizedik percben jön valami frenetikus rendezői megoldás, ami csak rá jellemző, és csak-a-felszínt-karcoló-drámaként megvannak a határozottan erős pillanatai is (legalább 7-8 jelenetet fel tudnék sorolni, aminek a hatását még mozi után is éreztem), de ugyanígy sok benne a sallang is. Ha megvághatnám, tudnék belőle úgy csinálni egy 100 perces filmet, hogy simán kedvencek közé kelljen emelnem, így csak egy erős és szembetűnő dráma, ami szerény véleményem szerint Inarritu leggyengébb filmje is egyben.

2007-09-04 23:01:38 yuriko (?) #20

Én nem vagyok filmkritikus, én olyan vagyok, aki szereti elmondani, hogy ha tetszett neki egy film vagy éppen nem. Azért, a film nézése közben elkönyveltem magamban egy-egy dicséretet a vágásnak, a rendezésnek, és a csodálatos zenének. A film végén megnéztem a díjakat és örültem neki, hogy bizony kaptak is az említettek.
A film egészében, pedig egy csoda! Nem találom a szavakat, talán aludnom kellene rá. Hihetetlenül jó színészi játék, remek karakterek, meseszép képek. Engem nagyon megérintett.
És még annyit, hogy nagyon örülök, hogy van még egy film, amire szívesen voksolok majd a Vapiti szavazáson, mert eddig csak a Faun-ban voltam biztos. Még kétszer végignézem a stáblistát és megyek aludni:) Mindenkinek szép estét!

2007-08-22 23:58:33 Gaby (5) #19

Oscarmániás! Ütős film, még jó, hogy nem "hálivoodoos"!:D

2007-08-22 15:54:23 oscarmániás (3) #18

ütös film,kár hogy hálivoodoos.

2007-06-18 23:20:59 limupei (4) #17

Erre csak ezt tudom mondani:
"Így él gazdag is, szegény is,
így szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én tégedet és engemet te, –
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyú karma?
"

Amúgy a rendező vezetékneve: González Iñárritu, de ezt csak úgy megjegyeztem, mert mindenki csak Iñárrituzza szegényt:-)

előzmény: Jereváni Rádió (#16)

2007-06-18 22:50:58 Jereváni Rádió (5) #16

„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”

Ez a József Attila idézet jutott eszembe a film nézése közben. Igen Inárritu harmadszor is megcsinálta. A Korcs szerelmek és a 21 gramm után ismét sikerült lenyűgöznie. Zseni ez a pali nem kétséges! Akik azt mondják, hogy ez a legkommerszebb filmje, azok egyszerűen nem tudom mire akarnak kilyukadni. Kommersz film alatt ugyanis én egészen más típusú filmeket értek, ez a jelző végképp nem jutna eszembe a Bábelről. Komolyan mondom az utóbbi évek legszívszorítóbb filmje. Úristen és a Tégla ezt a filmet überelte az Oscaron? Kedves amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia! Íme ismét bebizonyítottátok tökéletes dilettantizmusotokat. Gratulálok és húzzátok le magatokat a wc-n. Egy kérdés: Brad Pitt ilyen smink nélkül, vagy csak 2 hétig nem aludt? ;) Mindegy, eddig nálam az év filmje.
1000%

2007-06-11 11:09:26 kery (4) #15

Érdemes megnézni a DVD extrát. Érdekes a majdnem 90 perces verkfilm...

2007-06-08 03:07:59 spectator (4) #14

Hat egy biztos. David Lynch filmeihez kepest piskota. Nem tudok olyan modon elemezni mint aki ert a filmekhez, csak egy egyszeru nezelodo vagyok. :) Ezzel a filmmel kapcsolatban orakat lehetne beszelgetni mindenfele temarol. Es talan ez teszi igazan egyedive. Ugyanakkor ha mar ilyen stilusban forgatok egy filmet, akkor nem hagyom ki belole a dramat. Raadasul vannak benne mar-mar szuksegtelenul elnyujtott reszek es tipikus ostoba hibak, amik pl. a 21 grammban nincsenek. Az biztos, hogy nem fog a kedvenceim koze tartozni, de egyszer azert latni kell.
7/10

2007-05-27 18:54:04 Gaby (5) #13

Én minden filmjét szeretem Inarritunak és attól, hogy ez egy kicsit eltér bizonyos pontokon az előzőektől, még semmiképpen nem ér kevesebbet azoknál!A színészi játék figyelemre méltó, és Dióval ellentétben én megértem a szereplők érzéseit és indulatatit mélyebb karakterjellemzés nélkül is- sztem pont az a lényege, hogy élhetünk bárhol, ugyanolyan problémákkal kell szembenéznünk és az elidegendés stb globális méretű probléma. A szálakat pedig összefűzi, még akkor is, ha esetleg a szereplői nem találkoznak(pl.: a japán lány a marokkói kisfiúval). A politika emberi sorsokba beleszólása pedig tökéletesen megjelenik, ami mostanában kész csoda, mert szinte minden film, ami ilyen kérdéseket feszeget, az nagyon erőltetettre sikerül...De a Babel nem!!!
9,5/10 (2006egyik legjobb filmje)

2007-02-23 13:38:00 deviant (3) #12

alejandro gonzalez iñárritu a trilógia(?) záró(?) darabját már kifejezetten az oscarra gyúrta. már a 21 grammnál sem fogtam fel, hogy a történetszövés mágusa egy eleve drámai sztorit mi a francnak szabdal darabokra. a bábelnél ugyan már indokoltabb, a szálak előretolása és elválasztása, már csak azért is, hogy szemléltesse a bábeli zúrzavart. a korcs szerelmek azért volt zseniális film, mert a forma egyben a tartalom is volt (legalábbis részben). a rendező úgy kapcsolta össze a szálakat, hogy azok a lehető legdrámaibbak legyenek. a babelnél erőltetett a történekszálak összefonása. iñárritu egy fényképet és egy puskát használ minderre, no meg plusz 30 perc játékidőt. semmi szükség rá, mert bár az epizódok külön-külön is megállják a helyüket, a japánon kívül egyik sem különösebben üt - összefonva sem! de szerencsére akkor is maradnak a tökéletes színészi alakítások és a 25 percekenként ismétlődő torokszorító pillanatok. brad pitt hatalmasat játszik cate blanchett-tel, kár, hogy idén is mellőzték bradet. egyébként nem rossz film a babel, de nem is különösebben kiemelkedő, nem egy korcs szerelmek. remélem alejandro gonzalez iñárritu képes lesz megújulni, mert könnyen lehet belőle m. night shyamalan II. tulajdonképpen már annak is örülnék, ha visszatalálna a korcs szerelmekes formájához. istennek hála, hogy már az első filmjébe belebotlottam annak idején, mert kötve hiszem, hogy olyan rossz mondatokba bele tudnék szeretni, mint a "nem a te hibád" vagy az "emléke örökké bennünk él". 6.5/10

2007-02-09 13:41:00 Dió (4) #11

Így van, és lehet, h én is úgy éreznék, mint ti, ha nem lenne a 21 gramm a top3-ban, és nem annak szem előtt tartásával ültem volna be erre.
Ettől függetlenül megértem, h nektek miért tetszik, de ugyanakkor bosszant is, h erre az univerzálisabb kiterjedésű, igazi mélységek felvonultatására nem alkalmas drámai alműfajra kellett lecserélnie Inarritunak azt, amihez ő igazán ért: a 21 gramm és korcs szerelmek féle drámákhoz. Hiába tekinthető ebben a műfajban ötösnek (az objektív hibák miatt inkább négyötödnek) a munkája, he ez a műfaj az előbb említetthez képest csak a felszín karcolására képes. Nna, asszem most sikerült végre összefoglalnom, mi zavar benne. Ámen.

2007-02-09 13:34:19 limupei (4) #10

Nem, úgy látom téged az zavar, hogy nincs személyes emberi dráma. Az valóban nincs, de mint már sokan sok helyen leírták, Gonzalez Inarritu nem is akart ilyet, ez most egy világméretű dráma, amihez olyan jellegű szereplők kellenek, akik prototípusok: Japán diáklány abban a fétisalapanyaggá vált öltözetben, mexikói bevándorló és a többi.

2007-02-09 13:28:12 Dió (4) #9

Ha elidegenedés alatt arra gondolsz, h a szereplők elidegenednek egymástól, az egy olyan emberi folyamat, ami pont h akkor működik jól, ha értjük mi zajlik bennük, ha rávilágítanak az elidegenedés okaira.
A kommunikációképtelenség felőlem lehet egy dráma történetének egyik alapköve, de ez a film e szempontból csak a felszínt karcolja. Abból akarja kihozni a drámát, h nem értik meg egymást, és ezt jól el is indítja, de végül nem hoz ki belőle drámát. Legalábbis korábban látott Inarritu drámát nem, és engem ez zavart (más kérdés, h másodszorra is fog -e).

2007-02-09 13:21:56 limupei (4) #8

Miért lenne elcseszett cél? A kommunikációképtelenséget és az elidegenedést, hogyan lehetett volna megoldani olyan szereplőkkel, akikkel együttérez a néző? Akkor lett volna egy újabb Crash, ahol 36 óra alatt megoldódnak az emberiség problémái.

2007-02-09 11:36:42 Dió (4) #7

Amúgy kellett rá aludnom egyet, h mostmár ki merjem jelenteni, nem (csak) azért nem tetszett, mert sokat vártam tőle.

A 21 gramm szálai összekapcsolódtak, ezek nem. Ráadásul ott csak három volt, amik tökéletesen követhetőek is voltak, itt viszont már négy van, ami szerintem egyszerűen TÚL SOK. Mire az egyikbe beleélném magam, váltás jön, következik a másik három szál, és mire az elsőre visszatérünk, már rég máshol jár az agyam, főleg így, h össze sem kapcsolódnak... az egész film egyszerűen szétesik.
A legnagyobb gondom az, h a karaktereknek nincsenek mélységeik. Hiába volt ez a cél, sztem ez egy elcseszett cél, mert üres karaktereken nem találok fogást, ha nem találok fogást rajtuk, képtelen vagyok átélni a helyzetüket, akkor pedig minek nézek drámát. Főleg Inarritutól nem számítottam erre, aki az individuum drámáját az egyik legjobban bemutatni képes rendező. Ehhez ért a legjobban, itt pedig még csak meg se próbálta mindezt. Most ennek kéne örülnöm? Ezalól kivétel a japán lány, aki a történet egyetlen olyan szereplője, akit a film nézése közben tényleg sajnálok, de az meg - mint ahogy már elhangzott - tényleg túl hangsúlyos. Ezt a hangsúlyosságot a film dramaturgiája pedig egyáltalán nem indokolja meg, és így ez is hiba lesz. És még legalább 3-4 apróság zavart, azokat már le se írom.
Viszont az indítás (első 15 perc) baromi erős. Ahogy fonja a szálakat, ahogy elkezdi bemutatni a Pitt-Blanchett párost, a japán lányt... minden egyes képkockáról visszaköszönt nekem a jellegzetes Inarritu stílus, és ezért fáj annyira, h egy rakás szándékos és nem szándékos hibán félre kell csúsztatni a filmet ezek után, aminek egyébként útközben is vannak baromi erős jelenetei (diszkós jelenet, határátlépés, japán lány a teraszon, Pitt és a fia telefonbeszélgetése).
Talán megkapja majd a négyest, ha egyszer újranézem, mert vannak benne gyönyörű pillanatok, mert ez is egy Inarritu-dráma, a jellegzetes hangulattal, ami sokszoros újranézésekre késztet majd… de hogy ötös… ahhoz csoda kell. Ez kétségtelenül életem eddigi legnagyobb mozis csalódása.

2007-02-09 11:15:53 Daemiaen (4) #6

Igen, akartam is írni erre valamit, csak elfelejtettem. :)

előzmény: Dió (#5)

2007-02-09 11:12:50 Dió (4) #5

Látod, éreztem, h most egyet fogunk érteni :)

előzmény: Daemiaen (#4)

2007-02-09 09:49:32 Daemiaen (4) #4

Babel (Babel, 2006, forgalmazza: Budapest Film)

Alejandro González Iñárritu trilógiájának befejező része az előző két alkotástól eltérően még inkább szól a kommunikáció-képtelenség problémájáról, a meg nem értettségről, azaz a klasszikus bergman-i témákról, csak ezúttal már nem egy országban, hanem globálisan az egész világra jellemzően mutatja be a bábeli zűrzavart. Minden kétésget kizáróan a Babel a legközérthetőbb a három film közül, az időbeli, helybeli ugrabugra ezúttal a legkevésbé sem hátráltatja a mű megértését - ha kicsit sznob akarnék lenni, aszondanám, ez a legkommerszebb. Az ember belső határairól szóló történet legnagyobb baja az, hogy a négy szál közül kiemelkedik egy, amely jelentősen elhomályosítja a többi hármat, sőt, nemcsak, hogy elhomályosítja, bebizonyítja, hogy a közhelygyűjtemény milyen szépen tud megbújni a valódi művészet mellett. Merthogy a Kikucsi Rinko szereplésével futó cselekményvonal a remek zenéjével, szimbólumaival, kitartott jeleneteivel, meglepő fordulataival középső ujjat mutat a maradék 100 percnyi más történésnek. A színészek itt valóban élnek, van elég terük és - nem utolsósorban - van mit megosztaniuk a nézővel. Zseniális epizód, amelyet még a közhelyes, kiszámítható és nem túl élvezetes maradék majdnem képes elrontani.

6/10

2007-02-09 00:11:31 Dió (4) #3

Egyelőre félek bármit mondani a filmről... csak abban vagyok biztos, h a 21 drámájához képest ennek a filmnek a drámaisága zéró. Valószínűleg itt követtem el a hibát, hogy ennek ellenére elvártam tőle mindezt.

2007-02-08 23:56:18 Olórin (4) #2

Nem különösebben értem azokat a kritikusokat, akik azért sírnak, mert a Babel kommerszebb, mint az eddigi Inarrituk, főleg, mivel szerintem ez nem is igazán helytálló megállapítás. Azok ugyanis nagyon személyes és mély, ez viszont univerzális történeteket mesél el, és a mondanivalójához nincs igazán szükség arra, hogy karakteranalízisba menjen bele - sőt, talán bizonyos szempontból jó is, hogy a nézőtől ugyanúgy elidegeníti a szereplőket, ahogyan azokat a világtól. A lényeg, hogy amit el akar mondani, azt nagyon jól elmondja. A japán történetszál valami elképesztően szívbemarkoló, a mexikói is jó, de az fogott meg a legkevésbé (ott éreztem pár felesleges, időhúzó jelenetet). A zene a film alatt csak félig olyan borzalmas, mint külön hallgatva (de még mindig borzalmas), összességében egy bivalyerős 4-est kap, amiből még egy 5ös is könnyen kifejlődhet, ha alszok rá egy-kettőt, és a film még akkor is élni fog bennem, vagy ha majd újranézem.

2007-02-04 21:44:57 Ivan/ (5) #1

Tény, hogy ezutal picit könyebben emészthető alkotás született a mexikói zsenitől, de a rendezés, a színészi játék, a nagyszerű fényképezés és zene tökéletesége megint
mesterművet eredményezet, minek következtében méltó képpen zárult le (?) az Iñárritu féle puzzle trilógia.

9/10