Singin' in the Rain (1952)

Nem szeretem a musical műfaját.... Ez az én hibám. De a hétre beterveztem 2 klasszikust.
Az Ének az esőben meglepett. Jópofa történet. Vicces is tud lenni és hát kalandos is. Örültem, hogy láthattam. Minden szkeptikusnak ajánlom :)

Értem, de akkor se tetszik. Egyébként a forgatásos részek még kb a legjobbak.

Mivel a film minden eleme ( forgatási gondok, dalok, a szereplők külseje, viselkedése, filmes szituációk, díszletek, vagyis minden) tudatosan egy másik korszakot idéz meg, szeretettel kifigurázva, így nem is lehet más, mint "bugyuta".

Zumm, hármas. Bármennyire is sármos, jópofa, látványos és humoros kis gagyiság, ezúttal azt éreztem, hogy ez sokkal inkább egy blöff, mint remekmű. A történet már bántóan egyszerű és bugyuta, a karakterek ripacsok, és a zenés-táncok részek - a minőségüket azért elismerve - a felétől már eléggé unalmasak. Valamint a cukormázas szerelmi szál is a gyengéje - nem önmagával a romantikával van bajom, csak ha így van megvalósítva.

Azóta megtudtam, a balett jelenetben Louise Brookst idézték fel.

Ez (hogy az énekes-táncos jelenet megtöri a sztorit, miközben pl pont menekülésben vannak stb) gyerekkoromban borzasztóan zavarba hozott, és mivel (akkoriban legalábbis :) ) abból indultam ki, hogy nyilván én nem értek vmit, a film "jól van megcsinálva", kilogikáztam, hogy akkor ezt biztos úgy kell értelmezni, hogy ilyenkor valójában megáll az idő.
Ezután viszont az okozott gondot, hogy akkor most az éneklésben-táncikálásban résztvevők számára _minden_ elhangzik, ami a dal szövegében benne van? Mert hát azért volt olyan, amikor úgy éreztem, hogy énekléskor "kimondásra kerülnek" olyan dolgok (legfőképp persze az, h "hullaszerelmes vagyok beléd"), amihez képest a danolászós rész végén a szereplők mégis néha úgy viselkednek, mintha nem hangzott volna el, vagy nem olyan hőfokon (szóval, sokkal "hűvösebbek" egymással, ahhoz képest, mint amit én 10 éves fejjel egy ilyen vallomás után vártam volna). És akkor úgy döntöttem, hogy az ilyen dalolós betét inkább annak a bemutatására szolgál, ami a "fejükben" van, ami egyébként a viselkedésükből, arcjátékukból stb kiderül egymás felé, de nem feltétlenül mondják el.

Így belegondolva, asszem, regényeket lehetne megtölteni vele, mennyi filmes toposz veszett kárba rajtam annakidején :)

Klasszikusok ékköve! Igaz ami igaz a musical korántsem fiúknak, férfiaknak való műfaj. Én olykor azonban szívesen hallgatom őket. Az 1952-es Ének az esőben határozottan ilyen. Nagyon kedves, aranyos, humoros, mókás film. Szép színes, a dalok nagyon hallgathatóak akár ma is. Nagyon szórakoztató darab. Az ikonikus dal szerintem a legemlékezetesebb pillanatok egyike a filmtörténetében. A táncok nagyon jól meg lettek koreografálva. A két srác szerintem klasszul nyomja a zenét is a táncot is hozzá. A csajok is aranyosak benne. Egy család számára mindenképpen kellemes időtöltést és szórakozást nyújthat az Ének az esőben. Megkockáztatom de szerintem a legszebb film a musical műfajól. Átgondolva mindent maximális öt csillagot adok rá.

Én úgy éreztem, hogy az valami sodrás, a hangulat fokozásának kelléke. Éppen arról volt szó ugyebár, hogy itt a nagy újdonság, a térhódítás, a hangos és a táncos film... és erre egy sok bevágás bemutatja a leghíresebb helyszíneket, a legjellemzőbb stílusokat, és átmenetet képez két filmes korszak között. Nekem ez derült ki.

Az érdekességekhez is passzolna,írtam is már,de a filmben látottakkal pont fordítva,Jane Hagen beszél és énekel Debbie Reynolds helyett.Érdekes,pont ezt a remek alkotást nem jelölték Oscarra,számtalan más zenés filmmel ellentétben.Igaz,a számok más régi filmekből jöttek,még a címadó dal is.

Ez egy érdekes kérdés. Bizonyos elméletírók a musicaleknek ezt a fajta "öncélúságát" már egyenesen a modern film előzményének tartják, ugyanis itt a forma előtérbe helyeződik és megtöri a cselekmény logikáját. Szerintem ez kicsit már belemagyarázás ízű.

Hogy a film is szóba kerüljön,az a cselekményt megtörő,oda nem passzoló balettos rész hogy került bele?Az Egy amerikai Párizsban c. filmnél ugyanez a kérdés.

Esetleg egy szerkesztő segít majd,átteszi az off-ba...Azért sokat megtudtunk.

Imádtam azokat a cigánylányokat is!! De most már mennyit offoltuk ezt a szerencsétlen filmet...

Tudtommal az Oroszországból szeretettel c. filmnél a cigánylányok verekedésénél is volt ilyen probléma.Lenne más példám is,ahol látszik valami,de nem foglalkoztak vele.Pl.Ketten az úton.

A Hello Dolly kapcsán,ott ő sem boldogult az excentrikus női főszereplővel és a dalokat sem hozta összhangba a filmes helyzettel ill. a szereplőket egymással.

Erre csak annyit mondhatnék, teljesen megilletődve, hogy: nahát!

Ha már a mindenttudóknál tartunk... :D
Én úgy hallottam, hogy Gene Kelly nem volt túl jó fej. Én úgy tudom, hogy maximalista, diktátor volt, sztárallűrökkel.

Hát igen, ma minden nő inkább csupaszcsiga... amúgy eszméletlenül csodállak ám bennetek, ti mindig minden filmnél tudjátok, hogy a szereplőknek aznap mennyi volt a vércukra, hány szál szőr volt a hónuk alatt és mit evett a kutyájuk ebédre... fantasztikus!

Ms. Charisse jelenetét újra kellett forgatni, mert az első felvételen mikor széttárja a lábait, kilátszott az intim szőrzete a lenge zöld ruhácska alól. (Ma nem lenne ilyen probléma.)

Értem,csak tudnám,hogy(miért) került a filmbe?:)

Na, még ő sem hagyott olyan mély nyomot, mint Cyd Charisse. :o)

És Jean Hagen,aki két ember helyett beszél és énekel?:)

Elég régen láttam, most meg hirtelen rámjött, mint a honvágy a Pandorán. Szóval, ez még mindig az egyik leg, legjobb. Miben is? A végtelenül egyszerű kis mesében? Persze, abban is. De ilyen stílusérzékkel így hozzáérni minden egyes aprósághoz! Gene Kelly egy elképesztően jó arc! A kor sok-sok nyomasztóan rosszarcú férfiszínésze között egy üdítő jelenség, jóképű, kedves, rendkívül aktív, és mindent tud, amit akkor tudni kellett. Félelmetesen precíz táncos. Nagyon sok mindent el is tud táncolni. De azért Donald O’Connor rá is rátesz egy lapáttal sokszor! Egyszerűen fergeteges! Nem vagyok semmiféle musical- vagy revürajongó, de ezek a képességek túltesznek mindenen. És hát igen, itt van még a hab a tortán… nem, nem Debbie Reynolds… és nem, nem Jean Hagen… hanem Cyd Charisse! Ó, ég, minden lépése egy tömény erotika! Pedig nem is egy szép nő igazán. De ha megmozdul, ha tesz egy lépést vagy kettőt… ááá, vele akarok álmodni!

teli pofával vigyorogtam végig úgy, hogy nem igazán kedvelem a musicaleket. talán ez mindent elmond a filmről.

A Vidéki lány azért nem egy zenés darab,még akkor sem,ha egy zenés darab színreviteléről szól.Az ének teljesen mellékes itt.Prózai mű is lehetne.

Lehet, félreérthető voltam. Én ha leülök egy szórakoztató filmet nézni, történetet várok. Az Ózt pl. igen érdekesnek találtam, és máig a kedvenc filmem amúgy. De rohadtul idegesít, hogy néha dalra fakadnak és teljesen idióta módon ugrabugrálnak, miközben elvileg menekülnek a boszi elől, meg van egy küldetésük... Értem én, hogy eleinte a musical a hangosfilm "exploitatione" volt, s elsősorban a táncbetétek miatt készítették őket (láttam Astairtől párat, melyeknek ha a történetét nézzük, akkor feltesszük a kérdést, hogy mégis ki volt az az állat, aki beült ilyenre, hiszen kb. arról szól, hogy egy férfi meg egy nő a show keretében egymásra találnak :D - nyilván a tánc meg a zene miatt ültek be rá, nem a sztori miatt), de nekem pont azért nem tetszenek, mert filmen sztorit vagy drámát szeretek látni, ha meg táncikálást akarok... De nem, nem akarok. :D Röviden tehát: számomra nem szórakoztató a tánc a filmvásznon/képernyőn, nekem több kell annál egy filmbe, hogy ötpercenként dalra fakadnak.

Ez a többlet abszolút meg van a Singin' in the Rainben, szerintem is ebben volt még a legjobb az arány és a sztorihoz kapcsolódás táncdalbetétek tekintetében.

Egyébként a korban készült pár remekmű még, illetve különös, unikális alkotás. Pl. ilyen a Country Girl, mely tulajdonképpen csak ürügyként használja a műfaj elemeit, amúgy egy nagyon komor férfimelodráma (alkoholizmus, sikertelenség, kiégettség, kiöregedettség stb.).

Újranéztem a filmet, és most még jobban tetszett, mint elsőre. Számomra ez a film A MUSICAL. Még Donald O'Connorra tett előbbi kijelentésemet is visszavonom. Sokkal viccesebbnek találtam.
Egy-két zenés táncos betét van, ami kilóg a történetből, de a többsége valóban része a történetnek, akár egyfajta monológként (mint a címadó dal is). A Broadway Melody pedig egyfajta film a filmben, és szintén nagyszerű.
A film romantikus vígjátékként is megállja a helyét, nem beszélve a kiváló korai Hollywood megidézésről (ebben akár az idei Artist párja is lehetne).
Amúgymeg kultuszfilm is. :)

Ennél a filmnél szerintem amúgy pont helyénvalóak az énekes-táncos részek. Mégha nekem sem tetszik mindegyik (főleg Donald O'Connor ripacskodásai). A Singin' in the Rain jelenet pedig hat évtizeddel később is fantasztikus. Az tudja igazán értékelni, aki volt már szerelmes. :)

Szerintem tévedésben vagy egy kicsit.
Ezeket a filmeket kifejezetten a zene és a tánc miatt készítették.Kezdetben történet szinte nem is volt,vagy csak mellékesen.
Az 50-es évek elejére jutottak el oda,hogy a mese,a dalok és a tánc kezdett összekapcsolódni.

Majd egy idő után a dalok váltak kiegészítővé az egyébként is müködő történetben.
Akkor kezdtek eleve prózai műveket megzenésíteni.

Az Egy amerikai Párizsban és a Gigi idején már nem volt divat a történethez nem kapcsolódó betétszám.
Ezért zavaró számomra.

Fred Astairnek van egy késői épkézláb darabja,a Funny Face.Itt a daloknak és a táncnak már csak hangulatfestő szerepe van.Ezeket átugorva a történet mit sem csorbul.

az a felesleges,a történethez nem tartozó balett-jelenet ne lenne!

Musicaltől ilyen következetességet ne is várjunk, hiszen kb. az összes táncjelenete mesterséges és erőltetett mindegyiknek. :D Tudom, van az a bullshit, hogy de, igen, van értelmük, mert a sztorit támasztják alá, meg érzelmi motiváció, meg... stb stb stb. De valójából mind tudjuk, hogy azért töri meg a sztorit a tánc, mert a közönség erre bukott annak idején, ezzel volt eladható a film. Minél több sláger, meg gagyi tancikálás-éneklés volt egy ilyenben, annál inkább lehetett promotálni.

Mondjuk azt nem tudom, ez a Gigi mennyire lehet szar, az viszont biztos, hogy engem a Fred Astaire-musicalekkel lehet igazán megkínozni. Azok rettentő idegesítőek. Mind.

Ami szerintem kivétel, az az Óz (bár ott is idegesített, hogy a sztori megszakadt a hülye éneklések miatt, melyeket gyerekkoromban még csak nem is értettem - feliratokat meg nem olvastam :D), Bob Fosse filmjei, meg ha a Gimme Sheltert meg Scorsese koncertfilmjeit ide vesszük, azok is, meg a Sweeney Todd. A Moulin Rouge határeset, de csak azért, mert van benne pár jó szám, amúgy a történet ott is hihetetlenül bárgyú és csöpögős, a főhős meg Gene Kellyhez hasonlóan gay :D.

Csak az a felesleges,a történethez nem tartozó balett-jelenet ne lenne!
Bár az Egy amerikai Párizsban c. filmbe is beleraktak egy ilyet,alighanem egy Gene Kelly filmben kötelező volt.:)
A Gigi-nek vannak jó részei,bár ha egy régi alkotást újra kellene filmesíteni,akkor ez az.
Természetesen kihagyva a sem a kisregényben,sem a színdarabban nem szereplő nagybácsi alakját,így a címszereplőre koncentrálva.

Még mindig a Gigi-t ajánlom neked, ha szenvedni vágysz. Vagy Mamma Mia!-t, de azt inkább nem merem, mert utána felvágnád az ereidet vagy kiugranál az ablakon. :DDD

Én sem rajongok amúgy a műfajért, de az Ének az esőben ritka kivétel.

Jól összerakott, ötletes önreflexió a hangosfilmváltásról egy idegesítő (buzis?) férfipárossal, gyönyörű női combokkal. Másodszor láttam, és másodszorra még jobban tetszett. De mivel gyűlölöm a musicaleket, így csak 4. :C

Sőt,nem csak ő énekelt(mármint Jane Hagen),hanem ő is beszélt,mind saját maga,mind D. Reynolds helyett!

Most olvasom,hogy valójában a szerep miatt sipákoló hangon beszélő Jean Hagen énekelt,és nem csak maga helyett,hanem még akkor is,mikor egyedül Debbie Reynoldsé volt a pálya...
Vagyis a valóság a filmben bemutatott fordítottja volt.:)

Én soha nem rajongtam a musicelekért. Féltucat láthattam legfeljebb (legalábbis a nagyobbak közül) de azok közül, számomra, kiemelkedik ez az alkotás. Tulajdonképpen az egyetlen musical, amit igazán szeretek, és nem csak "elismerem az érdemeit".

Voltaképpen ezzel a remek,és a bemutató idején még alulértékelt alkotással indult el a zenés filmek nagy korszaka,egészen a 60-as évek végéig.
Addigra közel 20 Musical jutott Oscar jelölésig,és hat nyert is.
A 70-es években Bob Fosse darabjai zárták le ezt a korszakot.

Ujranezes utan sajnalom, hogy nem lehet hatost adni. Fantasztikus film, az ilyesmiert talaltak ki Hollywoodot. A szineszek dobbentesen jok. Kulon kiemelnem Donald O'Connort, aki barmely mas musicalben ellopna a showt, de egy ennyire karizmatikus, igazi huszas evekbeli vilagfi Gene Kelly mellett, aki ezek mellett elkepesztoen tancol is, sajnos ez megsem jon ossze neki. Minden zenes resz emlekezetes, Hollywood szatirat pedig ilyen bajjal bemutatni nem akarmi. 10/10.

Tényleg remekmű a maga műfajában.

Csatlakozom a utolsó hozzászólóhoz. Nekem is a kedvenc musicalem. A My fair Lady szorosan utána.
A film egy életérzés. Előtte nem szerettem ezt a műfajt. A film nézése közben vettem észre magamon, hogy mosolygok. Szerintem ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm...

A kedvenc musical-em a My Fair Lady mellett, zseniális.

Vegyes érzelmeim vannak a musicalekkel kapcsolatban, de ez vitán felül lenyűgözött a hangulatával. Tökéletes kikapcsolódás volt két órára, a dalok passzoltak a cselekményhez, a helyzetkomikumoktól odáig voltam. Eddig ez a kedvenc musical-em Luhrman a Moulin Rouge-a mellett.

Így igaz, bennem is gyermekkori emlékeket keltett az Ének az esőben. Hajdan, valamikor a nyolcvanas években a köztelevízió havonta műsorra tűzött egy-egy klasszikus musicalt vagy zenés filmet a "Zenélő képkockák" című műsorfolyamban.

a 80as években sokszor lejátszottk a betétdalokat a kir. adók már akkor megszerettem,látva a filmet gyerekkori fillinget hozott vissza.

Ének az esőben-a legnagyobb, leghiresebb és legjobb zenés film, amit valaha készitettek, Gene Kellytől, a zenés filmekre szakosodott szinésztől,meg Stanlez Donen,filmrendezőtől. Az 'Ének az esőben' című filmmel egy csodálatos hangulatú és látványvilágú művészi alkotást hoztak létre. Ahhoz képest, hogy zenés film, sok humoros helyzet található benne, és van benne egy szerelmi szál is, ami nagyon jót tesz a film szempontjából. Az Ének az esőben a nagyon vicces jeleneteivel,és a látványos táncjeleneteivel kápráztatja el a nézőt. A zenés filmek műfajában ez a film számit a klasszikusok klasszikusának,sokszor utánozták is,mint például Stanley Kubrick, a Mechanikus narancs cimű művében, persze S.K. izlése szerint, ugyanis a főszereplő az Ének az esoben-nek a dalát dúdólgatva ver meg egy szerencsétlen öregembert. Ez is bizonzitja,hogy egy klasszikussá váló filmről van szó.A film egész végig képes szórakoztatni a nézőt,leginkább a nagyon látványos és jól kidolgozott táncjelenetek miatt. Az egyik ilyen jelenet, amikor Gene Kelly táncol az esőben, amelyik persze a leghosszabb, hiszen erre alapszik az egész film,erre utal a cime is,termeszetesen.Egy nagyon jó filmről beszélünk, amit az is bizonyit, hogy az amerikai filmintézetAFI) 15oo tagjának szavazatai alapján bekerült a 1oo év,1oo legjobb filmjének a 1o-ik helyére,ami előszőr hihetetlennek tűnik,hiszen zenés filmről van szó,de azon kevés zenés filmek egyikéről,amelyik képes megszerettetni a zenés filmek műfaját,velem például igy tett,es rögtön betettem a Top 1o-es filmlistámba.Előszőr is mert nagyon szép zenéje van,amit nem egyhamar felejt el az ember, és másodsorban azért mert a film megnézése után rögtön késztetést éreztem,hogy mégegyszer megnézzem, ami ritka alkalmakkor fordul elő nálam.Ha egy pár szóval össze kellene foglalnom a filmről alkotott véleményemet, akkor csak annyit mondhatok,hogy:bájos, magával ragadó és szép.Vagyis a világ egyik legjobb zenés filmje, amelyik műfaját tekintve messze kiemelkedik a többi közül,kicsiknek és nagyoknak egyformán ajánlatos!!!

Máig olyan poénok vannak benne, amelyek elképesztőek.

Bevallom, ki nem állhatom a musicaleket (kivéve egy-kettőt), de ez nagyon betalált nálam. Első osztályú vígjátéknak, romantikus filmnek, a dalok töbsége is kellemes, és ami vitte a pálmát, az a Hollywood-szatíra.