Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Ebből egy szép kis ötös lett. Továbbra is a megmosolyogtató pszichoanalízises szál (illetve némelyik trükkfelvétel) a film gyengéje, de amúgy minden más közel tökéletes: gyönyörű a fényképezés, zseniálisak a színészek, remek a dramaturgia, hatásos a filmzene és a suspense is abszolút jelen van, csak ezúttal - némiképp szokatlan módon - a kirakósjáték összerakása jelenti az izgalmat. A lezárás is óriási, mind technikailag, mint filmnyelvileg. A Mester legjobb filmje az évtizedben?
(Ez talán kevésbé a film hibája, mint inkább az enyém, de) képtelen vagyok komolyan venni ha egy filmben két szereplő első látásra egymásba szeret, ráadásul ezért a "szerelemért" az életüket is képesek kockára tenni. Szerintem ez baromság és egyáltalán nem életszerű.
És nem csak a szerelmi szállal voltak problémáim. Az álomfejtés meg az a "bűntudati komplexus"..... Hagyjuk már. Nevetséges ahogy mindenbe belemagyaráznak valamit.
A csaj karaktere mondjuk érdekes volt..... de több jót nem nagyon tudnék mondani a filmről.
Nagyszerű a történet. (Sajnos ezt a filmjét sosem sikerült beszereznem.) Csodálatosan szép a színészi játék. Az Ingrid Bergman és a Gregory Peck úgy látom tökéletes választásoknak bizonyultak. Ahogyan kibontakozik ez az érdekes szerelem kettejük között a filmvásznon az nagyon szép. ( Még ha nem is olyan emlékezetes és nagy mint például a Forgószélben Bergman és Grant között.) Mindezek mellett egész szórakoztatónak is találom. Nekem a Szédülés jut róla egy kicsit az eszembe. Érdekes ,hogy valami miatt ez a filmje nem olyan emlékezetes mint oly sok filmje. Pedig megérdemelhetné már témája miatt is. Behatóan foglalkozik a pszichoanalízissel. Ez nagyon dicséretreméltó. Korábban még ilyen filmmel nem is emlékszem ,hogy találkoztam volna. Dali szürrealista álomképe csak jobban emelik az értékelésemet. Stílusossá teszi ezt a különös pszichodrámát. Ahhoz képest ,hogy már több mint hetven éves film nézhetőnek tartom.
Nekem továbbra is csak a rengeteg ájulás (bár ez független attól,férfiról vagy nőről van szó,kivéve persze a társadalmi elvárások és a szoros fűző) és a dagályos zene zavar csak.
Esetleg még a pergőbb Észak-északnyugat,a maga idejében megbukott Szédülés,a feszültebb Hátsó ablak vagy a kicsit fura Rémület a színpadon.
előzmény: purplerain (#28)
Igen-igen, tervben vannak ők is... Köszi!
előzmény: GothMan (#31)
Ha más hangulatú filmjére vágysz, akkor próbáld meg a Psycho-t vagy a Madarak-at.
előzmény: purplerain (#28)
Rápróbálok köszönöm!
előzmény: Fonghi (#29)
Hitchcock általában Hitchcock. Ha nem tud rád hatni a hangulata, akkor hagyjad. Esetleg a Rebeccával még próbálkozhatsz, az nem krimi.
előzmény: purplerain (#28)
Segítséget szeretnék kérni. Ezeken a Hitchcock filmeken vagyok túl:
- Gyilkosság telefonhívásra
- A kötél
- Bűvölet/Elbűvölve (tehát ez a film)
Egyelőre az utolsó volt a leginkább dögunalom, a többiről annyit tudok mondani, hogy egy közepes Gyilkos sorok epizódnak megfelelő tévésorozat színvonalát hozza... Velem van a baj? :) Van olyan filmje ami azért jelentős módon elüt a fentiektől bármilyen formában?
Szokásos Hitchcock film: ordító logikai hibák, tökéletesen valószínűtlen történet, de remek színészek, nagyszerű hangulatkeltés. Aki nem gondolkozik, csak néz ki a fejéből, annak lenyűgöző film, másnak csak egy hatásvadász, de jól megcsinált gagyi.
Ez a pszichoanalízis szál nagyon gagyi benne, és a főszereplők se nyűgöztek le (bár Ingrid azért jobb mint Peck, csak semmi plusz), de emellett nagyon rendben van a film (köszönhetően annak hogy végig ízig-vérig Hitchcock). A suspense működik, izgalmas és csavaros a forgatókönyv, és még ez a fajta kendőzetlen hatásvadászat is jól áll az alkotásnak.
A klasszikus hollywoodi filmzenéknél ez elfogadott volt: a zene teljes méretű szimfonikus zenekarra készült és a film 70-80%-ában hallatszott. A rendező pedig abszolút nem szólt bele, hogy milyen muzsika legyen (inkább a stúdióvezetők).
Bár magának Hitchcocknak sem tetszett, Rózsa első Oscar díját köszönhette neki.
előzmény: csabaga (#23)
Érdekes, hogy Gregory Peck azért később is elvállalt egészen megalázó karaktereket. Pl. a Gunfighterben egy ehhez hasonló figurát alakít. Ugye ott is csak vergődik az ipse, és szinte siránkozik, hogy nem lehet együtt a feleségével és a gyerekével. Gyakorlatialg semmit sem tesz, a barátját ugráltatja, hogy szerezze vissza neki az asszonyt. Meg most ami beugrik, az Omen. Ott is egy kiszolgáltatott embert alakít, aki nem ura az eseményeknek, sőt, csak egy bábja a Sátánnak.
Véleményem szerint pont azért állnak neki jól ezek a szerepek, mert elütnek a tökös macsó karakterktől, és kicsit érdekesebbé teszik a színészt is. John Wayne-nek is kellett volna pár ilyen alakítás, és akkor nem lenne mindig terítéken pl. e fórumon sem a színészi képessége. :DD (A mesterlövész és a Liberty Valance azok a szerepei, melyekben nem ANNYIRA macsó, de olyanjai nincsenek, mint Pecknek ez vagy az említett filmek. )
előzmény: csabaga (#22)
Rózsa Miklós,-remélem senkit sem bántok meg-,dagályos zenéje tényleg nem idevaló.Legalábbis ebben a mennyiségben.
Mindezek ellenére a TOP ötben van nálam ez a film.
Bűvölet
Forgószél
Hátsó ablak
Szédülés
Psycho
előzmény: Tenebra (#19)
A férfi dupla neurózisa egy kicsit sok.A kb. öt ájulása is talán...
A bevezető ma már szájbarágósnak tűnhet,de akkor alighanem szükséges volt.
Úgy tudom a pisztolyt nagyobbra vették a valóságosnál és eredetileg színes volt.
Peck itt semmi különleges,ez a szereptípus nem áll jól neki,nem "parancsolhat".Ingrid viszont annál érdekesebb,mivel végre nem egy meggyötört nőt alakít,mint sokszor korábban vagy később.
A kedvencem a mentora.Zseniális"szövegei" vannak.
"A szerelmes női agy a legalacsonyabb szinten működő agy a világon."
"Szép álmokat,majd reggel analizáljuk őket."
előzmény: Tenebra (#19)
Na igen:
Szinte csodaszerű megoldás itt a pszichoanalízis. :D Valóban egy "spell", amivel a síeléskor szinte varázsütésre megtörik az átok, és onnantól a férfi visszanyeri férfiasságát és épelméjűségét... Persze az átlagnéző bizonyára azt sem tudta, mi ez. Olyan lehetett ez a többségnek, mintha mondjuk egy Fehér zombiban a vuduról beszélnének. :D
Amúgy érdekes, és gondolkodtam a film alatt, hogy még a horrorfilmek is pszichonalaizálni kezdtek ebben a korszakban. Pl. a Macskaemberek vagy a Farkasember egyaránt pszichológusokat szerepeltet, és pszichonalaízissel próbálják magyarázni az átváltozásokat. :D Szóval ez az egész Hollywoodnak arra volt jó, amire a varázsmesék meg a rémtörténetek: fantasztikum, mert az átlagember kb. annyit tud erről, mint a vámpírokról meg Erdélyről. :D
előzmény: critixx (#20)
Erre a filmre is érvényes az, amit Fritz Lang Titok az ajtó mögött című alkotásáról írtam itt KT-n. Egyébként nem a rendező, hanem a producer, Selznick volt pszichoanalízis-mániás ebben az időszakban, ezért akart mindenképp csinálni erről a témáról egy filmet.
előzmény: Tenebra (#19)
Nem dobtam szaltót tőle és nem kezdtem el festeni a lelki vásznamra. :D De egészen érdekes volt bizonyos szempontból.
A freudizmust és a pszichoanalízist ezerszer jobban és diszkrétebben adaptálták más melodrámák és film noirok, itt érződik ennek az erőltetettsége és a rajongás a rendezőnek a téma iránt. Nem szerencsés ennyire szájbarágosan a néző arcába tolni. :D
Viszont a férfi-nő kapcsolat ezúttal is lekötött és nagyon érdekes volt. Ilyen valóban kevésszer van, hogy egy férfi elájul és a nő karjaiba esik. :'D Szinte megfordultak a nemi szerepek. Egy Mildred Pierce elbújhat emellett, még akkor is, ha hasonló vége van a két filmnek.
Az nekem sem tetszett, hogy végig szól az andalító zene. Egy idő után már a röhögés kerülgetett. De akkoriban ez biztos hatalmas hatású volt... :D
A pisztolyos rész a végén nekem kifejezetten tetszett, viszont az ahhoz kapcsolódó sztorirészt összacspaták... Még akkor is baj ez, ha nem ezen volt a hangsúly, hanem a férfi-nő szerep problematikusságán. (Ugye 1945 után vagyunk közvetlenül, és ekkorra erősen átrendeződtek a társadalmi szerepek, mivel a férfiak pszichés gondokkal küzdve és sérülten, ne adj isten, rokkantan tértek vissza a hadszíntérről, míg a nők a hátországban sokszor férfimunkát végeztek. )
Dr. Constance Peterson (Ingrid Bergman) "hirtelen egy iskoláslánnyá vált, aki egy színészbe szerelmes, semmi több" - mondá Dr. Alex Brulov (Michael Chekhov). Frappáns. Miss Fagyos Cica és Doctor X (John Ballantine - Gregory Peck) románca nyomokban "briliáns, de élettelen". Utóbbi ájulásai még talán Kullancs, a kalózkapitány türelmét is kikezdenék...
A Hitchcock filmek sajnos tényleg nem a jó trükkfelvételekről ismertek.
Sok alkalommal teljesen feleslegesek is.
előzmény: w.e.g.a. (#16)
Csalódás, az eddigi leggyengébb film amit Hitchcocktól láttam. A síelős jelenet borzasztó béna.
Gregory Peck,mint gyenge férfi,ritkaság a szerepei között.kb. 5 alkalommal ájul el,ez még egy nőnél is rekord lenne.:)
Lassú, unalmas, szörnyen teátrális és buta melodráma, sehogy sem sikerült kiállnia az idő próbáját. A Mesterre jellemző suspense is csak nyomokban lelhető fel benne, és néha még akkor is röhejességbe torkollik (a kamera felé forduló pisztoly nevetségesen van kivitelezve), ráadásul a színeszek sem nyűgöztek le, Peck és Bergman ide vagy oda (a szerelmi szál lapos, semmi szikra nincs a két színész között). Sőt, még a zene sem tetszett (pedig azt már ismerem egy ideje, külön sokszor hallottam, és úgy nagyon jó), az is színpadias, édeskés, és képtelen elkussolni. Pedig inkább a mai filmgyártásra jellemző, hogy ott is harsogtatják a zenekart, ahol többet érnének el a csenddel, ilyesmit ilyen korai filmben még nem is tapasztaltam. Hatalmas csalódás.
Néhány ok a sok közül: I. úgy vélik a nagykutyák, nincs rá igény; II. igény volna rá ugyan, de a) nem találják az "eredeti" illetve "klasszikus" szinkront, és b) ebből kifolyólag a szinkronrajongó és/vagy figyelemmegosztásra képtelen és/vagy olvasási nehézségekkel küzdő nézők nem vennék meg. Ha persze valami csoda folytán mégis kiadnák, a "szinkronbuzik" szóvá tennék, hogy miért nem az "eredeti", "klasszikus" szinkron került a lemezre, vagy ha mégis az előbbiek ékesítik a korongot, akkor a minőségük miért nem sok-pont-akárhányas, netán détées... Ergo, alig venné meg valaki, így velünk, a mi piacunkkal nem is érdemes foglalkozniuk. A nagykutyák ezt biztosan tudják, a számok magukért beszélnek.
S akkor még nem is szóltam azokról, akik 990 Ft-ot is sajnálnának érte, és inkább letöltik. Sokan bele sem gondolnak, mily károkat okoz a szégyentelenül olcsó DVD.
előzmény: osi (#12)
Amazon.com-on most néztem, hogy pl. a Notorious náluk MGM. Akkor nálunk miért nem tudják kiadni, mint sok más MGM filmet?!
előzmény: Cesare Gonzago (#10)
Az utolsó jelenetről, kissé irónikusan: minden szentnek maga felé hajlik a keze... Merthogy Carroll maga a megtestesült szent életű orvos, ugyebár... :)
előzmény: osi (#8)
A Suspicion a Mr. & Mrs. Smith-szel, valamint az itthon is kapható Foreign Correspondent-tel - és az Észak-északnyugattal - együtt a Warner-féle amerikai Hitchcock-doboz része. Kis hazánkban az első két filmet nem érdemesítették kiadásra; a Foreign Correspondent a Caesar Film kiadásában kapható, az Észak-északnyugat pedig hál'Istennek évek óta boldogít minket.
előzmény: osi (#8)
Én moziban és tévében láttam mindkettőt, de külhonból DVD-n is megrendelem.
előzmény: VVega (#7)
Peck A Paradine-esetben is nagyon jól teljesített. Az Isten is ügyvédnek teremtette.
Sajnos azt a filmet még nem láttam, de a Ne bántsátok a feketerigót! c. filmben nagyon jól játszott. Visszatérve a Spellbound-hoz, nekem nagyon tetszett ahogy a zavart beteget ábrázolta.
Azért szégyen, hogy 2009-et írunk, és egy sor Hitch-film (Rebecca, Suspicion, Notorious, Spellbound) meg sem jelent nálunk, s kiadásukra semmi esély.
A 4-ből az utóbbi 2-re tuti vevő lennék, a Suspicion megtekintése pedig még várat magára. Tényleg nincs esély? Ki birtokolja a jogokat?
Leo G. Carroll játéka tette fel a koronát a történetre.
A bizonyos pisztolyos jelenet hatalmas!
A Notorious és a Rebecca már betárazva, hamarosan nézem őket :)
Hát igen, jöhetne egy olyan pakk, amiben a két Universal dobozból kimaradt nagyágyúk szerepelnének...
előzmény: Cesare Gonzago (#6)
Peck A Paradine-esetben is nagyon jól teljesített. Az Isten is ügyvédnek teremtette.
Azért szégyen, hogy 2009-et írunk, és egy sor Hitch-film (Rebecca, Suspicion, Notorious, Spellbound) meg sem jelent nálunk, s kiadásukra semmi esély.
előzmény: VVega (#5)
Én úgy éreztem, hogy Peck néha egy kicsit túljátszotta szerepét. De amúgy erős alakítás persze, na meg legalább nem olyan primadonna módon esett össze, mint Stewart (egyik kedvenc színészem) a Szédülésben :D
előzmény: osi (#3)
Nekem az álomjelenet tetszett leginkább. De a pszichiáter - csak a film legvégén derül fény jellemének sötét oldalára -, Leo G. Carroll játéka tette fel a koronát a történetre.
előzmény: osi (#3)
A Mester újfent zseniálisan játszik a fénnyel
Való igaz. A fénnyel és a kamerabeállításokkal nagyon jól kombinált az öreg. Ha ehhez hozzávesszük Rózsa Miklós idegfeszítő dallamait, az álomjelenetet, akkor már csak a külsőségek miatt is jó filmet kapnánk. De ehhez még hozzájön az izgalmas, csavaros történet, a mindig jól adagolt suspense, a gyönyörű Ingrid Bergman és a szemtelenül fiatal Gregory Peck játéka. Így viszont már egy zseniális film az eredmény.
A legjobb Hitchcock filmek közt a helye. A Mester újfent zseniálisan játszik a fénnyel, a sztori okos és csavaros, plusz feszültség a köbön az elejétől a végégig. Zseniális!
Chekhov volt a legzseniálisabb szerintem! :)
Jól felépített story több meglepetéssel, egy baromi jó Ingrid Bergmannel, király zenével. A krimi elemeket jól használja, a pszichológiai szál több mint érdekes, a feszültséget pedig még jobban adagolja, vizuálisan pedig baromi erősen van összerakva.
Élveztem, lekötött, izgultam rajta, ez nálam egy 4-es :)