Családi tűzfészek (1979) ☆ 👁

(Tarr Béla)

magyar dráma

4,3
★★★★☆
223 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-02-26 10:10:16 Xuja (4) #44

Súlyos, nyomasztó, kompromisszummentes látlelet és szocio-korrajz a Kádár-korszak rögvalóságáról. Végig azon filóztam, hogy vajon tényleg a méltatlan szociális helyzet hozza ki az emberekből a legrosszabbat, vagy pedig univerzálisan vagyunk ilyenek, és valami miatt úgyis előjönne belőlünk az állat? Tarr ügyesen lavírozik a dokumentumfilm és a játékfilm között, Cassavetteshez hasonlóan ő is a színészekre és az improvizált párbeszédekre épít.

A másik aspektusa az a "feminista" vonal - nem tudom, hogy ábrázolta-e már film a nők elleni erőszakot ennyire húsbavágóan és szinte már elviselhetetlenül realisztikusan (az elején levő jelenetet majdnem továbbtekertem). Kun részeg, pofátlan csajozása már valóban inkább megmosolyogtató, de azért baromi szomorú is. Persze a nők sem makulátlanok, hiszen még az alapvetően szimpatikus Irén (akivel a néző végig együtt tud érezni) sem őszinte. Erős négyes.

2024-01-25 10:15:52 budaik (5) #43

Én is azt gondolom, hogy mestermű. Éles kritika az akkori életről, rendszerről. Szerintem nem csak a lakhatási dolgokkal szembesülünk, amennyire emlékszem, nagyon éles jelenet, amikor a fia hazajön a katonaságból és egyből alkohollal kínálja. Nem tudom , hogy ez tényleges célzás volt-e, de nekem nagyon imponált és nagyra értékelem. Ahogy emlékszem a későbbi filmek, játékfilmes jellegű filmek már nem tetszettek ennyire. Bár azt is gondolom, hogy Tarr kicsit olyan is, mint a kiművelt kocsmatöltelék, viszont az is biztos, hogy nagyon jól ki van művelve. :)

előzmény: LockkerDee (#42)

2024-01-25 10:05:58 LockkerDee (5) #42

2024-ben úgy érzem nem is a 70-es évek évek hazai lakhatási problémáinak látleletét, hanem a MÁT látjuk. Tarr Bélánk óramű pontossággal és a lehető legautentikusabb módon tárja fel a boncasztalon az ingatlan egzisztenciális szimbólumát: múltha-e boldogság, jövő, a család intézménye szimplán ettől? A kérdés magában hordozza a választ: IGEN. Az áldokumentarista alkotásban a színészek "amatőr" jellege ellenére mintha tényleg a "gulyáskommunizmus" egy bérházának kispolgári lakásában ülnénk az ott lakó családdal. Mi is kortyolnánk a fehérbort, magyar kártyáznánk velük, fröcsög ránk az Apa menyéhez intézett szurkálódásának nyálpermete. Mi is velük együtt szűkölködünk. Mindenki alkoholista (ebben ma világszintű statisztika alapján ma sem lassítottunk), mindenki megcsömörlött és mindenki a "aki hülye az haljon meg" kádári mantra szellemében éli a mindennapjait. A film végén a leszerelt katona férj és a feleségének interjúztatása felszámolja a film és a hétköznapi élt közti határt, itt tényleg megroppant életeket, megtört lelkeket és testeket látunk, ahogy a cigarettafüst mögé bújva ragasztgatják össze maradék szilánkjaikat, ahogy az Apa és a lánya próbálja összeragasztani az iskolában ketté törött Népköztársaság hatalmát szimbolizáló címerét: bármennyire foltozzuk, tönkrement. Ez egy rohadt rendszer. 22 évesen letenni a magyar és en bloc a filmművészet asztalára egy ilyen alkotást megsüvegelendő.

2023-04-24 02:24:53 dittike (5) #41

Nagyon is aktuális még ma is az a problémakör, amelyet feltár ez a film.

2021-11-12 15:33:40 Ugor (5) #40

Köszönöm, érdekes!

előzmény: ryood (#39)

2021-11-12 15:07:36 ryood (5) #39

nekem az döbbenetes, hogy Tarr Béla ezt a filmet mindössze 22 évesen készítette...a mai napig az egyik legjobb filmje.

nekem nem volt "szerencsém" ilyen körülmények között élni, de ez az alkotás teljesen átélhetővé, érthetővé teszi és közel hozza az emberhez ezt a helyzetet. én mindig is tragikomédiaként tekintettem rá. persze, a benne élőknek ez biztos más..de nem akarok álszent lenni, és bevallom, hogy rendesen megnevettetett
(a nagypapa "csajozik" avagy "Valika-jelenet" a csúcsa ennek).

és akkor már hadd ajánljak figyelmetekbe egy remek beszélgetést a film egyik operatőrével, aki sok érdekességet megoszt erről a zseniális alkotásról: 100 magyar dokumentumfilm - Tarr Béla: Családi tűzfészek. Vendég: Pap Ferenc

előzmény: Ugor (#38)

2021-11-12 14:42:32 Ugor (5) #38

Amíg mások aludtak, ma éjjel ezzel a filmmel múlattam az időt. Más lehet ezt úgy nézni, hogy az embernek egy fekete-fehér film amatőr szereplőkkel, és más úgy is, ha évtizedig benne élsz a szobakonyhában, jársz a közös, mocskos, fűtetlen WC-re a nyitott gangon, és örülsz neki, ha szabad, és elképesztően igénytelen vademberekkel osztod meg az élőhelyedet... ott születnek, cseperednek a gyerekeid is, azon a gangon. Mondjuk, én más vagyok, nem beleszülettem, nagypolgári jólétben nőttem fel, csak a házasságom korai éveit nyomtam le egy ilyen dokumentumfilmben. Tanács, lakásosztály, pontszámok, tök kilátástalanság. Tehát a véleményem elfogult. De legalább egy csomó dologról van jogom nyilatkozni és véleményt formálni, mert megadatott a tapasztalat, nem úgy, mint a kívülállóknak. Szóval, ez a hetvenes évek így elég tűpontos. Ráadásul több annál. Ezt rendezni, megtalálni hozzá az embereket, arcokat, a mondatokat, ennyire jól... ez egy eleven emlékmű. A legnagyobb elismerésem a létrehozásáért.

2018-02-23 12:34:18 gyengeandras (4) #37

Ez egy nagyszerű film arról, hogy "amikor már minden szívdobbanásnak ára van" hogy siklik félre az emberek élete. De miért lehet ez még ma is aktuális? 1977 (tanácsrendszer) több mint negyven éve volt. Csak annyi a fejlődés, hogy a széthullott családokból lakás nélkül maradottakat ma homlesseknek nevezzük. Nagy dilemma, hogy a rendszerben, vagy bennünk emberekben van-e a hiba!

2016-12-07 20:11:14 Atazzz (5) #36

Ez a film nem hazudik.
Ez a film a valóság, méghozzá nagyon közelről.

2016-02-26 15:18:03 nihil Velvet (5) #35

Ami igazán beleégett az agyamba, az a nő arca, miután "kilakoltatják", és panaszkodik az egyik munkatársának.

előzmény: ryood (#34)

2016-02-26 08:38:30 ryood (5) #34

tippelek: a nagypapával?

előzmény: nihil Velvet (#33)

2016-02-25 22:43:33 nihil Velvet (5) #33

Félelmetesen hatásos mű. Tegnap este elalvás előtt néztem meg, éjjel már ezzel a filmmel álmodtam.

2014-11-25 22:54:39 ryood (5) #32

akkor te egy picikét se tudtál nevetni rajta?

előzmény: somogyireka (#24)

2013-04-16 12:53:10 zéel (4) #31

A „fejlődésről”, filmekről, egy kicsit derűsebben, csehesen:

…nagyon sok hülyeség készül. Ez persze a múltban is megesett, de azokat az állam akaratából készítették a filmesek. Most viszont önszántunkból készítünk hülyeségeket. S a kettő között nem elhanyagolható a különbség. (J. Menzel)

előzmény: Tenebra (#29)

2013-04-16 11:55:38 zéel (4) #30

Tarr Bélához kedvelt csináltál. Az élethez? Hát...mindenesetre jobb világosan látni a világfolyamatokat, mint hülyén meghalni. Szerintem.

előzmény: Tenebra (#29)

2013-04-16 11:00:42 Tenebra (5) #29

"Mi váltja ki az aggressziót? A stressz. A kényszerüen összezárt emberekben
úgy nö az indulat, mint a ketrecbe zárt vadállatokban.
"

Így van. Pontosabban az, hogy az ember nem tudja azt tenni, amit szeretne, hanem korlátok közé van kényszerítve. Ez persze lehet a lakásprobléma, de lehet szimplán egy nihilista felfogás miatt is, mint az Őszi almanachban, vagy egyszerűen "csak" a végítélet, mint A torinói lóban. Mnindennek eredője sokkal nagyobb volumenű, mint a lakásprobléma vagy a pénztelenség. Ez pedig talán az emberből is fakad. Az ember tudása és sokrétűsége önmaga ellenségévé vált, hiszen minél bonyolultabb kultúrát és civilizációt termelt ki, annál speciálisabb szakterületek alakultak ki. Így mára már aligha van olyan ember, aki mindent pontosan átlát és képes uralni (illetve a pénzzel ezt bárki megteheti, ha buta, ha okos). Szóval szerintem mindennek az eredője, hogy az ember túlcivilizált lett, és az életnek már csak nagyon kis százalékát uralja. A régi időkben a falusiak mindent megtermeltek maguknak (persze ki voltak zsákmányolva ők is): a vályogházakat maguk építették, a terményt maguk termelték, az állatokat maguk tenyésztették és ebből maguk csináltak termékeket. Itt meg? A főszereplő csaj húsüzemben dolgozik, de amit segít kitermelni, az nem az övé többé, még egy nyavalyás szalámirudat sem vihet haza véletlenül sem, mert belenéznek a táskájukba. Van a kis lyuk számára, ahol össze vannak zsúfolva, és ennyi. Régebben az ember a földért ölt. A huszadik században a lakásért ölne vagy ma már akár egy mobiltelefon is jó indok a gyilkosságra.

Szerintem ez az általános összeférhetetlenségen túl erről is szól, az ember kontrollvesztéséről. És tulajdonképpen Tarr ezt is fokozza filmjeiben: a Szabadgyalog hőse már csak teng-leng. A Panelkapcsolatban a mosógép a legnagyobb gond, de az sem boldogít. Az Őszi almanachban már csak egy ékszer van, de ugye az anya "udvarlója" és fia még a korábbiaknál is agresszívebben küzdenek ezért. A Kárhozatban már csak találgatnak, reménykednek, illetve a csempészárut nem is nagyon látjuk. A Sátántangóban meg az ember már csak egy mozgatott bábu, a kutyától is alacsonyabb rendű véglény. A doktor ott a pálinkáért döglik meg majdnem, de ez is már csak automatizmus. A Werckemeisterben meg csak a káosz maradt, meg egy kitömött bálna, ami teljesen elszakad a realitástól. De igazából semmi nincs már, ami valamit is jelentene az embernek. Az erőszak és agresszió teljesen öncélú. A torinói lóban meg ugye a kiszáradó kút miatt akarja baltával szétverni az apa a cigányok fejét. De kérdés, hogy az Apokalipszis kapujában vajon van-e még értelme az agressziónak? Már annyi sincs szerintem, mint a Werckmeisterben. Egyszerűen csak képtelen az ember felfogni, hogy a világnak annyi, és ösztönösen is ragaszkodik a semmit sem érő kacatjaihoz.

Tehát egyre inkább elveszti az ember a világ feletti kontrollját és a józan eszét, ahogy haladunk előre Tarr filmográfiájában. Egyre értéktelenebb tárgyakért egyre agresszívebben küzd. Még a világvége után is. :D Ez az ember tragédiája.

előzmény: Kalevala (#28)

2013-04-16 10:31:52 Kalevala (5) #28

Mi kell ahhoz, hogy ne bántsuk egymást, mi emberek?
Bizonyos fokú szivilizáció, kultúráltság? Tolerancia?
Mi váltja ki az aggressziót? A stressz. A kényszerüen összezárt emberekben
úgy nö az indulat, mint a ketrecbe zárt vadállatokban. Ès egyszer ki kell törnie. A „Családi tüzfészekben“ az indulatokat takarékon tartják, naponta kiengednek egy kis adagot, ezzel csökken a nyomás, de hosszútávon mérgezi a levegöt, az életet.

2013-04-16 10:09:50 somogyireka (4) #27

Sosem volt ez jobb,nem? Szóval, hogy embernek lenni az egy ilyen dolog.Az emberi kapcsolatokról meg nem is beszélve.

előzmény: tractorking (#25)

2013-04-16 10:00:15 zéel (4) #26

...az emberi kapcsolatok ijesztő mértékű és jellegű disszonanciái, az ellenségeskedés, a rosszindulat megnyilvánulásai, a közös fedél alatt élők indulatos intrikái, aljas lépései, ravasz taktikázásai, egyszóval az életminőség dermesztő romlása jól megfigyelhető a 2010-es években is, és nem csak Magyarországon.
A Köszönöm, jól c. új szlovák film éppen azt a "fejlődést" mutatja be (sokkoló hitelességgel), hogy a fenti jelenségek nem szorulnak néhány négyzetméter panelba, hanem többszintes, többszáz négyzetméteres családi "házikóban" is megtapasztalhatók.


előzmény: tractorking (#25)

2013-04-16 01:01:31 tractorking (4) #25

Tarr Béla fókuszba gyűjtötte az emberi kapcsolatok ijesztő mértékű és jellegű disszonanciáit, az ellenségeskedés, a rosszindulat megnyilvánulásait, a közös fedél alatt élők indulatos intrikáit, aljas lépéseit, ravasz taktikázásait, egyszóval az életminőség dermesztő romlását.
Nem pusztán a lehetelen lakásviszonyokról van szó: a rendező az emberi mentalitás és gondolkodás elsekélyesedéséről is ítéletet mond. Egy felelős alkotó-gondolkodó tudatosságával borzaszt el e szellemi-érzelmi nyomortól.
Tarr Béla filmje az ún. Budapesti iskola mozgóképi darabjainak kiemelkedő alkotása.

előzmény: somogyireka (#24)

2013-04-15 21:27:50 somogyireka (4) #24

Huuhh, ez most csontig hatolt. Ritkán érzem filmnél, hogy az elejétől a végéig fáj, nyúz, nyomaszt, a tehetetlenség felbőszít, aztán elfásít.Persze személyesen vagyok én is érintve,ez az én gyerekkorom, nálunk is négy generáció lakott együtt..Igaz jóval nagyobb területen.Csoda, hogy megúsztam..(dehogy úsztam meg..)

2013-04-08 14:23:04 Szívtiproimi (5) #23

Ez a legjobb Tarr film amit eddig láttam. Ebben a dokumentarista jellegű játékfilmben egykor nagyok voltunk, sőt ez egyfajta magyaros stílus is volt. Én kb. a kislánnyal vagyok egy korosztály, ezért elöttem vannak ezek az arcok, figurák, karakterek. A szexéhes nagypapát konkrét személlyel is be tudom azonosítani: Sanyi bácsi volt ilyen a KTSZ-ben,ahol dolgoztam, aki minden nővel kikezdett, pedig nyugdíj előtt volt. A szocializmus tervgazdálkodásában a 70-es évekig "elfelejtettek" lakást építeni, minden ostoba beruházásra elszórta az állam a pénzt, a fiatalok meg mosókonyhákban laktak. De nem csak nálunk volt ez így, a Forró szél c. jugoszláv sorozat egyik része is erről szól, hogy Surdáék hogy csapják be a lakáskiadó bizotságot. A probléma ma is meg van, gondoljunk a kilakoltatott devizahitelesekre, az ócsai lakóparkba vajon hogy lehet bejutni?

2013-02-26 19:11:47 Kalevala (5) #22

Még csak most ismerkedem Tarr filmjeivel és ma kezdtam a "Tarr-napokat" otthon. Több Tarr-dvd vár még rám, igy a munkásságát egyelöre még nem tudom megitélni. Persze, minden elkorcsosithatja az embert, a nyomor, az éhség - a jólét is. Ezt nem zárom ki. De azt tudom, hogy a 70-es években egy lakásért "ölni" tudtak volna az emberek - ezt tudom a caládi kronikákból. ès azt is tudom, hogy mennyire hiteles ez a film, hogy a kényszerü együttélés kivetközteti az embereket az emberi mivoltukból, hogy tényleg létre jönnek ilyen "szadista" jellegü veszekedések, mert ebböl a pokolból nem szabadul ki senki, hát akkor tapossuk azt, aki a közelünkben van.

2013-02-26 18:41:33 critixx (5) #21

Mióta először láttam Tarr filmjeit, azóta úgy gondolom, hogy ahogy az életmű megy előre, úgy halad a rendező a konkréttól az egyetemes, általános emberi felé. A korai dokumentarista filmek meghatározott közegben és társadalmi-történelmi szituációban játszódtak, "itt és most", az Őszi almanach már sokkal elvontabb közegben. A Kárhozat-Sátántangó páros tulajdonképpen köthető volt helyhez-időhöz (Magyarország a szocializmus felbomlása közben/után), mégsem volt benne egyértelmű konkrétság, egyetemes történetnek is beillettek, a Werckmeister még egy fokkal továbbment a mitizálás felé (bár itt Tarr azt a hibát elkövette, hogy a Herceget megszólaltatta, méghozzá szlovákul, míg Krasznahorkai regényében nincs konkretizálva, milyen nyelvet beszél). A londoni férfi már nem Magyarországban, nem kortárs közegben játszódik, sőt igazából nem is tudjuk, mikor (lehet a '30-as évektől máig), A torinói ló pedig végleg számol mindenféle időbeli és térbeli konkrétummal.

előzmény: Tenebra (#20)

2013-02-26 18:34:42 Tenebra (5) #20

Micsoda dermesztö kép erröl az idöszakról, aminek - hála Istennek - vége van!

Valóban vége van? Nemcsak én teszem fel ezt a kérdést, de Tarr is későbbi műveiben. Persze itt a legmeghatározottabb a szociális háttér, de már itt is kérdéses, hogy vajon 20 évvel később, más körülmények között, más osztályban stb. másként viselkednének-e ezek az emberek? A válasz: Őszi almanach. :D Arisztokraták, nincsenek pénzügyi gondjaik igazából, mégis egymást zsigerelik ki és zsarolják. Ott van a Sátántangó és a Kárhozat is: vidéki közeg, tágas a tér, mégsem tudnak megférni az emberek egymás mellett, egymás kihasználása és testi-lelki megkárosítása megy. A torinói ló már nem is Magyarországon, nem is a XX. században játszódik, a probléma mégis ugyanaz marad: a testi-lelki nyomor, amiből nincs menekvés. Az emebri kapcsolatok végleg szétmállottak.

2013-02-26 18:16:19 Kalevala (5) #19

Világ proletárjai egyesüljetek - a nyomorban, a való szocializmusban.Ti szerencsétlen, szánni való, a szocializmus lelkileg és testileg eltorzult hösei! Micsoda dermesztö kép erröl az idöszakról, aminek - hála Istennek - vége van! Sirni és hányni tudnék.

2012-12-15 17:58:16 critixx (5) #18

Tarr korai remeklése.

előzmény: Hannibal Lecter (#17)

2012-12-15 17:57:26 Hannibal Lecter (4) #17

Keményen lehorzsolta az agyamat. Nehezen feledhető, kíméletlenül valósághű történet.

előzmény: critixx (#16)

2012-12-15 17:54:07 critixx (5) #16

Itt megtekinthető: [link]

2011-12-08 15:52:14 tractorking (4) #15

Vagy méginkább egy szörnyüséges látleletet a magát szocialistának nevezett rendszerről: hogyan okozza egy hazug diktatúra az emberi minőség végleges eltorzulását.

előzmény: Csende Kristóf (#14)

2011-12-07 17:14:46 Csende Kristóf (5) #14

Mintha egy családi videókból összeeszkábált filmcsomagokat látnánk, csak éppen - míg általában a családi videókon a szép emlékek elevenednek meg - a keserű valóságot tárja elénk Tarr Béla.

2011-04-01 00:41:22 Cesare Gonzago (5) #13

Grigorij hozzászólása egy másik fórumon:
Nemrég szereztem meg a filmet a Lacinak, aki elmondta az egész történetet, hogy a feleségével akkoriban valóban megromlott a viszonya, aki valóban félrekefélt - a forgatás után el is váltak!
A kislány is a valódi lányuk, a Krisztike ma már nagy, felnőtt, neki szánta az apja a filmet.
A Laci ma munkanélküli piás, aki a testvérénél húzza meg magát, a exnejét és a lányát gyakorlatilag alig látja...

Másik szörnyűség, hogy a helyszín, a Tripolisz, már nem sokáig állt, nemsokára lebontották és a neten gyakorlatilag egyetlen fotó, videó nem lelhető fel erről a hírhedt telepről.

előzmény: zéel (#10)

2011-02-15 12:33:45 simijohnny (5) #12

Tarr Béla egyszerűen zseniális, és erre a tényre minden filmjénél újra és újra rá kell hogy jöjjek. Ez a mozi is, az első perctől kezdve magába szippantja a nézőt, bedobja/zárja egy szűk helyre, ahol rendesen még lélegezni sem lehet és jó ideig ki sem engedi onnan, hiszen nézzük csak meg, hogy mai fiatalságunk mit kezd a film által boncolgatott problémakörrel...

2009-06-28 20:58:35 mchn (5) #11

En is nekikezdenek egy ilyen vitanak itt. Ja nem.

2009-06-28 17:00:24 zéel (4) #10

De szigorúan a filmnél maradva: szerinted mi lehet ma a film főhőseivel?

előzmény: Cesare Gonzago (#8)

2009-06-28 16:56:50 zéel (4) #9

Az első bekezdésed nem értem. Ezt miért írod nekem? Ugyanezt írom én is - már az első bejegyzésemben!
Második bekezdés: ha nem vagy vevő az iróniára, akkor nevezzük a magyar rendszerváltást, közgazdasági értelemben, sokk-terápiának. Amiből persze, mára már világos: csak sokk volt, de terápia nem!
Alább egy friss adatsor Magyarország lecsúszásáról:
[link]

2009-06-28 16:42:00 Cesare Gonzago (5) #8

Én pedig azt állítom, hogy a szocializmusban nem is tanulhattak meg kiállni a jogaikért, hiszen a jogkeresést intézményesen korlátozták (még a hatvanas években is léteztek közigazgatási döntőbizottságok, az ötvenes évek "elvtársi bíróságairól" pedig szó ne essék): az ún. szocialista embertípus minden volt, csak nem felelős, vállalkozni kész, cselekvő polgár.

Miféle bolsevik módszer? Veszélyes játékot űzöl a szavakkal. Retorikai fogásnak sekélyes, a tényekkel pedig köszönő viszonyban sincs: 1989-1990 nem 1917 vagy akár 1947-1949 megismétlése? A "szakembereknek" is túl nag jelentőséget tulajdonítasz.

előzmény: zéel (#7)

2009-06-28 16:32:48 zéel (4) #7

Azt hiszem (megint!?) nem azt olvastad, amit írtam, hanem azt, amit te gondolsz arról, hogy én mit írhatok.
Ezt írtam ugyanis: Pontos és fontos látlelet a 70-es évek alsó-középosztálybeli, városi lakóiról... A rendszerváltás úgy érte ezeket a szerencsétlen embereket, hogy soha, semmikor nem tanultak meg kiállni magukért. (Ha csak azt nem nevezzük kiállásnak, hogy hetenként bemegyünk a Tanács lakásosztályára, balhézni az ügyintézővel!?)
Azaz, a szocializmusnak nevezett években NEM tanultak meg kiállni a jogaikért! (Hozzáteszem: eme tulajdonság, ez a tanult tehetetlenség viszont kapóra jött a rendszerváltást bolsevik módszerrel (és nagyon rossz hatásfokkal!) bevezető magyar "szakembereknek"!)

előzmény: Cesare Gonzago (#6)

2009-06-28 16:20:28 Cesare Gonzago (5) #6

"A rendszerváltás úgy érte ezeket a szerencsétlen embereket, hogy soha, semmikor nem tanultak meg kiállni magukért."

Mellesleg a szocialista rendszer legfőbb törekvése az volt, hogy az emberek veszítsék el az önálló és felelős cselekvés képességét... És a szocializmus hogyan érte ezeket az embereket? Gondolj csak bele, a film az "uralkodó osztályról" (a "forradalmi öntudatú" munkásosztályról) szól! Azt hiszem, megint átestél a ló túloldalára: ezeket az embereket a szocializmus nyomorította meg - amelyben, mint tudjuk, "legfontosabb az ember" -, nem az 1990 utáni korszak zsákmányolta ki őket.

2009-06-28 16:11:05 zéel (4) #5

Pontos és fontos látlelet a 70-es évek alsó-középosztálybeli, városi lakóiról.
Aki látta a filmet, az megérti, hogy nem jön a "számra" az, hogy jó film. Pedig nagyon jó! És nagyon rémes!
Jó lenne most azt írni, hogy ez csupán a múlt! Igen. De ma, 20 évvel a rendszerváltás után kijelenthetjük: akinek akkor rossz volt, annak ma, nagy valószínűséggel ma még rosszabb!
Gondoljunk csak bele, mi lehet ma a film főhőseivel! Hajléktalanok? Vagy csak "sima" munkanélküliek?
A rendszerváltás úgy érte ezeket a szerencsétlen embereket, hogy soha, semmikor nem tanultak meg kiállni magukért. (Ha csak azt nem nevezzük kiállásnak, hogy hetenként bemegyünk a Tanács lakásosztályára, balhézni az ügyintézővel!?)

2008-12-11 22:23:57 Cesare Gonzago (5) #4

Telibe találó jellemzés: fojtogató film.

előzmény: mchn (#3)

2008-12-11 21:59:22 mchn (5) #3

Ez a kameramunka... uramisten. Szinte agyonnyom a film mikozben nezed, ennyire klausztrofobias es zsufolt, arcba tolt filmet en meg eletemben nem lattam.

2008-07-18 13:35:14 ronin07 (?) #2

Ja, és még annyit, hogy a családokban uralkodó parázs hangulat (ami Tarr filmjének az oroszlánrésze) erre az igazságtalanságra vezethető vissza.

2008-07-18 13:25:19 ronin07 (?) #1

Na, ezt nem nézem meg újra! Rossz volt nézni. Az ugyanis egy dolog, hogy remek áttekintést nyújt a lakásproblémákról. De az, hogy a nézés közben erőteljes párhuzamok húzódnak az akkori idők és a mai fiatalság, értelmiség helyzete között, az marha lehangoló. Hihetetlen, hogy gyakran azt kell érznem, ha becsületes vagy, akkor nemkívánatos is. Így van ez mindenütt, de a magyar viszonyok, a hivatalos személyek nemtörődöm haghordozásának bemutatása átlagon felüli szinten erősíti fel bennem, és felteszem még jó pár honfitársamban az igazságtalanság elleni haragot.