Kritikák, elemzések
[hetediksor.hu] Parthenopé – Nápoly szépe kritika
Paolo Sorrentino a streamingtől visszatért a filmvászonra és ott folytatja, ahol abbahagyta, vagyis a szépség témakörénél. A helyszín ezúttal szülővárosa Nápoly, főszereplője pedig a város eredettörténetének mitológiai alakjáról, Parthenopé nimfáról kapta a nevét. A fiatal és tehetséges Celeste Dalla Porta által megformált karakter nem énekével, hanem puszta megjelenésével keríti hatalmába a férfiakat, pedig ő azt szeretné, hogy inkább az esze miatt figyeljenek fel rá. A Parthenopé – Nápoly szépe magán viseli a forgatókönyvíró-rendező stílusjegyeit, a végeredmény tehát öntörvényű és megosztó, de ez egyáltalán nem baj.
[telex.hu] A vágy minden, a szex csak másodlagos bohóckodás
Homérosz Odüsszeiájában van egy fejezet, ami Odüsszeusz szirénekkel vívott harcáról szól. Talán sokan ismerik a történetet az ebben szereplő szirénről, Parthenopéról, aki megpróbálta elcsábítani a görög hőst az énekével, aki válaszul hajója árbocához kötöztette magát, a legénységének fülébe pedig viaszt öntetett, hogy megmentse őket. Odüsszeusz ellenállt, a bukott szirén pedig addig sírt szomorúságában, hogy a könnyeivel megtelt a Nápolyi-öböl, holttestét pedig Megaride szigetén találták meg, amit át is neveztek miatta.
[www.filmtekercs.hu] A szirén csókja – Parthenopé – Nápoly szépe
Paolo Sorrentino legújabb filmje a rendező rendszeresen visszatérő témáit sűríti egyetlen átfogó metanarratívába, melyben A nagy szépség művészetideája, az Ifjúság fiatalság-, és relevanciakeresése, Az ifjú pápa valláskritikája és az Isten keze ars poeticus felnövéstörténetének személyessége egyaránt hangsúlyos. Parthenopé, az antik mítoszokból származó szirénalak a rendező szülővárosának, Nápolynak a szimbóluma és a település régi neve is egyben, ráadásul a film – elveszettsége ellenére magabiztos fellépésű – hősnőjét (Celeste Dalla Porta) szintén így hívják.