Megalopolis (2024)

Szerintem kevés ide a mezei fű, hogy ezt az összképet megmagyarázza. Említés szintjén előkerül a filmben egyszer a pszilocibin neve, és arra a varázsgombás-bélyeges tájékra tudnék mutogatni, a masszív hallucinogének felé, vagy pedig az időskori demenciára gyanakodnék.

Állítólag rendszeresen füvet szívott a forgatás alatt.

Értem én, hogy elő legenda státusza van az öregnek, de Francis Ford Coppola negyvenöt éve talált be utoljára úgy igazán, az Apokalipszis mosttal. A legutolsó olyan filmje, amire bárki emlékszik, a '92-es Drakula. Amikor az a film kijött, én mínusz két éves voltam, most meg már itt papolok online, több ezer megtekintett filmmel a hátam mögött.

És ezzel most nem odamondani akarok; nem gondolom, hogy fabatkát sem ér a rendező elmúlt harminc évben forgatott munkássága, mert azt nem ismerem - a filmek iránt érdeklődő emberek 90%-ával egyetemben. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy Coppola (az említett Scott-tal és Scorsese-vel ellentétben) nagyon-nagyon régen kiesett Hollywood vérkeringéséből; ráadásul a legrosszabb értelemben véve, mert ahelyett, hogy afféle Jack Nicholsonosan letette volna egy szép napon a lantot, ő elment mikrobüdzsés, független, önköltséges filmeket forgatni. Ez még szerencsétlenebb, mintha visszavonult volna, mert akkor most lehetne azzal promózni a filmet, hogy a Megalopolis az a fajta gigászi, monumentális vízió, ami évtizedek után visszarángatja a rivaldafénybe a nyugdíjas zsenit a pihenőjéről.

Ehelyett ez lett az a film, amit a régi szép idők emlékével haknizó, levitézlett óriás hiába akart a nagy stúdiókkal megfinanszíroztatni, és engem mégis bevonzott a moziterembe. Nem is csoda, hát akkora mondatok hagyják el a trailerben Adam Driver száját, hogy az még annak ellenére is figyelemfelkeltő, hogy maga az előzetes számomra egy elvont, túltolt és divatvonatról lekéső egyveleg képét sugallta.

Plusz full disclosure, én nem hiszek Coppolában. Kevés filmjét láttam, azokat is régen, és soha nem találtam rá a közös hullámhosszra. És nem végeztem el a házi feladatomat sem, mert szerettem volna legalább a három Keresztapát megnézni (plusz a Metropolist, de ez mellékvágány), mielőtt benevezek a Megalopolisra, hogy Coppola kicsit levetkőzze azt a rendkívül kellemetlen képet, amit a családjából sugárzó nepotizmus felépített bennem. Avagy ha negyedannyi filmet forgatott volna stúdiónak az elmúlt harminc évben, mint ahány rokonából ez idő alatt filmipari szereplő lett, rögtön könnyebb dolga lett volna tető alá hozni jelen beszélgetés tárgyát. Full disclosure továbbra is: nyilván évtizedek óta konstans trend a nepotizmus Hollywoodban, ahogyan a világon bárhol máshol, bármely szakmában és burokban egyaránt, ám ettől még jottányit sem lesz szimpatikusabb gyakorlat. Erős ugyanis a gyanúm, hogy a családfa legjava soha nem lett volna képes álomgyári karriert befutni más körülmények között, a nyilvánvaló és szabályerősítő kivétel pedig természetesen Nicolas Cage, akinek tehetsége és legvadabb álmokat is felülmúló karrieríve, életműve előtt leborulok. Az az ember egy őrült zseni, de minimum példakép.

Na de Megalopolis, mert ez eddig gigaoff: örülök, hogy sikerült mindezt elöljáróban lekörmölnöm, mert cserébe a filmről nem szeretnék sokat írni. Nem érezném fairnek, és mindjárt leírom, miért, csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni azon négymillió aspektusból, amit egyébként körül lehetne járni, mert a Megalopolis annyira érdekes és megfejtheteten, mint amennyire pocsék film: mértéktelenül.

Szóval egy dolog: ha esetleg szívesen elmélkedsz az élet nagy dolgain, érdekel a társadalom fejlődése és a történelem, hogy mely fő oszlopok határozzák meg, merre is tartunk, és netán ebből a szögből bevonzana a Megalopolis, még csak véletlenül se higgy az előzetesének, és ne fizess ezért az élményért egy vasat sem, mert reá fogsz esni a kicsi pofidra. Ezt hidd el nekem.

A végjátékra már nyílván elszállt minden reményem, de még így is magamra vettem egy pöppet a film nagy megfejtését, azaz: a civilizáció következő állomása, az utópia e film szerint az, ha absztrakt vonalvezetésű, aranyló, szabálytalan épületeket rakunk a Central parkba, ahol a mozgójárda még a gyaloglás erőfeszítésének terhét is leveszi a homo utopicus válláról, és ahol repülő-robotvezérelt, Jurassic Worldös gömböcök szállítanak minden polgárt háztól házig, és felforr az agyvizem, ahogy ezt leírom, mert hogy a picsába gondolkodhat így felnőtt ember.

Ez a naiv technokrata, menő látványterves "utópia" a barbár olajkalifátusok rongyrázó péniszverése, elnézést. Ez Dubaj, meg a teljes Neom-projekt, meg bármelyik olyan techbro startup/átverés, amivel makulátlan megjelenésű, öltönyös csalók házalnak. Végtelenül szomorú látni, ahogy felnőtt, nyugati ember bekajálja azt a dumát, hogy egy ilyen puccos plasztikváros bármit is megoldana a jelenünket terhelő temérdek probléma közül. Nevetséges.

Ez számomra egy álomgyári mércével mérve is borzasztóan ostoba, fals megfejtés, amit józan elme nem gondolhat komolyan, és elérkezek oda, hogy miért nem vagyok hajlandó hosszasan ecsetelni a film hiányosságainak igen változatos listáját: ezt itt és most történetesen nem érezném helyesnek. Fontosnak érzem leírni, hogy a magvát tekintve, utópia-témában vakvágányon jár a film, de ennyi, nem esne jól kárörvendeni a Megalopolison, gúnyt űzni a bukásán. És egyébként ideig-óráig szórakoztató volt nézni a mozi szürreális, de tényleg abszurd alkotói döntéseit, egyiket a másik után bő két órán keresztül. Egész láncot fűztem cinikus mosolygásból, amire a szemforgatásaimat akaszthattam menet közben.

...mígnem aztán bevillant a nyugtalanító gondolatfoszlány, hogy józan, épeszű ember ilyen filmet amúgy tényleg, viccen kívül nem csinál.

Hát igen.

Én nem tudom, mennyit tudunk az alkotóról, és volt-e nyilvánosan szó ejtve a mentális állapotáról, ám sajnos e filmet látva nem lennék meglepve, amennyiben bármiféle rossz hírbe futnék online, ami az öreg Coppola szellemi egészségét illeti. Kívánom neki, hogy az időt, ami megadatott, a szerettei körében, boldogan és nélkülözés nélkül töltse el, komolyan. Viszont talán elérkezett az idő, hogy a filmkészítés őrült mennyiségű és komplexitású erőfeszítései alól kivonja magát.

Az ereje teljében forgatott filmjei megkérdőjelezhetetlen bástyái a nyugati filmkultúrának, úgyhogy megérdemli a pihenést.

Ebben a filmben már az 6 pont, hogy ezt álmodta és valósította meg, erős önerők árán is 80 felett...legalább egyedien adja át az élményt, lehetett volna akár egy Gladiator 2 vagy egy 4 részes Western is az ötlete...khhhmkmmkhm

Hogy ne legyünk komolyak a végére:

Yess, auntie WOW!!!

Gondolom nem bíznak már benne, '79 óta sok idő telt el.

Teaser Trailer:

https://www.youtube.com/watch?v=RU1QyAYa60g

Nagyon fura,hogy míg Scottot és Scorseset 2-300 milliókkal simán megtámogatják a streaming szolgáltatok,addig a többször is bizonyított Coppola saját pénzből volt kénytelen összehozni több évtizede érlelődő filmtervét.