Angels with Dirty Faces (1938)

Nagyon jó gengszter dráma. Nagyon érdekes, és szép a története. Olyan érdekes ,hogy amíg a Jerry pap lesz addig a Rocky meg bűnöző. Valami félelmetes. James Cagney nagyon jó választás volt Rocky Sullivan szerepére olyan jól betaláltak ezzel a színésszel ,hogy az fantasztikus. Szerintem a másik színész aki a Jerryt ( Pat O'Brien) játszotta az is nagyon jól játszott benne. Még most is bátran nézhető és világos a film üzenete. Zseniális ez az alkotás.

Ezt mi a halálért nem szinkronizálták?? Annyira jó lenne iskolába...

Manapság a stúdiók valamiért azt hiszik, ha 130 perc alatti egy film, akkor az már nem is lehet kasszasiker. Minden túl van bonyolítva. A jelszó: legyen minél nagyobb, minél drágább, minél "több". Felfújnak egy hatalmas lufit, minél nagyobbra, miközben belül teljesen üres.

hihetetlen profi film, kamerakezelés, vágás, színészek, mind nagyon egyben van. Semmi üresjárat, pont olyan hosszú, amilyennek lennie kell. Példát tanulhatna a sok mai filmes, aki nem bír megállni 130 perc alatt, még akkor is ha nincs mondanivalója :).

Az a könyv szándékosan ilyen.Nagyobb baj,a rengeteg tárgyi tévedés a filmek tartalmában

Szerintem ez totál egyértelmű. Konkrétan mikor világéletemben először olvastam erről a filmről, A film krónikája című vaskos képeskönyvben, ahol jól elspoilerezik a végét, már ott pontosan ez szerepelt a tartalomleírásban. Rocky azt akarja, hogy a gyerekek ne kövessék az ő példáját és ne tartsák hősnek őt, ezért eljátssza a gyávaságot.

Nem gondolom, hogy Rockytól ez őszinte volt. Úgy értem a sírás még esetleg, de az a visítás szerintem műsor volt.

Nekem úgy tűnt, mintha ezen az ideológiai-nevelési alapú megfontoláson túl ebben az is benne lenne, hogy a pap ezzel adott egy "egérutat" Rocky-nak, hogy a halála előtti pillanatokban ne kelljen megjátszania magát, lehessen "gyenge". Lehessen őszinte, önmaga, ne hazugságban hagyja itt ezt a világot. Szerintem a pap fel tudja mérni, milyen súlyos pillanatok ezek, és könnyíteni akar Rocky lelkén is azzal, hogy előre becsomagolja neki egy (amúgy is érvényes) ideológiai burokba a lehetőséget, hogy nézzen szembe az élet elvesztésével; ne kelljen maníroskodnia mások előtt, lehessen úgy, ahogy természetesen jön abban a helyzetben, csak önmaga és isten előtt. Hogy tényleg összeomolhasson.
Persze lehet, hogy ezt az alkotók nem így szánták, de én láttam benne ezt is. :)

Tényleg nagyon sűrű a film nyelve a sorsszerűség és az önként vállalás értelmezési tartományban.
Varázslatos!

Főképpen,hogy ha a síneknél eleső társát nem húzza ki,nem marad le a futásban...

Csodálatos film, mai szemmel nézve szinte varázslatos! Az atya utolsó mondata arra a tragédiára is rávilágított, hogy talán az egész filmbéli szerepcsere csak a futáson múlott. Ez a sorsszerű kiszolgáltatottság nagyon tragikus. Varázslatos film.

Én nem az örök érvényű népnevelésre céloztam.
A pap arra kéri Cagney-t, hogy ne legyen erős, hogy a gyerekek csalódjanak benne, és ne kövessék a bűn útjára, aminek a vége börtön, vagy akár villamosszék.
Ez a része örök érvényű népnevelés. ;)
Viszont Cagney-t nem győzi meg a pap, mert ő is olyan ember, aki a "faszméretet" :) abban méri, hogy milyen cool a viselkedése a halál torkában. De aztán rájön, hogy a papnak van igaza. Rájön, hogy az utcakölykök szinte csodálják (hiszen ő is olyan volt, mint ők), és példaképnek tekintik. Rájön, hogy mint ilyen "szellemi vezető" példával kell járnia, és úgy is tesz.
Távoli a hasonlat, és nem is pontos, de például a Carlitó útjában Pacino karaktere is sokszor inkább helyesen cselekszik, nem pedig úgy, ahogy "kell", ahogy azt a "faszméregető" :) gengszterek elvárják, mert egy egész város felnéz rá, és minden tettének, szavának súlya van. Csak, hogy megmutassam, nem kell '30-as évekbeli Production Code ahhoz, hogy helyesen viselkedő gengsztereket lássunk a vásznon. Egyszerűen egy olyan film kell, ami helyesen viselkedő gengszterről szól, tök mindegy mikori a film.
Azt mondjuk elismerem, hogy maga a film ötlete, és egyáltalán a helyesen viselkedő gengszter ötlete lehet, hogy a Production Code miatt jött képbe, de a filmben végül is jól van felvezetve a dolog.

EKKORTÁJT :P Abba szerintem belefér. :D

'Bár 1938-as, szóval ekkortájt már bőven voltak igényes hangosfilmek (Stagecoach, Mr Smith goes to Washington stb.)

Stagecoach (1939)
Mr Smith goes to Washington (1939)

Pardon?? :P

Igen, van egy egyetemes örökérvényűsége, mely valóban a mára is igaz, hiszen ma is ismerünk bizonyos embereket, akik menőnek tartják, ha bűnözők és abban mérik a "faszméretet", hogy mennyit ültek börtönben. Ilyen szempontból abszolút támogatom én is ezt a végkimenetelt és nemes cselekedet az alkotóktól, hogy próbáltak "népnevelni". Csupán arra akartam rávilágítani, hogy a PC-nak bizonyára nagy szerepe volt abban, hogy így lett vége, ahogy.

Szerintem gyönyörű a vége. És nem csak a Production Code miatt lett ilyen. Alaposan meg van indokolva Cagney döntése. (Amin amúgy ő is vívódik.)

Tegnap megnéztem én is. Tényleg nagy hatású film, meg is lepődtem, hogy... Bár 1938-as, szóval ekkortájt már bőven voltak igényes hangosfilmek (Stagecoach, Mr Smith goes to Washington stb.). James Cagney nagyon jó itt is, és kissé visszatérni láttam a Production Code előtti időket, mert a gengszter újra főszerepet kapott.
Persze ennek ellenére itt is kötelezően meg kellett lennie az ideológiai agymosásnak sajnos, de ez nem csorbítja le nálam. Legalábbis egy '70-es évekbeli verzióban tuti, hogy a Cagney-figura nem hajlandó megalázkodni, és úgy hal meg, hogy legenda váljék belőle, nem alázza így meg magát.

Amikor eszembe jut ez a film, kiráz a hideg! Nagyon ajánlom mindenkinek.....

Szerintem vége a vizsgaidőszaknak és megint megnézem :)

Fantasztikus filmélmény volt! És ami nekem kifejezetten tetszett a színészek zsenialitásán kívül, az, hogy mai napig aktuális témát feszeget és próbál megoldani. De sajnos elérhetetlennek tűnik a fiatalok legitim célkitűzése, ha egyszer azt látják hogy a törvény megkerülésével 7es BMW-vel és egyéb luxus termékekkel kompenzálni tudják az ezen a pályán ért kellemetlenségeket(börtön stb,) Generációkon túlnyúló időtlen probléma ez. És ezt nagyon szépen tálalja a film minden kockája.

Hajnal 3kor is fegyelmezetten bámultam a képernyőt! 55

Meggondoltam magam, mégiscsak megadom a jelest. Nagyon jó film ez.

egy szóval fejezném ki a filmet: 'priceless'

Ámen.

A zseniális befejezés emeli a kor átlag gengszterfilmjei fölé!
James Cagney egy igazi zseni!

Hawks tisztelőjeként nem gondoltam volna, hogy a Scarface-nél jobb gengszterfilmet látok a korszakból... De most láttam.
A filmvégi jelenet tényleg megindító.
A film sokban emlékeztet a Public Enemyre. Az alulról induló csínytevőből középrangú gengszter lesz, és mikor egyenesbe jönne, minden rosszra fordul. (Számomra az is plusz pont ezen két film esetében, hogy a nulláról nem küzdik fel magukat a topra.) Gyerekkori barát és egy akkor ellenséges lány szerelme. Különbség, hogy a Public Enemyben a család fontos szerepet kapott, itt nem is mutatják.
James Cagney ezel a két filmmel máris a top gengszter lett a szememben (bár a White Heat alapján eddig is az volt), és ma még hátra van a Roaring Twenties.
Mindkét filmben szerepel Humphrey Bogart, még a Máltai sólyom sikere előtt. Azt még nem tudom, hogy a Roaring Twentiesben milyen figurát játszik, de ebben egy igazán utálni való, alávaló mocskot, és őszintén szólva jó volt ilyenben is látni Bogartot, nemkülönben azért,mert ebben is jó volt.

A film vége a világ LEGSZEBB jelenete,amit valaha filmvásznon láttam , Chaplin 'Nagyvárosi fények'-je (vaklány felismeri Chaplint) mellett. Ez az emberiség csodája.

Hannibal lelkesedése olyannyira magával ragadott, hogy újra megnéztem a Mocskos arcú angyalokat; néhány perce vettem ki a lejátszóból a lemezt.

Néhány észrevétel (vitaindító gyanán): a tizenéves Rocky-t játszó Frankie Burke kísértetiesen hasonlít a fiatal Cagney-re. Nagyon leleményes, hogy Michael Curtiz két újságcikk látványos bevágásával - és persze a tárgyi környezet változásával - érzékelteti a gyerekkor és a felnőttkor között eltelt éveket: az első cikk Warren Harding elnökké választásáról tudósít, míg a másik egy aviátor rekordjáról(vélhetően Lindberg repüléséről). A városnegyedben a kintornást felváltja a hangszóró, amely csak úgy ontja magából a swing dallamait.

És még valami. Több korebeli filmben feltűnt - megszállott gyűjtőként felismertem -, hogy dollár gyanánt mexikói fizetőeszközt használnak a színészek, nevezetesen Sonora Szabad Állam pesóját. Vajon miért?

Fejet hajtok az érveid előtt. Valaha Rocky és Jerry atya is "mocskos arcú angyalok" voltak. A villmosszék felé cím eleve azt sugallja, hogy egyiküknek sem lehetett más választása. Erre viszont rácáfol Jerry atya sorsa, aki "gyorsabban futott".

"Nos, annyiban, hogy Rocky életútja nyílegyenesen vezet a teherpályaudvartól a reform school-ok és a bűnbandák világán át a villamosszékig."

Szerintem épp azért nem kifejező ez a cím, mert szinte az összes legendás gengszterfigura karrierjében megvannak ezek a (vagy ehhez hasonló) kötelező stációk. Sokkal üresebb, kevésbé érzékletes cím, mint az eredeti, ami - ahogy Cesare is írta - egyszerre utal a két gyermekkori barátra, és a Rocky-t bálványozó bűnözőpalántákra.

Lehet, hogy kifejezőbb, de egyben kicsit spoileres is, nemde? :)

Jogos a kérdés, sajnos egy gondolattal előrébb jártam. Nos, annyiban, hogy Rocky életútja nyílegyenesen vezet a teherpályaudvartól a reform school-ok és a bűnbandák világán át a villamosszékig.

És mégis mennyiben kifejezőbb az, hogy A villamosszék felé?

A villamosszék felé azon magyar címek egyike, amelyek kifejezőbbek az eredeti angolnál. A Mocskos arcú angyalok a templomi gyerekkórus gengszterrajongó tagjaira utal. Rocky is közülük való, meg az atya is. Két életút, szétváló párhuzamosok.

A White Heat is remek film, de azért szerintem Kertész remekműve jobb, nem utolsósorban a történet mélységei miatt. A kis Cagney korának egyik legnagyobb tehetsége volt. Megindító film a Mocskos arcú angyalok (másik magyar címén: A villamosszék felé).

A White Heat fináléja ennél is látványosabb, igaz, ezé megindítóbb.

Valóban, a finálé a film csúcspontja. Jimmy atya és főhősünk párbeszédétől kezdődően zseniális zárlatnak lehetünk tanúi. Cagney pedig fenomenális.

Úristen, mekkora finálé. James Cagney-nél emlékezetesebben, erőteljesebben (és nem egyszer stílusosabban is) senki sem tudott távozni egy filmből.