Journal d'un curé de campagne (1951) ☆ 👁

Egy falusi plébános naplója

(Robert Bresson)

francia dráma

4,1
★★★★☆
102 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-07-28 09:36:40 ryood (5) #7

Az eseménytelennek tűnő élet sokszor érdekesebb, mint száz kalandoré, vagy csavargóé. A magányos sorsok titka néha nagyobb, mint a Caesaroké.

Hamvas Béla

2020-07-24 10:46:05 somogyireka (4) #6

Csodálatos színeváltozás megy végbe a vásznon. Persze, lehet, mindez színészi bravúr csupán, de én mégis úgy hittem, a valóságot láttam. Vagy el lehet azt játszani, ahogy az embert, a plébánosi maszkot félreállítja az "isten", mintegy, kiűzi a halandót a történetből, hogy valóságát annak formáján ragyogtassa át?

A film, számomra központi része, amikor a fiát elvesztett, bánatában szívét befagyasztott hölgyet látogatja meg a pap, már súlyos fájdalmak gyötrik, éppen csak itt van még, két roham között ellátja valahogy feladatait. És egyszer csak nem homályos, nem tükör által, nem emberi nyelven dadogva, hanem ékes szóval szól. Itt egyből felismerszik, ez nem a születő és meghaló ember sajátja, ez a hang, noha képtelenség meghatározni, honnan, de egy "másik" világból szól.
Az jut eszembe, vajon a színészt mennyire égette át a szerepe, nem lehet, hogy ő is afféle istenélményt élt át közben, hogy emiatt a pár mondat miatt lett színész?
És miután végigkínlódtuk a pappal kálváriáját, és még az utolsó stációknál sem tudtuk, volt-e bármi értelme is ennek a szenvedéstörténetnek, ami az élet maga, akkor a film utolsó kétszavas mondata feloldja, meg nem történtté teszi kínjaink.

(és persze az egész filmet, mint szinte a legtöbb keresztény, papos történeteket ezt is átlengi a fojtott, fülledt, állítólag isten miatt meg nem engedett, kínzó vágy..a cölibátus nem lehet fogadalom, a vágy vagy végképp eltűnik, mert helyét az Isten tölti be, és pont úgy, hogy kifakítja teljességgel a személy valóságát, így nem marad senki ott, aki vágyakozna. Ennek hiányában pedig megy a kínlódás évszázadok óta már és a többi nyomorúság..)

2018-01-01 20:40:22 Norbert Simon (5) #5

Szenzációs! Zseniális alkotás. Claude Laydu igen meggyőző alakítást nyújt. Nagyszerű ahogyan eljátssza az érzékeny, rákbetegségben szenvedő papot. Gyakorlatilag minden egyes mondatban van valami komoly mondanivaló. Ez nagyon tetszik a filmben. A környezet, a falu olyan hideg, olyan sivár, borús, barátságtalan emberek mind mind olyan hihetetlen. Valósághű az ábrázolásmód. ( én egész biztosan ott hagynám ezt a falut.) Mindenképpen szükséges hozzá. Nagyon sok rétegű, nagyszerű történet a szeretetről és a hitről. Lassú film de azok akik fogékonyabbak az emberi történetekre, illetve a drámákra mindenképpen tudom ajánlani. Megemészteni a látottakat nem lesz egyszerű!

2017-12-07 03:47:41 Ugor (4) #4

Nem egykönnyen emészthető dolog ez. Ellenszenves élet, közeg, egy szerethető pontja sincs a világnak, ameddig a szem ellát. Ronda a vidék, az időjárás, bármerre nézünk, ború és sár. Ez az ember meg szenveleg, és szálegyedül bolyong a maga kis nyomorában. Meg a lelki meg a testi bajában. Egy pap vagy egy ilyen nyűgös szerencsétlen, vagy dölyfös és félelemre alapozó, mint a másik, a sikeres. Ez az innenső, a miénk olyan kikerülhetően felesleges tagja a közösségnek. Soha nem látjuk igazán a hivatása gyakorlását, se misén, se temetésen, sehol. Csak ezt a vergődést. Egyébként a film tényleg jó. Gyönyörűen érzékeltet.

2012-12-13 13:45:14 coles (4) #3

"Találomra mondom, s talán nem tévedek": a merev mozgású,

rezzenéstelen arcú, (fél)amatőr Claude Laydu gyötrelmei (is) ihlették

Martin Scorsese Taxisofőrjét. A kifejező, elsötétülő váltások, "az

aláfestő zene mértéktartó használata" állítólag Andrej Tarkovszkij

csodálatát is kiváltották. Dicsértessék!

előzmény: coles (#2)

2012-11-01 14:29:10 coles (4) #2

Naplófilm.

"Az egyszerű dolgok nem mindig a legkönnyebbek":


Alkoholisták gyermekei között épp az alultáplált kispapot tartják részegesnek? Szerencsétlen, mögötte semmi, előtte fal...

2011-02-20 22:19:09 Póda Gergő (?) #1

Ma tekintettem meg, fantasztikus film.

100%