Igyi i szmotri (1985) ☆ 👁

Jöjj és lásd!
Come and See

(Elem Klimov)

szovjet dráma, háborús film

4,3
★★★★☆
235 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-02-20 19:17:42 branton (5) #36

Huh...
Régóta terveztem megnézni Elem Klimov leghírhedtebb rendezését, ma végre sort kerítettem rá. Milyen jól tettem! Iszonyatos filmélmény, de tényleg. Kevés háborús filmet szeretek, még kevesebb háborús filmre adok ötös érdemjegyet. Nem lehet kérdés, hogy ez a darab ötöst érdemel! Azt gondolom, hogy a Ryan közlegény megmentése a legjobb giccses háborús film, a Jöjj és lásd! viszont a legjobb hiteles háborús film, kvázi a LEGJOBB HÁBORÚS FILM. Nem lehet kérdés! Ötös ez is, az is, de van köztük egy ördögi nagy különbség. Elemi erővel csapja arcon a nézőt úgy, hogy a fal adja a másikat. Hozzátesz a kiváló operatőri munka, a frenetikus zene és hangeffektek, na és a kissrác arcjátéka. Borzalom! Borzalmasan nagyszerű film. Azt gondolom ezt mindenkinek látnia kell egyszer, fogjuk már fel mit jelent a háború...

2023-04-01 07:42:54 Norbert Simon (5) #35

Már hosszú ideje fenn volt a kívánság listámon. Kellett hozzá lelkierő nem mondom de határozottan megérte megnéznem. Köszi szépen Critixx! További jó filmezést kívánok neked!

előzmény: critixx (#33)

2023-04-01 07:36:01 Norbert Simon (5) #34

Minden jelenet rávilágít arra a tényre ,hogy az ember embertelensége sajnos gyógyíthatatlan. Megrázó alkotás, ennyire szíven ritkán ütött szíven film mint ez. Félelmetes munkát végzett Klimov.

2023-03-30 20:27:04 critixx (5) #33

Itt megtekinthető angol felirattal. Gyomor és idegek kellenek hozzá.

Vacillálok a négyes és az ötös között. Egyrészt valóban lehengerlő filmalkotás, ami az ember csontjáig hatol, a borzalom szimfóniája döbbenetesen erős képekkel. Másrészt viszont egyetértek a kaamir által leírtakkal, tényleg erősen didaktikus a film, sokszor túlzásokba esik és a németek és a partizánok ábrázolása is iszonyúan sarkított. Persze ez egy szovjet film, meg kellett felelni az ideológiai kívánalmaknak, a rendezőnek így is nyolc évébe tellett, mire átverekedte az ötletet az állami cenzúrán és megengedték neki, hogy ebben a formában leforgathassa azt.

2021-11-01 17:06:02 wim (4) #32

Nem tudom, miből gondolod, hogy az általad említett blogon nem lehet hozzászólni - gondolom, ez a Smoking Barrels, ahol már 40 komment van a cikkhez.
Viszont tény, hogy nekem is kicsit hasonló érzésem volt, mint a cikkírónak - persze, nekem jobban tetszett, de én is "csak" 4-est adtam rá. Bő egy éve, amikor láttam, ezt jegyeztem fel magamnak: "Kissé stilizált, eltúlzott, színpadias. Ennek ellenére megrázó – különösen a háttér ismeretében, de nagyon zavart a jól ismert szovjetfilmes affektálás, didaxis – főleg a végén."
Szóval szerintem is van benne manír, bár alapvetően egyetértek azzal, amit írsz.

előzmény: Kérdés (#31)

2021-11-01 09:01:56 Kérdés (5) #31

A film címére rákeresve, az első találatok közt kiad a Google egy blogot (S. B. a rövidítése) ahol a cikk írója modorosnak, manírosnak, néhol nevetségesnek tartja a filmet, elsősorban a sok képből kitekintés miatt.
Nem biztos, hogy helyes erre itt reagálnom (miután ott úgysem lehet) de nem baj, hogy másokkal is megosztom.
Szerintem ennek a filmes eszköznek, a képből kinézésnek, sokkal inkább behúzó ereje van és nem csak ebben a filmben. Ez olyan mintha megfogná a néző kezét, gyere be a filmbe és lásd! Nem véletlenül vágott bele sok ilyen jelenetet a rendező.
Az akciós részeket abszolút nem érzem túlzásnak, inkább őszinte. Nincs időnk szimpátiát sem kialakítani a mellékszereplőkkel mert hamar eltűnnek a vászonról vagy megölik őket, ez sokkal valóságosabb mint maníros.
A békésebb jelenetek is inkább tűnnek sokszor már lázálomnak, mint pillanatnyi megnyugvásnak. Ez maga a földi pokol.

2021-04-08 12:25:06 BalaKovesi (5) #30

Ilyenkor jön rá az ember, hogy más tudni és más látni. Meg persze átélni. Soha nem szeretném, a film után annál kevésbé. Adok neki egy ötöst, de remélem nem kell többet megnéznem.

előzmény: Ugor (#29)

2021-04-08 11:45:48 Ugor (5) #29

Minden szavadat értem. Erről szól, pontosan... kinyitott egy belső szemet, megjelenített valamit, amit más nem tudott ennyire idehozni, belülre. Nem tudom, milyen eszközzel éri el, de ronggyá tép. Én csak az osztályzat miatt kérdeztem. Persze, ugyanez... borzalmas élmény, de hát mivel is jutalmazhatnám a szemfelnyitót? Jöjj és lásd! - mondta. És meg is mutatta.

előzmény: BalaKovesi (#28)

2021-04-08 09:23:56 BalaKovesi (5) #28

Benne voltam. Ilyen nyugtalanságot még talán egy film alatt sem éreztem, az első felében végig a torkomban dobogott a szívem, de már az elejétől kezdve. Van egy megmagyarázhatatlanul nyugtalanító hangulata, még a látszólag békésebb jelenetek alatt is. A második felére meg egyszerűen nincsenek szavaim. Szerintem túlzás nélkül még fél órával a befejezést követően is csak néztem magam elé, utoljára talán a Szentjánosbogarak sírja tépázott meg ennyire. Nagy sebet ütött, az életöröm egy távoli, elérhetetlen fogalomnak tűnt tegnap a sötét szobában ülve. De persze vissza fog térni, és én ugyanúgy bántani fogok, ütni, taposni. Talán már most visszatért. A késszúrás hege viszont meg fog maradni. Tudom, van bennünk rengeteg jó is, csak a filmet látva sokkal nehezebb ezt elhinni. Őszintén nem tudom, hogy másnak tudnám-e ajánlani, vagy sem. Lehet átjön ennél kisebb rúgással is, de félek hogy még ekkora sem elég ahhoz, hogy abbahagyjuk az ásást. Soha többé. Nincs magyarázat ekkora pusztításra, nem lehet megindokolni, ép ésszel felfogni. Ahogyan a revansjelenet sem járt semmilyen katarzissal, nem oldozott fel az újabb erőszak. Komolyan bajban vagyok az osztályzással, mert bár maga a film hihetetlen atmoszferikus és profin van fényképezve (a szépent egyszerűen nem tudtam leírni), nem tudom hányasra tudnám osztályozni a terrort, az emberi gonoszságot, azt a tekintetet.

előzmény: Ugor (#27)

2021-04-08 02:03:11 Ugor (5) #27

Benne voltál vagy kint rekedtél? Mekkora sebet ütött?

előzmény: BalaKovesi (#26)

2021-04-08 01:28:37 BalaKovesi (5) #26

Bármit írnék üres lenne. Mi alapján lehet osztályozni ezt a filmet?

2020-04-04 12:46:28 bromi (1) #25

Nekem egyaltalan nem jott be.
Nem birtam vegignezni.

2020-04-04 10:43:06 ender1112 (2) #24

Jól indul, de a végére átmegy totális szovjet propagandába. Részletekért ott van kaamir #14-es hozzászólása.

2019-08-16 19:32:53 jesi (4) #23

Az egyik legdurvább háborús film még emésztenem kell. Néhány túlzás miatt csak négyes, de ki tudja, még lehet ötös is.

2018-08-14 17:08:04 mimóza (5) #22

Nos, az ötszázadik. Jöttem és láttam.
Én nem kapkodtam a levegőt... a végére már egyáltalán nem is kaptam.

A főszereplő fiúról nagymamám története jutott eszembe, aki sokszor elmondta, hogyan látták el élelemmel a hetekig házuk előtt posztoló orosz kiskatonát a háború alatt... Nem ártott az senkinek, olyan fiatal volt... állandó félelem volt a szemében, csak haza akart menni... Mindeközben a nagyapám a fronton ellenük harcolt, de sosem volt képes megölni senkit... Csodák sorozata folytán haza is jött a hosszú fogságból... Így van ez... Talán érthető, miért van pacifista genetikám...

Értelmetlenségek értelmetlensége minden háború, bárhol, bármikor zajlik...

A történelmet pedig csak a túlélők tudják elmesélni...

2018-03-28 00:25:59 ChrisAdam (5) #21

Szürrealista disztópia lehetne egy ideális világban, azonban ez itt történelem, a fájdalmas, maró múlt. Kendőzetlen téboly, húsbavágó őrület. Szavak nincsenek, nehéz lecsillapítani a vihart. A pusztítás felett ellebegő kamera igazán mélyre szúrta a tőrt, a seb talán sose fog begyógyulni, mint ahogy az emberiség örök, feldolgozhatatlan foltja lesz ez a földi pokol, amit még nem sikerült ennyire letaglózóan bemutatni. Retinába égnek a jelenetsorok, csak kapkodom a levegőt.

2018-03-27 03:17:51 Ugor (5) #20

Tömény, tágra nyílt szemű borzalom. Van film, amikor az ember szégyelli, hogy ember. Na, ez éppen az.

2017-09-16 10:58:22 laci123ism (4) #19

Mikor legelőször néztem, nem bírtam a tábori fényképezős jelenetnél tovább nézni. Aztán belevágtam mégegyszer, de ugyanott kötöttem ki. Nem azért, mert fiatal lelkem megviselte volna ez az erősen groteszk hangulat, hanem mert egyszerűen nagyon unalmasnak találtam. Tegnap este azonban végig tudtam nézni, de még mindig úgy érzem, hogy akármilyen filmes értékelési szempontok is alakultak ki bennem 16 és fél év után, nem vagyok elég érett ahhoz, hogy ezt a filmet művészi szempontból értékelni tudnám. Mindenesetre későbbi éveim során még biztos meg fogom nézni, és akkor talán tudok neki egy 5-öst adni.

2017-06-16 19:02:51 Prüstü (4) #18

Azt hiszem ezen film értékeléséhez el kell tudni vonatkoztatni a film nemzetiségétől, nyilván a saját népét kevés esetben fogja egy film démonizálni, annál inkább a legklasszikusabb, jól bevált nácikat.

Inkább összességben kell levonni a tanulságot, hogy milyen elállatiasodott, embertelen dolog a háború. Ilyenkor még rosszabb a tudat, hogy egy kis ország lakosai vagyunk, akik sorsáról a nagy kutyák csontok feletti acsarkodása dönt, aztán kikényszerítve állást foglalunk és sodródunk az árral.

Visszatérve a filmre elképesztően erős atmoszférája van, szinte az ember mellett robbannak a bombák, és gyulladnak a faluk. Én szeretem a művészfilmeket és egyértelműen pozitív hogy egyedi hangulata és megközelítés módja miatt totálisan illik rá a szerzői film jelző, talán nincs még egy ilyen film, ami ennyire magába szívja a nézőt. Itt-ott én is éreztem túlzásokban esik, bizonyos jelenetek kivágásával több lett volna , nem kell a végletekig nyomatékosítani a dolgokat, megy az anélkül is.

Izmos 4-es , ami lehet 5-ös is lesz egyszer.

2016-12-18 14:33:42 kaamir (2) #17

Persze, az amcsi filmekben is ezt csinálják, azt se szeretem (pl. az amúgy zseniális Ryan közlegényben vérlázító a túszul ejtett német katona története), de ebben a filmben ez már annyira demagóg és szájbarágós, hogy engem végig kizökkentett és zavart. Ez egy '85-ös film. Ekkora a náci már egy toposz lett a filmekben. A nagybetűs gonosz, maga a Sátán. Nem kell még négyszer aláhúzni és hatszor kiemelni, mert anélkül is világos. Szóval nem árnyalt ellenséget vártam volna, de azért ez már bohózat, amit Klimov művel.

előzmény: Tenebra (#15)

2016-12-18 13:53:46 critixx (5) #16

"mintha itthon, magyar filmben az oroszokat jóságos katonáknak állítanák be"

Ez 40 éven keresztül így is volt.

előzmény: Tenebra (#15)

2016-12-18 13:10:36 Tenebra (5) #15

Vannak túlzásai Klimov filmjének, ezt el kell ismerni. De nézz meg szerintem pár 40-50-es években készült háborús filmet. Nem is kell a sztálini agymosáshoz nyúlni, elég csak az amúgy remek Csuhraj-filmeket feleleveníteni. Na, azok eltúlzottak. Az orosz karakter természetesen mindegyik ilyen alkotást meghatározza, kevés kivétel van, ahol az orosz harsány színészi játék nem érvényesül (jobbára ezek a hatvanas-hetvenes évekbeli filmek, melyek megtörik ezt a konvenciót, de például a Ködben című 2012-es film is pl. Klimov feleségének háborús filmjét, a Kálváriát idézi, azaz visszafogott és nyomasztó, nem harsány).

Nos, a nácik egyoldalú ábrázolásáért pedig akkor ítéljük el ezt a filmet, ha nem találunk klasszikus, kanonizált amerikai háborús filmeket, melyekben az ellenség elnagyolt jellemrajzú. Például a sokak által dicsért A szakaszban vagy akár az Apokalipszis most-ban is ez a helyzet. Egyszerűen azrét, mert egyik filmben sem az a lényeg, nem arról szól a történet, hogy a nácikat emberségesen ábrázolják. Van ilyen orosz film is, pl. a 2013-as Sztálingrád, amiben a náci tábornok kifejezetten tragikus hős, és nem egy gazember - de ennek ellenére az a film nagyon rossz és klisés. Illetve orosz filmben, még a deheroizáló alkotásokban sem (Kálvária, Húsz nap háború nélkül, Ellenőrzés az utakon stb.) fogsz pozitív vagy akár csak ellentmondásosabb nácikkal gyakran találkozni, mivel azért na, a háború alatt végigirtották Moszkva vonaláig a lakosságot, és bár a partizánokat sem kellett félteni, de az ősellenséget pozitív szereplőként ábrázolni olyan lenne az oroszok számára, mintha itthon, magyar filmben az oroszokat jóságos katonáknak állítanák be. :D

előzmény: kaamir (#14)

2016-12-18 12:25:46 kaamir (2) #14

Nagy reményekkel vágtam neki, mert hatalmas rajongás övezi ezt a filmet. Nagy csalódás lett a vége. A valóban van néhány döbbenetes erejű kép a filmben, de kb. ennyi. Minden más rossz, elnagyolt, és hát sajnos eléggé propaganda-ízű.

- A valóságban a partizánokat a civil lakosság kb. ugyanannyira félte és gyűlölte, mint a nácikat. Ehhez képest itt már-már eposzi hősként jelennek meg, makulátlan lovagként a civilek védelmében. Ha mégis felcsillanna valami kritika, azt elbagatellizálja és elvicceli a film (tehénlopás, pl. ).

- Nálam jobban kevés ember gyűlöli a náci ideológiát, de a nácik és német katonák ábrázolása túlmegy minden határon. Emberevő, vicsorgó szörnyek egytől egyig, csecsemőgyilkos pszichopaták. Ebből következik a következő pont:

- Minden túl van tolva, barokkos nagyotmondás és over-the-top hatásvadászat: még a legjobb jelenetet, a falubeli emberek félgyújtását is elrontja Klimov, mert nem tudja, hogy hol az elég: a jelenet annyira hosszú, annyira idegesítően túlexponált és túlhajtott, hogy inkább ellenérzést vált ki a nézőből. Rövidebben, lényegre-törőbben sokkal hatásosabb lett volna. A nácik ábrázolása itt már inkább komikus: vadul acsarkodnak a kamerába, vagy homárt esznek!!(wtf?). A rendező ennyit nem néz ki a nézőjéből, hogy ezek nélkül is érti a mondanivalót? Ha valakik felgyújtanak egy komplett falut, akkor még tényleg hatszor a néző szájába kell rágni, hogy ezek mennyire gonoszak? Anélkül nem egyértelmű talán?

- Klimov talán nem tudja, de a túlzott dráma már inkább komédia. Ha valakit egyszer üt el a villamos egy filmben, az dráma. Ha ötször, az komédia. Florya kálváriája már komédia: a végén azt az arcot egyszerűen lehetetlen komolyan venni. Túl sok, túl direkt, túl explicit.

- A színészi játék amúgy is színpadias, ripacsokodó, harsány, ez mondjuk a szovjet filmek sajátja.

- Ahogy a röhejes szimbolika is, ami vagy megalázóan egyszerű (gólya, mocsár), vagy totál értelmezhetetlen.

- A végső montázs meg kb. egy vizsgafilmbe menne el. De lehet, hogy ott is rászólnának a rendezőre, hogy jól van fiam, sok lesz az.

2016-11-26 13:14:54 miraculum (4) #13

Hipnotikus erejű és letaglózó film. De sokszor éreztem öncélúan elnyújtottnak vagy szándékosan művészieskedőnek, néhol pedig technikailag egyszerűen rossznak például átkelés a szigetre a mocsáron keresztül. Ennek ellenére árad belőle valami olyan borzasztó erő, hogy lehet, idővel feljavítom ötösre, mindenesetre ezt a filmet elfelejteni nem lehet.

2016-10-03 18:47:25 Irak7 (5) #12

A főszereplő, Florya arcával együtt vénül meg az ember lelke, mire az alkotás végére ér. És azt hiszem így is marad majd egy jókora lélekdarab, ha ki nem pusztult teljesen. Csak kiüresedett tekintettel, a döbbenet tetőfokával lehet rányomni az ötcsillagos osztályzatot.

2016-07-16 12:03:22 zéel (5) #11

...hát, igen!
És milyen érdekes, Elem Klimov nevéhez fűződik az egyik legzseniálisabb (szovjet) vígjáték, szatíra is, a Hurrá nyaralunk!

előzmény: ryood (#10)

2016-07-15 22:48:12 ryood (5) #10

elképesztő, döbbenetes, sokkoló, megrázó, etc...
nem igazán jutok amúgy szóhoz..
tökéletesen felépített film, az utolsó 40 perc pedig FILMTÖRTÉNETI MÉRFÖLDKŐ.
csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.
számomra magasan minden idők legjobb háborús filmje.
(és milyen szépen idézi meg a záró snitteket a saul fia!)
a fiú tekintete pedig életem végéig belém égett..

2015-07-15 23:36:10 tractorking (5) #9

Nagyon komoly lelki erő kell a végignézéséhez. Nyomasztó, rémült döbbenet.
Nem véletlen, hogy Klimov ezután nem készített több filmet - ezt a remekművet nem lehet felülmúlni.
Ha rá akarsz érezni milyen lehet(ett) egy háború, nem szükséges mást keresned.
Főleg nem egy amerikai szart.
'Jöjj és lásd': menj és nézd! (-Ha van hozzá bátorságod...)

2015-01-30 08:59:30 oscarmániás (5) #8

Pedig ha emlékezetem nem csal a mokép tervezte , sőt már prospektusban is meg volt hirdetve ( magyar nyelvű borító !) , ugyanúgy mint Moszkva nem hisz a könnyeknek című szovjet remekmű !!! Csakhogy a hazai piac nem vevő erre - érthető okokból .
Lásd közkérdés és általános fórum #5504

előzmény: tractorking (#7)

2015-01-29 20:46:18 tractorking (5) #7

Szégyen, hogy ezt az alapművet idehaza még nem adták ki.

előzmény: Seymour Glass (#6)

2015-01-28 21:36:48 Seymour Glass (5) #6

A háború lelki szenvedéseit nincs még egy film, ami ennyire közel tudja hozni a nézőhöz. A legnyomasztóbb filmművészeti alkotások egyike. Bár a németek feltűnése után kissé erőtlenebbé válik, amikor az ellenség még láthatatlan valahogy hatásosabb. Talán kicsit el is túlozza a nácik gonoszságát, a a mészárlás közben az autóban homárt eszegető náci nő képe már egy kicsit túllő a célon. Meg a partizán parancsnok képe is kissé idealizált. Persze ez nem feltétlenül rovom fel a rendezőnek, hiszen orosz, természetes és megengedhető némi elfogódottság.
A mű mindenképpen zseniális.

2014-08-19 19:00:42 zéel (5) #5

Az ember nem olyan, mint a disznó. Sokkal többet kibír. (Orosz közmondás)

No, igen, az oroszok nem csak tévé-közvetítésben láttak háborút, hanem átélték, megélték a borzalmakat, mint pl. a film rendezője, az 1933-ban született Elem Klimov is.
A filmes szempontból az egyik legzseniálisabb (ha tetszik, legrémesebb) jelenet, amikor németek szórakoznak (!?) az orosz, belarusz lakosokkal. (Úgy látszik nincs új a nap alatt, ez a fajta "szórakozás" erősen emlékeztet az amerikai katonák guantánamói szórakozására.)

2012-09-15 21:48:03 diablo3 (5) #4

Nagyon kemeny haborus drama...nehol mar tul sok(k)is,meg a nezot is kepes az oruletbe kergeti...az egesz filmet vegigkiseri egy nyomaszto atmoszfera es az egyes jelenetekhez tarsulo hanghatasok is leirhatatlan feszultseget keltenek...
az egyik legdurvabb jelenet az volt,mikor a fiu bedugta a fejet az ingovanyba az asszonyok kozott...
meg a szemgolyojat mozgato nyoszorgo tehen a legyzumogessel is emelyito hatast keltett...

2012-09-14 17:01:34 Kalti (5) #3

Alighanem a legmegdöbbentőbb háborús film, amit valaha láttam, megöli a lelkedet... Bármit is nézek, ezentúl ez lesz a mérce, aminek fényében még a Schindler listája is Walt Disney matinénak tűnik.
Azok a hanghatásoktól, a folyamatosan mozgó, a szereplők után loholó kamerától szinte émelyítő érzés kap el, a földi pokol ábrázolásához ennél közelebb még nemigen jutott film.
A jelenet, amikor a lány futásban közben egy pillanatra hátratekint és megpillantja azt a bizonyos dolgot... nem túlzás azt mondani, hogy filmtörténeti momentum.

2011-11-23 22:32:05 Tenebra (5) #2

Zseniális film! Az összes többi háborús alkotás elbújhat emögött. Ilyen sokkolóan szuggesztíven egyik sem tudta megragadni a háború poklát. S szinte együtt örjöngtem a főhőssel a nácik gaztettei láttán. Ha nem tudnám, mit műveltek az oroszok itt Magyarországon, még tán elfogulttá is válnék a képek láttán. (Hiszen sajnos ők ugyanazt az esztelenséget megismételték a "felszabadítás" során, amit a nácik velük. A film egyébként pont ezellen tüntet: ne legyünk olyan állatok, mint a nácik!)

Kiemelném még az ellenségábrázolást is. Sokáig nem is látjuk a német megszállókat, csak gépekben, robbanásokban nyilvánul meg nyomasztó ittlétük. Mint egy láthatatlan, gonosz démon.

Persze ez nem egy szar komcsi patetikus propagandafilm, itt a főhős számára az igazi veszélyt önmaga elállatiasodása és a düh miatti elembertelenedése jelenti. Igazából saját démonjait kell leküzdenie (melyet félig-meddig sikerül is ugye az utolsó, sokkoló, archív felvételes montázs-showdownban :D). Így bár azért a gaz nácik vs. szerencsétlen oroszok felállás érvényesül itt is, de amúgy egyik oldal sem mentesül a morális ítélet alól. Attól, hogy áldozat vagy, még nem válhatsz a bosszúban olyan vérszomjas vadbarommá, mint azok, akik megkeserítették az életed.

Úgyhogy nagyon jó film ez, ha kicsit néhol egyoldalúnak is tűnik. Formailag pedig tökéletes, az igazi orosz brutális háborús atmoszférát a zseniális hanghatásokkal még szürreálisabbá teszi. Szürreálissá azt, ami tényleg megtörtént. Mondhatnánk, maga a valóság egy szürrealitás.

2011-07-10 16:34:59 caulfield (5) #1

Aki megnézi ezt a filmet, annak garantáltan torokszorító élményben lesz része. Röviden akár a pacifizmus csimborasszójának is lehet tartani, de sokkal több annál.
Ez egy rendkivül autentikus dráma a Nagy Honvédő Háborúról egy kamasz fiú szemszögéből láttatva. Képsorai valósággal beleizzanak a néző retinájába, a pusztítás iszonyata, a kiszolgáltatottság hidegrázó érzése, s az emberi őrület, a kollektív pszichopatizmus jelenik meg kendőzetlenül.
A kamera szinte végiglebeg ebben a pokolban, steadicam nélkül sokat is veszítene erejéből a film. Statikus képek hanyagolásával a rendező dokumentarista érzetet generál, amivel még jobban hatása alá keríti a nézőt.
Klimovnak korábban több filmjét is betiltotta, vagy megvágatta a hatalom - nem véletlenül, hisz igencsak szatírikus látásmód jellemezte korábbi komédiáit. A Jőjj és lásd -nál is mellőzi a pátoszt, vagy a propagandát annak ellenére, hogy egy mély sebet, a német hadsereg belaruszi pusztítását veszi gorcső alá. Nem idealizálja a partizánokat, csupán naturalisztikusan bemutatja az emberből kitörő gyehenna tüzét, a betegesen diszonáns világnézetet - a németek cinikusan civilizált világukról beszélnek a falvak népeinek mielőtt állatok módjára lemészárolják őket.
A partizánok rezignált ábrázolásában nyomokban sincs fennköltség, végső eltűnésük a sötét, hólepte erdőben a gyász, a reménytelenség a szkepszis megtestesülése.
A fiút zseniálisan alakító színész katatón tekintete, a gyönyörű lány groteszk viselkedése, a szülői házba való hazatérés háttérben a legyek zümmögésével, vagy a pillanatnyi vágás a pucérra vetkőztetett halottakra - mind-mind elementáris erejű, filmtörténeti képsorok.
Kíméletlen látlelet egy bizarr világról.