Hwal (2005) ☆ 👁

Az íj
The Bow

(Kim Ki-duk)

dél-koreai-japán dráma, szerelmi történet

4,0
★★★★☆
269 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-12-21 11:23:06 Norbert Simon (5) #21

Sajnos a napokban elhunyt a rendező. Az Ő emlékére újból megnéztem ezt a filmjét. Még második megtekintés után sem találok szavakat rá... Egy csoda, Maga a csupa nagybetűs CSODA.

2018-06-10 11:33:14 mimóza (5) #20

Tudom, ezt a varázslatot az ujjam hegyével sem érinthetem. Csak mellém lebegett, megmutatta magát, és már újra csak a horizonttal egybeolvadó, fodrozódó víztükör látszik. Itt valami nálam végtelenül nagyobb van.
"Fejem lehajtva megadom magam." (JA)

2016-07-09 13:57:46 flake (5) #19

A Bin-Jip szerintem a Tavasz, nyár... mellett simán a rendező legjobb filmje.

előzmény: Leo_Stotch (#18)

2016-07-09 13:26:26 Leo_Stotch (4) #18

Kezdek a rendező elkötelezett híve lenni. Ha ez így folytatódik, lesz egy új kedvencem.
Az Idő és a Bin-Jip következik..

2014-02-07 15:54:16 Szabó Dániel (4) #17

A vége nekem lerontotta az odáig Zseniális filmet.
Valószínüleg velem van a baj, de az az orgazmus szerintem nagyon nem illett a film addigi visszafogott hangulatához

2013-07-29 12:00:48 Kalevala (5) #16

Egy filmköltemény, varázs! Mennyire felesleges a szó (mert félreérthetö), míg egy mozdulat, egy pillantás a legöszintébb “beszéd".
De a kapcsolat olyan visszás, hogy fellázad a lelkem ellene, van abban visszaélés, zsarolás, érzelmi elnyomás. Megértem én az öreget, hogy minden eszközzel meg akarja örizni a kincsét. El is itélném. De mégis, mégis… talán pont ezért ilyen magával ragadó ez a kapcsolat, mert tele van ellentmondással.

2013-03-09 23:43:34 ChrisAdam (5) #15

Köszi, mielőbb megnézem. A Lopakodó lelkek nekem nagyon tetszett, Kar-Waitól csak A kéz c. rövidet láttam az Erosból, jó volt.

Te pedig pótold ez(eke)t, feledhetetlen élmény.

előzmény: Tenebra (#14)

2013-03-09 23:37:27 Tenebra (?) #14

"Imádom a távol-keleti filmeket, beléjük szerettem. Annyira érzékien ábrázolják az embert, az érzelmeket, érzéssel tudnak mesélni."

Javaslom Oshima Nagisát (tőle is az Érzékek birodalmát legerősebben - igaz, az 18+, de hát manapság ez kit érdekel, nemde? :D), a kiváló japán rendezőt. Nála ezt jobban senki sem tudta csinálni. :D Ja, de: Wong Kar-wai.

Amúgy persze, Kim Ki-duk is zseniális. Én még sajnos csak a Lopakodókba néztem bele, meg a Rosszfiút láttam tőle. De a hozzászólásod alapján ez is nagyon jó lehet, meg a Pieta is, úgyhogy majd egyszer ellátogatok Dél-Koreába is. :D

előzmény: ChrisAdam (#13)

2013-03-09 23:32:36 ChrisAdam (5) #13

Ez egy csoda... Imádom a távol-keleti filmeket, beléjük szerettem. Annyira érzékien ábrázolják az embert, az érzelmeket, érzéssel tudnak mesélni. Kim Ki-duk egy mester, tegnap a Pietát néztem, abban bár sokkal árnyaltabbak voltak az arcok, de ebben szinte nem is kell a feliratot figyelni, egyszerűen mindent értek, mert az arcok meséltek, a grimaszok, a tenger és a zene mondták el a történetet.
Eszméletlen, mennyire ott tudtam lenni. Nem úgy láttam, mint egy filmet, hanem mint a valóságot! Komolyan mondom, hogy szinte egy-kétszer teljesen belefeledkeztem abba, hogy én itthon vagyok és egy filmet néztem. Nem kell ide 4DX, nézzétek meg ezt a filmet!

A lány mosolyog, bájosan, aranyosan - a rendező nagyon ügyesen használja fel ezt a kezdő idillt. Kezdtem azt érezni az elején, hogy ez a film túlságosan pozitív lesz, a rendező ezt is akarja, hogy ezt érezzem, hogy aztán hirtelen egy szempillantás alatt fejére boruljon minden! A lány csúnyán nézzen az öregre, majd egy olyan marcangolós dráma következik, amiben minket, nézőket marcangol legjobban a az alkotó - miután ezt a tökéletes nyugalmat bemutatja, fájlalja a szívünket a következő résszel, amiben csak azt kérdezzük, hogy mi történt ezzel a lánnyal?
Mellesleg itt megjegyezném, hogy itt is, a Pietánál is azt éreztem, hogy a főszereplő jelleme nagyon hirtelen változik. Ez kicsit zavart mindkét filmnél.
A fiú megjelenik, a lány pedig ekkor fogja fel, hogy mi is az a kapocs, ami őt és az öreget összetartja. Mert megtudja, hogy az nem szerelem, mert a szerelem az az, amit a fiú iránt érez.
A vége nagyon eredeti, rátesz egy jó nagy lapáttal. :)

Hú, még mindig ott vagyok a nyílt tengeren, ahogy ezt írom. Valószínű, ma valami ilyesmit fogok álmodni, de hogy magammal viszem e filmet, az biztos. Ha lenne három film, amit vihetnék egy lakatlan szigetre, ez biztos benn lenne. Újra és újra megnézném.
Imádom tényleg a távol-keleti filmeket. Olyan zseniális érzést adnak nekem, hogy legszívesebben csak ilyen filmet néznék ezentúl. Nem is tudom leírni, milyen érzés ez, talán nem is akarom...

Mindenkinek látni kell, te jó ég, mekkora film, hú. (csak kapkodom a levegőt, de nem is én, hanem az elmém... másra gondolni képtelenség!)

2012-02-05 16:13:04 Amokh (5) #12

Elkepeszto, hogy egy ennyire parbeszedekben hianyzo film ilyen eros erzelmeket kepes kivaltani, Kim Ki-duk ezt mesteri szinten kepes hozza minden filmjeben...a szineszek olyan szinten zsenialisak, hogy akar felirat es koreai nyelvtudas nelkul is teljesen atjon a film, filmezese tokeletes! A zeneje meg brillians. Egy tanacs azoknak, akik 1-3 ra osztajoztak a filmet: meggyozodesem, hogy a Kim Ki-duk filmeket nem "hagyomanyos" filmkent kell nezni, hanem inkabb egy liari alkotaskent, es akkor erzed at teljesen a film sulyat.
Egyetertek Hannibal Lecterrel, a jovo minden bizonnyal a tavol-keleti mozie!

2012-01-28 23:07:53 Rohmer (5) #11

Szerintem is Kim Ki-duk filmjei e legértékesebbek a 2000 - 2009 közötti időszakból , viszont
a Tavasz , nyár, ősz , tél erősebb film ,de az ilyen filmeket be kell tudni fogadni és értékelni .

2010-10-26 02:09:49 Hannibal Lecter (5) #10

Simán az évtized egyik legjobb filmje: elégikus, őszinte, dialógusmentességében is baromi kifejező drámai csoda. Az elszigetelt, tradíciótisztelő öregember és határhelyzet-dilemmába csöppenő, 16 éves lány-szerelme között nemcsak egy szimpla generációs konfliktus eszkalálódik tökéletes eleganciával: ellentmondásos kapcsolatukat érdekes árnyalatokkal festi meg egy kardinálisabb problémakör. Kim Ki-duk a színfalak mögött arról is regél, miként szabdalja szét végleg a természetiség köldökzsinórját a modern civilizációba erőszakkal katapultált ember, hogyan szűnnek meg észrevétlenül, szomorúan az ősi hagyományok a változó Keleten. Ugyanakkor a rendező az igazi, feltétlen és ragaszkodó szeretetről is beszél, amelynek alapja - ezt már régóta tudjuk - az önfeláldozás. Az archaikus ősenergiákkal kokettáló, íját egyszerre védekezésül, a jóslás eszközéül és dallamcsiholásra is használó vénember a maga arisztokratikus izoláltságával és méltóságteljes némaságával az egyik utolsó hírmondója ezeknek a konzervatív értékeknek. Kivénhedt szamurájként kapaszkodik az igazába, bukása ezért annyira szükségszerű, amennyire szívszorító is egyben. Gyönyörű totálok, kifinomult zenehasználat és hasonlóképpen profi, jórészt metanyelvi szintre korlátozódó színészi alakítások teszik fel az i-re a pontot. Nagyszerű film, és azt hiszem, a jövő a távol-keleti mozié. Minden értelemben.

2010-07-19 01:34:52 -senki- (3) #9

Egyre rosszabbak Kim Ki-duk filmjei ahogy nézem őket sorban... Eddig jóindulatú voltam, az értékeit néztem és elsiklottam a kisebb hibák fölött. Java részében ez is működik, de a befejezéssel már tényleg "szar". A vége idétlen. Bőven jó lett volna ha a kötélfojtásba belehal, az a kép még tetszett is, de ez a misztikus baromságok a végére...

2010-07-04 11:14:30 jesi (5) #8

Zseniális film, és főleg abban, hogy ad valamit az embernek: magával ragad és végig nem ereszt. Öröm, hogy a Duna TV leadta (igaz éjjel). Több ilyen filmet kéne adni, bár kétlem, hogy valaha leadja valamelyik kereskedelmi csatorna.

2009-08-23 23:35:29 anitacsilla (4) #7

Nekem pont, hogy az "ELKÉPESZTŐEN EREDETI" ötlet volt túlon-túl művi, túl sok, túl művészi. Aztán rájöttem, hogy ez a kritikai érzetem külső szemlélőként keletkezett, amitől beljebb szerintem a néző nem kerülhet. Vagyis, bármennyire szeretném, sosem érthetem meg igazán kettejük kapcsolatát.

előzmény: azazell0 (#1)

2009-08-22 08:20:12 cikus (4) #6

teljes mertekig egyet ertek. leginkabb akkor nem passzolt amikor osszehazasodnak

előzmény: useless (#4)

2008-10-26 19:26:46 tomeew (4) #5

szerintem is az utolsó 15-20 per teljesen felesleges. a dramatúrgiában újat már nem hoz, a konfliktus gyakorlatilag megoldódott, szóval a lezárás elég giccses.
amúgy nagyon jó az egész

2008-10-08 01:00:13 useless (3) #4

Csak az a zene.. csak azt tudnám feledni..

2008-09-04 13:10:38 k3pl3r (?) #3

Nemrég óta ismerkedem csak az Ázsiai filmekkel, közülük is inkább a Dél-Koreai, Japán és Kínai alkotásokkal. Az eddigiek alapján nekem Kim Ki-duk a kedvenc rendezőm a térségből. Az íj is egy remek film, csak nekem a vége nem tetszett. Az utolsó 10-15 perc valahogy nem az igazi. Addig viszont baromi jó.

2006-04-14 08:53:03 Daemiaen (5) #2

Az íj (Hwal / The Bow, 2005, forgalmazza: Mokép)

Hasonlít a Tavasz...-hoz, kommerszebb a Bin-Jipnél - Kim Ki-duk legutóbbi elkészült filmje jóval letisztultabb és közérthetőbb, mint két korábbi, idehaza is vetített alkotásai. Ha a közérthetőbbséget vesszük mondjuk negatívumnak (mert hát a rendezőben sokan azt szeretik, ha a szimbólumok megfejtést igényelnek), akkor is annyi, de annyi pozitívum közül lehet válogatni, hogy felsorolni sincs idő. A tér ismételten pici, a főszereplők ketten-hárman vannak, de csak egy beszél. Mégis olyan erős a történet és a rendezés, hogy akár zongorakíséret melletti némafilm is lehetne. Mert Kim Ki-duk nagyon tud valamit, és ez a mesélés: képpel, zenével, mimikával, hangeffektekkel. Az emberi kapcsolatok nagymestere ezúttal sem hazudtolja meg magát: a fájdalmasan szép képek mögött mélyen emberi érzések, érzelmek lapulnak, és bár ezúttal a szimbolikája sokkalta egyértelműbb, a történet talán még szebb, mint ezelőtt volt.

9/10

2006-04-02 21:40:04 azazell0 (5) #1

Nagyon jól indul a film, gyönyörűek a képek, a dialóguszegény stílus Kim korábbi filmjeihez hasonlóan itt is szerencsés választásnak bizonyul. Aztán jön a baj: egy idő után ugyanannak az 5-6 motívumnak az ismétlődése, meg az elején olyan jól működő arcjáték elburjánzása miatt modoros lesz az egész. A befejezés viszont... hűha. Először sablonokat követ (ha nem változott volna meg, 4-est kapna a film), aztán látszólag ormótlanul megpróbálja elkerülni őket (ha marad, 3), hogy a végén egy ELKÉPESZTŐEN EREDETI poénnal zárjon.

Szóval messze nem tökéletes darab, de a fináléjával engem legalábbis kilóra megvásárolt. A Titanic eddigi legjobbja.