Szerelmesfilm (1970) ☆ 👁

(Szabó István)

magyar dráma

4,2
★★★★☆
178 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Jancsi: Ki ez a fiú?
Kata: Itt dolgozott, aztán kapott egy jobb állást és elment.
Jancsi: Jártál vele?
Kata: Igen. Annyira nem érdekes.
Jancsi: Szeretőd volt?
Kata: Istenem, de szörnyű! Miért vagy ilyen követelőző!? Mind ilyenek vagytok. Teljesen egyformák. Nem hiszel nekem, nem hiszed amit mondok. Miért kell mindent elmondani szó szerint? Én egyedül vagyok, tíz éve teljesen egyedül. Tudod mi az amikor az ember azt szeretné, hogy legalább egy másik ember bőrét érezze? Hogy hozzáérhessen egy testhez - meleg emberi bőr - bele lehet simulni , mert hozzáérhetsz vagy hozzádér. Istenem. Két szeretőm volt. Két szeretőm volt. Kettő. Mert nem bírtam egyedül, mert felnőtt ember vagyok. És szerettem őket és szeretem őket most is, mert rendes emberek. Rád többet gondoltam, mint a kettőre együtt, vagy mint mindenkire együtt. És ezt te nem hiszed el. Miért követelőzöl? Kérlek! Én se követelem tőled megtudni a nőket. Kérlek! Nekem nem esik jól, nem akarom tudni! Miért vagy bizalmatlan? Miért kell mindent elmondani szó szerint ami nem a lényeg? Ami a lényeg, azt úgyis tudod.
Jancsi: A másik az a barátnőd férje.
Kata: Látod, milyen jól tudod. Ne követelőzz.

Jancsi: Ha kinyújtanám a kezem a ház felé, Kata combjához vagy kezéhez érnék. Mert itt Kata van és a tenger. Akkor is, ha én behunyom a szemem, mindig a tenger. Ha én nem leszek itt, nélkülem is tenger. Kinyitom a szemem, és itt a tenger, homok, Kata keze.
Ha úgy akarom, behunyom a szemem és előttem a Tűzoltó utca. Hackl bácsi háza. Számtábla a kapun. Fehér zománctáblán fekete számok. Tizennyolc vagy tizenkilenc, talán. A számot nem látom pontosan. Képtelen vagyok látni a számot, hiába akarom. Most a házra nézek és látom a nénit. Pedig a néni meghalt már két éve. Látom Hackl bácsit kijönni, bezárni a kaput. Beláttam a kertbe az üveggömb tetejű botokra. Látom az üzlet kirakatát a rengeteg apró porcelándísszel, ami nem eladó. De aki most ránéz a házra, látja a számot is. És megfoghatja a párkányt. Kinyitom a szemem: előttem a vibráló tenger és Kata.
És most megérintem Katát.
Kata: "Mi van?"
Jancsi: "Semmi." Ha otthon behunyom a szemem, és ott lesz a tenger előttem, Kata keze, és én megérintem Katát behunyt szemmel. Ő majd nem válaszol.
Ez hát a kapcsolata a tenger és a Tűzoltó utca között. Csak annyi hogy énbennem vannak, ha kinyitom vagy ha behunyom a szemem. És úgy látszik nem foghatunk meg egyszerre mindent, amit látunk magunk előtt. "Mi lesz velünk?"