Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Kiváló alapszituáció, remekül játszó színészek (Kulka, Rudolf, Fullajtár, Wagner, Agárdy), közepes operatőri munka, sete-suta forgatókönyv (Pauditsnak mi volt a szerepe a filmben? Az a mellékszál teljesen felesleges és értelmetlen), néhány erős drámai pillanatot kivéve pedig pocsék rendezés. Végtelenül béna befejezésnek tartom, hogy a végén a rendező a főszereplővel kimondatja, hogy: „Vannak az életben olyan helyzetek, amikre nincs megoldás.” Oké, rendben, de akkor azt is mutassa meg, hogy mik lesznek a megoldás nélküliség következményei. Így úgy tűnik, mintha a rendező nem tudta volna hogy hogyan fejezze be a filmet, benyomta ezt a mondatot, és slussz, jöhetett a stáblista.
Nagyon egyetértek, minden "hivatalos" fika ellenére, kiváló színészi teljesítmények sorakoznak, s Gárdosban mindig van annyi érzékenység, hogy bármiféle hasonlóságok/áthallások ellenére se legyen puszta replika a film. És a hivatalos Geszti-/sikerellenzők is "bukták", mert marha jó a blues a végén.
előzmény: zéel (#1)
Úgy van-e, ahogy a filmbeli férj/apa (?) mondja: Vannak az életben olyan helyzetek, amikre nincs megoldás! (?)
Különös story, remek színészek (Tábori Nóra, Agárdy Gábor, Kulka,, Fullajtár stb.), okos-érzékeny rendező. Szép és jó film.
Ráadásként: az elbűvölő Krakkó, a film végén pedig Takáts Tamás bravúros (utolsó) blues-a!
Nekem a film végén Popper Péter önelemzése jutott eszembe, aki azt mondta: valószínűleg azért volt életében mindig két nője, vagyis egy élettárs és egy titkos szerető, mert nem volt biztos benne, hogy az apja az-e akit annak mondanak. A film végi beszélgetésből derül ki /Kulka-Jordán/, hogy András életének fő mozgatórugója is ez a kétely. Szerintem ez a megoldás. Lehet, hogy Gárdos olvasta Popper: Tigris és majom c. önéletrajzi beszélgetőskönyvét és onnan vette az ötletet. A filmnek annyira bonyolult a jelképrendszere, hogy jó lenne, ha valaki kielemezné: pl. Elszabaduló, önjáró autó, Paudits, cinóber, jóslás, cicis album,stb.