A Clockwork Orange (1971) ☆ 👁

Mechanikus narancs

(Stanley Kubrick)

amerikai-angol dráma, krimi, sci-fi, szatíra, thriller

4,4
★★★★☆
1187 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

- What do you getten, bratty? Gogly Gogol, Johnny Zhivago, the Heaven Seventeen?

- Rajta! Verjetek agyon, gyáva szarháziak! Semmi kedvem tovább élni. Minek éljek egy ilyen
bűzös világban?

Alexander de Large: Ugyan mitől bűzlik annyira?

- Bűzlik ez a világ, mert többé nincs benne se törvény, se rend. Mert hagyja, hogy a fiatal az öregre támadjon...mint ti is! Ebben a világban nincs már hely egy öreg ember számára.
Miféle világ ez egyáltalán? Ember a Holdon?! Ember kering a Föld körül?! De a kutya se törődik azzal, hogy törvény és rend van-e itt lent a földön.

PG

Mr. P. R. Deltoid:Nos, én, mint a nevelőtiszted mondom, vigyázz magadra, kicsi Alex! Mert legközelebb nem a javítóba küldenek ám! Legközelebb rács mögé dugnak és kárba vész minden fáradozásom.
Ha magadat nem becsülöd, gondolhatnál rám, aki annyit fáradozott érted. Nagy fekete pont jár azért, akit nem térítünk a jó útra. Mert minket hibáztatnak. Mindannyiótokért, aki rács mögé kerül.

PG

Alexander de Large: Az tetszett, ahogy az öreg zsidók tolcsokolták egymást, itták a héber vinójukat és ágyba bújtak a feleségük szolgálójával. Attól beindultam.

PG

Alexander de Large:Mókáztunk egy kicsit az éji utazókkal. Mi voltunk az utak vadkanjai.

PG

Alexander de Large:A gyévocska szmechált, tudomást sem véve a világ gonoszságáról. Azután a diszk a sztereón kattant és elhallgatott. És a szünetben, mielőtt jött volna a következő, hirtelen énekelni kezdett.

Olyan volt, testvéreim, mintha valami nagy madár szállt volna be a tejbárba. Úgy éreztem, minden egyes málenkicsi szőrszálam az égnek állna. Remegés futott fel a galavámig, mint egy málenkicsi gyík, aztán vissza le. Mert tudtam, mit énekel. Egy részt a dicső kilencedikből, Ludwig vantól.

PG

Mrs. Alexander:Alex! Alex!
Alexander de Large:Mit akarsz?
Mrs. Alexander:Elmúlt nyolc óra, Alex. Ugye nem akarsz megint elkésni az iskolából?
Alexander de Large:Fáj egy kicsit a gálavám, anya. Hadd aludjak! Akkor talán elmúlik.
Mrs. Alexander:Egész héten nem voltál iskolában, fiam.
Alexander de Large:Pihenni is kell. Hogy fitt lehessek.
Mrs. Alexander:Beteszem a reggelidet a sütőbe. Nekem már mennem kell.
Alexander de Large:Jól van, anya. Kellemes napot a gyárban!

PG

Alexander de Large:Nem csináltam semmi rosszat. A milicik nem kaszlizhatnak be, testvér. Mármint uram.
Mr. P. R. Deltoid:Az, hogy a rendőrök nem kaptak el, nem jelenti, hogy nem csináltál semmi disznóságot. Történt ez-az tegnap este. Rettentő nagy disznóság, igaz?

PG

Mr. P. R. Deltoid:Mi ütött belétek? Közel egy évszázada tanulmányozzuk a problémát, de nem jutottunk előbbre. Van szép otthonod. Szerető szüleid. Az eszeddel sincs baj. Lehet, hogy az ördög bújt beléd?

PG

Alexander de Large: Nem tudnak bekaszlizni. A milicik keze régóta nem ér el. Épp ez aggaszt engem. Túl régóta, és ez nem biztonságos. Hamarosan bekövetkezik.

Mr. P. R. Deltoid: Épp ezért vigyázz, ne dugd a helyes kis ormányodat mindenféle szarba! Tiszta okfejtés?

Alexander de Large: Mint a hegyi tó vize. Bízhat bennem, uram.

PG

Georgie:Boltokat krasztyolunk, miegymás és alig üti valami pénz a rukánkat. Az angol Will a kávémjésztóból azt mondja, el tud passzolni bármit, amit krasztyolunk. Gagyit is, smukkot is! Jó sok pénzünk lehetne, ezt mondta az angol Will.
Alexander de Large:És mihez kezdenél azzal a jó sok pénzzel? Nincs meg mindened, ami kell? Ha kocsi kell, leakasztod a fáról. Ha puncimunci kell, szerzel magadnak.
Georgie:Testvér, úgy beszélsz néha, mint egy kisgyerek. Férfihoz illő kraszty lesz ma este!

PG

Alexander de Large:Szóval Georgie lesz a fővezér, ő mondja meg, mit tegyünk, mit nem. És Balfék az ő eszetlen, vigyorgó bulldogja.

PG

Alexander de Large: Hiába reménykedtek, testvérkéim. Egyetlen szót se szólok, míg itt nincs az ügyvédem. Ismerem a törvényt, rohadékok!

- Rendicsek, Tom. Megmutatjuk Alex barátunknak, hogy mi is ismerjük.

PG

- Az erőszak erőszakot szül. Szembeszállt a rendőrökkel.
Mr. P. R. Deltoid:Ezzel az én munkám véget ér. Vége a munkámnak, igen.
Alexander de Large:Mi lesz velem, uram? Szóljon az érdekemben! Nem vagyok olyan rossz. Mások galádsága vitt a bűnbe.
- Lehazudná a csillagokat az égről, uram.
Alexander de Large:Hol vannak áruló drúgjaim? Kapják el őket! Az ő ötletük volt. Kényszerítettek rá. Ártatlan vagyok.
Mr. P. R. Deltoid:Te már gyilkos vagy, kicsi Alex. Gyilkos.
Alexander de Large:Nem igaz, uram. Csak egy apró tolcsok volt. Lélegzett még, esküszöm.
Mr. P. R. Deltoid:Most jövök a kórházból. Az áldozatod meghalt.
Alexander de Large:Csak rám akar ijeszteni. Vallja be, uram! Ez valami újfajta kínzóeszköz.
Mr. P. R. Deltoid:Önmagadat kínzod. Istenemre, remélem, őrületbe kergeted magad.

PG

Alexander de Large: Van egy új dolog, amiről annyit beszélnek. Ez az újfajta kezelés. Hamar kijut az ember a börtönből. És biztos, hogy vissza sosem kerül.

Pap: Hol hallottál erről? Ki beszélt neked ezekről a dolgokról?

Alexander de Large: Gyorsan terjed a hír.

PG

Pap: Az a kérdés, vajon ez az eljárás valóban jobbá teszi-e az embert. A jóság belülről jön. A jóságot választanunk kell. Ha az ember nem választhat, nem is ember többé.

Alexander de Large: Én nem nagyon értem, ennek az egésznek az okait és indokait, csak annyit tudok, hogy jó akarok lenni.

Pap: Légy türelemmel, fiam! Bízzál az Úristenben!

PG

- Egyetértek, uram. Nagyobb börtönök kellenek, több pénz.

Miniszter: Képtelenség, barátom. A kormány nem követhet tovább elavult teóriákat. A politikai bűncselekmények elkövetőinek hamarosan kell a hely. A hétköznapi bűnözőket ki kell gyógyítani. Kiölni belőlük a bűnözői reflexeket. Egy éven belül bevezetésre kerül a büntetés. Egyenesen élvezik az úgynevezett büntetést.

Alexander de Large:Így igaz, uram.

Börtönparancsnok: Fogja be a mocskos száját!

Miniszter: Ki volt az?

Alexander de Large:Én, uram.

Miniszter: Mit követett el?

Alexander de Large:Véletlenül embert öltem, uram.

Börtönparancsnok: Tolvajként brutálisan meggyilkolt egy asszonyt. Tizennégy év, uram!

Miniszter: Kitűnő! Tetterős, agresszív, kifelé nyitott, fiatal, merész, elvetemült! Megfelel.

PG

Miniszter: Látni akarom a papírjait. Az ifjú bűnözőből teljesen új ember lesz.

Alexander de Large:Köszönöm a lehetőséget, uram.

Miniszter: Remélem, nem csalódunk magában, fiam.

PG

börtönigazgató: Az én elvem az, hogy szemet szemért. Akkor az állam, amelyet maguk, huligánok megsértettek, miért nem üt vissza? Az új elv az, hogy "nem" . Az új szemlélet az, hogy a rosszat jóvá változtatjuk.
Ez az én szememben óriási igazságtalanság.

PG

Alexander de Large: Miböl áll a kezelés?
- Filmeket mutatunk magának.
Alexander de Large: Az jó, szeretem vigyizni a filmeket.

PG

Alexander de Large:Ahova vittek, nem egyszerű mozi volt. Kényszerzubbonyt húztak rám, a galavámat hátraszíjazták. Drótok jöttek ki belőle. Aztán pecket tettek a szemhéjamra, hogy bárhogy akarnám,
ne tudjam lehunyni a glazám.

PG

Dr. Brodsky:A szer hatására alanyunk hamarosan a halálhoz hasonló bénulást érez, ezzel együtt erős rémületet és tehetetlenséget. Egy korábbi alanyunk így képzeli el a halált. Mintha fojtogatnák vagy vízbe fúlna. És úgy találtuk, ebben a periódusban születnek alanyunkban a leghasznosabb asszociációk katasztrofális élménye és a körülmények, valamit a látott erőszak között.

PG

Miniszter: Micsoda változás, hölgyeim és uraim! A gonosztevő, akit két éve értelmetlen büntetésre ítélt államunk. Két év alatt semmit se változott. Nem változott, azt mondtam? Nem egészen. A börtön megtanította a hamis mosolyra, kéztördelő álszentségre. A behízelgő, fondorlatos, alázkodó pislogásra. Újabbakra tanította és megerősítette minden a bűnben, melyet korábban gyakorolt.
Pártunk megígérte, hogy visszaállítja a rendet, biztonságossá teszi utcáinkat békeszerető polgáraink számára. E fogadalmunk, íme, valósággá válik.
Hölgyeim és uraim, történelmi ez a pillanat. A bűnözés és erőszak hamarosan a múlt ködébe vész.

PG

- Alaposan exponáltuk magunkat, uram.

Miniszter: Tökéletesen megbízom Brodskyban. Ha jól értesültem, nincs veszítenivalónk.

PG

Alexander de Large:Rosszul leszek. Kérlek, engedj!
- Még hogy engedjelek? Ha fel akarsz kelni, meg kell tenned valamit.
Alexander de Large:Tessék.
- Látod a cipőmet? Nyald le szépen! Nyald tisztára!

PG

Miniszter: Hölgyeim és uraim!
Alanyunk immár a jóra hajlik, bár hajlama paradox módon a rosszra ösztökélné. Ám az erőszak akarását a fizikai rosszullét érzése kíséri. Ennek ellensúlyozására alanyunk kénytelen ellentétes attitűdöt felvenni.

PG

Miniszter: Van kérdés?

Pap: A választás. A fiúnak nincs igazán választása, nem igaz? Az önérdek. A félelem a fájdalomtól, az ösztökéli erre a groteszk önmegalázásra. Jól látható az őszintétlensége. Többé már nem tesz rosszat. Ugyanakkor többé már nem képes morális alapon választani.

Miniszter: Atyám, ezek részletkérdések. Minket nem az okok és etikai kérdések érdekelnek. Csakis az, hogy csökkentsük a bűnözés mértékét és enyhítsük börtöneink elviselhetetlen zsúfoltságát.

Pap: Igazi keresztény lesz, aki odafordítja a másik orcáját. Vállalja a keresztet, nem másokat küld oda. És rosszul lenne a gondolattól, hogy a légynek is ártson.

PG

Alexander de Large:Ütöttek-vertek, rugdostak. Csak röhögtek azon, hogy folyt a vérem!
Jobb volt eltűrnöm a verést, mint rosszul lenni, érezni azt a kínt.

PG

- Ismerem magát! Nem maga szerepelt az újságban? Nem magát láttam reggel a videón? Nem maga annak a borzalmas eljárásnak az áldozata?
Alexander de Large:De, uram. Pontosan az vagyok, uram. Áldozat.
- Akkor az isteni gondviselés vezérelte ide! Kínozták a börtönben, megkínozták a rendőrök. Fáj a szívem magáért. És nem maga az első. A rendőrök a faluba cipelik áldozataikat. De a gondviselés most az utamba hozott egy másfajta áldozatot is.

PG

- Ö lehet a leghatásosabb fegyverünk, hogy megakadályozzuk a kormány újraválasztását. Mert azzal dicsekszenek, uram, hogy visszaszorították
a bűnözést. Huligánokkal a rendőrségen és akaratcsapoló eljárásokkal. Így történt ez más országban is.
Ez az ék hegye. És mire észbe kapunk, létrejön a totalitárius rendszer. Ez a fiú az ördögi módszerek élő bizonyítéka. Fel kell világosítanunk a hétköznapi embereket. Meg kell óvnunk a szabadság tradícióját. Az a legfőbb érték! Az emberek nem vigyáznak rá. Feláldozzák a nyugalmukért. Vezetnünk kell őket.

PG

- Az újságokból úgy értesültünk, amellett, hogy kondicionálták az erőszak ellen, véletlenül kondicionálták a zene ellen is. Úgy vélem, ez nem szerepelt a terveikben.
Alexander de Large:Tudja, hölgyem, nagyon szeretem a zenét. Különösen Beethovent. Ludwig van Beethoven. Az úgy történt, hogy miközben mutattak egy borzalmas filmet a koncentrációs táborokról, a kísérő zene Beethoven muzsikája volt.
- Tehát most ugyanúgy reagál a zenére, mint a szexre és az erőszakra?
Alexander de Large:Nem, hölgyem. Nem általában a zenére. Csak a kilencedikre.
- A kilencedik szimfóniára?
Alexander de Large:Így van. Azt nem tudom elviselni. Ha a kilencediket hallom, hirtelen furcsa érzés tör rám. Akkor csak arra tudok gondolni, hogy legjobb lenne bekrepálni.
- Pardon?
Alexander de Large:Bekrepálni. Vagyis meghalni. Békében meg szeretnék halni, hogy ne érezzem a fájdalmat.

PG

Alexander de Large:Amikor felébredtem, állati fájdalmat éreztem, rosszullét kerülgetett. Aztán rájöttem, mi az oka.
A zene, amely a padló alól áradt, régi jó barátunk szerzeménye, Ludwig vané. A rettegett kilencedik szimfónia.

PG

Alexander de Large:Hirtelen világos lett, mit kell tennem, amire régen vágytam. Megölni magamat. Bekrepálni. Őrökre kiszállni ebből a gonosz, kegyetlen világból. Egy pillanatnyi fájdalom tán és azután aludni. Őrökkön örökké és örökké. Kiugrottam az ablakon, óh testvéreim és nagyot estem. De nem krepáltam be.
Visszatértem az életbe egy hosszú, fekete űr után, amely tarthatott akár egy millió évig is.

PG

Alexander de Large:Mama, papa! Miböl gondoljátok, hogy itt szívesen vagytok látva?
Mr. Alexander:Jól van, mama. Semmi baj. Nem gondolta komolyan.
Megint benne vagy az újságokban, fiam.
Azt írják, nagy igazságtalanság ért téged. Meg azt, hogy a kormány kergetett téged öngyilkosságba.
És ha jobban belegondolunk, fiam, talán mi is hibásak vagyunk valamennyire.
Az otthonod az otthonod, ha mindent összevetünk, fiam.

PG

Miniszter: Elmondhatom, hogy jómagam és a kormány, melynek tagja vagyok mélyen sajnáljuk a történteket, fiam. Mélyen sajnáljuk. Segíteni akartunk. Elfogadtunk ajánlásokat, melyek hibásnak bizonyultak. Ki fogjuk vizsgálni, hogy kit terhel a felelősség.
Azt akarjuk, hogy tudja, a barátai vagyunk. Kárpótoljuk. A legjobb kezelést kapja. Sosem akartunk magának ártani.De vannak olyanok, akik igen, és még akarnak ártani. Gondolom, tudja, kikről beszélek. Akik politikai céljaik érdekében
akarták kihasználni. Örültek volna a halálának és a kormányra hárították volna a felelősséget. Van egy bizonyos személy, felforgató kiadványok, szerzője, aki a vérét követelte. Örült vágy élt benne, hogy magába mártsa a kését. De tőle nem kell félnie. Eltávolítottuk.

PG

Miniszter: Nem lesz miért aggódnia. Gondoskodunk magáról. Jó állás jó fizetéssel.
Alexander de Large:Milyen munka, mennyiért?
Miniszter: Érdekes munka lesz, és elégedett lesz a fizetséggel is. Nem csak az állásért kapja majd és kárpótlásul, mert úgy érzi, szenvednie kellett, hanem azért is, mert segíteni fog rajtunk.
Alexander de Large:Segíteni?
Miniszter: Mindig segítünk a barátainkon, nem igaz? Nem titok, hogy kormányunk sokat veszített népszerűségéből maga miatt, fiam.
Van, aki azt hiszi, elbukunk a következő választáson. A sajtó súlyosan elítélte a próbálkozásainkat. De a közvélemény bármikor megváltozhat. És maga, Alex sokat segíthet abban, hogy megváltozzon a köz ítélete. Ért engem, Alex? Világos, amit mondok?
Alexander de Large:Mint a hegyi tó vize, Fred.
Miniszter: Remek fiú!

PG

Alexander de Large: (Kényszeredetten vigyorog, miközben a miniszter pózol vele a fotósok előtt és a IX. Szimfónia megy a háttérben) Meggyógyultam, az tény.

PG