The Shining (1980)

Újranézve +1 jegy! Kubrickhoz méltóan ez is egy jéghideg, tökéletesre csiszolt műalkotás az emberi psziché borzalmairól némi misztikus köntösben (a Don't Look Now beugrott többször is), kolosszális alakításokkal, fantasztikus atmoszférával és zsigeri rettegéssel megtöltve - ez utóbbi azért is esett ilyen jól, mert úgy emlékeztem, hogy ilyen tekintetben nem annyira hatásos. A képi világ, zenehasználat stb is abszolút patika, és ennek köszönhetően nem is nagyon lehet beszélni üresjáratokról a majd 2 és fél óra kapcsán.

Nicholson talán legemblematikusabb alakítása ez - valóban mentes a nüanszoktól, és már kezdetben is látszanak rajta az őrület jegyei, de egyrészt ez így beleillik a koncepcióba, másrészt meg van valami perverzen szórakoztató a játékában. Duvallt már sokkal tragikusabb nézni (a történtek ismeretében meg főleg) - szívszaggató a játéka. De Danny is hátborzongató, főleg amikor a másik énje kerül előtérbe.. Nem tudok mibe belekötni, ez sima ötös.

Először valamikor tizenévesen láttam, nem tetszett. Jó pár évvel később gondoltam, jó, hát biztos nem voltam még elég érett hozzá, nem tudtam értékelni, újranéztem - nem tetszett. Ezt még legalább kétszer eljátszottam ugyanilyen eredménnyel. Most a napokban megint megnéztem (de már eleve csak azért, mert feleségem még nem látta, és érdekelte), és nekem ez már örökre egy szép kiállítású, unalmas, kimért horrorművészkedés marad, az eredeti rengeteg potenciáljának lemészárlásával. És semmit sem tudok kezdeni azzal ("mindig is ön volt a gondnok" ide vagy oda), hogy Nicholson az első kibaszott pillanattól batshit fucking crazy just-waiting-to-murder-someone asshole-ként játssza Torrance-t. Most már pluszban még azt is gondolom, hogy ráadásul néha rajzfilmszerűen túlzó az alakítása, szerencsétlen, Kubrick által mentális ronccsá gyötört Shelley Duvallé nemkülönben. Egyik kedvenc interjúpillanatom, amikor Robet Duvall (akinek Shelley Duvallhoz semmi köze) roastolja Kubrickot a 100 take/jelenet módszeréért ezen a kerekasztal-beszélgetésen ("an actor's enemy!").

Nem is olyan biztos, hogy érdemes elolvasni a regényt. Amaz csak egy ügyesen megírt, ám teljességgel feledhető lektűr (voltaképp egy hagyományos felépítésű rémtörténet), míg Kubrick remeke a művészi horror betetőzése, non plus ultrája. Fényévnyi a távolság a forrásmű és a filmverzió között, minden létező tekintetben - ezért is rúg óriási kapufát, aki kényszeresen King regényét akarja számonkérni e több mint negyven esztendős kultklasszikuson. Aki így tesz, nem érti Kubrickot - sem a műfaji patterneket háttérbe szorító, szerzői indíttatású horrorok működésmódját.

nem vagyok egy könyves sajnos, bármi előtt simán bealszok (mármint könyv) :) meg van egy 8 hónapos fiam, aki amúgy se hagyná most ezt a szórakozást, ha amúgy űzném :D Talán Clive Barker egyes könyveit tudtam so-so kiolvasni, ami magyarul megjelent és érdekelt, de ez már 15 éve kb :D

Amúgy olvasgattam wikin, fandomon, az ilyen viszont nem áll távol tőlem, hogy ha valami nem tiszta, akkor próbálok utána járni, csak ennél a filmnél éreztem azt, hogy itt a teljes összképhez hiányoznak infók a filmből számomra. Olvastam az indián motívumos elképzeléseket is, érdekesek voltak.

Mindháromra nagyjából ugyanaz a válasz: "a gonosz mindig is jelen volt".

A Kubrick életrajz is erre utal.
A film végleges változata a legrövidebb.
Ugyan a hosszabb verzió indult a mozikban Amerikában, de a rendező menet közben még megvágta és személyesen ellenőrizte, hogy mindenhol azt vetítsék.

VHS-en is felirattal láttam, DVD-n is így jelent meg.

A könyvet érdemes elolvasni.:)

Most sikerült megnézni.
35 éves vagyok
Valahogy mindig elkerült, valószínűleg a kényelem miatt is, amit a szinkronos filmek okoznak. (ez meg ugye nem jött ki, max hangalámondással)
Szóval , egy 41 éves filmhez képest nem éreztem azt, hogy olyan sokat öregedett volna. Sok régebbi filmet nézek, de ez azért tartja magát még most is. Mind történetvezetésileg fenntartja az érdeklődést ,nem lassul be annyira, feszültségfokozásban is ügyes.
DE!
Végigolvastam többnyire a kommenteket, és szomorúan láttam, hogy ha felmerült egy-egy vitatott pontja a filmnek, akkor jöttek azzal, hogy hát "olvasd el a könyvet"
Nem, én nem akarom elolvasni a könyvet. Én egy filmet akartam látni, ami önálló, független, esetleg kis utána olvasással a lyukak kitömhetőek.
No, ez nem történt meg. Igaz, hogy a Doctor Sleep-et nézve utána már sokminden letisztult, de azért a filmet megnézve másodjára (már a hosszabbikat ,elsőre csak a 2 órás verziót láttam, nemrég pedig a 2:23-as verziót)

Szóval kérdések:

1. Mire célzott azzal Grady hogy Jack mindig is a gondnok volt ott? Nekem nem jött át az, hogy ő amúgy ki, milyen szerepe van a házban, vagyis inkább annyi jött le, hogy ő is áldozat attól még, és a szálloda szellemei csinálják/csinálták ki, annak érdekében, hogy a fia ragyogását megszerezzék (bár elég nyakatekert módon akkor)
2. honnét ismeri Lloyd-ot? Nevén nevezte, de mást nem ismert. Pedig elvileg ő is kísértet - bár nem elvileg, hanem biztos
3. A vége, ami ugye sokmindenkinél sok kérdést felvetett, mit keres egy 1921-es fényképen. Bár nekem inkább így újranézve az jött le, hogy akik meghaltak, felkerültek rá
Viszont a Doctor Sleepet nézve és a szektatagokból kiindulva, elfogadnám azt is, hogy ő is a hasonlóan viselkedett mint a lélekfalók de időrendben nem jönne ki mondjuk, szóval ez max belemagyarázás részemről


Persze negatívumok is vannak, de szintén említették már, pl azt, hogy
nincs nagyon felvezetve a megőrülési folyamat, mondhatni egyik pillanatról a másikra már bekattant
Ettől még ötös, mert ritkán van az, hogy egymás után kétszer megnézzek egy filmet.

Kb. 15 év után újranéztem. Felkúszott ötösre.

A horror. Nagyon becsülöm, mert szakít klisé gyűjteménnyel. Sötétből jövő támadás, primitív jump-scare ijesztgetések, na ezek nincsenek, vagy minimálisan használva. Őszintén utálom a jump-scare-eket, lehet öregszem, de nem tartom egészségesnek a brutális dörejeket a hangsávban és a bevágott ócska ijesztgetéseket. Messze nem ez a legfélelmetesebb film amit láttam, de eléggé izgalmas és zseniális. Sőt, állítom, hogy a félelmetesség szempontjából sok film lekörözi, lényegesen primitívebbek is. (A legfélelmetesebbre is kénytelen voltam ötöst adni, de az egy sokkal kevésbé elismert film és szerintem is film szempontokból sokkal gyengébb.)

A DVD kiadáson még tiszteletben tartották a Mester akaratát, a BlueRay változatnál már nem törődtek ilyen apróságokkal...

Olyan elképesztő mestermű ez, hogy harmadik alkalommal sem jutok szóhoz. Ráadásul most valahogy még nagyobbat ütött - talán még inkább figyeltem a részletekre, összefüggésekre, képi megoldásokra -, brutális horror. Kubrick minden egyes képkockája megbabonázó, Jack Nicholson pedig olyan magasságokba jut, hogy nem tekintem színésznek, Jack Torrance-szé alakul át. Pendereczki és Ligeti pedig kétoldalról osztogatják a pofonokat Kubrick vezényletére. Színtiszta zsenialitás.

critixx, 182-es kommentedre: Most, így több évnyi távlatból bizton mondhatom, hogy Kubrick nagyon is jól tette, hogy 4:3-as képarányra rögzítette a filmet, nem pedig anamorfikusra. A tér és a hangulat is sokkal inkább közrezár. Érdemes így nézni a filmet egyébként, bár sajnos a BD változatok már 16:9-re vannak csonkítva, elő kell venni a kevesebb pixelből táplálkozó DVD-t. De megéri!

És, igen, habár már említettétek, hadd emeljem ki: nagyon megdöbbentett, milyen élethűen leutánozták a felejthetetlen baltával-ajtót-szétvágós jelenetsort a Körkarlenből (1921).

Overlook Hotel, ahol már örökre 1921. július 4-e van. Magának a Gonosznak a főhadiszállása ez az elátkozott panoptikum, ahol ezúttal mindent arra az egy lapra tettek fel, hogy Dannyt és az ő Ragyogását megszerezzék. Itt áll az idő, és a cél elérése érdekében az eszközök sem számítanak. "Lélek? Azt még fel sem találták. Vagy mégis?"

Ui.: Az overlook nem csak panorámát, kilátópontot jelent. Azt is jelenti: megbabonáz, megigéz.

Vontatott, unalmas, minimális feszkóval. Komolyan. Sok-sok sorozat, könyv, film van már mögöttem (még ha pont KT-n nem is vezetem), de ez egy gyenge, túlnyújtott videó klip, és komolyan, pár képet leszámítva még ilyen szinten is gyenge. A zene nulla, forgatókönyv szintén, Jack Nicholson értékelhető egyedül benne. A gyerek és az asszony szánalmas alakítást nyújtanak, borzasztó az egész. Soha többet... Óriási csalódás, bár a könyv is csak egy 8/10 volt nálam...

Én pont a napokban olvastam el a könyvet, és szerintem mind a kettő zseniális mestermű a maga műfajában, már-már a hitvallásommá váltak, szóval egyiket sem helyezném a másik fölé. Aki pedig azon gondolkozik, hogy melyikkel kezdje - szerintem ez is lényegtelen, mivel alapvető dolgokban tér el egymástól a kettő, s bármelyikkel is kezded, biztos fog meglepetéseket okozni. Hál'istennek Kubrick teljesen a saját szája ízére formálta a könyvet, bár így fenntartom annak lehetőségét, hogy aki a könnyvel kezdte, az néhol csalódni fog. Ugyanakkor King hátborzongató és idegtépő atmoszféráját tökéletesen visszaadja Kubrick, elég a díszletekre, kameramozgásokra, hangeffektusokra, az elképesztő vizualításra gondolni. Az üres szálloda természetellenes mivolta egyszerűen fojtogató, ha képes valaki magába szívni a film esszenciáját.

Azt még hozzátenném, hogy - bár ezt is annak tudatában, hogy IMÁDOM a filmet - Kubrick a rettegést, az elszigeteltség érzését, a könyv horrorszcénáját visszaadta a filmben, a könyv más szegmenseit elhanyagolta: a pontos karakterábrázolásokat, a jellemfejlődést - ahogy az őrület folyamatosan átveszi az irányítást Jack fölött, valamint ennek okait (alkoholizmus, erőszakra való hajlam). A film a kezdeti képsoroktól kezdve a félelmeinket veszi célba és nem építi úgy a feszültséget. Rövidest a Panorámába való érkezés után már ott csillog a megszállottság Jack Torrance szemében.

Összegezve a Ragyogás, mind a film, mind a könyvrajongóknak igazi csemegét jelent, legalábbis az én meglátásom szerint. :)

Tegnap este megnéztem újra a Ragyogást. Imádom! Egyszerűen alig tudok betelni vele. Ez az én személyes kedvencem a horror filmjeim közül. Kubrick egyszerűen zseniálisan megrendezte ezt a filmet úgy ahogy van. A sztori eszeveszett beteg és baromi jó. Azok a furcsa kamera beállítások dicséretes ötösök, a hotel valami fantasztikusan meg lett alkotva. Nagyon betaláltak vele. Az a bizarr és vad színes narancs vöröses szőnyeg, a labirintuskert fantasztikusan jók a filmben. Tágas, de üres szobák, terek mindenütt de ugyanakkor fullasztó és fojtogató, feszültséggel teli a légkör. A néző már az első percekben megérzi ,hogy itt valami gebasz lesz de nagyon nagy. Jack Nicholson ahogy magára ölti a zavart és alkesz Jack Torrence szerepét az zseniális. Ez a faszi egy beteg állat egy igazi szörnyeteg. Nagyon problémás a felesége is. ( nem is nagyon csodálom) A kis srác is jól nyomja a szerepet. Redrum, Redrum, Redrum. Aki megakarja nézni annak nagyon jó szórakozást hozzá!
Here is Johnny!

Ez megint egy hosszú (és bőven OFF-ba menő) beszélgetéshez vezet. Ma, a digitális technika korában, mikor a filmek nagy része sosem látott nyersanyagot, és a mozikban is digitális kópiákról vetítenek, már idejét múltak ezek a klasszikus formátumok. De amúgy klasszikusan, az '50-es évektől kezdőden a 35mm-es film esetében háromféle megoldás létezett:

1. anamorf (alias CinemaScope, alias Panavision, alias ....scope) = amikor a képet egy különleges vertikálisan torzító objektívvel veszik fel, és "összenyomva" kerül a képkockára, amit aztán a moziban "kinyújtanak" rendes szélességére. Ez az igazi "szélesvászon", 2.35:1 vagy 2.39:1 képaránnyal. A régi tévés vetítéseken ezek a filmek sérültek a legjobban, mert a kép 40%-a elveszett mikor 4:3-ra szabdalták.

2. a rendes "takarásos" eljárás, mikor normál objektívvel, normál filmkockára veszik fel a képet, csak a felvételkor "lemaszkolják" 1.85:1 méretre (Európában az 1.66:1 volt az elterjedtebb a '90-es évek előtt). A tévés vetítéseken itt is elveszett a szélekből, de nem olyan súlyosan mint az előbbi esetében.

3. az utólag "takarásos" eljárás, mikor felveszik simán 4:3-ban a filmet és a moziban takarja le a gépész 1.85:1-re vagy 1.66:1-re. Itt a legegyszerűbb, hogy a tévés vetítésen csak simán "feloldják" az alul-felül maszkolást. Hátránya, hogy olyan dolgok (mikrofon, stb.) is bekerülhetnek a képbe, amik a moziban takarva maradtak.

Kubrick a 3. opció híve volt. Pollack alapvetően az elsőé, de miután azt látta, hogy a tévében a kép felét levágják, úgy döntött, inkább a 2. felé orientálódik, kezdve a Távol Afrikától-al. Spielberg is kezdetben szinte csak "scope" formátumú filmeket csinált, aztán a '90-es évek elejétől áttért az 1.85-re és onnantól az összes filmjét szinte így forgatta. De mondom, ma a digitális képalkotás korában, mikor akkorára vágod le a képet, amekkorára akarod, mindez már nem olyan fontos mint anno.

Ha nem tévedek,mások is hasonlóan gondolkoztak,legfeljebb takarékosságból.

Már az 50-es évek végén divatba jött a 4:3-ban való forgatás és utána a mozis kitakarás.

Pollack is egy idő után így forgatott,akár a Távol Afrikától c. filmet is,gyűlölte,ha a tévében megcsonkítják oldalt az alkotásait.Így csak a mozis kitakarást kellett elhagyni.

Igen, azóta már megvan a válasz a kérdésre, de azért köszi. :)

De tudja, hogy ez is mestermű legalább :D

"Ja, és miért nem lett ez szélesvásznú film?! Nem értem."

Mert Kubrick gyűlölte a széles formátumot/formátumokat. Két filmje van, ami széles formában készült, a Spartacus és a 2001. Mindkettő 70mm-re forgott. Előbbi nyilván a stúdió akarata volt, utóbbi pedig az effektek miatt készült ebben a nagyméretű formátumban, mert így sokkal jobb felbontásban tudták felvenni a maketteket. Az összes többi filmje a klasszikus 4:3-as (1.37:1) arányban forgott 35-ös nyersanyagra, azután a moziban "takarták le" őket 1.85-re vagy 1.66-ra (kontinenstől függően).

Kb. 5 és fél év után válaszoltam a kérdésre. :D

Dunán épp most vetítik, Jack Nicholson pedig ma 80 éves.

Most komolyan azt kéred, hogy spoilerezzem el neked? Jobban jársz szerintem, ha megnézed. :) De egyébként több az átfedés, igen.

Mint például ez a jelenet A halál kocsisából.
https://www.youtube.com/watch?v=7R9x7pUuIEk

A kérdéseid:Gyakorlatilag ennyi szerepe van.A gonosz mindig jelen volt a házban.Azt hiszem,jobb a regény ismerete nélkül megnézni a filmet,bár akkor meg nem minden érthető.Ott a főszereplő az elején még sokkal normálisabb.

Mondjuk szerintem ezek egyáltalán nem csak a Shiningra jellemzőek és nem King "találmánya". Most tök zokni vagyok, nem jut eszembe semmi, de biztosan láttam már ilyen filmet, a lent felsoroltakon kívül is. :)

Váó. Azt is meg szeretném már nézni egy ideje. Abban is meg vannak a hasonló dolgok, mint:megőrülés, családra támadás, víziók, alkotói válság, hatalmas, vészjósló ház, kilátástalanság, vivódás stb..? Mert akkor lehet, hogy a nagy összefüggésem l*fasz igazából.

Bergmantól a Farkasok órája szintén '68-as, és az is egy szenvedő festőről szól, aki pihenésképp vidékre utazik a feleségével, ahol a rémálmai összemosódnak a valósággal.

Most kapcsolom össze a kettőt (már ha kell), hogy az Egy nyugodt vidéki helyecske című film nagyon nagyon NAGYON hasonlít ehhez a filmhez is, meg úgy a regényhez is, bár a filmhez jobban. Sőt, tematikáját tekintve kb. ugyanaz (jóó, némi eltérés azért akad). Még jelenetek is vannak, amik ugyanazok, vagy nagyon hasonlóak. Az olasz alkotás egyébként a regény előtt készült. Nem tudom, hogy King meríthetett-e ebből (vagy éppen Kubrick), mint ahogyan azt sem, hogy a 68'-as film vajon Petri Mester fejéből pattant-e ki, vagy a sztorinak van esetleg valami előzménye. Érdekes összefüggésre bukkantam ám most..
Ha valaki a esetleg tud a kérdéseimre választ adni, azt megköszönöm!

ChrisAdam: Egyre több kedvem van elolvasni a könyvet!

necksprain: Akkor lehet jobban jártam, hogy előbb néztem a filmet, mert a könyv után ezek szerint lehet nem lenne a filmnek akkora hatása.

Egyébként a spoilerben feltett kérdéseimre valaki tudja a választ? :) (Tudom, ez nem a gyakorikerdesek.hu, de kíváncsi vagyok.) :D

Nem érzed úgy,a regény a maga műfajában mégis csak egy klasszikus,így a történetéhez jobban kellett volna ragaszkodni?Hogy egy csomó minden kimaradt,rendben,de ennyi újat kitalálni...

El tudom hinni. Rettenetesen behúz a regény, emlékszem, rekordidő alatt kiolvastam, pedig nem százhúsz oldal, éjszakákba menően olvastam. De aztán érdekes módon utóhatása nem lett, mondjuk akkor már közelítettem talán a 16-hoz és rengeteg horroron túl voltam. De ha visszagondolok, egyből eszembe jut a könyv lidérces, rendkívül feszült hangulata. Egyszer újra is fogom olvasni.

Arról meg nem szeretek vitázni, hogy a könyv vagy a film jobb-e, mert valahol hasonlítanak, de ugyanakkor meg nagyon máshogyan fogják meg a sztorit. És ezért tartom zseniális adaptációnak Kubrick filmjét. :)

én a könyvet viszonylag nagyon fiatalon olvastam (azóta sem értem, mért nem szóltak rám szüleim, hogy nem kéne), hát utána egy-másfél évig esti vécérejárkálást szigorúan csak apámmal mertem megkockáztatni. a filmet viszont felnőttebb fejjel, jóval utána néztem meg, és sajnos nem ütött akkorát, mint vártam, de ebben biztos benne van az a könyv miatti gyerekkori trauma, hogy a félelem szóról kb a ragyogás könyvre asszociálok.

Én is kb. ennyi idősen láttam elsőnek a filmet, mint most te. (Korábban csak részleteket egy éjjeli tv adásból.) Emlékszem, habár nagyon szerettem a filmet, okozott pár felületes, forgolódós éjszakát.
Aztán talán fél évvel, egy évvel később elolvastam a könyvet. Az tette fel az i-re a pontot. Javaslom neked is. Kicsit ülepedjen a film, aztán vágj bele King regényébe.

Zseniális, de nem tökéletes.

Amilyen ügyesen és fokozatosan épül fel a film atmoszférája, olyan hirtelen őrül meg Nicholson karaktere. Jobban tetszett volna, ha több időt szán erre a rendező, vagy jobban látszik az átmenet a film eleji és a film végi Torrence között. Valamint én a fináléban egy sokkal komplikáltabb befejezésre számítottam, ami végülis jól jött, mivel mindenféle csavaros véget vártam, és kb csak pont arra nem gondoltam, ami a filmben van. Nem egészen Happy end. Danny és az anyuka végül megmenekülnek, azt viszont már nem tudjuk meg, hogy túl is élik-e az utat, plusz feltöltekeztek legalább két életre elegendő traumával. Örülök, hogy a készítők nem estek túlzásba. Nem ölik meg Jacket, és nem is diadalmas zenére tűnnek el a horizontról, hanem félve/rémülten elmenekülnek. Szóval a befejezéssel is ki vagyok békülve, csak másra számítottam.

A több mint 140 perces játékidő hamar elillan, az első (unalmas) húsz percet leszámítva nagyon izgalmas az egész, az atmoszférát szépen és ügyesen felépíti, a színészek nagyon jól alakítanak (bár nekem a nő néha már túl sok), és a zenék is nagyon hatásosak. A Ragyogásban megvan az, ami sok mai (jó/nem jó) filmben nincs: a megjegyezhető képsorok. Tömve van a film ilyen jelenetekkel. Említhetném akár a film végi labirintusban kergetőzős jelenetet, akár a kislányos részeket, akár Nicholson bármelyik jelenését (lépcsős jelenet, a fejszével való mászkálás) vagy megszólalását ("Here's Johnny!", "Nem bántalak, csak szétverem a fejed" stb.), de már maguk a folyosók nyomasztósága is az emlékezetembe vésődött (ehhez hozzájárult az operatőri munka is. Folyosóról-folyosóra biciklizik a kis Danny, és nem tudjuk hogy a következő kanyarban mi vár minket... Még most is borzongok). Még a hotel padlójának a mintája is emlékezetesebb, mint egyes mostani filmek. :D

A Ragyogás nem tökéletes, de zseniális film, nem hiába vált klasszikussá. A kissrác meg ha jól látom nem folytatta színészi karrierjét, pedig jól játszott. Majd szánok időt a könyv elolvasására.

9.5/10

Amit nem igazán értettem: Tonynak csak annyi szerepe volt, hogy figyelmeztesse Dannyt, vagy valami felett elsiklottam? Az előző gondnok miért mondja azt Jacknek, hogy "Mindig is te voltál a gondnok", meg hogy ő (mármint az előző gondnok) nem dolgozott ott?

Szerintem olvasd el a könyvet.Logikusabb,de az ott szereplő események részben megfilmesíthetetlenek.
Talán a könyv negyede van benne a filmben és az is néha elég más módon.

Ez Kubrick "látomása" inkább.Nekem,a regény ismeretében sokáig egyáltalán nem tetszett,de mostanra valahogy már megszoktam.

Talán még az is lehetséges,a könyv nélkül a film nem is érthető,hiába a sok eltérés.

Az, hogy napokra, hetekre felosztja a cselekményt, nem feltétlenül azt jelenti, hogy mondjuk szerdán őrűltebb, mint hétfőn.Én úgy értelmezem, hogy eddig tudta magát tűrtőztetni.

megjegyzem annak, hogy hónapokra és napokra osztja le az eseményeket, az normálisabb esetben azt feltételezi, hogy az idő múlását és az emberek mentális/pszichés változásait akarja szemléltetni. De ez nehezen megy, ha már eleve defektes emberekkel indít, akkor az idő változásának az érzékelése megint csak felesleges és értelmetlen. Elveszti a szerepét. Az megint más kérdés, hogy már eleve az intejúnál kiütközik Jack nem százas léte, amikor a feleségéről viccelődik. Kimondottan szereti a horrort, majd snitt, és az autóban már is kiütközik, hogy a kannibalizmus szó hallatán is kiakad...
Aki régen látta a filmet, elhiszem, hogy hatással volt rá, de aki nem rég látta, és a rendező neve nem sokat mond neki, az inkább fogja a fejét, hogy mi értelme az egésznek, és a potenciális lehetőségeket látja benne, amiket sokkal jobban ki lehetett volna hozni belőle

Megjegyzem, Kingnek is az a fő baja a filmmel, hogy itt Jack már az elején szinte komplett őrült. A könyv fokozatosabb, így érzelmileg hatásosabb, illetve a ragyogásra, a karakterek felhasználására vonatkozóan logikusabb is. Itt tényleg szinte semmi konkrét szerepe nincs a gyereknek, a film alaposan kilúgozta a ragyogás-szálat.

Szerintem ott lett volna elrontva a film, ha az elején szimpatikus lett volna Jack. Ez így tökéletes. A horror már ott az autóban elkezdődik és tart a labirintusig..vagy tovább.

A funkciója mindig is megmarad. Az, hogy a ragyogásával előhívja ezeket a szellemeket. Ez nem egyenlő azzal, hozy csak ő láthatja. A szellem mutatja meg magát a nönek, a férfinak is, a gyereknek is. Ez nem logikátlanság, ezzel nem lett elrontva a film (amit egyébként elég régen láttam, lehet pár dolog rosszul van meg). A könyvben pedig még több jelenség felbukkan, amibe majd bele tudsz kötni. :)

Ki a mentálisan képlékeny és ki nem az? Szóval ez olyan dolog, hogy ez a család csak megélhetésért jönnek fel ide, dolgozni, az anyuka idegroncs, lelkileg megtört. Az apa is kb. megfásult és a gyerek is depis, nem szokványos. Ez mind az elejétől érezhető. Egy ilyen hatalmas kihalt szálloda meg alapból becsavarintja az ember agyát, nemhogy a szellemek.
Szóval szerintem ez nem hiba, hogy az író ilyennek írta meg a karaktereket, főleg hogy a való élethez közeliek szerintem a szereplők, alapból egy kicsi gúnyos valasz a sok "mindenoké" család ábrázolásnak, ami sokszor fel van állítva. Nem lehet mindenki superhero. Ezért jó ez a könyv/film.

Először is, köszönöm a válaszodat.
Másodszor, mint a film végénél kiderül, nem csak a srác látja a szellemeket, hiszen anyuka is látja, a kérdésem pont azért, hogy a kissrácnak van-e egyéb funkciója, mert így ezt az egyet is elvették tőle. Ha már úgy is mindenki látja a családjában, akkor neki semmi szerepe. Szintén azért is kérdeztem, hogy a szakács a saját erejéből látja-e, vagy sem, mert ha a saját erejéből (és igen, emlékszem még, hogy ő is rendelkezik ezzel a képességel), akkor megint csak nincsen funkciója a srác képességének.
Szóval a kérdéseim valójában nem arra irányulnak, hogy nem értem a történetet, hanem arra, hogy totál el lett rontva az egész és ezért is kérdezem azt, hogy a könyvben is ilyen logikai buktatók vannak, vagy a kedves rendezőnek sikerült egy teljesen érthetetlen és sz.r filmet csinálnia, egy tök jó könyvből?

rám meg minden motel hoz frászt, lsd. Pszicho, de hát kinek a pap, és kinek a papné, vagyis számomra ez nem mestermű, hacsak nem a könyv is ennyire rossz. Mert akkor elfogadom, hogy nem lehetett többet kihozni belőle. És nem, nem azt kérem számon, hogy egy az egyben utánozza le a könyvet, csak azt, hogy legalább adjon is értelmet egyes szereplőinek és valamennyire hitelesebbre csinálja, hogy valóban frászt kapjak, ne csak tündérországban legyen félelmetes.
és ebbe beletartozik az is, hogy nem eleve mentálisan képlékeny embereket sorakoztatunk fel, akik a saját árnyékuktól is megijednek, hanem akik valóban akkor fossák össze magukat, amikor történik is valami. Vagyis az anyuka, ne legyen már eleve debil, Jack pedig legalább az első pillanatokban nézzen ki szimpatikusnak, akiről nem is feltételeznénk, hogy olyanokra képes

Sok minden számomra is érthetetlen..de itt nem is keresek válaszokat. Mert ez mestermű! Érezni kell..
Nincs még egy horror, ami ennyi világosban játszódó jelenettel így megrémítene.
Ki nyitotta ki az ajtót? Kit érdekel! A frászt hozza rám minden folyosó.

Chris, acidphase, á! (Ez itt a lájk jele)

és mennyi kérdése lenne akár egy lynch vagy egy bunuel film után,bele se gondolok :D

Úgy érzem, nem tudsz elrugaszkodni a valóságtól. Mert akkor kezdjük ott, hogy szellemek nem léteznek és akkor tényleg nagy baromság az egész. :) Ehelyett úgy érzem, kicsit máshogy értelmezed a filmet.

A fiú látomásain keresztül látta a szakács mi történik, vagy saját maga képességeinek köszönhette?

A szakács is rendelkezett a "ragyogással", amin keresztül tapasztalhatta ezeket.

A srác azon kívül, hogy álldogál és mormol maga elé valamit, meg bicajozik fel és alá, valami funkciója is van?

Sőt, kifejezetten fontos, hiszen az ő ragyogásán keresztül látjuk meg a szellemeket. Őneki van képessége erre. Ő a kulcs, hogy így mondjam.

Miért folyik vér a liftből

Ki tudja, mi történhetett ott korábban - de az egész egy elnagyolt metafora, csak egy szimbólum, szerintem. Itt jön a nem kell minden választ megtalálni. Ez önmagában is elég hátborzongató, nemde?

Egyébként jóval részletesebb valóban a könyv, de ott még több a hasonló - általad logikátlanságnak nevezett - jelenség, szóval ne olvasd. Persze zseniális, szerintem.

ki nyitotta ki az ajtót, és hogyan láthatta a nő is a szellemeket? Valamint miért nem éreztem Jacknél a tényleges idegösszeroppanás fokozatait, valamint a nő miért volt már az elején is idegroncs? A fiú látomásain keresztül látta a szakács mi történik, vagy saját maga képességeinek köszönhette? A srác azon kívül, hogy álldogál és mormol maga elé valamit, meg bicajozik fel és alá, valami funkciója is van? Miért folyik vér a liftből, és miért játszadoznak egymással a plüss meg a pincér? És nekem most ne jöjjetek a "mindig is ön volt itt a gondnok" szöveggel, mert azt sem tudom hova tenni. És nem, nem vagyok szőke, csak éppen szerintem nem voltak megmagyarázva a dolgok, vagy nem megfelelőek voltak az utalások rá
De a képhatás tetszett. Emiatt nem kettes, hanem hármas.
nem tudom, ha elolvasom a könyvet, akkor a feltett kérdéseimre megkapnám a válaszokat, vagy a könyv elolvasása után is ilyen kérdések merülnének fel bennem?
Csak mert ha a könyv is ennyire bosszantóan sok logikai hibával rendelkezik neki sem kezdek, viszont ha ott kiderülnének a dolgok, akkor elolvasnám, és még inkább tartanám magam a 3-hoz. Sőt, talán le is húznám 2-re

Szinte biztos voltam benne, hogy van angol leírása, de én nem beszélem ezen szép nyelvet

A gonosz mindig is létezett.

Probably the single most frequently asked question in relation to this film is...

végén mi a csattano lenyege? Marmint az a kep a falon mire utal?

Ma volt szerencsém németül moziban látni..
Ráadásul abban a hotelben, ahol dolgozom, a színház volt a moziterem, a színpadon a vászon.. Óriási élmény, a német szinkron ellenére is :)

Negyedszer láttam.Elsőre még a könyv ismerete nélkül.Egy horror és kész.
Utána olvastam a regényt,az tetszett.King minden alapvető eleme megvan:bezártság,belső őrület,külső rossz(természetfölötti) hatások és a telepátia.Itt az író még friss,ezek a témák nincsenek lejáratva.

A könyv alapján a film nem igazán érdekelt,majd még egyszer megnézve már abba is hagytam.

Most negyedszer már mérges voltam.Egy összetett műből egy baltás gyilkos filmet forgatni...
Hol van az utalás a főszereplő motivációira?Hol a kazán,a lift?

A férfi első ránézésre is bolondnak néz ki,mintha belélegezte volna a Vigyorex gázt.Később kiderült,Nicholson csak marihuána hatása alatt volt,ezért vigyorog,mint a vadalma.A családját utálja,az okát nem tudjuk meg,és azt sem már korábban bántotta a gyerekét.
A gyerek jelentéktelen,a "Ragyogásnak" semmi szerep nincsen a filmben,csak úgy van.Mondjuk ezzel odahívja a szakácsot,akit egy baltacsapással elintéznek,mintha nem is lett volna.

A feleség viselkedése eleve érthetetlen,mit keres együtt ezzel az emberrel.Később sem csinál mást,mint bőg,vagy egy baseball ütővel vagy egy késsel hadonászik.
Még van egy fontos szereplő: a volt gondnok.
Ő instruálja a semmitevésben végleg megzavarodott"írót",aki semmit sem írt...Jó sokat szerepel...

Egy jó ötlet van benne, a sövény-labirintus,de ez kevés.A fel-fel tűnő szellemek kínosak.Semmi igazi feszültség,semmi valódi horror,vagy lélektani munka.

A regényt alaposan kiherélték,bár elsőre a film 20 perccel hosszabb volt,és úgy tudom egy-egy jó jelenet lett volna,de Kubrick kivágta.Már az is fura,két ember beszélne a filmről a bemutató után,de kiderül,nem ugyanazt látták.

A Kubrick filmeket általában kedvelem,zseniális is van köztük,de ez a téma,műfaj nem neki való.

Ez elég jópofára sikerült

Azon kevés horrorfilmek egyike, ami mindig megrémít, a hangulata nem enged..mindezt úgy, hogy gyakran egy folyosót mutat csak, világosban.

Nem olvastam a könyvet és a film sem győzött meg annyira bár van egy-két vérfagyasztó jelenete és van egyfajta megfoghatatlan atmoszférája de Jack Nicholsonon kívül a két főszereplő rendkívül idegesítő volt.

az én értelmezésemben ez "csupán" szimbolika.

Elég rendesen nyitva van a vége az tény.

mindig is maga volt a gondnok..

ez a film k@va jó! a könyv szintén az.

nemrég megjelent egy újrafeldolgozás, az viszont gyalázatosan rossz

Elolvastam a könyvet, aztán néztem meg a filmet. Teljesen be**artam! xD Imádom!

Anyám a minap megkérdezte, miféle filmre megyek. Mondom a Ragyogásra. Erre megkérdi, hogy az mostanában jött ki? Mondom nem, már párszor láttam. Erre ő: nem vagyok százas, hogy ilyenre beülök. :D

Nos, nem, és örülök neki. Egy igazi filmrajongó elélvez attól, hogy egy ilyen klasszikust megnézhet végre moziban. És valóban nagy élmény. A sokkjelneteknél még így sokadik alkalommal is futkosott a hátamon a hideg főleg a 237-es szobában tett látogatáskor, mikor a "zombinő" elkezd röhögni, és a kamera felé jön... ÚRISTEN.. Persze tömeg volt, így az ember gondolná, biztonságban van, nem fossa össze magát. Dehogynem.

Továbbra is feledhetetlen élmény. Iszonyú jó hangulata van, és kiválóan megcsinált film. Tulajdonképpen ez az egész működne szellemek nélkül, egy drámai "slasher"-ként, hiszen Jack tulajdonképpen frusztrációi miatt kattan be, nem szállja meg őt semmiféle kísértet szerintem. Egyszerűen a töke tele van a "kiscsaládjával", pontosabban a feleségével. Hogy soha nem hagyja dolgozni, meg, hogy ha burkoltan is, de mindig felhánytorgatja neki az esetet, mikor erősebben megragadta a fiuk karját részegen, és így a gyerek megsérült. Ezektől az apró kis baszogatásoktól telik be a pohár. Aztán a baseballütéssel végleg elszabadul a pokol. Így szerintem sokkal inkább Jack az áldozat, és családja a bűnös. :D Csak Kubrick ezt átfordítja a végére, és egy konvencionálisabb slashert rittyent a filmből. De ettől még ott vannak az előzmények, hogy a nő ment az agyára Jacknek, és nem a hulla, akit a 237-esben látott.

Tehát egy élmény volt. Külön örültem neki, hogy nem is próbálkoztak az állítólag cefett szar szinkronnal, hanem eredeti nyelven ment. Igazi hiánypótlás volt ez, hiszen állítólag eddig moziban nem lehetett látni (Kubrick visszatartotta ezt is :D).

Hát kb. :D

Bár most, hogy jóval túl vagyok a könyvön is azt gondolom, hogy nem tudta azt visszaadni, de adott helyette más ijesztő dolgokat, amit miatt mégiscsak jó mű ez a Ragyogás. :-)

Semmi móka, csak a munka, Jack unatkozik. Az agyamba égett, engem az ijesztett meg a leginkább. :D

Folytatás, wow?!?!? Ez esetben a siker esélyei olyanok, mint tizenkilencre lapot húzni... de hátha! ;)

Nicholson tényleg nagyszerű elkárhozott, néhány pont kivételével és amikor nem tudtam kiért szurkoljak, a nőciért és a kölyökért vagy Jacknak, aki maga is áldozat...

A könyvre éhezem! *w*

Egy szóban jellemezhető a film: ZSENIÁLIS

Én nem vagyok az az ijedős fajta, de ezen még én is féltem. A zene, a hangulat, a rendezés tökéletes. Jack Nicholson legjobb alakítása. Felháborító hogy még Oscarra se jelölték. A legjobb horror. Stanley Kubrick egy zseni, ez kétségtelen. Igazi mestermű, mindenkinek látni kell. Asszem egy ideig most nem fogok nyugodtan aludni.

5555555555555555555555

nem, nem félre gépeltem. csak nem tudok elég ötöst adni erre.

Nicholson egy-egy arckifejezése ijesztőbb, mint három mai horrorfilm együttvéve. És akkor még Tony hangja, a zene, a két kislány szóba sem került.
Azt is olvastam a filmről, hogy Kubrick és King véleménye között már a történet vége kapcsán alapvető különbség volt. King verziójában Torrance elátkozott lélekké vált, Kubrick szerint pedig elérte, amire vágyott, és Torrance számára a történet vége happy end.

Ja, és nézzétek ezt a képet. Aki nem látta a 97-es Ragyogást, mondom neki: ez az!
Nem úgy fest, mint egy családi összejövetel békés képe. És ugye milyen "félelmetes" (olyan jámbor feje van, nem tudom, miért ezt választották színésznek) Torrance ehhez képest? Itt már győzött a 80-as. :)

A 97-es változatnál King szerintem csak azt akarta megmutatni, hogy milyen jó horrort tud készíteni a könyvéből, és ezért inkább a horror része túlnyomó, de nem az a horror, amit Kubrick használ, hanem egy teljesen másfajta, a bizonyos modern horror. Nem törekedtek a művészi eredményre. Ezért lett rossz. A modern horror csak ijesztegetésből, ronda maszkokból él (ez igaz a többi, utóbbbi tíz éveben készült horrorok többségére, pl.: A kör.). Kubrick a hagyományos horrort alkalmazta. A film már olyan, hogy nem kellenek bele ijesztő elemek, már a ház, a légkör megadja azt a szorongást, félelmet, amit a 97-es csak nehezen tud megadni, ráadásul csak ilyen félelemkeltő elemekkel. Mint például a nő a kádban... maszk volt rajta és úgy lehetett "megijedni" tőle - ezzel szemben ebben lassan és érzékletesen mutatja be azt, ahogy Torrance közelít a nőhöz és azután csúnyul el... Teljesen más. Ott kellettek erős, hirtelen hangok, míg itt csak halk zene volt. Mégis ez jobban magával ragad, mint ez.

Egyébként ugyanez a helyzet az Alienekkel. Igazából az első nem félelmetes, csak van neki egy külön atmoszférája, amiből a legújabbak talán kicsit már veszítenek, az AVP-nek meg nincs is...

Kubrick bebizonyította, hogy kihagyva részeket, átalakítva is tökéletesen el lehet egy adaptációt készíteni.
Így van.

Amúgy Stephen King a szórakoztató irodalom nagy mestere. A szórakoztató irodalomé. ;) Kubrick pedig a filmé... Szóval...

Egyébként nem is értem tényleg. Lehet, hogy a '97-es hűbb adaptáció, de művészileg nulla. Sőt, még csak nem is szórakoztató szerintem.

Kubrick bebizonyította, hogy kihagyva részeket, átalakítva is tökéletesen el lehet egy adaptációt készíteni. Kingnek pedig pont ez nem tetszett.

Régi szokásommal szakítottam, amikor eldöntöttem, hogy megnézem Kubrick Ragyogását. Általában, ha elolvasok egy regényt, nem szívesen nézem meg az adaptációt, pláne, ha az a regény tetszett. De Kubrick és Jack Nicholson miatt úgy döntöttem, kivételt teszek. Nem bántam meg. Igaz, eleve abban a tudatban kezdtem el nézni, hogy amit látni fogok, az nem Stephen King regénye lesz, hanem valami más.
Most, hogy végignéztem, megértem Kinget, hogy nem tetszik neki a film. Nem hiszem, hogy bármely író rajongana azért, ha kihagynák a saját művének adaptációjából. Másrészt viszont, bár kedvelem King regényeit, (a Ragyogás a kedvencem, a második a Rémautó), vannak a munkásságának olyan pontjai, amit nehezen viselek el. Ilyen az állandó főhőse, a válságba került regényíró. Ezen kívül, bár ez csak szubjektív érzés, King alakja a regényein keresztül átszűrődve, nekem ellenszenves figura. Viszont a novelláit nagyon szeretem, talán még a regényeinél is jobbak. Legalábbis a legtöbb regényénél.
Olvastam az érdekességek között, hogy King nem akarta Nicholsont a főszerepre, mert róla első pillanatban süt, hogy nem normális. Nos, lehet, hogy én látom rosszul, de ez a regényben is az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt. Egy krónikus alkoholistát, aki eltöri a saját gyereke karját, nem neveznék normális átlagembernek.
A film képi világi szenzációs, nagyon jól illik hozzá a zene, kiváló a színészi játék. A történet persze nem túl csavaros, de a horrorfilmek kilencven százalékában nem az. Egy ilyen filmnél sokkal fontosabb a hangulat, abból is kiváló horrort lehetne forgatni, hogy valaki egyedül van egy házban, és lépteket hall.
Shelley Duvallt többen kiemelték, mint az abszolút idegesítő karaktert. Nos, igen, ő az a tipikus eset, amikor mindannyian elkezdünk a fejszés gyilkosnak szurkolni.
A film végig magával ragadó volt, de a befejezés igazán feltette a koronát. "Jó kis muri, nem?" Tipikusan olyan jelenetek, amikért önmagukban megérné zseniálist adni.
Természetesen vannak olyasmik, amiket hiányoltam a könyv után. Kissé laposnak éreztem Torrance és Danny kapcsolatát, a könyvben ebből több jelenet volt, ugyanígy nem maradt lehetőség Torrance alkoholista múltjának bemutatására, és az igaz, hogy Torrence túl hamar süllyedt bele az őrületbe.

Nehezen osztályozható a film. A zene és Nicholson játéka csillagos ötös, a sablonos, klisés történet, amiben az is kitalálja, hogy mi fog történni, aki nem olvasta a regényt, gyenge kettes. De ezt már jó néhányan leírták, ahogy beleolvastam a (nem ötös) véleményekbe.

Igen, ez szóösszetétel nem jutott eszembe: magával ragadó!

Látod, pontosan ez az, amiért olyannyira magával ragadó ez a film. (Annak ellenére, hogy a Pokol lehet ilyen...)

Hú, hát igen. Nagyon tetszett egyébként, amikor Torrance meglátja a nőt. Elmosolyodik és... élvezi. És ez az élvezet egy pillanat alatt átmegy a valóságos borzongásba (ugyebár a zene is rátesz egy - vagy több lapáttal)!

Félelmetes.

Hát az biztos, hogy a finálé képe hátborzongató volt. Mintha azt sugallta volna, hogy Torrance már a házé.
[link]
Ezt nézzétek meg...
A 1997-es változat öreg banyája. :D fú, ez már modern horror. Az az ijesztgetős horror egyik fajtája, amikor nem a kidolgozott zenével és képi világgal ijesztegetnek, hanem egy nagy durral és elmaszkírozott, számítógépes animációval. Nem értem, hogy ilyen nagy klasszikusok után miért próbálkoznak még ugyanazzal (persze egyértelmű: a rendezőnek nem tetszett Kubrick filmje, és King is azt akarta, hogy a könyve ne legyen annyira átalakítva). De akkor se szeretem az ilyen remakeket (pl. Ben-Hur 2010-es változata rendkívül szánalmasan béna.

Engem Nicholson eszelős tekintete, Wendy sikolyai, és a vérfolyam-látomás zaklattak fel igazán. No meg az a bizonyos falra függesztett fénykép a fináléban... Vérfagyasztó.

Hát se Wendy, se a Danny nem volt százas. :P

Biztos, hogy három családtag van megtébolyodva? :-)

És amit az alábbi hozzászólásokban BonnyJohnny megemlít: a kameramunka kiváló, és ez nagyon élvezhetővé teszi a filmet. Amikor a kis Danny biciklizik, amikor a folyosókon mozognak, és persze a gyönyörű kezdés. Most képzeljük el ezeket szélesvászonban!
És amit az előző hozzászólásomban megemlítettem, hogy talán kicsit rátett volna, ha a három megtébolyult, őrült családtag még többet érintkezik a szellemekkel. Még kellett volna kettő olyan jelenet, mint a megfulladt nőé.

Nekem fel sem tűnt, annyira lenyűgöző film.

Ah, köszi! Egyébként még így is teljesen élvezhető, de talán 16:9 méretben még jobb lett volna! ;)

Kubrick nem kedvelte a széles vásznú kivitelt.

Nem találok rá szavakat. Ez nem egy film, ez A film!
Pár nappal ezelőtt a Kör topicjához írtam, hogy az a horrorok horrora. Hát tévedtem. Nem, ez a film a horrorok horrorának horrora.
Hannibal Lecter elemzésének tökéletesen igaza van. Stanley Kubrick életműve csak olyan filmmel van tele, ami klasszikus lett. Amibe belenyúlt, az tökéletessé vált.
Jack Nicholson játéka szerintem az eddig életemben látott legjobb alakítás. Bírtam, ahogy a vidámság, a kegyetlenség, az irónia és az ördögiesség váltogatja magát az arcán. Egyáltalán nem értem, hogy miért nem kapott érte Oscart?!
Shelley Duvall is jó, bár kicsit néha idegesítő volt. A kis Danny ragyogásai pedig rémisztőek voltak. Az öreg banya undorító volt, s kár, hogy az öreg Gravy, a felesége és a két lány mért nem kapott több szerepet. Persze ez igaz a többi szellemre. Kellett volna még több ilyen ragyogás, nem csak a rohadó banyás. A helyszín hiába volt kivilágítva, akkor is félelmetes volt. És igen, egy horror, ami nem torkollik öldöklésbe, vérengzésbe, meg szellemek töménytelen megjelenésébe.
1 szó, mint 100, ez a film megalkotta azt a fajta horrort, amitől nem félni, hanem szorongni kell. A zene persze megadja az alaphangulatot.
Azt hiszem, nem tudnék mást mondani erről a rémisztően izgalmas filmre, csak azt, hogy... hirtelen nem is találom a megfelelő szót.
110% (ez is egy 6os film:)

Ja, és miért nem lett ez szélesvásznú film?! Nem értem.

Hihetetlen film. Egyszerűen hihetetlen. Túl sok újat nem fogok írni, az előttem szólók már mindent elmondtak: zseniális színészi játék, hihetetlen látványvilág. A logikai bakikat meg(pl. Jack kiszabadulása a kamrából, Wendy látja a szellemeket, stb.) betudom annak, hogy a film (szerintem) az őrültségről szól. Az egész filmet áthatja az őrület, és a téboly. A látvány, és a zenék egyvelegéből pedig egy tökéletesen összetört elme képét kapjuk.
Csak egy apró hiba volt benne, amivel mondjuk nagy eséllyel egyedül vagyok: Nicholson alakítása néha-néha a zseniálisból átcsúszik a túljátszottba. Értem én, hogy egy őrültet eljátszani nehéz, és (hogy Anthony Hopkins szavaival éljek) a színésznek pont az ellenkezőjét kell csinálnia, mint amit az ember várna tőle, de nekem egy-két pillanatban már túl sok volt. Hál istennek ez olyan kevésszer fordul elő, hogy az embert nem zavarja, bizonyára csak nekem szúrt szemet:)

10 évente nézem meg,most harmadszorra.A véleményem egyre romlik.Mikor elsőre láttam,még nem olvastam a regényt.Második nekifutásra azért még tetszett,de tegnap egyszerűen untam.
Kubrick kiválasztotta a mű egy kis szeletét,és egy baltás gyilkos horrort készített.A főszereplő maga a sátán,aki mindig jelen van(Grady vagy Torrence képében)a szállodában.
Ez a regényhez képest nagyon kevés.
Egy dolgot írok a rendező javára:jól érzékeltette,milyen képtelen dolog is,ha három ember egyedül marad a világtól elvágva egy ekkora épületben.

Némileg jogos az a korábbi vélemény"nőgyűlölő film".Ezért választották ezt a színésznőt.Őt lehet "gyűlölni".

Nem tudom, Robert Altman mit evett azon a nőn... Tényleg rendkívül idegesítő. De ahogy mondjátok, talán pont ezért is választotta őt Kubrick.

Jack-et is mindig idegesíti. :) Zseniális ez a jelenet.

nagyon idegesitö az a nő, film végére megérdmeelt volna egy simogatást a baltával...

Duvall az Annie Hallban tetszett, mint idegesítő picsa, de ebben a filmben idegesített, mint feleség vagy anya. Viszont elhittem, hogy a film utolsó harmadában az őrület határán áll. Szóval igazából, az idegesítő mivolta ott nem olyan nagy hátrány, mivel a szerepe szerint idegesítőnek kell lennie. (Kubrick a valóságban is kikészítette, ezért a végeredményért. :)) Mint írtam, a horror részét valahogy az egész filmnek jobban élveztem, mint eddig.

Vagyis Duvallt te is rossz választásnak tartod a szerepre?
Az ember alig várja,hogy Torrencevégre elintézze a családját,annyira idegesítőek.

Kubrick megint megcsinálta nálam. A második megtekintéskor visszaesett gyenge zseniálisra, de harmadszorra megint felfelé kanyarodott. És furamód, talán most élveztem legjobban horrorként. Amúgy a véleményem nem sokban változott. Nickholson zseniális, Duvall idegesítő.
Ami talán jobban átjött, az a film remek fényképezése. Kezdve a dinamikus kamerakezeléstől, a stadycam-en át, a fura szögű beállításokig. És, amire Hannibal elemzése hívta fel a figyelmemet, hogy a film képei végig világosak és színesek (kifejezetten éles, élénk színek). Ez szokatlan egy horrortól, és tetszik nekem.
De még mindig nem sorolom Kubrick legjobbjai közé.

Szerintem meg pont ezért illik bele a filmbe/képbe.

A film legnagyobb hibája Wendy karaktere. Egyszerűen idegesítő a jelenléte bármilyen jelenetről legyen szó. Olyan mintha szellemileg visszamaradott lenne, nagyon nem illik bele a képbe.

Akad néhány furcsa jelölés és "győzelem" ebben a kategóriában.
Lehet,hogy itt az egyik a másikból következik.A film általában jó,de Duvall rémesen gyenge,rossz választás a szerepre,ráadásul szerintem rossz istrukciókat is kapott.
Egy idegesítő figurát játszik.
A regényben ez a szereplő egy kifejezeten szép,értelmes szőke nő.

Ok hogy nem volt elismert, de azért ha megnézném az 1980-as felhozatalt főleg rendezésből, csak találnék rosszabbat:)

Nahát, én csak Helley Duvall kisasszony jelöléséről tudtam... :O

Mondjuk a film saját korában nem volt túl elismert.