Beverly Hills Cop: Axel F (2024) ☆ 👁

Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley

(Mark Molloy)

amerikai akciófilm, krimi, thriller, vígjáték

3,1
★★★☆☆
101 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆
2024-07-09 Bruce94

A 2010-es és '20-as évek a legendák visszatéréséről is szólnak. Hosszú kihagyás után láttuk újra a Csillagok háborúja-hőseit és gonoszait, Indiana Jonest, John McClane-t, John Rambot, Rocky Balboát, a Terminátort, Mavericket a Top Gunból a Bad Boys főszereplőit (nemrég már másodszor) újra a vásznon vagy a képernyőn. A hullámból Axel Foley sem maradhatott ki és nem kérdés, hogy a nagyszájú detroiti hekus új kalandja a jobban sikerült alkotások közé tartozik.

Ha létezik a '80-as évek filmvilágának királya, akkor az Eddie Murphy, aki uralkodása csúcspontján készítette el az első Beverly Hills-i zsaru filmet. Foley nyomozó aztán még kétszer visszatért és Tony Scott, majd John Landis filmjei valahol leképezték Murphy karrierjét is: az előbbi mozit egymaga elvitte a hátán, a harmadik részben azonban már látszott, hogy nem találja a helyét egy új évtizedben. A '94-es bukás óta eltelt három évtized és Eddie Murphy karrierje egy valóságos hullámvasúttal ért fel, elég csak megnézni a legutóbbi éveit: "A nevem Dolemite" című alkotásban élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, majd az Amerikába jöttem második része mindennek számított, csak méltó folytatásnak nem. Az, hogy a másik ikonikus karakterét mikor porolja le Murphy (ha nem számoljuk a feltűnését a 2013-ban forgatott és szinte senki által nem látott tévéfilmben), csak idő kérdése volt, hiszen már tizenöt éve is olvasni lehetett olyan híreket, hogy Axel F. visszatér és most ez a Netflix segítségével meg is valósult.

A franchise egyik filmjének sem volt túl erős forgatókönyve és a negyedik epizód szkriptje is elférne körülbelül egy A/4-es lapon. A történet szerint Axel még mindig a detroiti rendőrség kötelékében dolgozik és próbálja rendezni a kapcsolatát elhidegült, felnőtt lányával, aki ügyvédként próbál segédkezni egy gyilkossági ügy felgöngyölítésében, ami mögött korrupt zsaruk állnak. A szálak persze ezúttal is Beverly Hillsbe vezetnek.

A szkript egyik olcsó húzása, hogy behoz egy olyan karaktert Foley lánya személyében, akiről korábban szó sem esett, így azok után, hogy kiderült a fent említett tévéfilmből, hogy Axelnek van egy fia, most elmondták, hogy van még egy gyereke. Valahol azonban ez a szál hozza a film egyik erősségét is, ugyanis a korábbi részekkel ellentétben ezúttal megmutatkozik Foley érzelmesebb oldala is. Ez valahol reflexió is lehet arra, hogy Eddie Murphy sosem lehetett a hűség mintaképe (tíz gyereke van vagy féltucat nőtől) és megpróbálja megmutatni, hogy ő igyekszik rendezni a kapcsolatát azokkal, akiknek az anyját anno elhagyta. A cselekmény fő szála, vagyis a nyomozás ezúttal sem túl erős, szinte azonnal ki lehet gondolni, hogy ki is lesz majd az antagonista, aki a háttérből mozgatja a szálakat. 115 percével ez a franchise leghosszabb epizódja és ezt némileg öreguras tempóban is prezentálja, az akciók ugyan néhol vetekednek a Tony Scott-féle második részben prezentált zúzással, ám a hangsúly ezúttal is a humoron és a karakteren van.

Az első két Beverly Hills-i zsaruban egy nagydumás és vagány karaktert helyeztek át egy számára ismeretlen világba, ahol a stílusával feltalálja magát, mégis rácsodálkozik a környezetre . A negyedik epizód visszatér ehhez: a film és Foley karaktere is reflektál a bennünket is körülvevő , politikailag már-már túl korrekt világra, például amikor a főhős az egyik kollégáját vicceli meg egy hokimeccsen, amikor két rendőrt "legozsarunak" titulál, vagy amikor rácsodálkozik arra a Beverly Hills-re amely megváltozott. Nyilvánvaló, hogy a 63 éves Eddie Murphy és vele együtt a karaktere is érett az elmúlt évtizedekben, így nem lehet elvárni, hogy ugyanúgy géppuskaszájjal szórja a poénokat, mint 1984-ben, ám humor terén a film így sem marad szégyenben. Szinte minden második percben hallani valami vagány (helyenként trágár) beszólást Foleytól és a többsége még mindig ülhet a nézőknél.

Eddie Murphy álmából felébresztve is el tudná játszani Axel Foleyt és ez most sincs másként, de rajta kívül is több emlékezetes mellékkarakter tért vissza. Paul Reiser, mint Jeffrey, Axel detroiti társa és barátja inkább a nosztalgiafaktor (amire egyébként a zenék is ráerősítenek) miatt van itt, ezúttal nem hoz komikus momentumokat, mint például a második részben, sőt inkább ő vezeti a főhőst egy úton, hogy béküljön ki a lányával. John Ashton és Judge Reinhold sem kapnak túl sok szerepet, Taggartként és Rosewoodként ám amikor ők (immáron alaposan megöregedve) együtt a vásznon vannak, akkor érzeni, hogy ennyi évtized után is működik karaktereik közt a kémia. Akit a zsarupároshoz képest némileg túlreprezentál a film, az a Bronson Pinchot által alakított Serge. Ez a karakter az első film egyik legjobb mellékszereplője volt, a harmadik epizódban kínos volt a feltűnése, most a kettő között van valahol a megítélhetősége. Az új karakterek közül Joseph Gordon-Levitt figurája kapja a legtöbb időt és ő is viszi a prímet. Közös jeleneteikben nagyon jól egészítik ki egymást Foleyval és néhol (különösen a helikopteres szcénában) visszaadnak valamit a régi buddy cop-filmek esszenciájából. Kevin Bacon karaktere egy kliséhalmaz volt, ezt a színész karizmája némileg tudja ellensúlyozni. A Foley lányát megszemélyesítő Taylour Paige szintén nem kapott egy háromdimenziós karaktert, azt amit kell, vagyis az apjához hasonlóan vagány, azonban lelkileg megsebzett nőt azonban hozni tudja.

Egy Beverly Hills-i zsaru-film esetén a szinkronról is érdemes beszélni, hiszen az első két résznek legendás magyar változata volt , a harmadik rész esetében pedig Dörner György és társai emeltek a szórakoztatási faktoron (természetesen egyik esetben sem a gyerekbarát TV2-es változatról van szó). Dörner most is tökéletesen hozza Eddie Murphy trágár-stílusát, ami nem meglepő, tekintve, hogy 1987 óta néhány kivételtől eltekintve mindig az ő hangján szólal meg a komikus-színész. Taggert hangja maradt Reviczky Gábor, hasonlóan az első két epizódhoz, és a súlyos betegségből gyógyuló művész megint kiválóan találta el a szerepet. Érdekesség egyébként, hogy ez a karakter még Foleynál is többet káromkodik, amely egy idő után már inkább furcsának is hat. A Judge Reinhold által játszott Billy Rosewood már nem szólalhat meg Kaszás Attila hangján, a harmadik részben szinkronizáló Rékasi Károlyt pedig nem hívták vissza, így Sztarenki Pál ugrott be a szerepre, korrekt munkát végezve. Az új karakterek szinkronhangjai közül még a Kevin Bacont megszólaltató Epres Attilát érdemes kiemelni, aki szinte azonnal ráérzett figurája romlottságára.

Összességében a Beverly Hills-i zsaru 4. nem váltja meg a világot, de nem is akar mást, mint egy régi karaktert visszahozni és szórakoztatni. Axel Foley ezen kalandja nem hozza a '80-as évek filmjeinek színvonalát, ám az 1994-es harmadik epizódot bármikor legyőzi minőségben, így méltó búcsút hozhat a karakternek. Utóbbi kijelentés persze még kérdéses, mert jelenkorunkban nem elképzelhetetlen, hogy nem utoljára láttuk a legendás detroiti zsarut Kaliforniában nyomozni.

70 %

Vissza a cikkekhez...