Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
„Az Október Eizenstein filmelméletének és gyakorlatának legtisztább, leghathatósabb példája. Számtalan lélegzetelállító képsor látható benne: a cár szobrának ledöntése, a hídépítés és különösen a gyakran idézett „Istenért és a hazáért” jelenet. Annak a higgadt mérnöknek a keze nyoma, aki Eizenstein eredetileg volt, a vágás katedrálissal vetekedő bonyolultságában érhető tetten. Ám a film felszíne alatt megpillanthatjuk a művész - már-már az őrülettel határos - lelkesültségét, aki szentül hiszi, hogy egy szép új világ küszöbén áll.”
Képeiben, hatásában nálam a Patyomkint is veri.
Eleve neki sem kellett volna állnom a filmnek, mert tudom, hogy a propagandafilm mivolta miatt nem lesz számomra egy cseppet sem élvezetes, még értékelhető sem nagyon. De hát benne van az 1001-es listában, sorra került, legalább meg kellett próbálnom. Mivel nem hosszú, végig is néztem. A mai szemmel videoklipszerű jelenetek, vágások egész jók voltak, meg a többi filmnyelvi érdekességet tudtam értékelni, de ahogy a közel-keleti háborúkat ábrázoló amerikai filmeket is gyűlölöm az alapszitu elfogadhatatlansága miatt, úgy ezt is fintorogva néztem a nyilvánvaló torzítások miatt.