Cléo de 5 à 7 (1961) ☆ 👁

Cléo 5-től 7-ig

(Agnès Varda)

francia-olasz dráma

4,1
★★★★☆
113 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-05-15 20:41:31 supernadal (?) #6

Nem mondanám, hogy életem filmje. Egyszer bőven elég volt.
Talán valami olyasmit akart üzenni, Agnes Varda, hogy mit sem ér az élet, ha nem élvezzük és folyamatosan rugózunk valamin, szorongunk valami miatt.

2021-03-10 18:33:10 mimóza (5) #5

"Mintha már nem is félnék... És mintha boldog lennék."

A valódi boldogság tehát nem problémamentesség. Szenvedünk, sok baj ér az úton, vannak sötét alagutak, tükör törik, tűket szúrnak; mi nők meg főleg "melomániásak" vagyunk - Antoine után szabadon - ami nem feltétlenül a melódiára utal, hanem a melodrámára; ámde ha találkozunk velük, akiken nem a mi sötét szemüvegünk van, hanem fölfelé szaladnak a lépcsőkön, szabadon kacagnak, megnevettetnek, velünk jönnek, kézen fognak, hogy együtt hallgassuk meg a diagnózist, már minden más, és kiderül az ég is fölöttünk.

Ebben a filmben én mindent imádtam. Az összes parkot, az ódon párizsi utcákat, a kandelábereket, Cléo szobáját, a cicáját, az emberek arcát és persze Antoine-t. Minden karakter kidolgozott, ha öt percig szerepelnek, akkor is. Ez a film nem a gyors történésektől pörgős, hanem attól varázslatos, hogy hihetetlen labirintusokat, mélységeket, magasságokat, hullámvasutat járunk be. Számomra izgalmasabb volt, mint huszonöt akciófilm plusz a Marvel univerzum összes terméke együttvéve.

[[Új toplistám is itt fog kezdődni.]]

2020-11-04 15:57:22 tomside (4) #4

Izgalmas megoldás volt egy színes jóslatból egy színtelen valóságba váltani, ahogy a halál szóba került.
Megnyugtató ez a szelídség, ami végigköveti a filmet. Hol van ma ilyen? Mindig minden eggyel nagyobb, gyorsabb, színesebb akar lenni. A semmire. A filmnek az lehetne a nagy üzenete, hogy nincs nagy üzenet. Fun: a 47. percben magyarok magyarul beszélnek a kávézó teraszán.

2017-07-05 21:21:29 critixx (5) #3

A film az élet egy kiragadott szelete, egy adott időtartamba sűrítve. Ez a film szó szerint az. Két óra egy életből, két óra a vásznon. Varda tulajdonképpen magát az életet ragadta meg filmjével. Nem valami fennkölt, nagyszabású eseményt, hanem pusztán két órát a létezésből, egy szőke lány életéből, aki az orvosi leleteire vár.

előzmény: somogyireka (#2)

2017-07-05 10:55:17 somogyireka (5) #2

Csak egyetlen percre, de egy fél is elég..szóval ha ennyi időre cserélhetnék veled, ha beléd bújhatnék, hogy átéljem a most az onnan miként látszik, milyen a tőlem távoliban, a te-ben lakni, csak egyetlen percre, kicsikét..akkor minden könnyebb lenne, értenélek.
De mert ez nincs, van helyette művészet, próbálkozás arra, hogy nekifeszüljünk a falnak, aki a másik ember. Agnès Varda rendező is ezt teszi. Valós időben lejátszódó másfél óra, a főszereplő Cleo-hoz délután 5 és 7 között, míg a szövettani eredményére vár nagyon közel mehetünk, szinte Cleo-vá válunk, szinte..
Egy tömb az időben sok rövid egységre bontva fel, kimerevítve azt, hogy végre egyszer ne azt érezzük itt semmi sosem volt a miénk, de legkevésbé a perceink. Egyetlen fejezet elmeséli 17.05 és 17.12 között Cleo mit csinált, mitől félt, mitől hisztizett..majd apránként lépdel előre 7-ig.
Vánszorognak a percek, a nagyon várt eredemény csak nem közeleg, magány marad, egy ideig rettentesen fáj, múlt válik le, támasz sehol, csak az én. Magányból egyedüllét lesz, csodálatos erejű, és nicsak pont akkor és ott, mint mesében, de most jólesik elhinni ezt, feltűnik a másik, aki szinte én..

..aki se nem szerető, mert már volt sok, se nem szerelem, abból is pár, a barát szó is elhasznált itt, szóval az a másik, akivel közös a cél, aki ugyanabban az abszolút bizonytalanságban lebeg itt, mint én, hogy él és a teljes ismeretlen felé tart, milyen jó itt támasztékkal..meg lehet fogni a kezét, kicsikét tart, én meg őt.
És itt már az sem számít mi lesz a szövettani eredmény

2016-04-19 20:59:41 ryood (5) #1

ez az első filmem varda-tól, és nagyon valami másra számítottam (talán olyasmi újhullámosra, mint a zazie vagy a kifulladásig), úgyhogy kellemesen meglepett az utóbi két filmhez képest egészen visszafogott, kifejezetten érzékeny stílus. van az egésznek valami nagyon finom íve, ahogy eljut a "happy endig" cléó..