Pickpocket (1959) ☆ 👁

Zsebtolvaj

(Robert Bresson)

francia dráma, krimi, thriller

4,3
★★★★☆
160 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-04-05 03:33:49 Ugor (4) #9

Most akkor ez itt vagy négyes, vagy ötös. Mindkettőről meg tudnám győzni magam. De mi a fenét értettek ebből 1959-ben? Nekem is nehezen esett le, hogy mire megy ki, pedig mekkorával több átlátásom van plusz 60 év filmes tapasztalatával, mint egy fél évszázaddal ezelőtti mozinézőnek. De egy ékkő ez a film, az biztos!

2018-04-03 08:05:13 Norbert Simon (5) #8

Egyet tudok érteni veled én sem mindig értem tisztán a Bressont de tetszeni nagyon tetszik. Egyedi alkotásai vannak az egyszer tuti biztos.

előzmény: Doom (#7)

2018-04-02 23:55:52 Doom (4) #7

A minimalista dramaturgia igazán hasznára válik a filmnek, ugyanakkor még mindig van valami hiányérzetem. Most nemrég elkezdtem sorban megnézni a Bresson-filmeket, eddig ez tetszett a legjobban, de sajnos nem érzem azt, hogy teljesen értem a rendezőt.

2017-11-27 14:41:33 Norbert Simon (5) #6

Nem régen fejeztem be a filmet. Zseniális és profi mestermű a Pickpocket. Már nyomom is neki az öt csillagot. Gyönyörű még ha minimális is. Tetszett a színész alakítása is. Szerintem szép. Nagyon jó dráma film. Az a két perc ami a végén van az különösen tetszett benne. Nézek meg keresek majd még filmet ettől a rendezőtől.

2014-04-05 11:41:59 critixx (5) #5

Érdemes!

előzmény: Pete (#4)

2014-04-05 11:19:33 Pete (5) #4

Profi munka, kész költészet. Mesterien minimalista. Megnézek még pár filmet Bressontól.

2012-11-02 19:14:44 coles (4) #3

Ismét egy nagy fogás:

[link]

Michel (Martin LaSalle) egy ólban lakik, az utcán pedig csak a két lábon járó pénztárcákat látja (meg az órákat). Kifulladásig. Ütött az ő órája is...
A kiképzés kiváló, akárcsak a vonato(zó)s jelentsor. Ha egy gépezet beindul!
Beszédes a flipperes jelenet/hasonlat: a golyókat sem tarthatják fent örökké...
Érdekesség: kiszúrható Henri Kassagi is!

2011-10-09 18:45:40 Tenebra (5) #2

Egyetértek, Bresson egy zseni. Én gyakorlatilag miatta szerettem meg a modernizmust és a minimalista stílust. Talán ez a legjobb filmje, de legalábbis én ezt szeretem tőle a leginkább (bár az Egy halálraítélt... és az Egy falusi plébános naplója sem semmi, ahogy persze a Jeanne d'Arc is ütős).

Külön kiemelném én is a zsebmetszést és annak formai megvalósítását. Fenomenális! Maga a képi megjelenítése katartikus. Pedig mára a mainstreamben ez is elterjedt vágási módszer, de Bressonhoz hasonlóan senki sem tudja csinálni.

Meg tényleg Michel drámája gyönyörű. Visszafogott, apró mozzanatokból építkező, mégis mély, és drámai életképek során ismerjük meg e tolvajt.

Fenomenális élmény volt számomra is.

2011-10-09 16:44:50 caulfield (5) #1

Bresson filmjei legalább olyan jelentőséggel bírnak, mint a legendás kortársaké. Alkotásai megkerülhetetlen hatást gyakorolnak az utána jövő nemzedékekre is. Ennek ellenére mégis valamelyest háttérbe van szorítva a francia mester életműve. Legalábbis, ha Bunuelhez, Bergmanhoz, Kurosawahoz, Truffauthoz, Godardhoz, Fellinihez hasonlítjuk, vagy épp legismertebb követőjéhez: Tarkovszkijhoz. Pedig Bresson képköltészete, karakterábrázolása, történetmesélése, szenzibilitása, egyedülálló. Filmjeinek minden kockájáról valósággal süt az őszinte, mélyérzésű elhivatottság, a kendőzetlen személyesség. Ezáltal szinte valamennyi filmje makulátlanná, páratlanul hitelessé válik.
A visszatérő börtönbe zárt, kirekesztett figura motívuma kapja a hangsúlyt itt is. A zsebtolvaj lelkileg és valamelyest fizikailag is remeteként él. Nem találja, de nem is keresi a helyét. Ellentétben a korábbi filmek moralizáló falusi plébánosával, vagy az eltökélten szökni akaró halálraítéltjével. Michel egy zseniálisan zavarbaejtő figura. A néző a viszonylag rövid játékidő alatt keresheti a támpontokat, hogy hogyan is viszonyuljon hozzá. Ő Bresson Raszkolnyikovja. Egyszerre bátor és gyáva, eltökélt és határozatlan. Páratlanul ügyes, élesen látó - már ami a kifosztandó áldozatot illeti -, csak épp az orra előtt lévő szerelmet, az igazi értéket képtelen észrevenni. A feszültség az "Egy halálraítélt megszökött" vibráló szökési szcénái után itt a zsebmetszésekben kulminálnak. Michel valamennyiszer megkísérti a sorsot a tolvajlásaival. Az őt jellemző bigottéria, a gyarlóság, mint a történet fő mozgatórugója, s az ebből következő ambivalens kálvária adják a bressoni filmográfia egyik legkiemelkedőbb, leginspirálóbb darabját.