Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Elfogult vagyok, mert régóta nagyon szerettem volna megnézni. Hiába kettő és fél óra - bár háromszori megszakítással- elröpül vele az idő, nem láttam túlnyújtottnak. (Csúszik, mint a maszatos tészta.)
A zseniálisra inkább fogékony lelkes filmbarátokat kiábrándítanám annyiban, hogy álszent tanmese, Technicolor segítségével élvezhetőbbé tett propagandafilm. Mivel nem olvastam el a tartalomleírást, ezért folyton meglepetések értek, amik a film javára billentik a mérleget. Mindazonáltal, ha nem a háború alatt készül a film, megérdemelné a sárba tiprást, több dolog miatt :
1. A búr koncentrációs tábor tagadása, 2. a módszeres trófeagyűjtés, 3. valamint az emberek ezreinek halálát okozó főtisztekkel való empátia és kikönyökölt szimpátia.
Aki szereti a régimódi filmeket, azoknak tetszeni fog. ("Igen nagyon," vagy "nem igen nagyon.")
Abszolút CSODA ez a film.
Az első Powell & Pressburger mozim! Nagyszabású, szomorkás és megindító háborús dráma sok romantikával, rengeteg humorral, érdekfeszítően és szórakoztatóan elmesélve. Ízig-vérig átitatja a propaganda, de (akárcsak Capránál) annyira kellemes az atmoszféra és szerethetőek a karakterek, hogy ezt bőven hajlandó vagyok megbocsátani neki. A két főszereplő évtizedes barátságának ábrázolása gyönyörű, érzékletes és nagyon emberi.
A vizualitása is fantasztikus, igazából az első Technicolor a korszakban, aminél abszolút bejött a képi világ. Gondolkozam az ötösön is, de talán a közepe nem végig annyira erős, az 1902-es események és a végkifejlet az, ami igazából zseniális. Erős négyes.