Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Gyors egymásutánban néztem meg a Crimson Tide után.
Egyik oldalról tetszik, hogy Alec Baldwin-t követve, belelátunk a tengészet világába.
Viszont a film számomra unalmas, vontatott és többször idegesítően hosszú jelenetekk például: amikor át akar szállni a kopterről a tengeralattjáróra, a végén amikor már az orosz tengeralattjárón vannak és ott lövöldöznek
Amikor elkezdtem nézni, nagy reményekkel indultam neki, de amikor kiderül, hogy Sean Connery-nek igazán mi a terve, ott már elvesztettem ezt az érdeklődést.
Nekem egy közepes.
Újra megnéztem, és fenntartom az értékelést - ez egy erős 4-es.
Izgalmas, jó sztori, szinte végig fenntartja a feszültséget.
A MAD-doktrína árnyékában egy atomtengeralattjáró kétperces reakcióidőnyi távolságba juthat az USA-tól. Ez tíz évvel korábban azonnali megsemmisítéssel végződött volna (vagy atomháborúval). Felmerül, hogy a kapitány disszidálni akar - de vajon tényleg erről van szó? Vagy őrült?
Nagyon jó színészek játszanak egy remek sztoriban - igazából nem is tudom miért nem zseniális.
A filmen látszik, hogy nem számítógéppel rajzolták. A tengeralattjáróknak van "tömegük", igazinak tűnnek.
Különösen tetszett, hogy amikor a CIA elemzőnek a tengeralattjáróra kell jutnia, akkor az nem egy triviális dolog - odamennek, leteszik, oszt jónapot. Nem, üzemanyaggal kell számolni, leereszteni csörlővel, elkapni, statikus feszültség van a helikopter és a tengeralattjáró között. Az egész sokkal valóságosabb lesz az ilyen részletektől.
Rettenetesen, fájdalmasan, égetően hiányzik egy ilyen stílusú, tempójú, jól felépített, harapható hangulattal rendelkező akció-thriller manapság. Nem is tudom, miért nem adok ötöst rá. (Talán mert túl amcsi. Főleg mikor Sean Connery elkezd oroszul beszélni.) :)
Fogott rajta az idő... Sosem szerettem a tengeralattjárós, meg repülős filmeket, és előbbit most sem kedveltem meg. Hiányzott belőle a feszültség, ami kicsit lendíthetett volna a tempón. Nekem nem jött át, lehet, hogy harminc éve ez jó filmnek számított, de ma már "rozsdásnak" érzem.
Most vettem észre,ez az Eastwood féle Tűzróka tengeralattjárós változata.Nagyjából annyira is hihető.A szovjetek mindig kifejlesztenek valami különleges fegyvert,ezt már Kubrick is filmre vitte a Dr. Strangelove-ban,a Végső fegyver...
Das Boot über alles!
Túl "amerikaias" az milyen lehet ebben a filmben?:)
Egyetértek. Ez a film nekem túl "amerikaiasra" sikeredett.
előzmény: tractorking (#5)
A 'Das Boot' után nics többé tengeralattjárós film.
Végre sikerült megnéznem.Kiválló film a Ryan széria kétség kívül legjobb része.Baldwin itt nekem sokkal szimpatikusabb mint Harrison Ford.
*toppolhatatlan
Lenyügőző!!!Mindenkire a megfelelő szerep jutott.A zene kiváló.Egyszerűen megunhatatlan és toppőlhatatlan film.
fantasztikus!! a zene, a történet...
és Sean Connery...? az isten
Az tiszta, hogy számomra és ahogy látom a legtöbbeknek ez egy erős négyest mutató, feszes, aránylag technikailag is korrekt, kicsit talán világnézeti propagandista és ezáltal helyenként hatásvadásszá váló filmmunka. De és itt a nagy de, mennyire durva jelenkori társadalomkritikát hordoz akaratlanul. Szinte sokkolt, hogy mikor készült (és ez 90) mennyivel jobban és választékosan öltözött mindenki. És most nem amerikai kormányhivatalok munkatársaira gondolok, az elején a repteres jelenetben a reptéri "tömeg" ruházatát nézzük csak meg. Gyakorlatilag 30 év alatt a globalizációs ruházati multibrand-k ledózerolták és sóval szórták be az utcai divatot. A hazai rendszerváltás előtt és még környékén is Párizsban vagy Londonban járva az embernek úgy kellett az állkapcsát a helyére illesztenie annyira egyszerre elegáns, igényes és izgalmas öltözékekbe botlott akár fehérek, akár feketék által hordva. Most viszont szinte ugyanazt láthatjuk az Oxford street-n és a Vácin, mert és itt tisztelet a kivételnek, a többség ugyanazt a junkfastfashiont fogyasztja. Ez nem csak vagy főleg nem a kényelemről és a jó értelemben vett lezserség elítéléséről szól. Hanem sokkal inkább arról, hogy ha nem keressük, nem alkalmazzuk az egyéniség és igényesség külsőségi kivetülését is, akkor az gondolati szinten a tudatot és a személyiséget is rombolja (ezt kutatások bizonyítják). És még ha esetleg ez is a célja celebritások által ezt sugaló háttér holdingoknak (akik páran uralják a jelen divat nagyrészét) akkor is ott van a választási lehetőségünk, hogy reggel, munkába menet mit veszünk fel, hiszen az utcakèpet mi is alakítjuk.