(belső párbeszédben, magukban, mivel nem értik egymás nyelvét)
John Smith: Szerelem. Tagadjuk meg, ha elér minket? Utasítsuk el, ha megadatik?
Pocahontas: Félek önmagamtól. Számomra ő egy Isten. De mi másból állhat az élet, mint hogy mellette éljek?
John Smith Szelídek, kedvesek... hűségesek. Hiányzik belőlük az alattomosság. Az olyan szavak, mint a csalás, hazugság, kapzsiság, számukra ismeretlenek. Nincs bennük féltékenység. Sem birtoklási vágy. Amit álomnak hittem... mind igaz.
Pocahontas Mi helyes? Mi helytelen? Ki ez a férfi? Most minden tökéletes. Hagyd... hagyd, hogy elvesszek. Átfolysz rajtam, akár egy patak.
Pocahontas: Anyám. Immár tudom, hol élsz.
Pocahontas: Rátaláltál a gyökereidre, John?
John Smith: Elmentem mellettük.
Pocahontas: Meghalt a bennem élő Isten.
Smith, kap egy eselyt, hogy jovategye a hibajat.
Mindenki haldoklik!
Aki nem dolgozik, nem eszik!
Ne bizz bennem!
Ha a lany itt van az erodben, a torzsfonok nem tamad, mert felti.
Azt mondjak, a ferjem meg eletben van.
Megtalaltad az atjarot?