The Killer (2023)

A film ereje az unalmas részekben rejlik. Megfelelően adja át őket. Rám is telepedett az érzés, miközben bámultam. Narrálás nélkül lehetett volna rövidebb és talán akkor kevésbé unatkozunk, esetleg feszesebb, akkor még jobb is lehetett volna.

Ezekért a kommentekért tartom még mindig ezt a legjobb filmes oldalnak / közösségnek. Köszi!

Blast of Silence (1961)

Az Alain Delon főszereplésével készült A szamuráj például. Vagy esetleg olvasd el ennek az alapjául szolgáló képregényt. Na az szuperül bemutatja a bérgyilkos szakmát. A film abból nem adott vissza semmit...

Ha szerinted ez a film annyira klise, akkor ajanlanal egy ennel jobb filmet, ami bemutatja, egy bergyilkos eletet, avagy, ahogy te fogalmazol: "hogyan legyen profi gyilkos"?
Ja, es kerlek ne egy Stallone, Terminator, Felaldozhatok, Jowh wick filmet ajanlj, ahol az egyszeri fohos egy egesz orszagnyi hadsereget lemeszarolja...

Egy klisé. Tucatjára lehet megtudni, hogyan (ne) legyél profi gyilkos, de azért bőven van lehetőség, hogy fogjam a fejem, mennyire amatőr. Szóval a történet 0 csillag. A feszültségi faktor 0 csillag.
A kimenetel 0 csillag. Az egészre csak azért adok 2 csillagot, mert 1 csillag a menthetetlen. Nulla csillagot pedig nem fogad be a rendszer. Nem láttam benne sem drámát, sem krimit, thriller pedig végképpen nem éreztem. Magát komolynak akaró vevő film, amúgy meg ha már végigböngészted a Netflix összes filmjét, és már kínodban nincsen mit nézni, illetve bedőlsz a Harcosok klubja kiírásnak (én) akkor erre a filmre lehet áldozni egy megnézést.

Pont a Netflixre való sajnos. Nagyon meglep, hogy mit látnak benne ennyire mások, egy szépen kinéző kliséhalmaz az egész, nem különösebben izgalmas jelenetekkel.

Hasonlóképp éreztem én is, néha nem lett volna baj, ha kicsit csöndben marad a film. Lehet, hogy Fassbender karaktere a világ legszótlanabb karaktere, aki tényleg csak akkor beszél, ha nagyon muszáj (megköszönni, elköszönni pedig nem muszáj, ahogy látszik a filmből), mégis ennél szószátyárabb filmet régen láttam. Furcsa egyveleg, mert így végül valahogy ezt a hatását elvesztette (számomra) a film.

Én egyébként élveztem, izgalmas volt, követhető és stílusos - és még néztem is volna tovább -, de inkább tényleg csak ujjgyakorlat, valami olyasmi, mintha Fincher felvonásokra lebontva, részleteiben ismertetve YouTube tutorialban mutatná be azt, hogy hogyan is lehet hatékonyan gyilkolni gyilkosról hatásos filmet csinálni. Tutorialnak jó, most, hogy megtudtuk a how-to-t, jó lenne látni azt a bizonyos "final" végeredményt.
Egyébként viccen kívül: volt egy hasonló érzésem, hogy valami hasonló "vlogszerű" ötlet vezérelte Finchert, mintha egy gyilkos YouTube-csatornáját néznénk, aki elmondja, mit hogyan, kitárja a gondolatait, és így tovább. Valahogy Fincherhez még illene is ez a fajta fricska vagy ("blöff"), főleg 2023-ban. Mindenesetre talán kicsit más megvilágításba helyezné a filmet, de természetesen lehet, hogy ez nem több, mint a szokásos agymenésem, de azért kíváncsi vagyok, felfedezett-e valaki a háttérben meghúzódó hasonló szálat.

Stílusgyakorlatnak mesteri, filmnek jóindulattal közepes. Az ordas kliséket sorozatban pufogtató narráció már öt perc után fárasztott (ez ismerős az eredeti képregényből, és már akkor sem tetszett), mennyivel jobb lett volna pl. a nyitójelenet némán!

Külön kiemelendő, amikor a Tilda Swinton (A szakértő) fejezeténél amikor egy pillanatnyi kockázatot érez (amikor megcsúszik és a segítségét kéri), azonnal cselekedik és hidegre teszi.
Valószínűnek tartom, hogy ez a filmek 99,(9)%-ban másképp alakult volna. Harc alakult volna ki kettőjük közt, mely közepette lerombolják fél New York-ot, megölnek több száz rendőrt, puszta kézzel tépik ki a szivét X tetőtől talpig páncélba öltözött juggernaut-nak, stb stb. Ugye nem az első eset lenne, hogy ilyet látunk...

Én nem akarok belemenni, hogy milyen vastag a történet, milyen érzelemdús vagy érzelemmentes a főszereplő, de megéri az 5-öst, mert úgy mutatja be ezt a világot, ahogy annak egy külső szemlélő elképzeli. Főgősünk higgadt, magabiztos, pontos, előrelátó, óvatos, érzelemmentes, minden ami egy gyilkost jellemeznie kellene. Legalabbis az én meglátásom szerint. Hatalmas plusz pont, hogy nem Rambó vagy az elöttem már említett John Wick módjára öli halomra az egész alvilágot, hanem csak és kizárólag azt akit muszály. Példaként hoznán fel a Nobody című gilm buszos jelenetét ami egyszerűen zseniális és egyben a film csúcspontja is, ugyanis a vége szintén egy egyszemélyes hadseregkénti leszámolásba torkollik, ahol a végtelen katona, végtelen lövés és végtelen robbanás egyike sem képes kárt tenni a főhősünkben.
Ebben más A gyilkos. Csak ajánlani tudom!

Ez egy jóindulattal is max betonközépnek nevezhető film, amit Fincher elvitathatatlan zsenije visz fel egy szórakoztató hármasra. A "John Wick lightként" ható története annyira egyszerű, hogy egy zsebkendőn elfér az egész. A főszereplővel azonosulni természetesen képtelenség (nem csak mert egyszerre egy robot és egy valahol beteg ember is, de azért is, mert egy olyan dolog miatt kell gyiloktúrára mennie, ami végső soron az ő balfaszságából fakad). A folyamatos narráció az elején még jópofa volt, de minél inkább alakult át egy repetatív, a saját nihilizmusát lefestő maratoni TED talkká, annál inkább kezdett elvenni a film értékéből, mintsem hozzátenni. Reznor score-ját nagyon vártam, de ez most inkább lett egy zörej, mint zene. Mindezek ellenére én nem tudtam róla levenni a szemem egy percre sem, mert Fincher most is Fincher, csak nem értem, miért akart egyáltalán elvállalni vagy filmre vinni egy ilyen vékony történettel és nulla érzelmi töltettel bíró alapanyagot, és mi volt ezzel az egésszel a célja.

igen :D
bár, mikor rákerestem a nine inch nails és a the killer-re, akkor kidobta így, azért lett végül utólag hozzászerkesztve.
De jogos :)

Mármint úgy érted, Trent Reznor & Atticus Ross? :)

Sajnos A gyilkos cáfolta azt a képzetemet, ami az általam rendkívül nagyra tartott The Social Network kapcsán fogalmazódott meg bennem a rendezőről: hogy ez az ember még egy érdektelen kenyérpirítóról szóló alaptörténetet is zseniálissá tudna tenni a formai és szakmai profizmusával. Számomra ennek a filmnek a története volt ez a kenyérpirító, és a formának nem sikerült a forgatókönyv helyett is elvégeznie a munkát. Félreértés ne essék, majdnem minden a helyén van ilyen téren is, nagyon egybe van érve a végeredmény, egyszerűen csak üresnek érzem, és érdektelennek. Vagyis nem hiába szerepel az előző mondatomban az a majdnem, ugyanis a szkript egyik elemével, a főszereplő majdnem hogy morálmentes moráljával kapcsolatban megfogalmazódott bennem egy dilemma. Azt láthatjuk, hogy ez a belső iránytű hogyan kezd benne cseppfolyóssá válni, majd szétmálni, ennek a kiváltójának, vagyis a párkapcsolatának a megléte viszont számomra enyhén hiteltelennek érződött. Nekem legalábbis szúrta a csőrömet a kérdés, hogy a karakter belső világa mennyire összeegyeztethető a szeretettel, vagy akár az érzelmi intimitással. Viszont az is lehet, hogy a főszereplő büszkeségének a sérüléséről van itt inkább szó, nekem ez jobban is illeszkedik a narratívába, de itt szerintem nem kapunk egyértelmű megfejtést. Szóval azt sem mondanám, hogy teljesen üresnek érzem a filmet, mert vetett fel bennem kérdéseket (bár hozzátenném, hogy nem a belső monológoknak köszönhetően, én azokat enyhén közhelyesnek éreztem) csak nekem ez most nem volt elég sajnos. A forma viszont még így is van olyan erős, hogy ez egy betonbiztos hármas legyen, és itt osztanám caulfield véleményét, egy ilyen profi megvalósítást nem lehetne csupán tisztes iparosmunkának bélyegezni. Amit még ki tudnék emelni, az a Tilda Swinton-os fejezet, illetve Fassbender alakítása. Egyszerűen zseniálisan hozza ezt az egyszerre láthatatlan, mégis tekintélyparancsoló karaktert, szomorú, hogy mostanában keveset látni őt filmekben. Ennyitől tehát bőven nem fogom temetni Fincher-t, mert egyrészt már a korábbi munkáiért temethetetlennek érzem, másrészt egy vaskosabb, érdekfeszítőbb forgatókönyvvel nem látok rá esélyt, hogy ne szárnyalna. Az alapul szolgáló képregényhez nem jött meg a kedvem, a The Smiths számokért viszont pluszpont jár a filmnek.

Jogos. Javítottuk.

na igen, azok a hanghatások, a visszafogott soundtrack (Nine Inch Nails!!), a látvány, mind a mester végjegyét véltem benne felfedezni. Nekem ez a visszafogottság is tetszett, nem rohant, de végig volt valami kis feszültség benne, ami elég volt arra, hogy fenn tartsa a figyelmet.
Nem életem legjobb filmje, se 2023-é, és mintha Fincher is ujjgyakorlatként alkalmazta volna, csak hogy dobjon ki valamit, de valahogy most ennyi is elég volt.
Fassbendert is jó volt látni ilyen szerepben, bár kissé nekem öregnek tűnt már, kérdés, hogy mennyit tettek rá a sminkesek...vagy 50-hez közelítve már tényleg ennyire látszik rajta? Odenkirk a Nobody-ban 60hoz közelítve nem tűnt ennyire meggyötörve :D

nálam viszont a leírás félrement, mert igazából sehova se menekül, sőt...

A szakadék szélén egyensúlyoz A gyilkos, mert azzal, hogy a szenvtelen, papírvékony hőséhez végig hű kíván maradni, azzal a bevett, katarzisra törő filmes elbeszélés és a mérnöki pontossággal megkomponált, germán vérű, ugyan hatásos, de üres videoklipfüzér között lavíroz. Bár mivel nem árul zsákbamacskát, így azt se lehet mondani, hogy a célkeresztjében a szokványos műfaji alapú építkezés lenne. Tojásokon lépked, amiket egyben élőholt módjára fel is fal - már-már paródiaként. A gyilkos, lehet, nem több egy középszerű, formai értelemben véve csemegének számító hangulatfilmnél, amely pont a saját olcsó rejtélyességéből akar megélni: a szerencsétlen néző majd felruházza a monológokat valami egyetemes érvényű üzenettel, illetve kitölti a szándékosan hagyott hézagokat velős világmagyarázatokkal. David Fincher neve viszont nem véletlenül számít védjegynek a kegyetlenül elszemélytelenítő, rideg nemzetköziségben, vagyis kafkai hontalanságban tenyésző, márkákkal kipárnázott, fogyasztói modern légkörben pulzáló és gyík módjára osonó, hidegvérű homo faber ábrázolásában. Technikai kiterjedésében - különösképpen a hanghatások frontján - annyira megkerülhetetlen ez az első blikkre egyszerű thrillernek fazonírozott lelketlenség, hogy igazságtalannak hatna csupán csak egy mutatós iparosmunkának értékelni. Ahhoz túlzottan mesteri.