The Secret Life of Words (2005) ☆ 👁

A szavak titkos élete
La vida secreta de las palabras

(Isabel Coixet)

ír-spanyol dráma

4,0
★★★★☆
176 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-12-12 21:59:37 somogyireka (2) #21

Tervbe van vége mindkettő!

előzmény: ryood (#20)

2018-12-12 10:56:51 ryood (?) #20

Girl

A ház, amit Jack épített

előzmény: somogyireka (#19)

2018-12-12 10:37:19 somogyireka (2) #19

Ez az az igazán felb.szós film, két óra az életemből mehet a kukába. Bedőltem neki, mert tetszett a rendező legutolsó filmje. Bár amikor láttam, hogy Almodóvár napernyője alatt készült, már volt egy rossz érzésem. Na jó, azt most nem ide írom le, mi a bajom Almodóvárral, mondjuk úgy, igyekszem megkedvelni, de mindig kilóg a lóláb..Hiába a széles vásznú csinnadratta, valami sosem igazi. Mint ennél a filmnél is, pedig aztán idehordtak nekem mindent, az egész jugoszláv háborút, annak összes rémtettét. De ez így nagyon kevés. Nem dőlök be annak, amikor a sztorival akarják eladni nekem a filmet, noha senkinek semmi köze az eseményekhez igazán. És megint és megint a Saul fiához jutok el, ott is ez volt a bajom, de nem csapongok túl sokat, de úgy tűnik, feljön az "összes sérelmem".
Visítok, ha át akarnak vágni..mikor drámába csomagolják a nagy büdös semmit. Na jó, bocsi, a happy endes tanmesét.
Persze itt minden élére vágva, precíz munka, tankönyvből tanult délszláv válság, mint egy hiperrealista festmény, még a szőrszálak is látszódnak a 3 méteres arcon, de attól még nem lesz élővé a kép, nem hozza közel az eseményeket. A sérült főszereplő nő, aki bezár, s csak a filmnek majdnem végén tudjuk meg, miért ez a sziklaszilárd maszk rajta, mert valahogy túl kell élni, és nem visszanézni. (Nők lapja a pszichiáter válaszol rovat) És ez a világvégi, roppant mód megcsinált táj, a sok "aussteigerrel", akik mert a szárazföldön szédülnek a tengerre jönnek el. Túl sok, túl édes, túl mű..
S ha lett volna még bármi reményem is, hogy hátha majd csak lesz egyetlen valódi mozdulat a filmben, nna akkor azt ez a geil hollywoodi vég aztán végképp elvette. Most kell valami jó, amivel ezt leöblítem..Ajánlatok valamit, ami igazi.

2018-12-11 22:42:51 somogyireka (2) #18

Szóról szóra veled értek egyet.

előzmény: Jereváni Rádió (#5)

2014-11-28 23:22:53 St4nt0N (?) #17

Érdekes, hogy ez a történet a párbeszédekben szinte meg sem jelenik, mégis szépen összeáll, bár a hozzászólások szerint mintha nem mindenkinek tűnt volna fel.

előzmény: koponyányi monyók (#16)

2014-11-28 11:53:35 koponyányi monyók (5) #16

Nem tudom, időben érkezik-e a válaszom. Nekem egyértelmű, hogy
a tűzben elhunyt férfi Joseph legjobb barátja, akinek elszerette a feleségét. Erre több dolog is utal: a film elején az, ahogy Joseph szalad a tűz felé, hogy kimentse a barátját. A könyv, aminek el is mondja a történetét (mármint, hogy hogyan került hozzá), és a kórházból való távozása után vissza is viszi a nőnek, aki akkor már egyedül volt a gyerekkel (szintén erős utalás).

előzmény: St4nt0N (#14)

2014-04-12 01:56:21 Magnificat (5) #15

egyszerűen rabja lettem Sarah Polley-nak. a játéka, a finomsága tökéletesen szinkronban van Tim Robbins zsenialitásával. 4 és 5 között vacilálva mégis 5 felé billent a mérleg.

2014-02-08 18:58:05 St4nt0N (?) #14

Maradt bennem egy kérdés a film után, nem tudom, másnak megfordult-e a fejében.
Már nem emlékszem, hogy konkrétan is szóba kerül-e vagy csak indirekt módon sejteti a film: a férfi főszereplő korábban elszerette egy jóbarátja feleségét. A hajón a tűzben meghal egy ember, akiről megtudjuk, hogy öngyilkos lett. Ez a két dolog összekapcsolható, tehát a megcsalt férfi az áldozat? Vagy félreértettem valamit?

2014-02-08 18:33:03 Channá (4) #13

Gyönyörű történet.
Nem tudom, lehet félremagyarázom, de nekem az utolsó mondatok a narrátor kislánytól, egyértelművé tették ki is ő. De nem szeretnék SPOILEREZNI!

2012-02-09 21:33:44 Bubu (5) #12

Szerintem egy gyönyörű, de megrendítő történet két meggyötört ember találkozásáról, szerelméről. A helyszín, mint jelkép, a forgatókönyv. Semmi kivetnivalót nem találtam bennük, logikát viszont igen.
Szerintem azért mondja el ilyen "hirtelen" Hannah, mi történt vele, mert tudja, másnap elválnak egymástól, így nincs vesztenivalója.
Szerintem úgy találja meg Joseph a pszichiátert, hogy Hannah a film elején az asztalán leveleket rendezget, amiket magával visz a hátizsákjában. Szerintem, a pszichológus küldte neki vagy fordítva. Levélen ott a cím, a hátizsák pedig Josephez kerül, aki nem tudja, hogy néz ki a lány.
És egyetértek azzal, hogy nem kell feltétlenül tudni, ki a narrátor kislány, ez már a nézőkön múlik.

De megrendítő, emlékezetes film, napok óta a hatása alatt vagyok...

2011-10-30 01:47:08 Dibon (5) #11

Igen, az is jó volt, a külvilágtól elzárt rideg környezet és a haragos, de szép tenger ellentéte. Pont, mint a nő.

előzmény: dézi (#10)

2011-10-29 22:38:19 dézi (5) #10

nekem a helyszín tetszett még nagyon, zseniális választás volt, szerintem.

2011-10-29 21:33:59 Dibon (5) #9

Huh, hát valami sokkal felületesebbre számítottam, amilyen egyszerű a történet, olyan mélységekbe merül. A nő elbeszélései teljesen új dimenziót nyitnak a néző felé, pont olyat, mint amilyen Josef szemszögéből Hanna láthatatlan jelene és valósága. Ez a rendezői húzás nagyon megdobta a filmet, úgyhogy elismerésem Coixetnek. Sarah Polley pedig igencsak megfogott a hideg, de érzéki stílusával és az alakításával, akinek valamitől tényleg oroszos akcentusa van.

Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a belemerülős filmeket, szép volt.

2011-05-31 09:24:47 Trashfan (5) #8

Vannak filmek, amelyeket az ember nem tud elfelejteni, mert valami oknál kifolyólag olyan mély hatást tesznek rá. Számomra ezeknek a filmeknek a listája igen rövid lenne, de a Szavak Titkos Élete valahol ennek a képzeletbeli listának a az élén kapna helyet.
Pedig, ha megvizsgáljuk a filmet, akkor igazából elég egyszerű felépítésű műről van szó, amelyik mégis egyszerűségében tud zseniális lenni. A zsenialitást itt maga a történet viszonylagos egyszerűsége, ám az abban megbúvó drámák, és az ezeket a drámákat prezentáló színészi játékban találjuk.
A film történetéről nem írnék sokat, hiszen azt megtették már előttem sokan. Az egyszerű alapszituáció, miszerint a sors két, fájdalmakkal teli életet élt zárkózott idegent sodor egy rövid időre egymás mellé, majd mert, hiszen tétje nincsen, megnyílnak egymásnak, és a másik tragédiáját látva kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. Nagyjából ennyiben össze is lehet foglalni a filmet.
Nevezhetnénk a filmet akár romantikusnak is, bár természetesen nem az a fajta rózsaszín langyos romantika, amit mostanában a mozikban annak neveznek. Szóval aki valami olyasmire számít, csalódni fog. Mondjuk szerintem nem is igazán a romantikus a jó jelző rá, noha valóban van benne abból is, de ez a film sokkal inkább dráma. De igazából teljesen mindegy, minek nevezzük, nem az a lényeg.
Hannah szerepét Sarah Polley alakítja, aki egyesek szerint noname színésznő, de aki ismeri a filmjeit az pontosan tisztában van vele, hogy ez nem így van. Ahogy tőle már megszokhattam, alakítása ismét nagyon szép, finom és elegáns. Nem harsány, ellenben nagyszerűen hozza azokat az érzéseket és fájdalmakat, amelyeket Hannah magában hordoz. Kimunkált, szép alakítása az egyik fő erőssége a filmnek. Már a film elején érezzük, látjuk rajta, hogy van valami a múltjában, valami félelmetes, valami szörnyű, holott semmit sem tudunk róla. Aztán ahogy halad a film előre, úgy lesz egyre erősebb a színészi játéka is. A csúcspont természetesen amikor elmond mindent annak az idegennek, akinek a testét mossa. Ebben a jelenetben az alakítása nagyszerű...csak nézd meg, mikor lassan kigombolja az ingét, és rávezeti Robbins kezét a saját melleire. de mielőtt még azt hinnénk, hogy ennek köze van az erotikához, romantikához, súlyosan tévednénk. Amit ott látunk, miután már hallottuk a történetét, nem hiszem, hogy van ember, akinek akkor és ott az erotika jutna eszébe. Ahogy végighúzza az ujjait a mellein, szinte magam is érzem a hegeket az ujjamon...De végig az egész jelentben ott van az arcára írva minden. ha egy szót sem szólna is érthetnénk, hogy mi történt vele. Az egyik legerősebb alakítás, amit láttam tőle.
Robbinsról mit is lehetne írni? Tudjuk, hogy napjaink egyik legjobb színésze, és itt is úgy alakít, hogy kivetnivalót nem nagyon tudunk találni a játékában. Ahogyan elmeséli és alakítja az úszással kapcsolatos élményét, vagy a barátja tragédiáját, az nem kevésbé zseniális, mint Polley alakítása. Ketten együtt remek egészt alkotnak.
De maga a helyszín is nagyszerű, a szinte kihalt fúrótoronnyal, ahol olyan emberek kis közössége tud megélni nyugodtan, békében egymással, akik valahogy, valamiért az úgynevezett normális társadalomban nem igazán. Itt mindannyian önmaguk lehetnek, színészkedés, álarcok viselése nélkül. Nem véletlen tehát, hogy Hanna is itt tud megnyílni először életében, mert bár az ő drámája messze a legborzalmasabb, de mégis érzi, hogy itt olyanokkal van körülvéve, akik önmaguk, akik hozzá hasonlóan különcök. ebből a szempontból nagyon fontosak azok a kis apró párbeszédek, amelyeket ezekkel az alakokkal folytat Hannah. Mert nem csak Robbins karaktere nyitja meg őt, hanem a többiek személye is, noha csak az ápoltjának nyílik meg, tárja fel azt a mélységet, amely benne lapul.
Még két dologról szeretnék írni. Többen mondták, a film vége el lett rontva, mert eleve hogy rátalál, és különben is, nem jó ez így. Lehet, hogy igazuk van, hogy ez így nem reális, hogy találja meg a pszichiáter nőt. De én hajlamos vagyok ezt elfelejteni és ignorálni, mikor az egyik legszebb és ugyan akkor a létező leggiccsmentesebb szerelmi vallomást hallhatjuk amit filmben valaha láttam.
A másik dolog, a narrátor kislány. Sok elmélet van itt leírva, és nekem ez is nagyon tetszik a filmben. Mert sok minden elképzelhető, sok variáció, és nincsen egyértelmű válasz az ember szájába rágva. Mindenki azt gondol, amit akar. Nekem is megvan a magam elgondolása, de nem hiszem, hogy fontos lenne, vagy lényeges ide leírni.
Végszóként csak annyit tudok írni, hogy csodaszép és ugyan akkor borzalmas film. Igen, borzalmas, mert a nézése közben az jutott eszembe, hogy mekkora állat is az ember. De gyönyörű is, mert van benne minden szörnyűség ellenére valami felemelő, valami megfoghatatlanul szép. Valami varázslatos.

2010-01-05 16:49:16 Sántha Orsolya (5) #7

Tökéletes volt. Kivéve a befejezést. Ha nem így végződik, 5-öst érdemel. De annyira örültem, hogy így végződött, hogy 5-öst adok :)

2009-07-13 15:51:01 Ninety-Four (5) #6

Ízlés dolga. Nekem az utóbbi idők legütősebb filmélménye volt.

2009-03-11 23:59:04 Jereváni Rádió (2) #5

Amekkora kis csoda volt annak idején számomra Az élet nélkülem, annál nagyobb most a csalódás A szavak titkos életétől. Isabel Coixet előző filmjével – ahogy Daemien írta találóan – „sikerre vitt egy remek, giccsmentes történetet”, ami a rendkívül súlyos témája ellenére is meg tudott hatni. Látszólag itt is minden elem megvan, ami az előző filmben is: itt van Sarah Polley, egy újabb rendkívül súlyos téma, hétköznapi figurák, meg remek kis zenék. Sőt elemeit tekintve Coixet rátesz még egy lapáttal: a helyszín végtelenül sivár, az időjárás is szinte végig borongós-esős, és ráadásként kapunk még egy sérülten fekvő Tim Robbinst is, aki szegény úgy néz ki a filmben, mint egy rokkantnyugdíj előtt álló Henry Rollins. Adva van tehát minden egy újabb kis csodához. De nem, sajnos nem.

Látok egy Sarah Polley-t akiről a film első másfél órájában nem derül ki semmi, max. csak annyi, hogy agyilag/idegileg/tudatilag valami nagyon nincs rendben nála. Robotként robotol egy gyárban, rizset eszik csirkével és almával, valakit felhív telefonon, de nem szól a kagylóba, meg egy kislány hangja „szól hozzá”. Nagyothall, de ennek a történet szempontjából nincs nagy jelentősége – ellentétben mondjuk a Bábelnél vagy a A számat figyeldnél – legfeljebb csak annyi, hogy én azt hittem, hogy ez az oka a visszahúzódó természetének.

Sztori szerint beáll ápolni Jozefet egy rettentő csúnya helyen, egy olajfúró toronyban. Jozef szenved az égési sérülésektől, ideiglenes nem lát, legfőképpen csak az ápolójával Hannah-val tartja a kapcsolatot. Hol láttunk már hasonló szituációt? Igen a Hullámtörésben. Ahogy Tim Robbins a szex-szel kapcsolatos kérdéseivel elkezdi traktálni Hannah-t az első találkozásukkor, egyből beugrott a von Trier film. Nem is ez a baj, hanem inkább az, hogy nincsen jól megírva a forgatókönyv. Hiába az iszonyú zárkozott Hannah, a magatehetetlen Jozef, a szomorú környezet, mégsem tud meghatni, mert nincs mögötte tartalom. A párbeszédek sablonosak, – az utolsó fél órát leszámítva – a két főszereplőről alig tudunk meg valamit, a mellékszereplők sematikusak, mintha csak statiszták lennének. A történet hömpölyög, hiába a szomorú képek meg a tízpercenként felcsendülő „visszafogott/szomorkás” dalbetét, karakterek nélkül, jól megírt dialógusok nélkül ez így kevés, unalmas. Ez csak egy skicc, egy váz, egy keret.

Aztán jön a fordulópont. Van persze előzmény, Hannah egy kicsit már közelebb engedi magához Jozefet, de mégis túl éles a váltás. Sajnos a fordulópont sem az igazi. Ahogy Sarah Polley (f)elmondja a még hallgatni is szörnyű dolgokat, majd megmutatja a sebeit, az számomra a hatásvadászat csimborasszója. Így persze visszamenőleg megmagyarázza Hannah izolált személyiségét, de ez így túl szimpla megoldás, hogy egyszercsak felmondatok vele minden iszonyatot, megmutatom a sebeimet, majd bőgés. Lehet, hogy ez érzéketlenségnek tűnik a részemről, de másfél óra unalom után előhuzakodni egy ilyen „megoldással”, az már számomra csak a hatásvadászat terepén bírhat jelentőséggel. Tornatore az Ismeretlennel hogy tudta ezt hatásvadászat nélkül megcsinálni?

A vége pedig hát…egyszerre sematikus (mégiscsak összejönnek), ugyanakkor összecsapott (összeházasodnak, lett két gyerek, ez így gyorsan felmondva), meg jött az a belső hang kísérteni egy picit. Ez így nem más mint A szavak üres élete.


Lehet, hogy túl szigorú vagyok ezzel a kettessel. Ha Coixet-től első filmként néztem volna meg, talán a hármas is meglett volna. De Az élet nélkülem után ez akkora csalódás, hogy szigorú maradok.

2008-10-02 11:50:02 Paul Ricard (3) #4

Hannah during the war in Yugoslavia was held captive in a hotel, tortured and raped. There is some debate as to whether the voiceover narration is in the voice of an unborn daughter of Hanna's (possibly aborted), the personification of her survivor's shame, or if she was the mother who was forced to kill her daughter in the story she shares with Josef.

A fenti magyarázat található az IMDB-n a film
végével kapcsolatban.

Véleményem szerint:
a kislány hangja tulajdonképpen Hanna(Sarah Polley) halott gyermekéé, tehát csak a lány képzelgése az egész("Vajon mit mondhatna?"). A befejezés a házban pedig arra enged következtetni, hogy Hanna és Josef(Tim Robbins) összeházasodott végül és a lány lelkileg is lezárta magában a traumát(a halott lánya hangja többé nem szól hozzá, magár hagyja). További érdekesség lehet, hogy nem csupán Hanna beszélt más személy bőrében, hanem előfordulhat, hogy Josef is, aki szintén a barátjáról mesél a szörnyű baleset okozójaként, pedig valószínűleg vele történt meg a tragédia. Tehát tulajdonképpen egyikük se mondja el a másiknak a színtiszta igazat, mindketten gyötrődnek a múltjuk miatt, ezért számomra ez a film a múlttal való szembenézésről szól elsősorban. Na és a cím is elég beszédes, többet elárul, mint első látásra gondolhatná az ember: A szavak és ami mögöttük van... ugyebár.

2008-10-02 10:35:06 Dió (4) #3

A két vélemény között vagyok, olyan baromi érzékenyen és jó értelemben visszafogottan megy előre a film, ami ma már ritka, és ez mind nagyon jól működik is, egészen addig a pontig, amíg a készítők nem kezdenek el fene nagy késztetést érezni arra, hogy igen csak fontos szálakat hagyjanak lezárás és magyarázat nélkül, ami egy esetben baromi idegesítő lesz: nem derül ki, hogy ki volt a végig narráló kislány, vagyis egy tippem van Sarah lett volna, akinek le kellett lőnie a saját gyerekét a katonák miatt?
de ez meg ellentmond a sztori egyes részeinek, szóval ebből egy marha nagy ellentmondás lesz, ami jelentősen gátolja a film élvezetét nálam, meg amúgy is, az egész finálé Sarah Polleyval a szobában elég esetlenre sikeredett a film többi részéhez képest.

2006-03-23 13:03:05 brenda (5) #2

Sziasztok!
EGyáltalán nem értek egyet az előző kiritikával, ezért én is megosztanám a vélemnyemet.
Szerintem fantaszikus volt a film az első másodperctől az utolsóig....azóta szinte másképpen látom a világot. Lehet, hogy a logikát valahol hanyagolják, de az élet sem mindig logikus, sokkal inkább váratlan és kiszámíthatatlan.
Mindenkinek csak ajálani tudom, ha egy elgondolkodtató, igényes mozit szeretne.

2006-03-20 15:44:16 Daemiaen (3) #1

A szavak titkos élete (La Vida Secreta De Las Palabras / The Secret Life Of The Words, 2005, forgalmazza: Best Hollywood)

Isabel Coixet Pedro Almodóvar felügyelete mellett Sarah Polley főszereplésével egyszer már sikerre vitt egy remek, giccsmentes történetet, ez volt Az élet nélkülem, amit az Odeon most utánavág mindenkinek DVD-n. Sajnos másodszorra már nem tűnik olyan erősnek ez a trió, A szavak titkos életében ugyanis a történet végére ismeretlenebbek lesznek a karakterek, mint mikor elkezdődött a film. A rendezőnő ugyanis bízott saját - amúgy díjat nyert - forgatókönyvének erejében annyira, hogy úgy érezze, a kamerát már csak le kell tennie. Ennek következménye az, hogy a Tim Robbins és Miss Polley között kibontakozó románcnak se eleje, se vége nincsen, ráadásul a színésznő balkáni akcentussal nem tűnt olyan magabiztosnak, mint Az élet nélkülem haldolkó kétgyermekes családanyájaként. Ami még tetézi a bajokat, hogy a történet végére teljesen elszabadul az érzelgősség: a befejezés nélkülöz minden logikát és szépséget, csupán lóg a levegőben, ami után mi is könnyű szívvel távozhatunk a moziból.

4/10