Elképesztően megrázó film, ami legtöbbször mintha nem is film lenne: olyan intim, akár egy naplót olvasnánk, vagy egy családi videót néznék. Épp ezért nehéz is klasszikus dokumentumfilmként értékelni. Másrészt viszont épp emiatt válik kiemelkedővé: olyan mérhetetlen szeretettel, megértéssel mutatja be főszereplőjét, hogy nem tud nem arra gondolni az ember, mekkora kincs is az élet, és hogy milyen ereje van a szeretetnek, ami utolsó pillanataiban körülvette Eli Timonert. Az ellentmondásos téma (eutanázia) és az erkölcsi kérdések (rendben van-e, hogy gyakorlatilag egy idegen ember halálát nézzük végig premier plánban) terén viszont felvet kérdéseket a film, de szerintem nagyon is helyén való, ha megtekintés után elkezd ilyenekről gondolkodni az ember.
Elképesztően megrázó film, ami legtöbbször mintha nem is film lenne: olyan intim, akár egy naplót olvasnánk, vagy egy családi videót néznék. Épp ezért nehéz is klasszikus dokumentumfilmként értékelni. Másrészt viszont épp emiatt válik kiemelkedővé: olyan mérhetetlen szeretettel, megértéssel mutatja be főszereplőjét, hogy nem tud nem arra gondolni az ember, mekkora kincs is az élet, és hogy milyen ereje van a szeretetnek, ami utolsó pillanataiban körülvette Eli Timonert. Az ellentmondásos téma (eutanázia) és az erkölcsi kérdések (rendben van-e, hogy gyakorlatilag egy idegen ember halálát nézzük végig premier plánban) terén viszont felvet kérdéseket a film, de szerintem nagyon is helyén való, ha megtekintés után elkezd ilyenekről gondolkodni az ember.