Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
illetve emlegetik őt a "török Tarkovszkijként" is. a "Messze" című remekművében igen konkrét utalás is van rá (Sztalker)
előzmény: offerus (#13)
"A feleség" magyar címmel én nem találtam Csehov novellát. Találtam viszont " A hitves" címmel (1895). De csak a "Jó emberek" (1886) c. novella az, amelyik konkrétan benne van a török, Téli álom c. filmben. Egyébként persze a török film hangulata nagyonis Csehovos.
előzmény: offerus (#13)
Igen, Ceylan saját (sokszor a feleségével együtt írt) forgatókönyvekből dolgozott, nem irodalmi alapanyagból. Interjúiban azonban gyakran hivatkozik Csehovra, mint meghatározó inspirációra. A Téli álom c. filmjét szokták kötni konkrét novellájához (A feleség, 1892).
Vannak azért orosz klasszikusok, akiknek a filmes feldolgozása is kimagasló (még olvasás után is ajánlott :) ). Ha már Csehovnál vagyunk, akkor pl. a 6-os számú kórterem (Lucian Pintilie), amely hűen követi a kisregényt, de a vizualitásával, zenéjével különleges többletet is ad hozzá. Vagy a A félkegyelmű Kurosawa feldolgozásában. Mindkettőről írtam az adott helyen.
előzmény: somogyireka (#10)
(huuh..nem kicsit tartok az amerikai filmektől, de ez ugye angol is.) Lehet, teszek egy próbát. Én meg akkor még hangosabban ajánlom, amit lehet eddig nem is tettem a Jordán Tamás-féle felolvasást, fent van az egész mű a YouTube-on. Iszonyat gyönyörű mű ez.
előzmény: guybrush (#11)
Van egy jó Ivan Iljics-film, az Ivansxtc. Nem szolgai adaptáció, Tolsztoj elbeszélése mellett a rendező élettapasztalatai is erősen átszövik, a címszereplő Ivant a saját ügynökéről mintázta, aki többek közt Dicapriót és Spielberget is képviselte egy időben, majd a '90-es évek végén öngyilkos lett.
Témája miatt pusztán fillérekből készülhetett el a hollywoodi stúdiórendszeren kívül, de ettől csak még autentikusabbnak tűnik. Danny Huston óriásit megy benne.
Köszönöm a film és rendezőajánlást. De Ceylan eleve nem könyvből dolgozott,ugye? Tehát a film, mint önálló, csodálatos műfaj mibenlétét nem tagadom, sőt, bizonyos dolgokra csak a film képes. Itt nálam arról van szó, hogy valószínű, ha nem éppen az írott Iván Iljics után vagyok, ha csak úgy megnézem a belőle készült filmet, akkor nem találok benne egy hibát.
előzmény: offerus (#7)
Ha már adaptáció, méghozzá kimagasló minőségben, akkor Ranódy Lászlót nem lehet kihagyni (Árvácska, Pacsirta, Aranysárkány. Légy jó mindhalálig).
...és persze Fábri Zoltánt sem (Az ötödik pecsét, Isten hozta, őrnagy úr! , Édes Anna, A Pál utcai fiúk).
előzmény: ryood (#8)
igazán kimagasló irodalmi adaptációk középszerű regényekből, novellákból szoktak születni általában.
nagyon ritka, hogy egy jelentős irodalmi alkotásból kiamagasló film készül. persze akad ilyen is néha, például Anthony Burgess - Gépnarancs - Stanley Kubrick: Mechanikus narancs. vagy Franz Kafka: A per- Azonos címmel Orson Welles filmje.
Mióta létezik film, visszatérő téma, amit írsz a film és az irodalom viszonyáról. Az elmúlt időszakban Ceylan filmjeit néztem és ennek kapcsán került elém egy idézete, amit ide fordítok: „Az irodalom mindig előnyt élvezett a filmmel szemben. Mert ahogy tudják, ahogy mindenki tudja, az irodalom az olvasó képzelőerejét is használja. Ezt mi is megtehetjük a filmben egy bizonyos mértékig a kétértelműség használatával. Figyelembe lehet venni a közönség képzelőerejét. Enélkül, mármint a közönség aktivizálása nélkül, nem lehet elég mélyre menni a filmben, azt hiszem.” (imdb)
Ceylan kísérletezett is ezzel, de az „elrejtve megmutatás művészetének” igazi nagymestere szerintem Kiarostami volt. Ő legtöbb filmjében élt ezzel, néha már zavarba ejtő módon. Volt egy műve, a Shirin, tulajdonképpen kísérleti film, ahol a koncepcióját a végletekig vitte. Erről írtam anno a második filmes bejegyzésemet a KT-s életemben.
előzmény: somogyireka (#6)
Rizikós dolog ez a könyvből filmgyártás..de egy biztos, olvasás után szigorúan tilos lenne megnézni a leírtakból készült filmet, hisz ilyenkor a képzelet teremtette, formanélküli, de mégis erős jellemjegyekkel bíró Iván Iljicset egy aprócska alak takarja el, még akkor is apró, ha jelen esetben Básti Lajosról van szó. Hiába, nincs az a forma, mely le tudna fedni egy szellemet. Hisz a Tolsztoj-féle Iván Iljics egy eszme, egy gondolat csupán, mely ahány olvasó annyiféle formát kap, s mely mindvégig kontúrnélküli, lebegő hatalmasság marad.
Persze tudtam erről, s pórul is jártam, de a kíváncsiságom legyőzött.
A filmet valójában önálló alkotásként kellene kezelni, akár adhatnánk neki más címet is..Hisz noha idéz a könyvből, úgy csinál, mintha abból bukkanna fel, de számtalan ponton eltér tőle. És most már sajnos bennem is keveredik a kettő. Csak azt tudom, hogy a film a könyv elé áll, eltakarja annak élményét, a közelébe sem ér mélységének. A halál felé tartó szenvedés a filmben szinte kellemes tingli-tangli a könyvben leírt kínokhoz képest, és mivel nem szenvedtük végig a leírtak szerinti mélységben Iván Iljiccsel e három hónapot, nem éltük át a kicsinyke jajból irtózatos kínokká torzuló betegséget, nem hallgattuk három napig a szobájából kihallatszódó ordítást, így a film nem is hozza el azt a feloldozást, a valódi katarzist, melyet a könyv ad.
Tolsztoj, nem Csehov, elnézést... (Köszi zéel!)
előzmény: betti (#4)
Köszi, lehet, h megnézem újra :)
Annyi, h (évekkel később) olvastam a Csehov-novellát (akkor szembesültem a korábbi tévedésemmel...), nagyon jó, nem tudom, a film mennyire adja vissza.
előzmény: zéel (#3)
Remek történet!:)
...és milyen jó, hogy szóba hoztad: megnéztem ITT!
Kitűnő tévéfilm. És Básti Lajos, Ivan Iljics szerepében tényleg nagyon jó.
A mai kor embere vajon szembe mer nézni az (elrontott, hazug, önző, képmutató) életével, legalább a halála előtt, mint Ivan Iljics tette?
előzmény: betti (#2)
Annyira gyerek voltam, amikor néztem, hogy összekevertem a neveket: láttam a tv-újságban h Ivan Iljics halála, és azt hittem, hogy Vlagyimir Iljicsről, tehát Lenin-ről szól a film. Feszt vártam hogy előbb-utóbb jön a kopasz Lenin, és meghal. De csak a vége főcím jött, én meg nem értettem semmit.
FANTASZTIKUS film! Básti legjobb filmes alakítása, sok díjat is nyert.
Én erre az 1892-es novellára gondoltam: angolul, illetve oroszul. A leírás alapján úgy tűnt, hogy a történet a film egyik fő szálához, a főszereplő férfi és fiatal felesége kapcsolatához köthető. A magyar címet már én adtam, nem találván hivatkozást hozzá. Abban szerintem megegyezhetünk, hogy a teljes film nem tekinthető adaptációnak. Több helyen olvastam, hogy ’lazán kapcsolódik’ két, mások szerint három Csehov novellához. A legpontosabb meghatározás azonban az, amit Te írtál a Téli álom oldalán: „Csehov Törökországban.”
Szerintem most már vissza is adhatjuk a szót Ivan Iljicsnek :)
előzmény: zéel (#14)