Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
A montreáli Jézusban nem kis szerepre vállalkozik az alternatív színházi csapat egyik tagja, Jézust kell megformálnia és a huszadik század kulisszái között életre keltenie. Ám tudjuk, a jó játékhoz totális félreállás kell, hogy maga szerep vegye át a színész eredeti személye felett a hatalmat. A jó színész fehér lap csupán, melyre annál jobban tud írni a szerep, minél kevesebb azon a minta.
A harmincéves színészfiú amennyire ez az életben lehetséges, félre is áll, hogy a szerep, mely valóságosabb, mint ő, hisz ki más lenne Jézus, mint saját legártatlanabb, legelső arcunk jelképe, életre keljen általa.
Jézust játszani nem veszélytelen, hisz ebben a "játékban", a címszerep az eredeti személytől erőt nyerve szinte megsemmisíti azt, hogy ő léphessen színre. Mintha Jézust nem lehetne eljátszani, mert Jézus az egyetlen "valami", ami nem szerep. Itt nincs kompromisszum, vagy Jézus éli túl, támad fel..vagy nincs igazi színdarab, de aki az elsőt választja, annak azért egész egzisztenciájával fizetni kell..
A játék itt tökéletes, az egyszer volt színészfiú eltűnik, hogy helyére Jézus lépjen és újrajátssza annak sorsát a huszadik században. Innen nekem kicsit konstruált a történet, talán jobb lett volna a történelmi Jézus életétől picit elvonatkoztatni, de akkor meg persze, lehet nem ismerjük fel a történetet..nem tudom. Volt itt minden, a halott "Jézus" szíve mint donor repül egy új testbe, ésígytovább, Szóval sűrű, vegyes leves, de végül is amire vállalkozott azt végigvitte.
És maga a témafelvetés innen bizony nem hagyja nyugodni a nézőt reméljük jó sokáig..Jézust eljátszani a huszadik (azóta huszonegy) században és ezért mindent megfizetni.
nem volt még ilyen eddig, hogy megnézek egy filmet, és következő éjszaka a filmmel álmodom.
most ez történt. vagyis nem is a filmmel, hanem a főszereplővel..
hm..
ez érdekes volt...
A második legjobb Jézusos film, .... a Brian után.