Le petit Nicolas: Qu'est-ce qu'on attend pour être heureux? (2022) ☆ 👁

A kis Nicolas: Eljött a boldogság ideje!
Little Nicolas

(Amandine Fredon - Benjamin Massoubre)

francia-luxemburgi animáció

3,4
★★★☆☆
14 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-05-22 17:49:34 elmouse (5) #5

A filmben valami levest mutatnak a név magyarázatakor, de nem jöttem rá, hogy pontosan melyik részéről van elnevezve.

előzmény: Edwest12 (#4)

2023-05-22 14:32:34 Edwest12 (5) #4

+1 szavazat a Paszulyra! :) Úgy sokkal jobb volt.

előzmény: elmouse (#3)

2023-05-22 10:39:59 elmouse (5) #3

8 vagy 9 éves lehettem (1986 vagy 1987), amikor anyukámtól megkaptam a magyarul megjelent két könyvet (A kis Nicolas ill. A kis Nicolas nyaral; régi fordítás; nem Tüktoj, hanem Paszuly!). Nekem ez a film tényleg gyerekkori emlékeket ébreszt, és persze látom a hibáit, mehetne sokkal mélyebre, lehetne alaposabb, de annyi kedvesség és szeretet van benne, hogy nem tudok 5 csillagnál kevesebbet adni.
Nem gyerekfilm!

2022-12-30 23:27:15 hferi (3) #2

Fogalmam sem volt arról, hogy kicsoda, micsoda is kis Nicolas. A 6-os karika alapján egy meseszerű történetre számítottam. Több is lett, kevesebb is. Számomra ez egy dokumentumfilm a két alkotóról, ami szellemesen (bár dokumentumfilmekben teljesen megszokott módon) felidézi a két főszereplő fő műveit is. Zene: kiváló. Üdítő megoldás az 50-es, 60-as évek animációs stílusában elkészíteni az egész filmet, ez óriási erény és tisztelgés a régi idők rajzolói, animációs alkotói előtt. Azonban ha már dokumentumfilm (mert számomra az animáció "csak" technikai eszköz, s persze nagyon hangsúlyos eszköz), akkor örültem volna, ha többet tudok meg az alkotókról.

2022-12-29 20:06:19 Edwest12 (5) #1

Erős túlzás lenne úgy fogalmazni, hogy a kis Nicolas kalandjain nőttem fel. Gyerekkoromban megvolt két könyv, amiket szerettem, de úgy hiszem, ezeket az írásokat sokkal jobban értik a felnőttek. Én is felnőttként szerettem igazán bele a Sempé és Goscinny által életrehívott kiskrapek kalandjaiba. :) Mégis olyan volt ma leülni a moziban a film elé, mintha egy régi-régi baráttal találkoztam volna újra. Rajtunk kívül csupáncsak egyetlen másik család volt a mai vetítésen, azzal a különbséggel, hogy nekik kislányuk volt, míg nekünk kisfiunk. :)
Ez a film nem a gyerekeknek szól, hanem nekünk, felnőtteknek, akik szeretjük a kis Nicolas történeteket. Mi viszont nagyon jól szórakoztunk, még úgy is, hogy betéve tudtuk, melyik jelenetsorban mi lesz a csattanó. A szerzőpáros élete pedig egyáltalán nem volt zavaró, nem lógott ki a képsorokból - és nem csak azért, mert Sempé stílusában rajzolták meg. Annyira voltak ezek a részek hangsúlyosak, amennyire kellett; nem volt túltolva, nem akartak az alkotók mindent is elmondani róluk. Ebből a kevésből is nagyon sokat tudtunk meg, s bár egy vidám kis rajzfilmet vártunk, nem volt bántó, hogy megdörzsölgetve a viszkető szemünk sarkát, talán néha találtunk ott egy-egy könnycseppet is. Szívmelengető kis film, amire nem lennék hajlandó öt csillagnál kevesebbet adni.