Larry (2022)

Mindenkinek ajánlom Vilmányi Benett standup előadását a Jurányiban.
Benett fantasztikusan rappel is benne. Letaglózó őserő ez a csávó!

Nagyon nagy dolog, hogy ez a film elkészült. Én is dadogok, alá tudom írni, hogy kiválóan bemutatja az élethelyzeteket, amibe lehet kerülni ilyen állapotban. Közben pedig figyelmet irányít a mai vidéki élet kő kemény kihívásaira. Dolgoztam Borsodban szocmunkásként. Városi ember nem tudja elképzelni azokat a körülményeket, azokat a napi problémákat, ami ott az élet természetes része. Párbeszéd nélkül egyre jobban nyílik a társadalmi olló, aminek egyik nemzetben se lett eddig jó vége.

A Larry kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/06/larry-kritika/

Tegnap megint megnéztem az Uránia mozi Fábri termében, angol felirattal ment, így még érdekfeszítőbb volt.

Sokat elmond ennek az alkotásnak az erejéről az, hogy 3 hónapja, pontosan december elseje óta vetítik a mozik, de még mindig közel teltház volt a teremben, ahol néztem. És ez egyáltalán nem meglepő. Az egyik legjobb magyar film, amit az utóbbi években láttam.
Fantasztikus döntés volt Bernáth Szilárd rendező részéről, hogy mindössze csak a 3 főszereplő volt hivatásos színész. Persze ez elsülhetett volna a visszájára is, de itt nem ez történt. Annyira közelinek éreztem minden egyes jelenetet, hogy teljesen belefeledkeztem abba, hogy egy filmet nézek. Együtt sérültem és gyógyultam Benettel, akinek a játéka lélegzetelállító volt az egész játékidő alatt. Nem is játék volt ez, hanem valami zsigeri expresszió.
A művészet az egyik legjobb gyógymód minden fájdalomra.

Clockworklemon: „Borsod, mélyszegénység, ki kell törni. Ezerszer hallott sztori.” Először is, engedd meg, hogy leírjam, nagyon sajnálom, hogy hasonló élethelyzetet kellett neked is átélned! Én valahogy így értelmeztem a történetet: Larry a művészeten, a zenén át próbálta feldolgozni a megrázkódtatásait. Az agresszív apjával szemben egész életében meghunyászkodott, a kimondatlan szavak, az éveken át tartó elfojtás súlyos traumát okozott neki. A zenén keresztül viszont megtörtént a csoda, és képes volt felszabadítania magát. Képes volt artikulálni a fájdalmait, majd kinyilatkoztatni és felvállalni magát mindenki előtt. Hihetetlen erőt tanúsított számomra. A versenyt nem nyerte meg, materiális síkon végül nem tört ki a nyomorból. Larry a saját gátjaiból és lelki korlátaiból tört ki, ami minden egzisztenciális kérdésnél fontosabb.

Ha valakinek van joga ezt leírni, akkor az te vagy.

Sosem kommentelek. Most úgy érzem, muszáj. Nem kicsit szubjektív vélemény következik.

Ez a film úgy érzem, semmi újat nem mondott. Borsod, mélyszegénység, ki kell törni. Ezerszer hallott sztori. Pláne annak, aki ebben nőtt fel. Ugyan nem Borsodban, de éhezés, menekülés a rossz társaságba, megéltem. Kitörtem. Most a filmiparban dolgozom. Talán pont ezért értenem kéne, mi ebben a nagy truváj, de az a helyzet, hogy jópár régi ismerősöm csak úgy odavetett sztorija érdekesebb, tanulságosabb ennél.
Tudjuk hogy a mélyszegénység sz@r. Mindenki tudja, csak más megélni, és más a művészmoziban szörnyülkodni hogy jaj vannak szegények.
Nem érdekelt a srác karaktere. Nem érdekelt a sztori. Pont azt nem érdekli, akinek a fajtájáról szól. Fura nem? Én vagyok a hibás? Komolyan kérdezem. Elsiklottam valami fölött?

Benett játéka magával ragadó, miatta jár a hármas, anélkül...

Tudom, nem leszek népszerű.

Minden düh, bánat, szeretetlenség, meg nem értettség, elfogadás-és el nem fogadás, előítéletek és előítéletek nélküliség, így együtt alkotnak egy nagy egészet, másodszori nézésre ez jött le.

Tavaly a Külön falka lett az egyik kedvenc filmem, idén meg a Larry. Ha nem is ér fel teljesen előbbihez Bernáth Szilárd első nagy rendezése, nehéz lenne nem azt állítani, hogy ennél ütősebb bemutatkozást nagyon kevesen tudhatnak magukénak… Várjuk a következőt! 9/10

9/10 Remek volt, egyenesvonalú, hibátlan, sodró. Olyan sokféleképpen el lehetett volna rontani, de ez most sikerült.

neked is, és mindenki másnak ajánlom a figyelmébe a film.hu podcastjét Bernáth Szilárddal és Benettel. azért ez nem annyira az a "Újlipótvárosból elképzelt" Borsodi élet...
a cikkeknél be van linkelve.

Végre egy olyan jelenség, mely kapcsán egyetért ez az ország, ahol kánonban zengi filmkritikus, közönség, hogy milyen zseniális. Ennek utána az ember persze, hogy elvárásokkal ül be rá, aztán a legeslegelső filmkockánál mégis van egy furcsa érzése, amit aztán hamar elmos, felülír a továbbiakban rázúduló sokféle érzés, hatás.

Hadd szögezzem le, nagyszerű film, parádés szereposztás, nem győzöm lenyűgöződni azon az erőfeszítésen, csapatmunkán, amit különösen irigyelek, hogy egy ilyen mű megszülethet. És, ha le kéne írni, mit jelent magyarnak lenni a felszínen, a jelenségek között, hát ez a mozi nagyszerűen illusztrálná azt a végével. Ezért is örülök, hogy ide születtem, semmi remény, semmi ígéret, az élet nem ott ér véget, ahol a mesék. Magyarország "valóságos" hely.

De hadd álljak meg mégis annál az első filmkockánál, ahol Benett hátát látom a birkával a nyakán, és hadd emlékezzek a színész egyik, számomra fontos mondatára, a magyar hangos interjúból, ahol elmeséli, ha négy szenvedélye közül valamelyiket le kéne adni, a színészet lenne az. Nem akar többet szerepelni. Illetve hadd hangosítsam vallomását, mely szerint egyik nagy vágya, hogy lecserélje a közönséget egy olyanra, aki ha nem él át katarzist, meg tudja fogalmazni, miért és ellenkezőleg is.

Szóval az van Benett, hogy gyönyörű mondatok ezek, és pontosan látszik számomra a filmen, mikor játszottál és nem érezted jól magad, és mikor lángoltál a vásznon, mert valódi szenvedélyed fűtött, melyek közül az egyik épp a rap. Pontosan látszik, a hátad, a mozdulatod sugallja, hiába jó rendezői instrukció, született képességek arra, hogy bele tudj bújni egy szerepbe, hogy szerepelsz, és hiába lettél útközben színész, nem szeretsz szerepelni. Illetve az látszik, hogy te is, milyen teherként, valamily felesleges koloncként cipeled a tehetséget, mely nem ad annál többet, minthogy jó színész légy. A világ meg hajbókol a tehetség előtt, miközben pontosan tudjuk, milyen túlzás, kinövés, burjánzás az csupán. Mert azon kívül, hogy tapsot ad a világban, önmagunkhoz nem visz közelebb.

Szerepelsz a barnára festett hajaddal, a fővárosi jellegeddel juhászt játszó jelmezeddel, és hiába így-úgy-amúgy tehetség, átjön, hogy nem ezt keresed. Viszont, amikor az A38-on előadod a dalod, melyet a forgatás idején is csak kétszer énekeltél(rapeltél) el, na, ott végre kitörsz mindenféle rád nőtt, örökölt mezből és végre te ordítasz. Ott szó sincs tehetségről, ott már csak a szív, a tiszta szív üvölt, imádkozik.

De értem én, a tehetség, a képességek, mint járművek elhoztak eddig a pontig, hogy itt letegyenek, és innen nyilvánvaló, hogy nem akarsz visszaszállni oda. Ebben van a te nagyságod. Amúgy rohadtul féltelek, mint ahogy magamat is ettől a világtól, a színészettől, a szerepektől. Mert aki ugye megismerte azt, mit jelent végre igazán önmagából szólni, az onnantól nem akar egyetlen szerepbe sem visszabújni..

Aztán még valami, de ennyi dicsőítő írás mellett csak elfér az én halk hangocskám. Nekem maga a történet nem lett kedvencem, ez nem von le abból a tényből, hogy, mint alkotás zseniálisra sikerült. Csak hát engem megint csak nem az szólít meg, amit az alkotók összevissza egyberaktak, szóval, hogy Pestről írták meg Borsodot, és tudom, a helyiek is tátották a szájukat, milyen hiteles. De mivel ez nem a saját leglényegi valóságuk, mert nem ott szocializálódtak, így a film nekem javarészt illusztráció maradt. És én az eredeti festményt szeretem, de erre már rájöttem, hogy ez az én bajom, és a film alatt is végig arra gondoltam, kivel is tudom ezt megbeszélni. Talán Larryvel.

Kezdetben kissé nyomasztott, meg kissé untatott is, lehet, hogy dolgozott valami sztereotípiám, hogy az ilyen típusú filmek hová szeretnek kilyukadni, hát istenem, nyomor, elmaradott észak-kelet Magyarország, leszakadt régiók, meg ilyenek. Kilátástalanság. Fogyatékosság is, halmozottan hátrányos helyzet (HHH)… lehet, hogy másodpercekre bele is szunyáltam. De csak az elején. Vilmányi Benett viszont… hűű, azta, háát, nincsenek jó szavak. Egy zseni, egy korai színészóriás! De rosszat, téveset még nem is láttam tőle! És jöjjön ide az is, hogy mindenki!! Apró morzsácska, hogy a Larry partnerét, menedzserét alakító srác talán két mondatban is kibújt a szerepéből, de mindenki más autentikus volt, igazi, árokszéli, sorstalan, vesztes. Tökéletesen megfogva, tálalva a miliő! Nincsenek kigyúrt részletes, színpadi elemek, sár van, kertkapu van, faluszéle van, közömbös, hogy milyen falu, hát ilyen pont, a sok közül az egyik. Mindenki él, ahogy tud. Ipari romok, elpusztult gazdasági emlékek, helyettük meg a sár, meg a nyáj, mint a Bibliában. Erőszak, drog, alkohol, nyers konfliktusok lakják a vidéket. Az ilyen helyeken, szinte mindig kaszál, mint egy negatív halál, valami karizmatikus szélhámos, kenetteljes bohóc, talán arra jó, hogy színe előtt szelídülnek, legalább jó képet vágnak, vagyis megpróbálnak mássá válni a helyiek, ki vannak neki szolgáltatva a közegben, de ez évszázadok óta így működik, amerikai vallások nélkül is. Aztán kilépnek, levetik az ünneplő ruhát, és megy minden tovább, mint azelőtt, halleluja. Néha akad a gazban valami rejtett gyöngyszem, véletlenül idehozta a gólya, akinek aztán meg kell küzdeni mindezzel, sőt, még azzal is, hogy beszédhibás. Ezt jól-rosszul kezeli, vele él. Meg az apjával. Ahogy a király beszédében VI. György, a juhász segéderő is csodálatos módon nem dadog, ha énekel. Vagy rappel. És ez hol sikerül, hol nem. megküzd érte keményen, mint Eminem a 8 mérföldben. Valahogy ez a gerinc, aztán, hogy ez a mennyországba vezet vagy a pokolba, vagy sehová sem, na az a spoiler. Szandtner Anna eszement jó, telitalálat! Meg a csávók, csajék is mind!

Tegnap tudtam meg, hogy este, a Larry című film premierjén közönségtalálkozó lesz a vetítés után a pécsi Apolló Moziban. Jött a film után a rendező, Bernáth Szilárd, Vilmányi Benett főszereplő és Muhi András, producer. Mondanom sem kell, nagyon megörültem a hírnek.
Most szívem szerint egy hosszas elemzésbe mennék bele, mert annyi mindent érint Bernáth Szilárd alkotása. És csak írnék, írnék és írnék, amíg össze nem rogyok, annyi minden előjött bennem a film nézése közben. Mégis, úgy érzem, mértéktartónak kell lennem, és visszafogottan kell gondolataimat írásba foglalni. Egyszerűen, lényegre törően, mint egy haiku esetében. Vajon sikerül?
Iszonyúan felkavart a film. Szívem szerint legépelném a tegnapi közönségtalálkozót szóról szóra...mert ott minden fontosat elmondtak, vagy mégsem?
Mi is ez a mozi? Egy többszörösen traumatizált dadogó fiatal srác felnövéstörténete, és hiphop és rap és szerelem és konstans feszültség, és magyar szoció helyzetjelentés Borsodból, és üvöltés, és hit és Jézus, és hitgyüli, és rendőrök, és magyar rögvalóság, reménytelenség, és cigányok, és szeretetét kifejezni képtelen rendőr apa-agresszor, birkák, bégetés, és szív, és még hosszan sorolhatnám... Itt az életünkben a földön, nem, itt kibaszottul nincs remény megváltásra, vagy mégis? De hogyan? Hát nyomni kell, oda kell baszni, magadat adni, leszarni mindent, oda kell baszni, úgy ahogy jön. Üvölteni, ahogy Larry nyomja a katartikus jelenetben az A38-on, a tehetségkutató tízes döntőjében. Attól leszakad a mennyezet, azt garantálom.
És ha még ez sem lenne elég? Na, ott a döntőben szövegel a háromtagú zsűri is. Többek között Borbély Alexandra és Puzsér Robi. Utóbbi nagy kedvencem, és ugyan sokszor ordítok, mekkora baromságot, mond, itt pontosan úgy reagál, mint ahogy amúgy is tenné. Eszembe is jutott a Ki Mit Tube és Mr. Klausz...
Baszki, nézzétek ezt a filmet! A filmkészítők miatt, magatok miatt, Magyarország miatt! Vilmányi Benett idehozott valamit valahonnan, fogalmam sincs honnan, talán ő se tudja....De letaglózott. Titeket is le fog, biztos vagyok benne. Menjetek moziba!
Közvetlenül filmnézés után nekem mindig nehéz egyből reagálni a látottakra. A közönségtalálkozós beszélgetést figyelmesen, izgalommal hallgattam végig. Jobbnál jobb gondolatok és értelmezések. Igazi pozitív közösségi élmény. Nem is kevés résztvevővel. és nagyon akartam én is mondani valamit, aztán a végén Bernáth Szilárd rendező mondta zárásképp, hogy, akiben még maradt valami, a "hivatalos" diskurzus után is örülnek egy-egy jó szónak. Rohantam a mosdóba, folyó ügyem elintézésére, aztán vissza a terembe. Még ott voltak. odamentem Szilárdhoz. Picikét remegett a hangom, majdnem dadogtam....És mondtam, hogy...Na jó, szóval a film végén van egy jelenet, spoiler következik: Csala Do (Larry filmbéli mentora) és Larry a keleti előtt kéregetnek hazaútra valóra. Elkergeti őket mindenki. ismerős feeling, ugye? És akkor jön a végső csoda. Csala Do rappelni kezd, vagyis hogy improvizált rap-szám lesz a kéregetésből. Engem meg elöntött a derű, és feloldódott bennem a földi élet reménytelensége, kilátástalansága. És a vonat elment, a filmnek meg vége lett. És mondtam Szilárdnak, hogy ez nagyon kellett a végére, és hogy csináljanak még filmeket! Gratuláltam neki, és kezet ráztunk, Muhi András meg a háttérben mondta a "javaslatomra" reagálván, hogy "azon leszünk."
Benett, te melyik bolygóról jöttél? Egyszer mutasd meg nekem is! Ti meg uzsgyi a moziba!
(Bocs, nem lett rövid, kurvára nem, de még egy csomó mindent kihagytam ám!)

Szívszorító,dadogással, énekkel, ritmusokkal, barátsággal, szülői szigorral teli életút.