Larry (2022) ☆ 👁

(Bernáth Szilárd)

magyar dráma

4,2
★★★★☆
237 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-04-13 18:28:30 VVega (4) #29

Mint a kád széle, olyan kemény. Puzsér az egyik legszimpatikusabb karakter az egészben, ami lássuk be, önmagában filmművészet.

2023-10-26 04:27:17 -senki- (3) #28

korrekten meg van csinálva, pár erőltett csavartól eltekintve.elején a betőrök után kellett mennie nyilván. Mostoha anya szál stb. De ezen kívül hogy cselekményt láttuk, nem tett hozzá nagyon. A 444-es eredeti azért ebből a szempontból megkapóbb mert hitelesebb. https://444.hu/2022/11/29/jatekfilm-keszult-serrano-az-utokepes-rapper-tortenetebol

2023-10-11 19:01:09 Dió (5) #27

Ez meg a Hat hét mellett a másik újhullámos magyar film, amire nehéz szavakat találni. A főszereplő srác játéka itt is olyan erős (és ez megy az egész forgatókönyvre és rendezésre is), hogy ha ez a film az USÁban készült volna, szerintem már jobbról-balról vágnák hozzá az Oscarokat. A végső rap jelenet pedig ott van az általam eddig látott magyar filmek legerősebb, legklimaxosabb szcénái között. Habként a tortán a finálé még azt is elérte, hogy ezentúl a Keletiben kolduló cigányokra és Larryhez hasonlóakra ne fogjak tudni ugyanúgy nézni.

2023-08-31 13:16:26 Rorschach (4) #26

Nagyon szemforgatósan indult nálam, és hetek óta szedegetem össze a gondolataimat arról, miért húztam a számat az elején. Kicsit cinikusan úgy tudnám leírni, olyan volt a kezdés, mintha a körúton belüli villásregizők "ezernégyet egy zabtejes, ethically sourced kapucsínóért, mellé kétezerhetet egy vegán, szuperfúdos-humuszos bégelért"-típusú, vidéki élet gondjain előszeretettel elborzadó, egyre szűkebb felső középosztályának célozták volna a Larry-t. Kicsit Saul fiásan indult képileg, plusz az első egynéhány jelenet után konkrétan elkámpicsorodtam, mert nem akartam elhinni, hogy annyi lesz az egész, hogy valami royalty-free alapra egy falusi csákó iszonyat ordenáré nyelvezettel elhadarja minden baját, mert lenn az utszán nincsen kegyelem. Ja, meg még dadog is. Azt egyébként tudtad, hogy vidéken szegények az emberek?

Sablonos és harmatgyenge felütésnek tűnt, és épp csak ki nem nyomtam a filmet huszonakárhány perc után. Jól tettem azonban, hogy végül hagytam pörögni, ugyanis amit erre a különlegesnek egyáltalán nem mondható alapra felépít a Larry, az minden túlzás nélkül kihagyhatatlan.

A film jó darabig a hogyan diadala, mert hiába nem árul zsákbamacskát a plotját illetően, a nagy büdös borsodi rappelés metszően éles lélektannal van megtámogatva. No meg persze olyan, de olyan főszereplői alakítással bazki, hogy az előtt valóban le kell borulni. Vilmányi Benett káprázatos, és tényleg pusztán annyi választja el a mestersége örök panteonjától, hogy mindezt magyar nyelven tette az asztalra, egy közép-európai kicsi ország kicsi filmjében.

A kötelező körök után, ahogy a srác világát és múltját érdemben megismerjük, minden korábbi elégedetlenkedésem elszállt; a tragikus első benyomásból betonkeményen visszajött a film. Apró döccenőktől eltekintve
(a mostohaanyás szál szörnyen kiszámítható, Thuróczy Szabolcs pedig minden igyekezete és egyébként tisztességes játéka ellenére számomra túl középosztálybeli vidéki alkesz rendőrnek, de ez inkább az én gondom, mint a filmé)
stabil vonalvezetéssel, autentikus miliővel talál magára a Larry (nem hiába szerepeltet pl. egy olyan iszonyat ismeretlen figurát mintegy mellékesen, mint Funktasztikus), a vége pedig gyönyörű.

Onnan tudom, hogy komoly magasságokig szárnyal egy film, hogy a finálét hiába tereli be az író egy Nagy Esemény kétesélyes egyenletébe amolyan jó sportfilmes módon, mégis döbbenet izgalmas a tetőpont, valamint az alkotók igenis képesek meglepni, kitágítani a bináris egyenletük értelmezését. Tudta ezt pl. a Whiplash, és tudja ezt a Larry is.

Imádtam mindent az A38 hajó felbukkanásától. Nekem külön tetszett az, hogy senki le se szarja Larry sebhelyes-zúzódásos ábrázatát, csak annyi a lényeg, hogy a kurva szponzor logóját láthatóan mutassa. Egy lelketlen marketinggép darálójába került - ennyi a nagy kitörési lehetőség. Őszinte, független gondolatokra addig volt szüksége, amíg kamera elé nem kerül, onnantól az egész csak egy talmi eladhatósági verseny.

Amint ezt felismerte, és erkölcsi győzelmet aratott a saját démonai felett, azaz lelki nyomorán (avagy metaforikusan a dadogásán) túllépve minden dühét-mocskát beleénekelte a közömbös tömegbe, a film során először őszintén mosolyog olyasvalakivel az oldalán, akit talán barátnak nevezhet. Befutott, felfedezték, meggazdagodott, bebiztosította a jövőjét? Visszaigazolták a fogyasztók milliói, hogy ő igenis értékes ember, és a szenvedése nem volt hiábavaló?

A nagy szart.

Most már azonban nincs is ilyesmire szüksége; igazából soha nem is volt. Magának már bebizonyította, amit kellett, és ezen kívül más nem számít. Elérte az önazonosságot, és elzavarta a vállán ülő személyes kisördögét melegebb éghajlatra.

Akármennyit is picsogok a filmről, ami jó benne, az annyira szenzációs, hogy nem pusztán megértem az ötösöket, hanem kis híján rányomok a zseniálisra magam is.

2023-06-29 09:01:01 radnar (5) #25

Amit ennyi idôbe bele lehetett sûríteni ebbôl a világból, az tökéletes, hasonlóan a színészi alakításokhoz. Ütôs volt!

2023-06-13 10:52:05 kaamir (4) #24

Négyes, de azért nem túl acélos négyes. Amiben jó, sőt egészen kiemelkedő, az a miliőábrázolás és a színészi játék. A Larry-ben egyetlen hamis kép, rezdülés, mondat vagy mondjuk beltér, díszlet nincs, és ez egészen párját ritkítja a hazai filmekben. A színészekről pedig csakis szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Ha Vilmányi Benett ezt az alakítást angolul teszi le az asztalra, alighanem már az Oscar-köszöntőjét írhatná. Döbbenetesen jó, méregerős színészi munka. A többiek is egytől egyik remekek, még az amúgy nagyon elhasznált Thuróczy Szabolcsra sem lehet panasz.

Maga a történet sajnos már nem áll ilyen erős lábakon. Nagyon ismerős elemekből, toposzokból áll össze, és emiatt a legtöbb fordulópont messziről bűzlik, ami nem tesz jót az izgalmaknak. A vége pedig egyszerre túl sok és túl kevés.

Sok, mert túlságosan meseszerű. Teljesen hihetetlen számomra, hogy egy mainstream tehetségkutatón Larryt ilyen állapotban és ilyen készségekkel színpadra engedjék, meg vígan fotózgassák.

Emellett kevés is a finálé, mert bár Bernáth Szilárd ügyesen levezényli a menetrendszerűen érkező katartikus előadást, utána azért eléggé cserbenhagyja a nézőt. Kellett volna még kb. 10-15 perc jobban elvarrni a szálakat, frappánsabb lezárást adni egy ilyen fejlődéstörténetnek.

2023-06-02 18:26:13 pelu (4) #23

Azért szerintem maga a film messze nem olyan zseniális, mint Benett játéka, legalábbis számomra. Sok magyar filmes hibától nem tud elszakadni, és ismerős panelekből építkezik. Csak Vilmányi játéka, ami átlag fölé emeli.

2023-05-14 22:28:36 Tibcsaninja (5) #22

Nem azért kell gyűlölni, mert divat, hanem mert ezeket a körülményeket tartja fenn vidéken, Borsodban legalábbis. És bár én sem kedvelem, de a többi része pedig úgy igaz Puzsérról, ahogy leírták mások is. Egy ilyen filmnél szerintem nem ez az érdemi fókusz, ez bármilyen kurzus alatt ugyanilyet szólt volna.

előzmény: Kubrick23 (#17)

2023-05-09 10:35:34 reizingertamas (5) #21

Nagyszerű filmélmény. Azt hiszem abban mind egyet érthetünk, hogy Benett alakítása eszméletlen. Korábban a Terápia sorozatban tűnt fel nekem először, ahol azonnal ő lett a legérdekesebb karakter számomra. Napról napra vártam, hogyan alakul a sorsa.

Visszatérve a Larry-ben hozott karaktert azt hiszem sokan ismerik. Alkoholista, bántalmazó édesapa, ki nem mondott harag és düh, ami szét feszít belül. Ahol a családod kényszerít az általuk vélt jóba, miközben te nem azt az utat akarod járni. Larry karakterfejlődése szépen megmutatkozik, ahogy az kezdeti elfojtásokból szépen lassan a harag és az érzelmek teljes megélése lesz a zene segítségével együtt.

A végére szépen kiadja magából a haragot, dühöt, egyszerre esik le az én lelkemről is a teher. Az A38-as hajós rész pedig kifejezetten csodás társadalomkritika arról, hogy ezek a nagy "tehetségkutatók" mennyire használják ki az adott előadót. Mennyire semmibe veszik, amíg pénzt, nézettséget tudnak kisajtolni belőle, majd a végén kiköpik, mint az ízetlen rágót.. Mikor az öltöztető csajszi jelzi, hogy a pulcsit vissza kell majd adni, az nem a tiéd. Jól jelzi mennyire nem egy szinten kezelik ezeket a srácokat magukkal, de legalább hozza a nézettséget. Ez a fajta hazugság amit a média és ezek a tehetségkutatók felállítanak talán a legborzalmasabb, hogy kiutat, kilátást kínálnak a nyomorból, de egészen addig, amíg a szerződésed, a napi tv szereplésed és a heti cikkek megjelennek. Azonban idővel lejár a szerződés, jön a helyedre egy még "nyomorultabb" sors, te pedig senkit sem fogsz érdekelni.

Számomra Larry lelki fejlődése és a fájdalom elengedése, megélése és kidühöngése volt a legmérvadóbb. Benett teljesítménye egyszerűen elképesztő ebben a filmben. Ennyire jó karaktert, akinél egy percig nem merült fel bennem, hogy színész lenne, rég láttam. Mellette ez a médiakritika volt a fontos. Talán kritika nem is volt benne ilyen erősen, de egy-egy mondatból, pillanatból szerintem jól lehetett érzékelni, miről is van itt szó.

Nekem csodás élmény volt. Külön falka után a második olyan film, ami ennyire tetszett az elmúlt évekből.

2023-05-04 14:32:02 Emberke (5) #20

Vannak azok az alkotások, amelyekről már az első percekben sejteni lehet, hogy valami különleges élményt fognak nyújtani. A film képvilág, a jeleneteinek atmoszférája, a vágások ritmikája, a színészek karakterformálása, s minden egyéb dolog azt sejteti, hogy nagyszerű, fontos művet láthatunk.

Így voltam, vagyok a Larry c. filmmel. Tegnap este néztem meg.

Elemi erővel nehezedett rám a film minden kockája, pillanatról, pillanatra préselt össze, azonban a végén valahogy én katarzist éreztem. Erről azonban később.

Már az elején, az első pár perceket követően valahogy sejtettem, hogy igazán különleges utazásra visz majd a film. (Jó szokásomat megtartva, erről a filmről sem olvastam előzetesen semmit. Természetesen a „periférikus látásomban” olykor-olykor beúszott egy-egy pozitív visszajelzés de a mű egészéről nem olvastam kritikát, elemzést.)

Borsod (sajnos játszódhatna máshol is ez a történet, de Borsod, az északi régió valahogyan még is emblematikus toposza, vagy valamilyen fajta kvintesszenciája, mágikus hívó szava lett szegénység, a nyomor és a betokosodott sorosok körülírásának, érzékeltetésének.) Szóval a periféria, a vég, a zsákutca. Innen kell/kellene kiküzdenie magát a nyomorban vagy annak szélén tengődő tömegeknek. Ha fiatal vagy azért nagyon nehéz, ha meg korosabb, akkor meg éppen azért. Természetesen a film nem Borsodról szól. Úgy vélem, hogy nem is, vagy nem egészen a szegénységről, és kitörési lehetőségek hiányáról. Sokkal inkább és mindenekelőtt egy traumatizált sorsról, a szív és a lélek legmélyéig hatoló, azokba belemaró sorsról, felnövéstörténetről.

A szegénység, reménytelenség és kiúttalanság ugyan az alkotás fontos és nem elhanyagolható keretét adja, azonban a főmotívum még is csak a traumák sorát elszenvedő, azt magában cipelő főhős élete, magára találása és eszmélése, felnövése.

Mit is kezdhet egy ilyen közegben, egy bántalmazott, agyontraumatizált, minimális szociális kötődéssel rendelkező, így támogató közeg nélkül maradó fiatal? Egy olyan fiatal, aki az elszenvedett, fájdalmas traumái miatt súlyosan dadog. Nincs sok választás. Marad az alkohol, vagy más bódítószer, ami hamis módon ugyan, de rózsaszínnek hazudja a világot, vagy marad a befelé figyelés.

A film főhőse a befelé figyelésnek, az önmegismerésnek, a traumafeldolgozásnak azt a módját választotta, amelynek során az ember kibeszéli, kiénekli, ez esetben kirappeli és kiordítja, kiüvölti magából a mélyen ülő, tonnányi fájdalmait.

A rappeléssel való magányos, mások előtt titkolt próbálkozásait egy szerencsétlen eset után néhány srác megismeri. Így talál barátokra, olyan társakra, akik a szegénységük és/vagy éppen az etnikai hovatartozásuk miatt vannak és léteznek a társadalom peremén. Olyan emberekre, akikkel sorsközösséget érezhet, akik elfogadják, akik bíznak benne. Tőlük kap először pozitív visszajelzést, bátorítást, támogatást. Sok olyan lelkiüzemanyagot, amely sokak számár adott, azonba a film főhőse mind ettől eddigi élete során súlyosan meg volt fosztva.

Továbbá olyan embertől kap odafigyelést, törődést, érzékenységet, akitől nem remélt semmit.
Nagyon szikár alkotás. Nem csak a mű dramaturgiája teszi nagyon szikárrá és feszültségtelivé az alkotást. A film képivilága, a sok közeli, arcon, tarkón eljátszó kézikamerás felvételek, a gyors és zaklatottütemű vágások jelentős mértékben járulnak ehhez hozzá. A környezet szociografikus, még is érzékeny, nem nyomorpornóba hajló ábrázolása az én lelkemhez nagyon közel áll. Mint ahogyan az is, hogy a film szintén számkivetett, roma mellékszereplőit sem sztereotíp szociozombikként ábrázolja a film.

A film három főszereplője briliáns. A főhőst alakító Vilmányi Benett lenyűgöz a játékával. Teljes átlényegülés jellemzi a karakterformálást. Ebben az alakításban semmilyen túlzás, póz, ripacsság és túltolás nincs. Szikár, mint maga a film, s megrendítő, mint maga a történt. Az apát alakító Thuróczy Szabolcs is bámulatosan hozza az autoriter, passzív-agresszív és agresszív apát. Szandtner Anna pedig finom érzékenységgel alakítja a kiszolgáltatott, jobb sorsa (természetesen mindenki érdemes a jobb sorsa) érdemes nőt.

Mint, ahogyan fentebb írtam is, én a végén katarzist éltem meg. Ugyan a főhős, a mellékszereplők szociális-egzisztenciális helyzete ugyan egy jottányit sem javult, de a főszereplő a tonnányi lelki terheiből valamit le tudott tenni. Én ezt rettentő fontosnak, meghatározónak, katartikusnak érzem.

A film elejétől kezdve egyre növekvő gyomorgörcs és gombóc a torokban érzés, s folyamatos könnytörülgetés volt. Mélyen megérintett, fejen, pontosabban lelken ütött a film. Azonban film végén láttam olyan mosolyt, amelyre életem végéig emlékezni fogok…A tavalyi év egyik, ha nem a legjobb magyar drámája.

2023-05-04 08:20:36 ryood (5) #19

Sőt. Szó szerint az a kritika hangzik el a filmben, amit elmondott a Csillag születik-ben is.
Egyértelműen üdítő színfoltja a filmnek.

előzmény: Hege (#18)

2023-05-04 02:02:38 Hege (5) #18

Ebben az alkotásban minden a lehető legtávolabb áll a „divattól”. A film inspirációs magját a rendezőnek egy 2016-os online tehetségkutató, a „Ki Mit Tube” egyik versenyzője, Serrano adta. Az ő története, zenéje, energiája alapozta meg Larry karakterét. Ennek a tehetségkutatónak az egyik zsűrije pedig maga Puzsér volt, aki elismerően vélekedett a fiatal előadóról.
Puzsér beemelése valójában még autentikusabbá tette a történetet.

előzmény: Kubrick23 (#17)

2023-05-03 23:49:27 Kubrick23 (4) #17

Gyerekek, most ez komoly? Puzsér szerepel ebben a filmben, akármilyen formában is? Nagyon gáz… Tudom, hogy a NER-t gyűlölni kell, mert az a divat, de akkor is…

2023-04-12 15:53:33 mimóza (5) #16

Benett egész egyszerűen elképesztő ebben a filmben!
Óvatosan fogalmazva is az életem egyik legnagyobb filmélményét adta! Azoktól a domboktól és falvaktól néhány kilométernyire éltem 15 éven át, így hát természetesen könnyű volt éreznem a fű illatát és a bárányok gyapját, ott zötykölődtem a buszon az emberekkel, ismerős volt a tájszólás, minden szereplővel együtt tudtam érezni, a szemekben ott láttam a sorsokat, és még sosem akartam védőn megölelni ennyire egy főszereplőt, bármennyire is tudtam, hogy szerepet játszik, hiszen... félelmetesen-valóságosan Ő volt Larry, a szenvedő kisfiú és szenvedő fiatal egyaránt. Ki fogja megtanítani vele, tudatosítani benne, hogy micsoda érték, önmagában? Az előző filmben, amit tegnap láttam (A kertész), ugyanezt a kérdést teszi fel a főszereplő fiú az apjának: "Miért születnek a szegényeknek gyerekeik?" Larry a rap szövegében mondja ezt el. Naivan hiszem, hogy egyszer minden Larry életébe belép valaki, aki gyógyulást, elfogadást, őszinte szeretetet visz, és gyógyulhatnak a sebek.

2023-04-10 00:15:18 hhgygy (4) #15

Érdekes a másfél órás podcast beszélgetés az alkotókkal, én is ajánlom. Jó, hogy nem az ott ismertetett alternatív befejezést választották, így is kellően nyomasztó volt az összbenyomás. A zene meg nem az enyém.

2023-03-15 18:29:25 ryood (5) #14

Mindenkinek ajánlom Vilmányi Benett standup előadását a Jurányiban.
Benett fantasztikusan rappel is benne. Letaglózó őserő ez a csávó!

2023-03-15 13:47:59 MoziJegyző (5) #13

Nagyon nagy dolog, hogy ez a film elkészült. Én is dadogok, alá tudom írni, hogy kiválóan bemutatja az élethelyzeteket, amibe lehet kerülni ilyen állapotban. Közben pedig figyelmet irányít a mai vidéki élet kő kemény kihívásaira. Dolgoztam Borsodban szocmunkásként. Városi ember nem tudja elképzelni azokat a körülményeket, azokat a napi problémákat, ami ott az élet természetes része. Párbeszéd nélkül egyre jobban nyílik a társadalmi olló, aminek egyik nemzetben se lett eddig jó vége.

A Larry kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/06/larry-kritika/

2023-03-07 12:11:31 dittike (5) #12

Tegnap megint megnéztem az Uránia mozi Fábri termében, angol felirattal ment, így még érdekfeszítőbb volt.

2023-02-26 15:37:30 Hege (5) #11

Sokat elmond ennek az alkotásnak az erejéről az, hogy 3 hónapja, pontosan december elseje óta vetítik a mozik, de még mindig közel teltház volt a teremben, ahol néztem. És ez egyáltalán nem meglepő. Az egyik legjobb magyar film, amit az utóbbi években láttam.
Fantasztikus döntés volt Bernáth Szilárd rendező részéről, hogy mindössze csak a 3 főszereplő volt hivatásos színész. Persze ez elsülhetett volna a visszájára is, de itt nem ez történt. Annyira közelinek éreztem minden egyes jelenetet, hogy teljesen belefeledkeztem abba, hogy egy filmet nézek. Együtt sérültem és gyógyultam Benettel, akinek a játéka lélegzetelállító volt az egész játékidő alatt. Nem is játék volt ez, hanem valami zsigeri expresszió.
A művészet az egyik legjobb gyógymód minden fájdalomra.

Clockworklemon: „Borsod, mélyszegénység, ki kell törni. Ezerszer hallott sztori.” Először is, engedd meg, hogy leírjam, nagyon sajnálom, hogy hasonló élethelyzetet kellett neked is átélned! Én valahogy így értelmeztem a történetet: Larry a művészeten, a zenén át próbálta feldolgozni a megrázkódtatásait. Az agresszív apjával szemben egész életében meghunyászkodott, a kimondatlan szavak, az éveken át tartó elfojtás súlyos traumát okozott neki. A zenén keresztül viszont megtörtént a csoda, és képes volt felszabadítania magát. Képes volt artikulálni a fájdalmait, majd kinyilatkoztatni és felvállalni magát mindenki előtt. Hihetetlen erőt tanúsított számomra. A versenyt nem nyerte meg, materiális síkon végül nem tört ki a nyomorból. Larry a saját gátjaiból és lelki korlátaiból tört ki, ami minden egzisztenciális kérdésnél fontosabb.

2023-02-14 01:46:55 somogyireka (4) #10

Ha valakinek van joga ezt leírni, akkor az te vagy.

előzmény: Clockworklemon (#9)

2023-02-14 01:01:19 Clockworklemon (3) #9

Sosem kommentelek. Most úgy érzem, muszáj. Nem kicsit szubjektív vélemény következik.

Ez a film úgy érzem, semmi újat nem mondott. Borsod, mélyszegénység, ki kell törni. Ezerszer hallott sztori. Pláne annak, aki ebben nőtt fel. Ugyan nem Borsodban, de éhezés, menekülés a rossz társaságba, megéltem. Kitörtem. Most a filmiparban dolgozom. Talán pont ezért értenem kéne, mi ebben a nagy truváj, de az a helyzet, hogy jópár régi ismerősöm csak úgy odavetett sztorija érdekesebb, tanulságosabb ennél.
Tudjuk hogy a mélyszegénység sz@r. Mindenki tudja, csak más megélni, és más a művészmoziban szörnyülkodni hogy jaj vannak szegények.
Nem érdekelt a srác karaktere. Nem érdekelt a sztori. Pont azt nem érdekli, akinek a fajtájáról szól. Fura nem? Én vagyok a hibás? Komolyan kérdezem. Elsiklottam valami fölött?

Benett játéka magával ragadó, miatta jár a hármas, anélkül...

Tudom, nem leszek népszerű.

2023-01-20 21:35:13 dittike (5) #8

Minden düh, bánat, szeretetlenség, meg nem értettség, elfogadás-és el nem fogadás, előítéletek és előítéletek nélküliség, így együtt alkotnak egy nagy egészet, másodszori nézésre ez jött le.

2022-12-28 13:00:01 unrealnoise (5) #7

Tavaly a Külön falka lett az egyik kedvenc filmem, idén meg a Larry. Ha nem is ér fel teljesen előbbihez Bernáth Szilárd első nagy rendezése, nehéz lenne nem azt állítani, hogy ennél ütősebb bemutatkozást nagyon kevesen tudhatnak magukénak… Várjuk a következőt! 9/10

2022-12-26 20:51:53 sleepingdancer (5) #6

9/10 Remek volt, egyenesvonalú, hibátlan, sodró. Olyan sokféleképpen el lehetett volna rontani, de ez most sikerült.

2022-12-13 09:24:17 ryood (5) #5

neked is, és mindenki másnak ajánlom a figyelmébe a film.hu podcastjét Bernáth Szilárddal és Benettel. azért ez nem annyira az a "Újlipótvárosból elképzelt" Borsodi élet...
a cikkeknél be van linkelve.

előzmény: somogyireka (#4)

2022-12-13 08:23:39 somogyireka (4) #4

Végre egy olyan jelenség, mely kapcsán egyetért ez az ország, ahol kánonban zengi filmkritikus, közönség, hogy milyen zseniális. Ennek utána az ember persze, hogy elvárásokkal ül be rá, aztán a legeslegelső filmkockánál mégis van egy furcsa érzése, amit aztán hamar elmos, felülír a továbbiakban rázúduló sokféle érzés, hatás.

Hadd szögezzem le, nagyszerű film, parádés szereposztás, nem győzöm lenyűgöződni azon az erőfeszítésen, csapatmunkán, amit különösen irigyelek, hogy egy ilyen mű megszülethet. És, ha le kéne írni, mit jelent magyarnak lenni a felszínen, a jelenségek között, hát ez a mozi nagyszerűen illusztrálná azt a végével. Ezért is örülök, hogy ide születtem, semmi remény, semmi ígéret, az élet nem ott ér véget, ahol a mesék. Magyarország "valóságos" hely.

De hadd álljak meg mégis annál az első filmkockánál, ahol Benett hátát látom a birkával a nyakán, és hadd emlékezzek a színész egyik, számomra fontos mondatára, a magyar hangos interjúból, ahol elmeséli, ha négy szenvedélye közül valamelyiket le kéne adni, a színészet lenne az. Nem akar többet szerepelni. Illetve hadd hangosítsam vallomását, mely szerint egyik nagy vágya, hogy lecserélje a közönséget egy olyanra, aki ha nem él át katarzist, meg tudja fogalmazni, miért és ellenkezőleg is.

Szóval az van Benett, hogy gyönyörű mondatok ezek, és pontosan látszik számomra a filmen, mikor játszottál és nem érezted jól magad, és mikor lángoltál a vásznon, mert valódi szenvedélyed fűtött, melyek közül az egyik épp a rap. Pontosan látszik, a hátad, a mozdulatod sugallja, hiába jó rendezői instrukció, született képességek arra, hogy bele tudj bújni egy szerepbe, hogy szerepelsz, és hiába lettél útközben színész, nem szeretsz szerepelni. Illetve az látszik, hogy te is, milyen teherként, valamily felesleges koloncként cipeled a tehetséget, mely nem ad annál többet, minthogy jó színész légy. A világ meg hajbókol a tehetség előtt, miközben pontosan tudjuk, milyen túlzás, kinövés, burjánzás az csupán. Mert azon kívül, hogy tapsot ad a világban, önmagunkhoz nem visz közelebb.

Szerepelsz a barnára festett hajaddal, a fővárosi jellegeddel juhászt játszó jelmezeddel, és hiába így-úgy-amúgy tehetség, átjön, hogy nem ezt keresed. Viszont, amikor az A38-on előadod a dalod, melyet a forgatás idején is csak kétszer énekeltél(rapeltél) el, na, ott végre kitörsz mindenféle rád nőtt, örökölt mezből és végre te ordítasz. Ott szó sincs tehetségről, ott már csak a szív, a tiszta szív üvölt, imádkozik.

De értem én, a tehetség, a képességek, mint járművek elhoztak eddig a pontig, hogy itt letegyenek, és innen nyilvánvaló, hogy nem akarsz visszaszállni oda. Ebben van a te nagyságod. Amúgy rohadtul féltelek, mint ahogy magamat is ettől a világtól, a színészettől, a szerepektől. Mert aki ugye megismerte azt, mit jelent végre igazán önmagából szólni, az onnantól nem akar egyetlen szerepbe sem visszabújni..

Aztán még valami, de ennyi dicsőítő írás mellett csak elfér az én halk hangocskám. Nekem maga a történet nem lett kedvencem, ez nem von le abból a tényből, hogy, mint alkotás zseniálisra sikerült. Csak hát engem megint csak nem az szólít meg, amit az alkotók összevissza egyberaktak, szóval, hogy Pestről írták meg Borsodot, és tudom, a helyiek is tátották a szájukat, milyen hiteles. De mivel ez nem a saját leglényegi valóságuk, mert nem ott szocializálódtak, így a film nekem javarészt illusztráció maradt. És én az eredeti festményt szeretem, de erre már rájöttem, hogy ez az én bajom, és a film alatt is végig arra gondoltam, kivel is tudom ezt megbeszélni. Talán Larryvel.

2022-12-10 20:49:45 Ugor (5) #3

Kezdetben kissé nyomasztott, meg kissé untatott is, lehet, hogy dolgozott valami sztereotípiám, hogy az ilyen típusú filmek hová szeretnek kilyukadni, hát istenem, nyomor, elmaradott észak-kelet Magyarország, leszakadt régiók, meg ilyenek. Kilátástalanság. Fogyatékosság is, halmozottan hátrányos helyzet (HHH)… lehet, hogy másodpercekre bele is szunyáltam. De csak az elején. Vilmányi Benett viszont… hűű, azta, háát, nincsenek jó szavak. Egy zseni, egy korai színészóriás! De rosszat, téveset még nem is láttam tőle! És jöjjön ide az is, hogy mindenki!! Apró morzsácska, hogy a Larry partnerét, menedzserét alakító srác talán két mondatban is kibújt a szerepéből, de mindenki más autentikus volt, igazi, árokszéli, sorstalan, vesztes. Tökéletesen megfogva, tálalva a miliő! Nincsenek kigyúrt részletes, színpadi elemek, sár van, kertkapu van, faluszéle van, közömbös, hogy milyen falu, hát ilyen pont, a sok közül az egyik. Mindenki él, ahogy tud. Ipari romok, elpusztult gazdasági emlékek, helyettük meg a sár, meg a nyáj, mint a Bibliában. Erőszak, drog, alkohol, nyers konfliktusok lakják a vidéket. Az ilyen helyeken, szinte mindig kaszál, mint egy negatív halál, valami karizmatikus szélhámos, kenetteljes bohóc, talán arra jó, hogy színe előtt szelídülnek, legalább jó képet vágnak, vagyis megpróbálnak mássá válni a helyiek, ki vannak neki szolgáltatva a közegben, de ez évszázadok óta így működik, amerikai vallások nélkül is. Aztán kilépnek, levetik az ünneplő ruhát, és megy minden tovább, mint azelőtt, halleluja. Néha akad a gazban valami rejtett gyöngyszem, véletlenül idehozta a gólya, akinek aztán meg kell küzdeni mindezzel, sőt, még azzal is, hogy beszédhibás. Ezt jól-rosszul kezeli, vele él. Meg az apjával. Ahogy a király beszédében VI. György, a juhász segéderő is csodálatos módon nem dadog, ha énekel. Vagy rappel. És ez hol sikerül, hol nem. megküzd érte keményen, mint Eminem a 8 mérföldben. Valahogy ez a gerinc, aztán, hogy ez a mennyországba vezet vagy a pokolba, vagy sehová sem, na az a spoiler. Szandtner Anna eszement jó, telitalálat! Meg a csávók, csajék is mind!

2022-12-04 19:21:01 ryood (5) #2

Tegnap tudtam meg, hogy este, a Larry című film premierjén közönségtalálkozó lesz a vetítés után a pécsi Apolló Moziban. Jött a film után a rendező, Bernáth Szilárd, Vilmányi Benett főszereplő és Muhi András, producer. Mondanom sem kell, nagyon megörültem a hírnek.
Most szívem szerint egy hosszas elemzésbe mennék bele, mert annyi mindent érint Bernáth Szilárd alkotása. És csak írnék, írnék és írnék, amíg össze nem rogyok, annyi minden előjött bennem a film nézése közben. Mégis, úgy érzem, mértéktartónak kell lennem, és visszafogottan kell gondolataimat írásba foglalni. Egyszerűen, lényegre törően, mint egy haiku esetében. Vajon sikerül?
Iszonyúan felkavart a film. Szívem szerint legépelném a tegnapi közönségtalálkozót szóról szóra...mert ott minden fontosat elmondtak, vagy mégsem?
Mi is ez a mozi? Egy többszörösen traumatizált dadogó fiatal srác felnövéstörténete, és hiphop és rap és szerelem és konstans feszültség, és magyar szoció helyzetjelentés Borsodból, és üvöltés, és hit és Jézus, és hitgyüli, és rendőrök, és magyar rögvalóság, reménytelenség, és cigányok, és szeretetét kifejezni képtelen rendőr apa-agresszor, birkák, bégetés, és szív, és még hosszan sorolhatnám... Itt az életünkben a földön, nem, itt kibaszottul nincs remény megváltásra, vagy mégis? De hogyan? Hát nyomni kell, oda kell baszni, magadat adni, leszarni mindent, oda kell baszni, úgy ahogy jön. Üvölteni, ahogy Larry nyomja a katartikus jelenetben az A38-on, a tehetségkutató tízes döntőjében. Attól leszakad a mennyezet, azt garantálom.
És ha még ez sem lenne elég? Na, ott a döntőben szövegel a háromtagú zsűri is. Többek között Borbély Alexandra és Puzsér Robi. Utóbbi nagy kedvencem, és ugyan sokszor ordítok, mekkora baromságot, mond, itt pontosan úgy reagál, mint ahogy amúgy is tenné. Eszembe is jutott a Ki Mit Tube és Mr. Klausz...
Baszki, nézzétek ezt a filmet! A filmkészítők miatt, magatok miatt, Magyarország miatt! Vilmányi Benett idehozott valamit valahonnan, fogalmam sincs honnan, talán ő se tudja....De letaglózott. Titeket is le fog, biztos vagyok benne. Menjetek moziba!
Közvetlenül filmnézés után nekem mindig nehéz egyből reagálni a látottakra. A közönségtalálkozós beszélgetést figyelmesen, izgalommal hallgattam végig. Jobbnál jobb gondolatok és értelmezések. Igazi pozitív közösségi élmény. Nem is kevés résztvevővel. és nagyon akartam én is mondani valamit, aztán a végén Bernáth Szilárd rendező mondta zárásképp, hogy, akiben még maradt valami, a "hivatalos" diskurzus után is örülnek egy-egy jó szónak. Rohantam a mosdóba, folyó ügyem elintézésére, aztán vissza a terembe. Még ott voltak. odamentem Szilárdhoz. Picikét remegett a hangom, majdnem dadogtam....És mondtam, hogy...Na jó, szóval a film végén van egy jelenet, spoiler következik: Csala Do (Larry filmbéli mentora) és Larry a keleti előtt kéregetnek hazaútra valóra. Elkergeti őket mindenki. ismerős feeling, ugye? És akkor jön a végső csoda. Csala Do rappelni kezd, vagyis hogy improvizált rap-szám lesz a kéregetésből. Engem meg elöntött a derű, és feloldódott bennem a földi élet reménytelensége, kilátástalansága. És a vonat elment, a filmnek meg vége lett. És mondtam Szilárdnak, hogy ez nagyon kellett a végére, és hogy csináljanak még filmeket! Gratuláltam neki, és kezet ráztunk, Muhi András meg a háttérben mondta a "javaslatomra" reagálván, hogy "azon leszünk."
Benett, te melyik bolygóról jöttél? Egyszer mutasd meg nekem is! Ti meg uzsgyi a moziba!
(Bocs, nem lett rövid, kurvára nem, de még egy csomó mindent kihagytam ám!)

2022-12-04 12:10:01 dittike (5) #1

Szívszorító,dadogással, énekkel, ritmusokkal, barátsággal, szülői szigorral teli életút.