Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Jött a buldózer, s a fehér-inges (!!!) segédmunkások asszisztálásával elsöpörte az útból azokat, akik nem akartak beilleszkedni, meghunyászkodni, nyalni… A film vége elrettentően realista. A képek a jobb jövő reményét sugallják (bizonyára: felsőbb utasításra), ám a szinte krimibe illő zene, a halott lakótelepi épületek, s az akasztófaként lógó daruk inkább e tájékra nehezedő eljövendő rettenetről mesélnek. Mellesleg a sok-sok vonalas párbeszédbe néhány fontos mondat is el lett rejtve. Az egyik: „össze kéne törni minden kerítést!”, a másikat pedig (ez az egyik legmulatságosabb jelenet volt a filmben), egy rendőrtől halljuk: (jól jegyezzük meg!): Ne bolondozz öreg, nincs jogod bezárni egy embert!
Miért hallom sok helyről azt, hogy ez milyen rossz egy film?
Szerintem, bár az biztos, hogy nem a legjobb magyar film, de azért egy könnyed kis filmecske.
Egész jó film, hiába, Páger Antal zseni volt.
Söt, még a kissebb szerepekben: Szendrő József, Mádi Szabó Gábor, Koncz Gábor, Kibédi Ervin
előzmény: kezdetektől (#1)
Bocsánat most vettem észre, hogy Sztankay Sándort írtam István helyett :S
Én most láttam először, de a legjobb magyar filmek között van a helye.
Ahogy időnként megismétlik, úgy látom, a film egyre jobb lesz. ;)
Most lett vége a Duna Tv-n ennek a remek magyar filmnek. Meglepő számomra, hogy ezt a kiváló alkotást csak ilyen kevesen látták. Holott az egyik legjobb magyar dráma. A vén "csavargó", Tamburás története. A film eleje még vidám, vicces (vígjáték), aztán jön a dráma :Tamburást (Páger Antal) elhagyja két barátja, Notesz (Sztankay Sándor) és Diák (Bodrogi Gyula), meghal az apja és leromboljál a Villa Negrát (ami nem apácazárda).
Ebben a zseniális filmben olyan neves színészek szerepeltek, mint Szirtes Ádám, Kállai Ferenc, Kiss Manyi, Pécsi Ildikó, a film elején feltűnik Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán. Egyszóval a legapróbb mellékszerepben is a(z akkori) legjobb magyar színészek szerepeltek.
Összeségében a film: 90%
Ez a film mostanra más lett, mint aminek annak idején készült. Mostanra a régi, bájos, a békebeli Budapest, az eltűnt régi Óbuda, a Tabán és a többi eltűnt városrész celluloid szalagra vésett sírfelirata lett. Aki járt ilyen helyeken, mint a filmben láthatóak, tudja tényleg ilyenek voltak. És voltak ilyen figurák is, sőt ezeknél sokkal meredekebbek. Az elemi erővel épülő szocializmus úgy sodorta el a szűk, macska vagy macadam köves utcákat, a markolók úgy tépték a gerendákat, hogy azzal sem törődtek, építészeti kultúránknak, épített örökségünknek ebből a szeletéből legalább a legértékesebbek megmaradjanak, a műemlék épületek is mentek a lecsóba. És mentek, ha nem is szó szerint azok is, akik nem tudtak azonosulni a modern szocialista emberképpel, akik nem tudták vagy nem akarták felvenni a munkaversenyek tempóját, nem álltak be a sorba. Mint Tamburás. Ilyet sorsot is sokat láttam. Na de vissza a filmre: az 100%, hogy az 50 legjobb magyar filmben ott a helye.