Ki kutyája vagyok én? (2022) ☆ 👁

Whose Dog Am I?

(Lakatos Róbert)

magyar-román dokumentumfilm

?,?
 
4 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-04-29 09:20:29 somogyireka (4) #1

A filmet csak azon esetekben érzem hetedik művészetnek, amikor is valami nagyon erős rendezői énről, koncepcióról van szó, mely a film körüli óriási cirkusz ellenére is át tud menekíteni valamit meztelen önmagából a vászonra. Gyakran sajnos elvész ez útközben, és már csak a szereplők megcsinált játékát, a kellékes a filmben hagyott "auráját" érzékelem, ahogy az előbb még simított egyet a főszereplő sminkjén. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy egy eredetileg tiszta elképzelés annyi mindenen, mint amit a film kér, megmaradhasson a maga egyszerűségében.

A film manipulál, s nem lehet olyan őszinte és ártatlan "energetikailag", mint egy regény vagy egy festmény, ahol tényleg közvetlen az alkotói énnel, magánnyal találkozunk. És milyen jó is ezt előre tisztázni, milyen nagyszerű, ahogy ennek az őrült, pihent agyú, de végtelen érzékeny és szívet melengető alkotásnak a rendezője, Lakatos Róbert mindezt rögtön a film elején felfedi. Át vagyunk vágva, de legalább tudunk róla, a vásznon mindenki szerepel, senki sem igazi, még egy dokumentumfilmnél sem úgy beszél a szereplő, mint miután lekapcsol a kamera.

Milyen jó is lett volna, ha születéskor felfedik előttünk, miként Robi teszi ezt, át foglak vágni hetven-nyolcvan éven át, előre szólok, nehogy elhidd, hogy itt bármi is igazi.

Innentől az ember(én) sokkal nagyobb bizalommal nézi a filmet, mert tud az átverésről.
De a rendező továbbmegy, s a maga setesuta, esetleges alakjában kiáll elénk, meg sem próbál szerepelni, mondja ahogy és ami eszébe jut. Olyannyira nem titkolózik, hogy szülei házába hív vendégül, a főszereplők a szülei. Rendkívüli bájjal játssza önmagát Robi anyukája és apukája, akiknek kiskutyát szeretne ajándékozni.

Menyasszonyt keres hát kedvenc kuvaszuknak, Talpasnak. Első, naiv igyekezetében ugyanarra a fajtára vágyik, hisz magyar embernek legyen magyar kutyája, ám kiderül a kuvasz sem a régi már, illetve egy romániai magyar kutyát románnak kell törzskönyvezni. Innentől aztán jön a másfél óra bonyodalom, identitáskeresés erdélyi magyar módra szokatlanul kedvesen, őszintén. Nagyszerű cikk róla bejegyzések között.

A Ki kutyája vagyok? dokumentumfilmes kategóriában első lett a Mediawave fesztiválon, én meg már onnantól jól éreztem magam az átadó fapados ünnepségen a cirkoban, hogy nem volt vörös szőnyeg és semmi cicoma.

A rendezővel való kis magánbeszélgetésnek meg külön örülök, és végre fel tudtam tenni neki égető kérdéseim, mint hogyan lehet itten ma filmet csinálni? Kinek és mennyit kell nyalni érte? Mekkora százalékban vannak agymosottak, rendszerszolga érdekemberek a pénzadók között, vagy azért zárt ajtók azért mindenki levetkőzik és sírva röhög ezen az egészen?