Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Kicsit unottan ültem le az Athena elé, mert megvoltak a magam előítéletei, meg ugye Netflix produkció, stb., de rögtön az első tíz perc apokaliptikus single shot jelenete olyan durván borította rám az asztalt az előítéleteimmel, hogy csak úgy repült a popcorn a kezemből. És itt már láttam, hogy ez nem az a fajta film lesz, ahol látvány, szerkesztés, rendezés vagy zene téren bármiféle panasz éri majd a ház elejét. Ez végül be is bizonyosodott, annyira, hogy egy rakás jelenetet legszívesebben bekeretezve raknék ki a falamra, és ezt nem csak az első tíz percre értem, ami egyébként szerintem frankón ott van az utóbbi 10 év legerősebb filmes kezdései között. Mielőtt viszont dicséretbe folytom az egész kommentet, sajnos szerintem baj is van bőven a filmmel, ami leginkább a sztoriban kristályosodik ki. Ilyennel ugyanis nem rendelkezik az Athéna. Gyakorlatilag az első perctől az utolsóig az van, hogy egy rakás habzó szájú ember arrogánsan viselkedik és ordibál, amitől a nézőnek csak a feje fájdul meg hosszú távon, mert annyira overwhelming az egész, mint egy görög tragédia. Ráadásul pár jelenetet kivéve olyannyira semmit sem tesz hozzá a sok ordibálás és agresszió a nem létező történet egyről a kettőre jutásához, hogy ha egy rakás filmeleji szénát felcserélnék pár random filmvégivel, fel sem tűnne a különbség. Linearitás mellett kontextus sincs, azaz minden csak úgy történik "just because", és semmilyen ívvel nem rendelkezik a film. A hab a tortán pedig az, hogy a csőcseléket képes pár helyen hősi beállításokkal ünnepelni, a rendőröket pedig amatőr punciknak beállítani, akiket konkrétan pár piacon kapható tüzijátékkal sipítozó meghátrálásra lehet késztetni. Szóval összességében egy iszonyat látványos cucc az Athéna, egyben pedig - mivel semmi más nincs benne - az a fajta alkotás is, ami ötösről indulva kb negyed óránként csúszik lefelé egy fél osztályzatot. Kár, hogy nem tízperces rövidfilmként csinálták meg, mert úgy most menne rá a betonbiztos ötös.
A kamera mozgás, és képi világán kívül nem sok jót tudok mondani. Sőt… csupa sz*rt. Erőltetett, hatásvadász. Kedvencem amikor állnak egyhelyben amikor leesik, hogy már régen forog a kamera és akkor neki kezdenek a “vének” a beszélgetésnek, vagy csak szimplán rosszul vágták meg, vagy amikor az egyik fiatal nagyban ide oda ugrál, amikor végre megérkezik hozza a rendőr, akinek ezek szerint már régen ott kellene lennie, a srác mozgása alapján.
Aztán a kiváló szövegkönyvről ne is beszéljünk.
És amennyire hatékonyan vezeti át az egyik jelenetről a másikra.
Nem hittem volna, hogy egyszer is eszembe jut a 1942? (Utólag szerkesztve 1917, hat igen, ennyire volt “jó” az a film is) Vagy melyik oscar díjas film, ami khm szintén sz*r, de mintha azt koppintottak volna, csak most a francia konfliktusra, legalábbis a “vágatlanság” látszatát akarják fenntartani.
Khm, az első 10 perc után elvesztettem a figyelmem
Egy mindennél keményebb, anarchiába torkolló világ képét tárja a néző elé ez az alkotás.
El merek menni odáig, hogy a La Haine mai aktuális utódja.
Netflix mozi, ami szerintem nem úgy sült el ahogy várták, vagy amire gondoltak volna. Esetleg az egyenlőség nevében törekedni akartak. Ugyanis van vagy 3 perc a filmben, ami erre utal. Kicsit ki is lóg a részekből, mintha utólag forgatták volna le. Mindegy is. Ugyanis ez a film a kezdő képsorai előtt már meggyőzött.
Az a plakát hozzá, létható benne az nekem, hogy nem egy túlsterilizált alkotás, mint mondjuk az amerikai kedvencem a The Purge.
A káosz minden pillanatban ott van. Az elején a vezetőjük még csak egy srác a tömegből, aki csalódott. Csalódott a rendszerben, csalódott a rendfenntartó erőkben. Majd pedig elkezd isten diktátorrá válni. Csakhogy ez az egész része nem tart sokáig, ami meglepő húzás volt és átveszi szerepét a szintén csalódott őrületbe hajló testvére.
De igen előre szaladtam.
Kicsit vissza.. Már az alapozás megmutatja mi várható.
(Itt persze jön egy fél mondat szokásos netflixi stílusban, hogy jobb szélsők, rendőrök verik az ártatlan embereket)
Elvileg ez a konfliktusa az egész filmnek. Itt egy kicsit álszentnek gondoltam, hogy azért nem mutat be két további szereplőt, pl. Azt az egyént, aki radikális és például feleségét megöli mert az ellene mert szólni. A másik, aki ezeket az embereket kihasználja. Azaz a hatalommal bíró elsősorban politikus, vagy milliárdos.
De nem is erről szól a film, eltévesztettem. Itt maga a konfliktus a lényeg. Hogy ez van. Ilyen jelenség ha nem is ennyire szélsőségesen (tényleg nem?) nincs még jelen.
Még elérhető az ivóvíz, van termőföld a világon mindenhol. Ha szegényes is.
Viszont az együttélés nem megy. Túl hatalmasak a szakadékok, anyagi, vallási, nemi, politikai és még megannyi nézetben. És ez a szakadék a médiának is köszönhetően még szélesebb lesz. Úgy, hogy közben ahogy a filmen, a fiatalok közvetítik minden pillanatukat. A Social Media platformjaira egyből lőtték fel a személyes dicsőségüket vagy megalázásukat. De a TV-t elvetették.
A dilemma, a helyzet megőrzése nincs kidolgozva. (Igazából nagyon semmi nincs) Tényleg mintha csak felébrednénk reggel és ott van. De ezt még jónak is tartom.
Hiszen a hangsúly arra kerül mit lehet megtenni? Ki lesz, aki provokál, és ki az, akit provokálnak. Ki fogja meglépni azt, ahonnan nincs visszaút.
És a válasz benne van a filmben. Hogy aki megcsinálná, az kihullik.
Így csak egy elszeparált, szélsőséges nézettel rendelkező pár fő marad a végére.
A többiek feladják.
De megint a végére ugrottam.
Tetszik (azt a pár pillanatot levéve a filmben) hogy nem is igazán tudjuk mi történik. Csak a kiváltó okot. (ismerős, mintha lett volna egy U.S.A.-ban történt hasonló esemény is)
És innentől, hogy a kéz cselekszik, tényleg ott és akkor keresni kell az origó pontot? Hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?
Bár nem ér fel Isten városával és még pár hasonlóval, de ezekből látnám az ihletet. Valamint a The Riff’s, Class of 1984, Warriors vonulat, azaz a káosz megtestesülését.
De a jobb OI filmek nyersesége is ott bujkál.
Amit talán jobban szerettem volna az az, hogy hosszabb legyen.
nem is a karakterek elmélyítése, indokai, személyes drámái. Egyszerűen a barikádok bemutatása. A kimenekítés, a szervezés, szervezkedés. Kicsit blitz volt a film.
Vagy talán egy miniszéria, mondjuk 6 résszel...
Annyira elvitt ez az alkotás engem, hogy szokásomhoz híven ide oda kalandozok, talán le sem írok mindent. De azonnal írni akartam róla. Mert nagyon jó. És tudom, hogy hamar el is felejtődnek a filmek a gyorsfogyasztásban.
Politikailag nem biztos, hogy le kellett volna írnom néhány sort, mert nem biztos, hogy korrekt. De a film sem marad ki belőle.
A színészi gárda oké, a rendezés, kameramozgás oké. Nem látványos, nem kiemelkedő. Ellenben a kaszkadőrökből bőven volt mennyiség. A látottak alapján laikusként pedig nagyon tetszik a munkáljuk.
A film első felének a hangulata eszméletlen. A második fele inkább már személyekkel foglalkozik, de ott is vannak kegyetlen jó részek.
A mitikus tömeggyilkos szerepe inkább nekem csak olyan francia tipikusság.
Ami a B13-ban és földi rokon filmekhez kapcsolható az itt sokkal realisztikusabb. Kevesebb tipikus akciófilm részlettel. Mert hiába a sok akció a filmben, ez egy dráma.
Valamikor újra meg kell néznem az biztos. És nem évek múlva, inkább napok.
Lelkes vagyok mert kaptam egy káosz filmet. Jól. Bár nem ideológia mentesen. De ahogy az emberi ár a filmen, úgy az alkotás káosza ezt is elsodorta. Nem ettől lesz valaki sem szimpatizánst, sem gyűlölködő.
Korrajz. Hogy utópia, jelen, vagy a mólt részeinek csak egy szűrt változata?
Nézzétek meg és döntsetek. Változás volt, változás van, változás mindig is lesz. Csak kérdés milyen áron.
Vive la France! Viva la Revolution!
Erről pedig az Adicts dala jutott eszembe...érdemes meghallgatni. Ahogy a filmbéli zenére is érdemes figyelni.
Jól összefoglaltad, mi a baj a filmmel; engem legjobban mégis az érzelmes hatásvadászata irritált, ami főleg a zenében csúcsosodott ki (pláne, hogy ez a színpadias heroizmus, mint azt jelezted is, alapjaiban sántít). Persze, nem biztos, hogy ez a legnagyobb hibája, de a filmzenére érzékeny vagyok.
előzmény: Dió (#5)