Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Hat hét... ennyi ideje van Magyarországon (és a legtöbb EU tagállamban) az örökbeadásnál az életadó anyának eldönteni, hogy szeretné-e visszakérni a gyermekét. Már maga ez az időintervallum is megosztó és rengeteg kérdést vet fel a civil szervezetek között. Hosszú ez a hat hét, vagy túl rövid egy ilyen jelentőségű döntés meghozatalához? Egy valami biztos: az örökbefogadó pár számára minden egyes nap egy örökkévalóság lehet. Jól árnyalt és izgalmas döntés volt az alkotóktól, hogy az anya vívódásain túl az örökbefogadók szűrőjén keresztül is átélhettük a történteket - életük legboldogabb pillanatát bármikor lerombolhatja egy megcsörrenő telefon. Kár, hogy az ő szemszögükből nem fért bele több a játékidőbe, önmagában a házaspár története is megérne egy különálló filmet.
Ez azonban érthető módon Zsófi története volt, akinek a belső utazását Román Katalin fantasztikusan személyesítette meg. Le a kalappal az első nagyjátékfilmjét jegyző színésznő előtt!
Sikerült egy nagyon fontos témát érzékenyen és hitelesen tálalni az egész alkotói csapatnak, köszönöm nekik ezt az élményt!
Magyarországon egy évben átlagosan 1000 nyílt és zárt örökbefogadás történik a statisztikák alapján, ebből körülbelül 200 egy évnél fiatalabb kiskorú, amiből jellemzően 3 és 10 között van a visszakérések száma.
A főszereplő lány személye fogott meg igazán, miatta néztem meg a filmet és érdekelt, hogy mit hoznak ki ebből a kényes témából.