The Banshees of Inisherin (2022) ☆ 👁

A sziget szellemei

(Martin McDonagh)

amerikai-angol-ír dráma

4,1
★★★★☆
460 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2024-03-21 23:40:50 Channá (5) #33

Érdekes megközelítés, hogy amikor valaki kezdene valamit önmagával, akkor önzőnek van kikiáltva, de aki meg mindenkit a saját kesernyés pocsolyájában tartana, az egy áldozati bárány, miközben egyértelműen szegény áldozatunk az, aki féltékeny arra, hogy a barátja ő nélküle is tud élni, és jól éreznie magát. Nem feltétlenül kiteljesedni, nem lesz belőle Mozart, de boldog lesz, mert az teszi, amire nem volt lehetősége, mert a másiknak az önsajnálatába kellett asszisztálnia.Akit pedig nem tesz boldoggá az, hogy akit elméletben kedvel, boldog, akár nélküle is... az nem szeret, az birtokol. Miközben áldozatunk folyamatosan önbecsapásokba keveredik, hogy miért is kell neki a pocsolyájában megmaradnia, és miért is ellensége így mindenki, aki nem akar az önsajnálatba belemerülni. Még az sem tántorítja el, amikor valaki szó szerint szemlélteti vele, hogy mennyire szenvedett a társaságától, és mennyire visszatartotta a pocsolyájába. Amint részegen kivergődött legalább egy kicsit, és élni kezdett, máris partnerre talált volna, de nyilván ezt az állapotot nem tarthatta meg, hiszen akkor az addigi énjét kellett volna szemen köpnie. A kedvességet pedig kár volt felhoznia, hiszen Colm nem az összes szigetlakótól vonta meg társaságát, hanem csak attól, aki nem hagyta élni, és így kicsit is úgy érezni, hogy nem csak azért jött a világra, hogy meghaljon, a kettő között meg elteljen az idő. A diákjai felé is árasztott kedvességet. Csak hát szegény páránk, aki elszenvedője Colmnak - irónia - annyira korrekt volt, hogy elűzte azt, aki észrevette Colm szeretetét, legalábbis annak más formáját, mint amire főhősünk behatárolta. Erre még a kevésbé értelmes is felhívta a figyelmet. Onnantól kezdve, meg már csak annyit láthatunk, ahogy próbálja a saját mocsarába visszarángatni Colmot, bármi áron, másokat bevonva, akár ellene hangolva. Ezek után mi a kérdés, és miért csodálkozunk rá, hogy Colm egy ilyen koloncot, és érzelmi piócát felismert és le akart rázni magáról? Érzelmi piócánk pedig szegény párának van beállítva, miközben egyedül maximum Dominic volt a valódi pára, aki mindennek elszenvedője volt, és nagyon nem is volt lehetősége a képességei miatt alakítani az életét, pedig még ő is több erőfeszítést tett erre, mint Pádraic. Siobhant sem kiáltja ki senki rossznak, mert fogta a sátorfáját, és időben - Colmnál jóval fiatalabban - felismerve a rá váró nyomorult jövőt, ő is inkább elmenekült a piócától. Még lehetőséget is adott neki, hogy az álindok - munkanélküliség - hátrahagyva, új életet kezdjen, de piócánk ezzel sem akart élni. Ezek után nem tudom, mi a kérdés. Colm meg ráeszmél a végén, hogy kire pazarolta az egész életét. Persze ő is tehet róla, hiszen miért csak akkor eszmél, amikor életet lát a túlpartról, miért nem előbb eszmél rá, hogy milyen parazita és gazda kapcsolatban van.

2024-03-18 10:22:33 czeppelin (4) #32

A testvérháború nem az orosz-ukrán háborúra utal (az a forgatás idején még nem is tört ki), hanem konkrétan az ír polgárháborúra. De persze mivel nem didaktikus a film, bármilyen hasonló konfliktus értelmetlenségét megmutatja.

előzmény: Linea (#31)

2024-03-17 19:18:05 Linea (4) #31

Szerintem ebben a filmben a cselekmények szó szerinti értelmezésével nem jutunk messzire, életszerűtlen és zavaros marad minden. Viszont ha a két főszereplőre úgy tekintünk, mint akik két országot személyesítenek meg, akkor hátborzongató párhuzamok és szimbólumvilág tárul fel.
Testvérháború (utalás az aktuális orosz-ukrán háborúra!?).
Az öncsonkítás gesztusa (az ujjak = az értelmetlenül feláldozott katonák). Ebből a nézőpontból értelmet nyer az irracionális engesztelhetetlen düh és bosszúvágy is.

előzmény: cucu (#30)

2024-03-17 11:37:52 cucu (3) #30

Gyönyörű képek, remek alakítások, valami mégis zavar.

Azt hiszem az, hogy a rendező meglehetősen kétértelmű a szarházisággal szemben. Szíve joga, de én azok közé tartozom, akik szerint a művészeknek "humanitárius" feladatai vannak (amiről Karinthy vagy Vonnegut például nyíltan beszél: "akarni és keresni a jót és helyeset és szépet, a rossz, és helytelen és csúnya helyett").

A korábbi filmjeiben sokkal inkább érzem, hogy ő is hisz ebben a feladatban. A Három óriásplakátban ez kifejezetten erősen megjelenik, elsősorban Sam Rockwell karakterének mind a prezentálásában és mind a személyiségfejlődésében. De a többi szereplőnél is.

Az In Bruges-ben szintén, bár azt olyan rég láttam, hogy nem emlékszem a részletekre.


Itt viszont van egy figura, Colm, Gleeson karaktere, aki a "hurt people hurt people" tökéletes példája, és ez nem igazán van kimondva. Nem a karakter a problémám, hiszen Rockwell is hasonló volt, hanem a bemutatása.

Colm depressziós. Nem tiszta, mitől. Életközepi válsága van, hogy rájött, nem ő lesz az ír Mozart? Nyomasztja a környezet? Igen, a "szomszédban" polgárháború dúl. A helyi közösségben van egy erőszakos és a hatalmával visszaélő rendőr, egy rosszindulatú pletykafészek kisboltos/postahivatali dolgozó, és egy creepy, kárörvendő vészbanya.

De ezen túl mi van? Egy csomó normális ember. Ha azt akarta bemutatni a film, hogy milyen nyomasztó és lehúzó egy ilyen isten háta mögött ír közösség, akkor nekem nem jött át. Nyomasztó egy családi kisgazdaságot üzemeltetni? Nyomasztó egy olyan kocsma, ami rendszeresen kong az ürességtől? (szemben azzal, mintha állandóan ott lógna a fél település) Nyomasztó egy olyan pap, aki (persze a maga korlátolt módján, de) rendszeresen érdeklődik Colm lelkiállapota felől?

Nem kéne alábecsülni az életigenlést és az emberbaráti szeretetet ("kedvesség", ahogy a filmben mondják). Ami nem csak Farrell karakterében (Pádraic) jelenik meg, hanem a nővérében, a falu bolondjában, de még a kocsmárosban is. Sőt, amikor Colm összekapja magát, még benne is.

Ezek után Colm mit csinál? Pont ezzel fordul szembe, és kezdi el passzív-agresszíven bántani azt, akivel ezer éve jóbarátok. És, miközben arra hivatkozik, hogy neki a zene a legfontosabb, elkezdi megcsonkítani magát, hogy minél gyorsabban elszabotálja a zenész karrierjét. Hogy mennyire ez a cél, az abból is látszik, hogy miközben azt ígéri, hogy fokozatosan csinálja (ujjanként), két lépésben letudja. Gyakorlatilag hozzáigazítja a testét ahhoz a szorongásához, hogy nem lesz belőle semmi.

Ezt lehet tragikusnak is tartani. Meg lehet azt is nézni, hogy Pádraic nővére, aki sokkal inkább egyedül van ebben a közegben, és aki sokkal inkább "kilóg", nem felgyújtja a könyveit, hanem elmegy dolgozni egy könyvtárba.

De ami a leggázabb, az a módszer, ahogy Colm "dolgozik". Ahogy az öncsonkítását rátolja az egykori jóbarátjára (miután ghostolja), hogy tulajdonképpen ő tehet róla. És ahogy ezzel a saját lelki nyomorát is rátolja nem csak Pádraic-re, hanem a tágabb környezetére.


Oké, erről szól a film. De szerintem feladata lett volna egyértelművé tenni, hogy Colm nem csak tragikus figura, hanem egy rohadék is (ahogy pl Darth Vader is egyszerre mindkettő). És hogy az igazi tragédia Pádraic megtörése. És hogy ez nem jó parallel a polgárháborúval, mert itt nem "testvér testvért öl" (ahogy az Undergroundban mondják), itt nem egyenrangúak a felek.

2024-03-04 10:27:18 Xuja (4) #29

Egyedien stilizált, megkapó dráma a barátságról, kimondhatatlan és feloldhatatlan ellentétekről, jellemekről, sorsszerűségről és még sok minden másról - mindezt gyönyörű képekkel, költői zenével és kirobbanóan eredeti humorral megtámogatva. A kezdetben könnyed hangulatú opus egyre elborultabbá és komolyabbá válik, egészen a sötét és kényelmetlen lezárásig.

Farrell nagyon jól hozza a karakterét - alapvetően jámbor, egyszerű ember, de vannak elvei (tipikus McDonagh karakter), amikben sziklaszilárdan hisz, és a maga földhözragadtságában is szimpatikus karakter. Az ellenpontja a magát felsőbbrendűnek érző és depresszióval küszködő (ennek a megjelenítése nagyon finom és érzékletes) Gleeson, aki már ambivalensebb jellem, de alapvetően ő is egy elvhű és sziklaszilárd jellem. Condon bájos és intelligens karakterét még mindenképpen érdemes megemlíteni, de összességében is nagyszerű a szereposztás. Erős négyes.

2023-11-04 21:26:34 Fonghi (4) #28

Ezért a kommentért önmagában megérte volna megnézni a filmet. Meg persze mindazért, ami benne foglaltatik.

előzmény: caulfield (#1)

2023-09-05 22:23:59 BonnyJohnny (4) #27

Furcsa érzés négyest adni a filmre. Úgy tűnik, mintha nem tartanám nagyra. Pedig megérdemeltnek látom mind a kilenc Oscar jelölést (és furcsállom, hogy a fényképezés kimaradt tizediknek).
Nagyszerű, jól összerakott, mesteri darab. Valóban egy zseniális alkotó eddigi legérettebb alkotása.
Csak, ahogy lentebb írták többen, engem sem ragadott annyira magával, nem lelkesített annyira, nem taglózott le.
Szépen végignéztem, ízlelgettem és szó se róla, élveztem minden csepjét, mint egy jó bort. Volt, hogy közben is megállítottam, de miután vége lett is forgattam még magamban, mint a borospoharat a fény felé tartva. Kár, hogy nem értek annyira a borhoz, hogy ez többlet élményt nyújtson. Na így vagyok ezzel a filmmel is, és ezért kap tőlem "csak" erős négyest.

2023-07-09 11:25:13 tomside (4) #26

Érdekes lenne ebben a kocsmában egy filmvetítés. Ha valakit érdekelne, szervezhetnénk ide sörözést.

2023-03-15 17:42:07 St4nt0N (?) #25

Ízléses megvalósítás, remek színészek… didaktikus, középszerű történet.
(Jenny egyébként nem a póni volt, hanem a csacsi.)

2023-02-28 15:20:03 dittike (5) #24

Tegnap újra megnéztem a filmet moziban és Jenny a póni, meg az össze állat szimpatikussá vált számomra véglegesen.

2023-02-24 11:45:18 dittike (5) #23

A Center moziban láttam megint a filmet tegnap, és a következők jutottak eszembe:
Írország egy külön mikrovilág, melyet nem sokan értenek meg, az ír néplélek, a táj, a zene, az állatok, mind hozzátesznek ahhoz, hogy ez a misztikummal teli élettér érdekes legyen a mai emberek számára is.

2023-02-22 23:47:57 Ugor (4) #22

Egy négyest feltétlenül! Egy erős négyest! Nagyon jó film, az én véleményem az, hogy nem kiemelkedő, de ettől függetlenül erős méltatást érdemel. Szuperjó szereplők, szuperjó zenékkel, nagyon egyedi, bizarr hangulatú élet, nemtudjukhovávezető sorsok. Amúgy hátborzongató lehet egy ilyen szigeten élni. A dilettáns nagyvárosi kalandvágy, hogy bárcsak ki a tiszta, szabad természetbe, semmi szmog, műanyag, TV, internet, csak a makulátlan emberi kapcsolatok, Szűz Mária meg az angyalai bolyonganak csiripelve a felhőkben... a valóság meg minden bizonnyal ennél sokkal prózaibb. Elképzelni sem tudom, egyszerűen nem tudom az ő szemükkel nézni a világot, kívülálló vagyok, távoli, idegen szemlélő térben és időben, egyszerűen nem tudnék ítéletet alkotni sem semmiféle cselekedetükről. Mert én mit csinálnék a helyükben? Talán ugyanezt. Zord a táj, az emberek, a drámák, az élet meg alig csöpögtet örömöket a kegyetlenségei mellett.

2023-02-20 09:40:29 dittike (5) #21

Tegnap végre sikerült megnéznem délután a feliratos változatot az Uránia dísztermében, így megnyugodtam, hogy a nyelvi lelemény és a színészi játék milyen szép összhangot alkot.

2023-02-04 08:44:48 marcilu (5) #20

Mert az szamár. A póni az, amit a kocsija elé fogat. Két különböző állat. Az egyik fekete, a másik fehér.

előzmény: -senki- (#18)

2023-01-31 21:31:17 opposition (3) #19

Egyetértek

előzmény: -senki- (#17)

2023-01-31 05:31:25 -senki- (3) #18

az amúgy fordítási hiba vagy miért mondanak következetesen csacsit, miután kijavította is hogy nem szamara, hanem a pónija...? csak poén volt.

2023-01-31 05:22:00 -senki- (3) #17

Nagyon túl van lihegve a film. ([hvg.hu] Ez nemcsak az év, de az évtized egyik legjobb filmje) Túl tolt karakterek, hatásvadász irreális reakciók, kapcsolatok. Az ominózus vagdosás lényege hogy egy mondatban összefoglalhassuk a filmet amire mindenki felkapja a fejét: miért? Azért mert.

2023-01-30 16:52:10 bambula (5) #16

Kár,hogy nem az ilyen filmekre telnek meg a mozik világszerte nagy bevételt generálva, hanem számítógép által megvalósított alkotásokra.

2023-01-28 10:25:02 Rorschach (4) #15

Ez egy nagyon jó film.

Viszont amióta véget ért, nem nagyon tudok szabadulni a gondolattól, hogy a tanár bácsi itt áll a vállam fölött és magyarázza, hogy márpedig a The Banshees of Inisherin azért kiváló dráma, mert a záróképre milyen szépen összefonja a polgárháborús settinget a mikrokozmosza cselekményével, hogy egy örökérvényű üzenetet adjon át, mindeközben pedig milyen szép klasszikus elemeket fűz a művész a cselekménybe, mint az antik görög darabokból szökött jövendőmondó boszorkány, vagy a csinos foreshadowingolt tragédia Barry Keoghan szigonyával, és...

Ez, meg a többi éles eszű megállapítás amúgy mind igaz, és értem is, meg értékelem is. Ám nekem a film teljes egészében nem sikerült semmi olyat találnom, ami számomra kirívóan értékesnek, vagy épp zseniálisnak minősül. Azt, hogy Martin McDonagh kisujjában ott van a drámaírás minden létező fortélya, nem szükséges bizonygatni tizennégy évvel az In Bruges után.

Mindemellett simán lehet, hogy bennem van a hiba, és aláírom, nem segített, hogy McDonagh száz évvel visszaugrott az időben, hogy elmesélje a történetét, de nekem a már említett In Bruges gyarlóbb és hétköznapibb meséje százszor jobban tetszett, és A hét pszichopata szép és egyszerű tanulságát is inkább a sajátomnak éreztem.

De azért még jó ez a film. Minden színész lelkiismeretesen helytáll, Barry Keoghan és Kerry Condon simán felnőnek a feladathoz, és tévesen hittem, hogy a főszereplő duón kívül mindenki más csak jelentéktelen kötőanyagnak lesz jelen. Szép a fényképezés is, nagyon autentikusnak tűnnek a szettek és a jelmezek. Vannak vicces és drámai csúcspontok, és még a mini csacsi is tök cuki. Díjszezonbeli üdvöskék közül ezerszer inkább ez a film, mint egy Avatar vagy Shape of water.

Ettől függetlenül a Banshees szerintem sem a tavalyi termésből, sem az alkotók életművéből nem emelkedik ki. Annyira azért nem jó.

2023-01-17 10:16:28 kaamir (4) #14

Ami a szárazföldön megy nagyban, az megy a szigeten kicsiben. Emberek ki tudja miért, milyen okból pusztítják egymást. McDonagh ebben a mikrokörnyezetben nagyon-nagyon sok aspektusát bemutatja annak, hogy miért is esünk egymásnak akár verbálisan, akár tettlegesen. Az okok között szerepelhet féltékenység, irigység, bántalmazás, hatalommal való visszaélés, félreértés, felbujtás. Keserű látlelet ez a film az emberi természetről, miközben mesél mellette barátságról, elszigeteltségről és elvesztegetett öregedésről.

A fényképezés mesés, a zene csodálatos és minden színész pazar. Lehet, hogy előbb-utóbb felviszem ötösre, most azért kap négyest, mert valahogy mégsem került igazán közel hozzám a film, és nem maradt velem a megtekintés után.

2023-01-10 22:41:19 caulfield (5) #13

Önkényes mérvadó

Na, van vita, tök jó, élvezetes. Padraic funkcionális alkoholizmusa pont hogy nem annyira ül: egyszer iszik be igazán (ír whiskey kerül elő az addigi szénsavval és nemi alkohollal dúsított ír “tea” helyett) és mindjárt rokonszenvesebb lesz Colm szemében, kvázi tehát a józanságot, mint szakító okot is meg lehetne jelölni.
Másfelől kicsit túllépve az ezen beszélgetést is meghatározó pacifista szemléleten: persze, gagyi dolog a háború… mint ahogy az azt kiváltó apátia is. Előbbi pontszerű, utóbbi vonalszerű, ezért talán még áthatóbb és fontosabb. Hiába Colin Farrell kiskutya tekintete, ha mögötte egy számító élősködő húzódik meg. Bármely olyan viszony pedig, mely kizárólag az élmény alapján áll az valójában inkább már csak iszony. Erre ébreszti rá Colmot a szomszédban zajló ágyúzás, az érvény hiányára, a válság tényére és a választás sürgetésére. A hazug ölelésből mindig jogosan válhat ki az ember anélkül, hogy egyúttal az őszinte rúgást kérné helyette. Bár valahol tudja, hogy a megtorlás elkerülhetetlen, mégis vállalja. Colmnál ez az, ami számít, nem pedig, hogy jó zenész-e, vagy sem.

2023-01-05 12:18:13 KicsiPeti (4) #12

Ez egy nagyon szép film a barátságról,keserédes magányról,egyedüllétről,eltávolodásról,megfüszerezve nagyon ,de nagyon jó humorral.
Annyira tetszettek benne a tájképek,hogy esküszöm,költöztem is volna Iroszágba ebbe a kisszigetbe,elvonulni egy idöre a rohanástól.
Farrel egyszerüen zseniálist alakit,lehet befigyel Oscar bácsi,megérdemelten,de a többi szereplő,is hozza a legjobbat.
Nagyon jó film élmény,minőségi darab.
Bár,én elég realista ember vagyok,kicsit nehezen tudtam befogadni ,hogy valaki öncsonkítást hajtson magán végre,mert nem szeretne a másikkal beszélgetni.
A végén,a befejezést,hogy értelmeztétek,kibékülnek?,vagy csak marad köztük egy nagyobb távolság,de azért néha beszélgetnek? vagy,addig megy ez az egész mig valaki meg nem hal???

2022-12-22 08:39:43 dittike (5) #11

Számomra a leginkább szerethető film volt, melyet ebben az évben láttam, már csak azért is, mert Írország és állat mániás vagyok.

2022-12-19 20:44:06 ryood (3) #10

Annak idején a Hóhérokban dolgozhattam videósként a Katonában, arra nagyon büszke vagyok, szuper előadás volt, szenzációs szereposztással. Ami most is műsoron van Pécsen a Harmadik színházban, a Piszkavas, szenzációs black comedy/kamaradráma. Kéne még tőle nézni...

előzmény: wim (#9)

2022-12-19 20:20:36 wim (4) #9

"...színházban igazán zseniális" - most már igazán meg kéne néznem tőle valamit színházban is.
A filmnek amúgy pont a színpadiassága zavart: a szcenírozás, a dialógusok sokszor színdarabra emlékeztettek - nem bántóan, de érezhetően, az eleje különösen kimódolt. Végül aztán belerázódtam, sőt, rá tudtam hangolódni, mondjuk, ilyen színészgárda mellett nem csoda.
Kicsit didaktikusnak is éreztem.
Bár négyest adtam rá, szerintem is ez a leggyengébb filmje.

előzmény: ryood (#8)

2022-12-19 18:22:58 ryood (3) #8

számomra ez a film az év csalódása.
McDonaugh eddigi legérdektelenebb filmje.
amúgy szerintem ő a színházban igazán zseniális.

2022-12-17 23:21:35 miraculum (4) #7

Ez szerintem a Torinói ló McDonagh-féle adaptációja. :)

2022-12-16 23:30:12 ifj. Ó. Posszum (5) #6

Magasan McDonagh legjobb filmje nálam. Más, teljesen más, mint az eddigiek, nyugodt, lassú, csak az ember és a hétköznapok abszurditása maradt meg. És a szellemek, mert azok itt maradnak, filmen, drámán, háborún túl is.
Collin Farrell pedig azért lett színész, hogy ezt eljátszhassa.

2022-12-15 19:51:51 Joeker81 (4) #5

Tűpontos dolgozat az emberi jellemről, személyiségfejlődésről, vagy inkább annak megrekedésről egy gyönyörű, de - különböző szinteken és módon értelmezhető - mégis zord, sivár, a nagyvilágtól elzárt környezetben. Farrell és Gleeson ismét remekeltek együtt, ugyanakkor a többi mellékszereplő játékára sem lehet panasz, akit kiemelnék az Keoghan, akinek a játéka felettébb magával ragadó volt (ő lesz eddig az egyik Vapiti jelöltem majd). Nagyon kedvelem ezt a filmet, sajnos azonban ötöst nem tudok rá adni, mert valamiért nem tudtam teljesen közel kerülni hozzá, lehet, hogy a színpadiassága, vagy a karakterek élethelyzeteinek, az ír kultúrának, illetve az adott korszak tőlem való időbeli, illetve ezek együttes távolsága az oka, de van valami, amiért nem ment most a teljes befogadás. De adok még neki esélyt, mert ez nem egy egyszer nézős darab. Akinek van rá lehetősége, annak ajánlom mozis megtekintésre, mert szerintem a fényképezés, a miliő, valamint a film hangulata, rétegei miatt megéri a klasszikus moziélményt.

2022-12-15 11:44:25 bambula (5) #4

Köszi.
Ha így gondolkodott a forgalmazó,akkor nagyon buta lehet.Pedig az Erőszakikat is ők forgalmazták,ez elég kellett volna legyen a film magyar reklámozásához,szerintem.
Új McDonagh film a mozikban Farrellel és Gleesonnal?
Én így is kivárom persze,ez moziban nézős.

előzmény: kaamir (#3)

2022-12-15 11:34:40 kaamir (4) #3

Ha tippelnem kéne, a magyar forgalmazó szerette volna megvárni, hogy begyűjtsön a film egy rakás Oscar-jelölést január 24-én, és utána moziba küldeni. Csak közben tegnap felkerült Disney+-ra, ahol szinkront is készítettek hozzá. Úgyhogy igen, valóban letölthető már szinkronosan és feliratosan is. Biztos hatalmas mozisiker lesz így jövőre :(

előzmény: bambula (#2)

2022-12-15 11:16:28 bambula (5) #2

Sziasztok.
Nem tudja valaki véletlenül,hogy ez a film miért kerül ilyen sokára mozikba?
A forgalmazó hibája lenne?Vagy a Disney döntött így?
Plusz azt sem értem,hogy Amerikában már a héten felkerül az HBO Maxra.Hogyan?
És azt olvastam,hogy állítólag már a neten szinkronosan is megtalálható a film.Ez hogy lehetséges,ha az országban még nem is volt hivatalos bemutató?
Tud valaki ezekre a kérdésekre magyarázatot adni?Köszönöm.

2022-11-01 03:14:37 caulfield (5) #1

„Nőkkel nem lehet beszélgetni, a nők tehenek” - visszhangozhat a múlt század hajnaláról, a kontinens felől egy bajszos német filozófus pikírt megjegyzése. Az épelméjűség határvonalát aztán több helyről is az így-úgy visszaköszönő, a sorozatgyilkosok kiskátéjának is beillő, a kitaszítottról szóló történetecske szabja meg, aki nem tapasztalván meg az emberi kapcsolatokban lakozó melegséget (a nőt), végül porig égeti a falut, hogy úgy érezzen hőt. Minden műveletnek (ambíciónak), így a művészetnek sem más a kezdeti alapja, mint a neheztelés. Az egymáson való élősködés pedig, mint a férgek heveny tülekedése, sajnos elkerülhetetlenül megfojtja azt, ami valóban számít. Nem gonoszságból, ebben a filmben sincs gonosz, Martin McDonagh már annyira fényesre csiszolta emberismeretét, hogy régen túl jár jón és rosszon. Alakjai és arcai vannak, elfuseráltnak ható tájszólással, újfent egy kis közösségbe kényszerítve a kopár szigeten, amennyire egyszerűnek tűnő, annyira csonka életek. Az újdonság és az újság, vagy másképpen a józanság és az én illúziója mállik csupán le. A Három óriásplakát… el nem múló anyai kínja, a Belgiumban dekkoló bérgyilkosok megfeszítése, mind ugyanannak az abroncsnak - az ember egy állat? - a darabkái, mint ez a barna sörön tenyésző tehénpásztor lélekjelenlétét körbevizslató, a banalitást elemi drámába torkoltató, ismét nyíltan spirituális és purgatóriumi húrokat pengető, hamisítatlan ír történet.
Korunk egyik legizgalmasabb, csehovi magasságokban járó színházi nyelvészének a nagy vásznon való kiteljesedését nyújtja ez a film. Szó szerint remekbe szabott mű.