Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Egy életre szóló élményt nyújtott, s meg vagyok róla győződve, hogy A sziget szellemein kívül az utóbbi idők legjobb ír filmjét láthattam.
Szavak előtt, szavakon túl…
Egy kedves KT-tag: macready javaslatára néztük meg az alkotást. Nagy hála és köszönet érte.
Beszédes, sokat mondó, sokat adó, a lelket egészen mélyre húzó, azt rendesen megdolgoztató film. Kevés beszéd, sok, finom, érzékeny rezdülés, sokat mondó pillantások, árulkodó gesztusok. A meg nem fogalmazott mondatok, ki nem mondott szavak ereje ott bujkál a film minden képkockájában. A fajsúlyos problémát, a személyes drámát érzékeny, leheletfinom módon bemutató alkotás.
Adott egy sokgyermekes, szegénységben élő vidéki család, melyben kevésbé dominás kötőanyag a bensőséges érzelmek kimutatása, a gyengédség, az odaadó szeretet különböző megnyilvánulási formái, s azok megélése. Nem csak a környezet, nem csak a lakásbelső, de a légkör is rideg, de a családban uralkodó viszonyai, kapcsolatok is. Úgy tűnik, hogy azok sem voltak nyíltak, sosem égtek magas lángon, vagy már régen kilúgozódtak, elporladtak. Minden teher az anya vállán van, aki belefásult már belefásult mindenben, s nem a gyengédség és a simogató, óvó-védő szeretet jellemzi a viselkedését. Az apa még hozza a tesztoszteron macsót: iszik, félrelép, s még annyi szeretet megnyilvánulásra sem képest, mint az anya. Szóval egy szinte űrhideg érzelmek…Egy ilyen miliőben éli mindennapjait a család legkisebb lánya. A finom, gyermeki lelkével erre a családdinamikára és légkörre a kívülállással, s még inkább a szótlansággal, csendességgel reagál.
Ebből lélekállapotból húzza őt ki egy új helyzet. Az, hogy a nyáriszünet idejére – egzisztenciális okok miatta (is) egy másik városban, az anya unokanővérnél tölti a nyarat.
A főhőst alakító kislány játéka zseniális, csodálatos, magával, lélekmarcangoló. Nincs benne túlzás, nincs bennem fölöslegesség. Letisztult, érzékeny. A nagynénit és a nagybácsit alakító színészek is nagyszerűek. Minimalista játékukban, minden gesztusokban ott munkál a törődés, az érzékenység, a szeretet.
A rendező biztos kézzel vezeti a színészeket, jól megkomponált, bár szerintem nem hibátlan a dramaturgia. Ennek ellenére is nagyon-nagyon belemar az ember lelkébe ez a történet. Jó, hogy a dramaturgia igazodik a történet fő motívumához, lassan-lassan, ráérősen és kellő empátiával fejti fel, mutatja be a részleteket a rendező. Ez az alkotás kiváló példa arra, hogy a szavak előtt, s a szavak túl, olykor ( vagy mindig) többet tudunk meg egy adott helyzetről, személyről, mintha valaki, vagy éppen az érintett személy beszéd formájában mondaná el a történetet.
A finom, érzékeny, félszeg pillantások, az elfojtott sóhajok, egy apró biccentés a fején egy, lassú ruhasimítás, a ki nem mondott, meg nem fogalmazott mondatok a legbeszédesebbek.
Igazi humanista film. Az embernek, az emberről, emberül…
A szavak előtt, a szavakon túl örök és megmásíthatatlan igazság: a szeretet gyógyít! A szeretethez nem szavak, hanem lélek, s apró tettek szükségesek.
Zsebkendő-nyitogató, finomlelkű alkotás. Elvarázsolt mágikus-realista kifordított hamupipőke meséje, ami nagyon is fontos pszicho-szocio kérdéseket taglal. Nagyon szerettem, hogy egy meditatív film mer ennyire rövid lenni, és velőssége miatt pont annyit mond, amivel a megfelelő kérdéseket sarkall feltenni. Csodálatos párbeszédindító a szülőség témájáról.
A csendes lány kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/03/15/a-csendes-lany-kritika/
Micsoda film! Csillagos ötös!
Mennyire hiányzott már ez a hang, ez a csendes, lassú, mégis az első pillanattól beszippantó filmes varázslat. Az egyik legcsodálatosabb film a szeretetről, amit láttam. Ahogy Mimóza is írta: halk és szelíd. Figyelem, jelenlét, elfogadás, a másik megbecsülése - mindez csupa apró, hétköznapi, őszinte gesztuson keresztül. Ez minden.
A törődés filmje
„Annyit beszél, amennyit kell. Több ilyen kellene.” – hangzik el a filmben. Nem tudom, hogy az írek általában milyenek, de ebben a filmben senki se beszél túl sokat, nem csak a főszereplő kislány. Annál többet mondanak a gesztusok – legyenek finomak, vagy durvák, az arcok, a tárgyi és a természeti környezet. Megmutatják a diszharmóniát és a harmóniát, amely körül vehet egy gyereket. És hogy igazából milyen kevés elég ahhoz, hogy az egyikből átlépjünk a másikba. Egy jó szó, egy mosoly, egy aprócska ajándék, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy a másik része lehessen a mindennapjainknak.
Ez a csendes film zajos sikert aratott az írek körében. A visszajelzések alapján nagyon beletalált az „írség” lényegébe. Nem csak az eddig legnagyobb bevételt produkáló hazai film lett, de első alkalommal jutott be a legjobb külföldi filmek szűkített listájára is az idei Oscar versenyen.
Én pedig csendben örültem az első ír nyelven hallott filmnek. Több ilyen kellene…
Szeretet nélküliségtől a feltétel nélküli szeretetig.
Keveset beszél...és sokat mond.
Ahogy mimóza írja: halk és szelíd.
De erős! (Mint egy jó ír mustár.)
Ez a film a címéhez méltóan halk és szelíd, a tisztaság igazi, pontosan megfogalmazott, áttetsző dimenziója és definíciója. Az is eszembe jutott közben, hogy régen láttam ilyen gyönyörű közeliket, és az is, hogy mennyire varázsos számomra az írek nyelve, mindig az volt, és az is marad. A táj magába ölel, a ház, ahová a csöndes lány megérkezik, szintén. Féltem néhány buktatótól, de elkerülte a rendező. Megy két toplistámra, és a jövő évi Vapitire.
Csillagos ötös, csak annyit sajnálok, hogy nem énekeltek benne többet, autentikus dalokat. Ami elhangzott, azért is hálás vagyok, persze.
Egy dal pár sora hullámzik bennem, ha erre a "hazahívogató" filmre gondolok:
"...majd egyszer csak látod, valaki vár,
hidd el ha mész majd hazafelé,
eljutsz hozzád, s magadhoz megérkezel."
„Zárt és intim miliőben is játszódó, hihetetlenül gyönyörű, költői realizmusban úszó, halk, empatikus, családi viszonyokat, összetartozást, elszakadást szemlélő ír coming-of-age ékkő, garantált torokgombóccal a végén.” Szabó G. Ádám
Az Ír Film- és Televíziós Akadémia e többszörösen díjnyertes filmadaptációt nevezte a 2023-as Oscar-díjra a „legjobb nemzetközi játékfilm” kategóriában.
Mikor a kt-n látod, hogy 50 szavazat felett 4.3 a film, akkor úgy mész el moziba, hogy semmi kétséged felőle, kiváló filmélményben lesz részed. Megint csalhatatlan filmes iránytű voltatok, köszönöm szépen! :)