Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
'Dominik Moll számomra harmadik alkalommal bizonyította, hogy egészen rendhagyó, különleges bűnügyi filmek készítéséhez van érzéke.'
És tényleg. Most nézem, hogy a Bestiádáért is ő volt a felelős - szép munka. Hiába négyes nálam az is, ez is, nekem az Akkor éjjel jobban tetszett; szerintem ez erősebb film.
Három dolgot emelnék ki. Egyrészt hiába kezd a film azzal a felirattal, amivel, mégis szolgál annyi tartalommal, izgalommal, gondolattal és mondanivalóval, hogy simán maga elé szegez végig. Hiába néztem szerencsétlen csillagzat alatt, művészmozik éjszakáján sorban negyedik filmként, és hiába ért véget bőven hajnal három után, egy pillanatra sem vesztett el. Mosott rongyként is feszült figyelemmel bámultam a vásznat.
Ebben nagy szerepe van a Yohant játszó Bastien Bouillonnak, aki a Fogságban Jake Gyllenhaalját juttatta eszembe. Lehengerlően intenzív, nyers alakítást nyújt, élmény volt az ő lencséjén át nézni a nyomozást.
Nem utolsó sorban pedig nagyon tudtam értékelni, mitöbb imádtam a kis apróságokat. Tele volt olyan hétköznapi pillanatokkal a film, amiket egy gritty, közhelyes krimiben totál másképp csinálnának. Például
mikor a nyomozó/helyszínelő srác a kapuban mintegy félvállról odavetve, sietve beismeri, hogy irtózik attól, amikor szülőkkel kell közölni a gyermekük halálhírét. Vagy aztán benn a nappaliban, amikor Yohan lefagy. Vagy anyuka reakciója az elmondottakra.
Mind-mind olyan életszagú, stilizáltságtól mentes gesztusok, amik számomra ritka kincsek hasonló filmekben.
Ezt a csupasz, tárgyilagos stílust javarészt tartotta is a mozi, úgyhogy egy életerős négyest tőlem is kiérdemel. Plusz lehet, megy ez még feljebb is, mert ugyan nincs egy hónapja sem, hogy láttam, többször is elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy újfent be kéne nevezni rá.
előzmény: ryood (#1)
Clara-t talán nem is egyetlen férfi gyilkolta meg, hanem az összes ex, barát, akiket kihallgattak együtt üldözték a halálba. Mondja a film második felében Yohan nyomozó. A filmben, ahol nem derül fény a rejtélyre, és mégis ad feloldozást, katarzist a befejezés.
Egy egyszerű vidéki gyilkosságnak tűnik, és egy borzasztóan komplex pszichológiai krimi formálódik belőle a cselekmény előrehaladtával. Közben betekintést nyerünk egy bűncselekmény felderítésébe, vagyis a fel nem derítésébe, hiszen amikor azt hinnénk, hogy megvan végre az áttörés, mindig kiderül, hogy zsákutcába futottunk...
A film néhol egészen filozofikus, gondolatébresztő. Szeretem az Alpok hangulatát, ezeket a hegyi francia kisvárosokat. Bele tudtam helyezkedni Yohan nyomozó elméjébe, és vele róttam a köröket, mint egy mókuskerékben a bringáján...
Dominik Moll számomra harmadik alkalommal bizonyította, hogy egészen rendhagyó, különleges bűnügyi filmek készítéséhez van érzéke. Talán a legjobb francia bűnügyi filmes.
Minden krimirajongónak ajánlom, és ne várjatok csavaros, meghökkentő sztorit, inkább csak mélyüljetek el ti is Yohan nyomozóval együtt a bűnténybe, ami őt élete végéig kísérheti.
Érdekesség, hogy a film meggyilkolt áldozatának a neve Clara Royer, épp úgy, mint a Saul fia és a Napszállta társforgatókönyv-írójának.
Én is így voltam a filmmel. De úgy látszik, én méginkább a hatása alá kerültem, mert nálam kérdés sem merült fel, hogy ez ötös. Egyszerűen képtelen vagyok kiszedni a bőröm alól, és bár már egy hónapja láttam, folyamatosan pörgetem a spotifyon a remek filmzenéjét, miközben az olyan jelenetek, mint a temetői, rendszeresen eszembe jutnak. Eddig csak egy filmet láttam talán, ami ennyire húsba vágóan mutatja be, mit tesz ez a munka az azt végzőkkel: May God save us. Amit amúgy ajánlok is mindenkinek, akinek ez tetszett, csak az sokkal brutálisabb és sötétebb, míg a La nuit du 12-ben legalább valami minimális reménysugár motoszkált egyes jelenetek között.
előzmény: Rorschach (#2)