Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nekem olyan érzésem volt, hogy lejöttek a medvék a hegyekből - lehettek jelmezben is - megálltak és valami ilyesmit mormoltak egymásnak: íme az ember...
A film vége, ugye, enyhén szólva is, erősentalányos. Mert pl. azok a medvék lehet, hogy nem is medvék, hanem jelmezes falusiak. Vagy pl. mit csinált Matthias? Kire lőtt? Megölt valakit? Ha, igen, miért? stb. stb.
előzmény: offerus (#5)
A helyszín valóban kilóg, én akkor ismertem fel, hogy a képek Torockón készültek, amikor a szinte skanzen szerű házak mögött beúszott a Székelykő képe (ami ugye nem a Székelyföldön van). A magyar-román-német kultúra párhuzamos megjelenése azt a célt is szolgálta, hogy ne a magyarokra kihegyezett (magyarellenes) filmnek tekintsék, hanem univerzálisnak, aminek Mungiu is szánta.
Szerintem a kisfiú akasztott embert látott. A juhokat nem tudom. De vajon mit láthattak (gondolhattak) a film végén a medvék :)
előzmény: Rotbaroness (#4)
Összetett, többször nézős film, külön elismerés a sokféle nyelv egybefésüléséhez. Remekül vázol fel mindenféle problémát, nem csak a pékségről szól, hanem az erdőkitermelés, a medvekérdés, a kivándorlás, az identitás megőrzése, a román-magyar együttélés, a nacionalizmus, az apa szerepe a nevelésben, a nők önállósodása, a kistérségek leszakadása, a multik működésmódja, a szurkolók egymásnak feszülése mind-mind tematizálva van, kicsit még a Verespataki/Rosiai bánya is megjelenik. A helyszín annak aki ismeri kicsit kilóg a megjeleníteni kívánt konfliktus helyszínétől, meg kicsit idealizált a német nyelv és egyéb hagyományok (népviselet, házak) ilyen hangsúlyos megőrzése is szerintem, de ez legyen a legkisebb baj. Judith State és Martin Grigore alakítása emlékezetes.
Maradnak nyitott kérdések a végére, pl.
Kit látott Rudi először az erdőben, amitől elhallgatott? Lopták végül a juhokat Ottó bácsitól?
Megnéztem még a moziba menetel előtt a beszélgetést nagyon izgalmas és inspiráló volt.
előzmény: Ágó (#2)
Remek beszélgetés a film rendezőjével. Érdemes rászánni azt az egy órát.
Az indulatok elszabadulásáról szól ez a film, amikor az emberekből kibújik a bennük szunnyadó állati ösztön és nem bírnak parancsolni a gyűlöletnek, melynek számos formája megjelenik. Sokat tanulhatnának emberiességből, s talán a néző is, aki mindezt külső szemlélőként figyelheti.
A Szerelemre hangolva c. film zenei motívumának sorozatos felbukkanása még drámaibbá teszi az élethelyzeteket, s ezáltal magát az alkotást is.
Kétórás, aktuálpolitikai sűrítmény, mégis jólesett benne időzni. Festményként ez lenne az a hiperrealista ábrázolás, ahol bizony még a pocsolyában sem csillan napfény. És tényleg, egyetlen napos epizód sincs benne, szürke és sötét minden, viszont a bemutatott falu, hát az gyönyörű szép. Még sincs semmi remény, sem fejlődés sem előre, sem hátra. A tömeg, a nyáj ereje egyre csak hatalmasabb. Minden szépítgetés nélkül, keservesen a képünkbe nyomja a vad realitást. Amikor is a Sri Lankáról Erdélybe érkezett vendégmunkás pékek után nem akar a falu kenyeret vásárolni, mert ki tudja, milyen vírustörzset importáltak ide nekünk..Mondom én, a koronavírus-járvány is itt van még, csak már a fejekben.. Mégis jó a filmben időzni, nem mozgolódtam a székben, nem vártam, hogy vége legyen. Szerettem nézni minden szomorúsága ellenére. És elsősorban azért, mert a film minden pillanatán át az egyik kedvenc román rendezőm sugárzik át rajta.
Cristian Mungiu a vászon, és noha a filmkockák megjelennek rajta, mégsem takarják el teljesen, így látom "őt", és az a tudat, hogy a számomra nagyszerű, szerény, rendkívüli elméjű, őszinte lénye, mint háttér tartja az egészet, önmagában boldog tény. Pedig nem tökéletes film, sok apró hibával - erről jól írnak az egyes cikkek - és egy erősen zavarba ejtő véggel, amiben mióta tudom, nincs semmi szimbolikus - és itt ajánlom a partizános riportot a rendezővel - még kínosabbá teszi az egészet.