Holy Spider (2022)

Ketté kell választani a filmet mint krimit és mint propagandát. Kriminek erős négyes jó alakításokkal és rendezéssel.Ezért javaslom, hogy nézd meg. Viszont beszélnünk kell arról, hogy ez 100%-ban propaganda célokra készült, és mint ilyen messze van attól, hogy árnyalt képet adjon. Irán gonosz - ezt az egyszerű, rövid, megkérdőjelezhetetlen mondatot kell elültetni a nyugati ember fejében! Ha érdekel a valós történet és a film eltérése: https://www.youtube.com/watch?v=M6UFWivIP1E

Engem több szempontból is zavarba ejtett a Szent pók, így hát kénytelen voltam utánanézni az igaz történetének, illetve megtekintettem az And Along Came a Spider című, a sorozatgyilkosságot feldolgozó dokumentumfilmet is annak reményében, hátha kirajzolódik a dolog végén egy koherens sztori.

A kuszaság, amelyet éreztem, az én saram is, ugyanis pontosan annyit "tudok" Iránról, mint az átlag magyar ember, azaz hetvenes években elsöpört szabadság, ultravállásos rezsim, háborúk minden fronton mindeki ellen, nuku tömegpusztító fegyver, no meg anyagi és szellemi szegénység. És ennyi, szégyenszemre. Azt se tudom, hogy ezek az emberek milyen nyelven beszélnek melyik háborúról a filmben, vagy egyáltalán jobbról balra írnak-e. A dolog ezen része az én szegénységi bizonyítványom.

A Szent pók működik, mert ilyen ordító hiányosságokkal is le szabad ülni elé, úgy is élvezhető lesz, sőt! Teljesen jó a film, az első tizenpár perc pedig a legtökéletesebb nyitány, amit egy ilyen tematikájú történet elejére el tudok képzelni. Büntetően zord és nyers, úgy rárúgja a nézőjére az ajtót, hogy szerencsétlen alig bír felocsúdni.

A kezdeti lendületből pedig csak lassan veszít a film, és egészen a végéig bírja a néző osztatlan figyelmét. Tanulságos, elborzasztó, szikár krimi-thriller a vége, tök jó. Első blikkre.

Csak mintha valahogy túl sima lenne ez az egész; talán túlzottan kényelmesen és egyértelműen áll össze a dolog egy nagyon egyértelmű narratívává, és némi keserű, propagandisztikus utóízt hagy maga után a kilógó lóláb.

Szóval kapirgáltam kicsit a rendelkezésre álló szűkös források közt (nyilván ezerszer több nyilvános infó lenne két kattintás távolságban, ha nem Iránban zajlik anno az eseménysor, hanem a fejlett világ bármelyik országában), és olybá tűnik, minél többet derítek ki róla, a Szent pók annál inkább szűnik meg működni. Minden morzsányi új infó billent egyet a mérleg nyelvén, míg végül a Szent pókot jelenleg egy kriminek álcázott propagandafilmnek tartom.

Írtam a saját szegénységi bizonyítványomról, hadd írjak a moziéról is, tudniillik a Szent pók gusztustalanul ferdíti az igazságot, hogy valós eseményekbe csomagolva sulykolhasson egy politikai állítást, mely szerint az iráni társadalmat gyakorlatilag állatok uralják. A film szerint Irán olyan ország, ahol a nőket sorozatgyilkoló vallási fanatikus szinte celebbé válik, éljenzi a tömeg, és nagyon úgy tűnik, a társadalom többségének támogatását élvezi. A film szerint ez a társadalom gonosz és kegyetlen.

És értem én, hogy egy Európából finanszírozott film esetében ilyen üzenetre van igény; az a manipulatív és rosszhiszemű hozzáállás, ami a filmet körüllengi, azonban talán mégsem járja. Félreértés ne essék, nem a sáriát (amúgy sária szerint ítélnek Iránban? nem tudom) védem. Az objektivitást védem, a részrehajlást és a félremagyarázást pedig megvetem. Ez egy eszes, okos fórum, ahol a tagok képesek az értő olvasásra, mégis úgy érzem, muszáj leírnom, hogy nem a big Iran lobby fizet ezért a kommentért - a lábam be nem tenném nemhogy Irán területére, de szinte egyetlen vele szomszédos országba sem.

Annyi borzalom zajlik ezen a világon, Irán határain belül is! Ha valós szörnyűségek bemutatása általi elborzasztás a cél, illetve a kiállás a nők jogainak széleskörű megtiprasa ellen, akkor a Szent pók kezdhetné azzal, hogy elregéli, miként lesz társadalmi probléma a prostitúció. Ha jogok csorbulásáról van szó, megpróbálhatna átadni egy árnyalt képet arról, mennyire hiányzik a szociális háló, az oktatás és úgy egyáltalán bárminemű jövőkép a társadalom konkrét fele mögül/alól. Ez egy fontos és kiváló téma, és mit állít a film, mi a tézise? Azt mondja, hogy Iránban széleskörű társadalmi probléma a nőgyűlölet, ami pipa, hisz ez minden bizonnyal így is van. Ám egy igaz üzenetet megmételyez, ha csúsztatások és ferdítések tömkelegével adják át.

Állítja, hogy a pók megölte a prostituáltakat, és ebben nem is téved. Azt viszont kimarad a filmből, hogy a pók nem prostituáltakkal kezdte, hanem eredetileg férfiakra támadt, csak ők túl nagy falatnak bizonyultak számára és alulmaradt, így nyargalt át a számára leginkább elérhető, egyben legvédtelenebb társadalmi csoportra: a prostituáltakra.

A film azt is állítja, hogy a pók vallási indíttatásból gyilkolt, és való igaz, ő maga is felhozta ezt mentségére. A képet azonban árnyalja, amit a film ugyan nem állít, ám a vádirat mégis tartalmazta, mégpedig hogy a pók a legtöbb áldozatát meg is erőszakolta. Ez azért némileg ellentmond a várostisztogatós magyarázatnak, de jótékonyan elsiklik fölötte a Szent pók, mert nem illik a csőlátással szuszakolt narratívájába.

Sajnos nem találtam arra vonatkozó információt, hogy a gyilkos széleskörű társadalmi megítélése mégis miképpen zajlott, és volt-e akkora szenzáció, amekkorának a film beállítja, azt viszont olvastam, hogy ezek a hardcore fanatikus siíta (siíta? így kell egyáltalán írni? nem tudom) támogató arcok simán kihátráltak mögüle, mikor kiderült az erőszak ténye. Nekem úgy tűnik, egy keményvonalasabb vallási irányzat szeretett volna népi hőst csinalni a fasziból, majd ahogy kiderültek az ő dogmáikkal össze nem egyeztethető tettei, azon nyomban levették róla a kezüket.

Nem arról van szó, hogy egy őrült nőgyűlölő társadalmi megbecsülésnek örvendett. Arról van szó, hogy egy vérszomjas beteg fasz a lebukása után megpróbált bevágódni a népe erőszakos kisebbségénél, hogy ezzel elkerülje a bitófát, de nem jött be, és felhúzták a kötélre, és puff, stáblista.

Jó szög lehetett volna az, hogy a számító és erkölcstelen, bomlott elméjű rohadék megpróbál a hazájában lappangó, nem-is-annyira-elfojtott nőgyűlöletet felhasználva társadalmi bosszúálló és istenadta tisztogató képében tetszelegni elfogása után, hátha kilobbizzák neki a félőrült szektások a szabadságot.

Ilyesmit nem állít a film, hanem megáll ott, hogy a csóka gyilkolta a nőket, mert Iránban egy férfi bármit megtehet egy nővel, és a nők élete rettegés. Példa 1: újságíró főszereplőnket férfi kísérő nélkül elzavarnák a szállodából. Példa 2: újságíró főszereplőnket hazáig követi éjjel egy motoros. Példa 3: újságíró főszereplőnket majdnem megerőszakolja egy rendőr, pusztán mert megteheti.

A miheztartás végett, az újságíró főszereplő karaktere teljes egészében kitaláció, minden fenti példa pusztán azért került a filmbe, hogy az üzenetet sulykolja. Ezek mellesleg javarészt működőképes jelenetek önmagukban, de összegyúrva egésszé a film komolyan vehetőségét csorbítják, és teszik azt jobbára ízléstelenné.

Véleményem szerint sokkal erősebb film születik, ha az alkotók nem elégednek meg a legfelszínesebb, legnyilvánvalóbb megoldással.

És én tényleg értem, hogy Irán kurvára nyomorult hely, de akkor meg mi a francért kell egy ilyen olcsó, trendi politikai üzenet köré görbíteni és butítani az igazságot? Hogy messze ne menjek, a már említett And Along Came a Spiderben (ingyen és bérmentve elérhető a doksi amúgy youtube-on, vimeón, miegymáson, angolul viszont sajnos tudni kell hozzá) előfordulnak olyan finomságok, mint pl. hogy tízéves lányt adnak el a család távoli rokonának arának, meg a tizenhármat betöltött feleséget küldi a szerfüggő férj az utcára pénzt keresni. A dokumentumfilm jóval részletgazdagabb és hitelesebb, messzemenőkig horrorisztikus képet fest arról, hol tartott Irán az ezredforduló környékén, és abból például az is kiderül, hogyan kerültek tömegével utcára nők, az ilyen pókfélék hálójába.

Végül én úgy látom, a Szent pók rólunk mond el sokat - és arról, ahogyan a film producerei az európai értelmiséget elképzelik: látom magam előtt a brainstorming sessionöket, ahol felteszik a kérdést, vevő-e a széles közönség egy realista, átfogó szociodrámára Iránról? Szinte végig sem hagyják formálódni a gondolatukat, már vágják is ra, hogy egy nagy szart! Na de vevők-e a népek egy vallási fanatikus, prostifojtogató sorozatgyilkosra? A(z egyebek mellett vallási) hergelés és megosztottság, meg a true crime sokadvirágzása közepette? Hát hogyne!

Nem tudom amúgy, miért hozta elő belőlem a fact checkert a film. Talán érdekelt annyira a téma, hogy megtiszteljem azzal, megpróbálom megismerni és megérteni annyira, amennyire a helyzetem engedi. Talán csak az átlagos trúsztoriknál jobban frusztrált, hogy milyen ügyetlenül kezelik az alkotók a valóságos elemeket. Nem is értem, mi szükség volt a megtörtént eseményekre háttérként, ha a mozi ennyire elszakad és sarkít, bölcsebb lett volna talán messzebbre rugaszkodni, és betolni az egészet a fikcióba, based on szöveg nélkül.

- , ha sem agresszor, sem passzív nem vagyok, akkor nekem mi jut?
Nem kétféle ember van, hanem éppen kb. 8 milliárdféle. Ez a megfejtés - szerintem.
De ez már off lesz...

Értelek, és egyet is értek..azért mertem a férfire "kenni", mert valahogy látványosan többször jelenik náluk meg, miközben mégis azt gondolom, talán többet szenvedtem a nőktől, mint a férfiaktól. Most csak azon tűnődöm, ha sem agresszor, sem passzív nem vagyok, akkor nekem mi jut?

Réka ajánlására néztem meg ezt a filmet, a profilomon kezdettől fogva az iráni filmet jelöltem meg, mint kedvencemet, pontosan az egyszerűségük miatt, ahol nem a külsőségek számítanak, hanem az általános emberi érzések, motivációk. Ami meg a hímminőség problematikáját illeti, azzal egyáltalán nem értek egyet, nem hímekre és nőkre osztom fel a világot, hanem agresszorokra és passzív emberekre, mely utóbbi magam is vagyok. Van egy iszonyatosan agresszív nőismerősöm, nála agresszívabb emberrel soha életemben nem találkoztam, és nem a férfiuralmat hibáztatnám a világ rossz állapotáért, sokkal inkább a szellemi sötétséget, és annak részeként a vallási fanatizmust, ami megint nem női-férfi kérdés, ahogy már a korábbi hozzászólók is említetták.

Az "archetípus", a "hímminőség" és az a "sűrű, sötét elegy" szerintem nem más, mint az emberi védekező- és támadó ösztön. Ha alapjaira bontod a jelenséget, akkor tulajdonképpen a filmben a gyilkos nem tett mást, mint hogy "védte" az övéit, az övéi felfogását, meggyőződését, "erkölcsi fölényét". Védte a törzsét, ha úgy tetszik, és akkor már értjük is, hogy a kezdetek óta velünk van ez a védekező- és támadó ösztön, ami mindannyiunkban megtalálható, és ami rengeteg erőszakos cselekedetnek az alapja. Én legalábbis így látom, és így már azt is érteni vélem, hogy te mire gondoltál.

Köszönöm, örülök, ha jól esett, és egyébként annyira nem szerencsés a barátnőm, sok hibámmal kell együtt élnie :)

Amiről írtam, mint "férfi", az inkább az archetípus, a bennem is lappangó, tudat alatt ható hímminőség, valami sűrű, sötét elegy, ami nélkül nem tudnánk a fényről. Nem biztos, hogy a legmegfelelőbb mindezt a nemekkel címkézni, csak látványosan a férfiban jobban jelen van, a nőben lappang, a nő máshogy gyilkol, tudom..És tényleg ne legyen igazam, de a film után/alatt volt egy olyan érzésem, hogy a férfikvalitás legalsó szintje, a leginkább anyagba ragadt minősége, szóval a férfi alja, az olyan, mint amit a film bemutat. Mintha a férfinek is sok emelete lenne, és ez lenne a pince, ahonnan a szerencsések, a szellemileg érettebbek, a felnőni vágyók igenis erőnek erejével kirángatták már magukat.

(biztos, mert én provokálok jól, de egy-két látszólag nagyon békés, jóravaló férfiből is "sikeresen" előhoztam már ezt a sötét minőséget, szóval biztosíthatom, hogy a legtöbben ott van)

Nagyon jólesett tőled ez az érett hang, szerencsés a csajod/barátnőd/feleséged!!(bocs, a párod szóval óvatos vagyok, az majd az utolsó nap használom csak)

Az általánosításról annyit, hogy láttam én már olyan férfit, aki soha életében nem volt erőszakos, és láttam a gyerekét rommá verő nőt is. Ezzel együtt is tisztában vagyok azzal, hogy ha megnézzük mondjuk a gyilkosságokat a világban, feltételezem, hogy jó 70%-ban férfi az elkövető. Ahogy mondjuk háborúkat kirobbantó diktátorok/hadvezérek is szinte kivétel nélkül férfiak voltak/lesznek. A mai/eddigi patriarchátus világrend egyértelműen elbukott. Szóval, tényleg csak zárójelben, de említsük meg az üdítő/meglepő kivételeket is, akik erősítik a szabályt.

És hogy én, mint férfi tényleg szeretem-e a nőket? Szentül hiszem, hogy semmivel sem vagytok kevesebbek nálunk. Maximum mások vagytok, mások az erősségeitek, gyengéitek, ahogy nekünk is megvannak ezekből a sajátjaink. Mi, a párommal mindketten dolgozunk, innentől fogva nincs olyan elvárás senkivel szemben sem, hogy mosson, főzzön, takarítson, mosogasson stb. Mindkettőnk feladatai ezek. Hiszem, hogy ugyanúgy jogotok van szórakozni, tudatmódosítokkal élni, kikapcsolódni, káromkodni, vagy hogy ugyanúgy élvezhetitek a szexet, úgy és annyi partnerrel, ahogy és ahánnyal akarjátok. Ha rajtam múlna, a nők átlagkeresete ugyanannyi lenne, mint a férfiaké. Azt sem gondolom, hogy a nők dolga a szülés lenne, nekünk nincs gyerekünk, és nem is akarunk, és minden nőnek szíve joga így élni, ha ehhez van kedve. Felőlem lehetne a következő miniszterelnök asszony a Dobrev Klára is, őszintén megnézném, hogy mit hozna ki országunkból, és még pozitívan is állnék hozzá. Sorolhatnám még, de felesleges, ennek a bekezdésnek a második mondata mindent elárul, és még komolyan is gondolom. Feminista még véletlenül sem vagyok, de az egyenlő jogokban maximálisan hiszek.

És a vallás? Az olyan dolog, hogy szépen bekajálták a férfiak és a nők is, láttam már bigott vallásosságtól rosszindulatú nőt is. Az erőszakos vallási cselekedetek persze megint leginkább a férfiak számlájára írhatók, de ha vallásról beszélünk, akkor az olyan, mint a fegyverek; mindig az ember a hibás. Az, aki félreértelmezi a Koránt/Bibliát/satöbbit, és az, aki meghúzza a ravaszt. Ha betiltanánk a fegyvereket és a vallásokat, az csak tüneti kezelés lenne, az erőszakosságra, a rosszindulatra való hajlam ugyanúgy bennünk lenne. Ha betiltanánk a férfiakat? Nos, azt én is megnézném :D

(Erős a gyanúm, hogy ez OFF lesz, ha igen, akkor már most elnézést!)

Szép.Főleg egy férfitől.

Nem, a férfiak is csak azt akarják hogy szeresse őket valaki, még a muzulmánok, csak nem merik bevallani, még maguknak sem. Le kell pucolni azt a sok kultúrális/társadalmi ragacsot, ami ezen a kérdésen van, és az önismereti út végén ott marad a szeretetvágy, szerintem.

Egy mondta a filmről is azért:
Bár keveset tudok az iszlám világról, a film elhitette velem hogy nagyrészt ilyen.

(hosszú lett, mert a második felében tényleg és nagyon és komolyan kérdezek)

Adva vagyon egy önjelölt "megváltó", aki magánjelleggel tisztogatja az utcákat azon erkölcstelen nőktől, akik pénzért árulják a testüket, hogy el tudják tartani a gyereküket. Megszállottságból, elhivatottságból, a végén meg már függésből gyilkol. A nőket lakásába csábítja, hogy megfojtsa őket, miközben a családja a ház másik végében alszik. A kamera pedig "kéjjel"(na jó nem) mutogatja nekünk a fuldoklás fázisait. A rendőrség mögött sutyiban csak ott áll az egyház, mely persze nyíltan nem tapsolhat az egyes gyilkosságok után, de azért valljuk be, titokban egyetért a gyilkossal, és egyáltalán nem siet feltárni az ügyet.

A városba megérkezik egy újságírónő, aki életét is kockára téve, mert egyszer ő is beöltözik prostituáltnak, hogy leleplezze a gyilkost, elkezdi felgöngyölni az ügyet. Mindez húsz esztendeje történt Iránban, és azóta, ismerve a tavalyi eseményeket, semmi sem változott. A rendező Dániában él, és csoda, hogy nem indított ellene is az iszlám hatalom elfogatóparancsot, hisz hosszú annak a keze. Lásd a Salman Rushdie ellen elkövetett tavalyi merényletet..

A film egészen közel hozza a történetet, vele alszol, álmodban fuldokló nőket látsz, a főszereplőnő zseniálisan alakít, talán a tárgyalós rész lehetett volna jobban kibontva, hogy mind mélyebben megértsük a világban vallási pózok mögé bújt gonosz jellegét, ami mögött olyan mélységű fanatizmus, tévképzet áll egy elképzelt istenkép kapcsán, hogy már az önmagában blaszfémia.
Kérlek szépen titeket férfitársaim, férfi testben élő, amúgy meg szabad lényeket, kikben nyilvánvalóan több a hím minőség, mint bennem, tegyétek a szívetekre a kezeteket, és súgjátok meg nekem, mi is van igazán az érzéseitek legeslegmélyén!? Szeretitek-e ti igazán a nőt, vagy amögött csak ott rejlik, búvik, kucorog egy istenverte érzés is, amit jó lenne rejtegetni itt nyugaton - mert elvégre ideérve csak kikupálódott annyira a hím, hogy el tudja rejteni titkait, - ami a birtoklás és a gyűlölet?
Nem arról van szó, hogy isten igazából a férfi csak birtokolni akarja a nőt, ne is létezzen az önálló jogon, saját bejáratú, senki más által nem használt lyukat akar, semmi mást. Mit neked lélek, érzelem, azt majd a kocsmában a többiekkel, mint keleten. S extrém esetekben olyan messze is elmegy ezért a birtoklási mániáért, hogy képes meggyilkolni a gyengébbik nemet.

Férfit magatokban a nappali tudat szintjén hordó lények, kérlek titeket, legyetek őszinték, meg kell fejtenünk a rejtélyt, hogy orvosolni tudjuk a bajt. Nem arról van szó, hogy nem szeretitek Évát, hanem simán csak a seb fáj az oldalatokon, amit orvosolni szeretnétek? És csak emiatt van ránk szükségetek. Persze, persze, ez a bárgyú teremtéstörténet, mellyel a mi kultúránk is megfertőződött.. Ki mások is írták, mint a férfiak.
Mindez nem a nemek közötti harc elmélyítésére tett szándékom, hanem a férfi, mint archetípus megértésére tett próbálkozásom. Bennem is van férfi, amivel bátran szembenézek, de mivel tudatalattimban lappang, ezért van szükségem őszinte, érett, tárgyalásra képes férfiakra, hogy kihangosítsanak.

Mert innen nézve, a saját férfiminőségemet megvizsgálva, a férfi a sötét, ördögi erő, a teremtés utolsó nagy elhibázott cselekedete, az önzés, a szeretetlenség netovábbja. Akit látva isten elszörnyedt, felfogta, ez így nem maradhat, és mert nem volt több anyaga alkotásra, kivágott Ádámból egy darabot. Letisztogatta és pánikból belelehelte a nőképződménybe legutolsó lélegzetét. Igen, isten belelélegezte magát a nőbe, és belehalt.
Igen, jól hallod, isten azon a napon halt meg, amikor megteremtette a nőt. És mára tényleg egyetlen egy esély maradt, a női uralom felébresztése, mert a nőben lakik az isteni lehelet.
Látjuk, hogy e felnőni nem tudó, féllény, e sötétlő anyagból gyúrt férfiabszurditás, ami itt van, mivé tette a földet. Amit ma magunk körül tapasztalunk, az egy férfiföld. Egy esélyünk marad, megtalálni, életre kelteni és a felültetni a trónra a nőt.

És ez a film pont jól mutatja, hol állunk e téren, az iszlám elhatalmasodása pedig jelzi a szimpla férfiminőség szűnni nem akaró térhódítását.

Ezt a világot csak Éva frissített verziója viheti vissza önnön forrásához. Ádáméknak leáldozott, pedig elég sok időt kaptak, hogy bizonyítsanak.

Jordániában akarták forgatni, aztán a Covid miatt nem lehetett. Utána átköltözött a stáb Törökországba. Úgy volt, ott le tudják forgatni, de állítólag az iráni kormány közbenjárt,és a törökök nem engedték végül. Ezek után, sikerült valahogy megoldani, hogy mégis Jordániában le lehessen forgatni.
Hangoztatta aztán Cannesban az iráni állam, hogy ez egy hazaárulófilm, a főszereplőnőt pedig kb. kiátkozták, aki legjobb női főszereplőnek járó díjat nyert a rangos filmfesztiválon.
Elég érdekes lenne, hogyan torolnák meg Ali Abbasit. Dániában él, a filmes tanulmányait is ott végezte már el.
Kemény ez az iráni rezsim, de Egyiptomban sem jobb a helyzet.
Tarik Saleh már az A kairói esetet is Casablancaban forgatta javarészt, legújabb filmjét pedig, a Fiú a mennybőlt Törökországban tudta. Ő már évek óta be sem teheti a lábát Egyiptomba.

Nemcsak hatásos, de végig izgalmas thriller, amely az utolsó másodpercekig rejteget meglepetéseket - úgy, hogy a kezdetektől nyilvánvaló, ki a gyilkos. Egyrészt örökérvényű, sajátos Elektra-parafrázis a jog és erkölcs szembenállásáról, másrészt ahogy alattam is írták, a jelenleg az országban uralkodó rezsimről olvasva egészen más fénytörést kapnak a látottak. Ahogy Hege is írta, Jordániában forgatták - az Oscaron pedig Dánia jelöltjeként indult...

Borzasztó bátor dolog volt megfilmesíteni ezt a történetet egy olyan országról, ahol olyan mértékű diktatúra van, hogy halálbüntetést kaphatnak azok a válogatott labdarúgók, akik nem éneklik az éppen zajló világbajnokságon a nemzetük himnuszát – nem véletlen, hogy a filmet Jordániában forgatták, ahogy az sem, hogy készítőinek a bigott iráni hatóságok súlyos megtorlást ígértek.
Szentesítheti-e a vallási nézet, vagy bármilyen eszme az erőszakot? Európaiként – vagy pontosabban érző EMBERKÉNT – látni ezt a filmet egészen felháborító és elkeserítő volt, főleg annak a tudatában, hogy egy megtörtént esetet dolgoz fel.
És az talán még elkeserítőbb, hogy a vallás illúziójának köntösbe csomagolásával az egyenjogúság és emberi jogok 20 év elteltével mit sem változtak.

Érzékenyen érint ez a téma, személyes érintettségem miatt.

fú, nagyon kemény film...
később hosszabban...

A Szent pók című alkotás Zar Amir Ebrahimi révén a legjobb színésznő díját nyerte meg májusban a világ legrangosabb filmfesztiválján, Cannes-ban. A szuggesztív thriller magyar premierje a miskolci CineFest versenyprogramjában lesz. (2022. szeptember 9-17.)