Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Ahogyan hallottam, elvileg Inarritu legújabb filmjét is a felsorolásba lehetne venni (bár a rendező nevéhez képest érthetetlenül kicsi volt a film körüli felhajtás, én is csak nemrég tudtam meg, hogy már hónapok óta nézhető Netflixen).
előzmény: Adam Taylor (#1)
The Fabelmans, Empire of the Light, Armageddon Time - úgy látszik, az idei díjszezonban tobzódunk az önéletrajzi ihletésű, mélyen személyes filmekben. Nálam a nézési sorrendben az utóbbi az első, a végeredmény pedig egy méretes csalódás: egyedül a korszak megidézése, a zenék, ruhák és díszletek voltak rám valamilyen hatással. Átlátszó, egydimenziós figurák, papírvékony történet, aminek a mondanivalóját még le is erőszakolják a torkunkon - ráadásul mindez baromi sematikusan, unalmasan előadva. Amikor mindezt jól, hatásosan előadják, arra szoktuk azt mondani, hogy mekkora szíve van, és ezért akár a hibái felett is elsiklunk. Az Armageddon Time-nak viszont még nagy szíve sincs. Jelenleg a hármast is kegyelemosztályzatnak érzem.
Úgyvan, ki is ment a fejemből! Elég megosztó lett, a Netflixen pedig hamar eltűnnek a filmek a süllyesztőben, főleg ha hosszú, személyes, nehezebben emészthető és marketingelhető filmekről van szó (hahó, Roma, emlékszik még rád valaki?) - a Bardo viszont szerintem remek, az Armageddon Time-mal össze sem lehet hasonlítani. Azzal kapcsolatban épp az az egyik kritika, hogy annyira személyes, hogy azt már tényleg csak Inarritu érti - Gray filmjéből pedig többek között épp ezt a személyességet hiányoltam.
előzmény: BalaKovesi (#2)